Sebet végképp nem hagyta nyugodni az a hívás. Az éjszaka közepén felkelt, felvett egy pólót, gatyát, kabátot és csöndben elment a kórházba.

- Jó napot – szólt rá a pultnál ülő néni, miután percekig csak nézelődött össze-vissza

- Öhh hello… - nyögte be Seb és tök zavarban volt

- Segíthetek? Kit keres?

- Seb! – ordított vki a folyosó túlsó végéről, nem volt vmi rendes a világítás, így Seb nem látta, hogy ki az, csak elindult a hang irányába

- Seb… - hajtogatta a nevét egy srác, a fején kapucni volt

- Ki az???? – nézett felé aggodalmasan Seb

- Csak én… - húzta le a fejéről a kapucnit Adam, és kisírt szemekkel nézett Sebre

- Mi az? Mi történt????? – Seb már teljesen lesápadt

- Emlékszel még Rékára? Az unokahúgom… balesete volt… - lihegett Adam, közben kijött egy doki véres köpennyel a műtőből

- Hogy van doktor úr????? Túléli?!!!! – támadta le egyből Adam a pasit

- Nagyon sok vért vesztett… az állapota kritikus… de reméljük az intenzíven majd felépül, azonban… - fogta meg Adam vállát a doki

- Jézusom mondja már!!!! – ordított rá Adam, Seb csak lesett végig, nem tudta mit mondjon

- Sajnálom, de a magzatot nem tudtuk megmenteni… - mondta a doki – minden jót

- MAGZATOT?!!!! – akadt ki mind2 srác egyszerre

- Hé doki… milyen idős lehetett a magzat? – rohant utána addógóan Seb

- 3 hónapos nagyjából – erre Seb lesápadt

- Köszönöm… - le kellett ülnie

- Na mi van? – fogta meg a vállát Adam

- Te hívtál délután???? – nézett rá könnyes szemmel Seb

- Igen, de neked mi bajod van?! Mindegy… mikor a mentő bevitte, csak annyit mondott, hogy Seb… gondoltam látni akar… - rázta meg a fejét Adam, kicsit gondolkodott, aztán ráordított Sebre:

- TE CSINÁLTAD FEL AZ UNOKAHÚGOMAT?!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

- Hé az már régen… igen – bólintott Seb és behunyta a szemét

- Csak Jenny miatt nem verlek most szét… - vörös fejjel elsétált Adam, majd kijött az intenzívről egy nővér

- Ön a lány hozzátartozója? – nézett a földön roskadozó Sebre a nővér

- … iiiiigen – nyögte ki Seb, felállt és bement hozzá

- Hahó csajszi – fogta meg a kezét Seb, a csaj tök eszméletlen volt, csövek lógtak ki belőle, és gépeken volt

- Tudod én találkozni akartam veled, amikor hívtál, csak nem… nem tudtam, mit mondjak… - Seb sírva rogyott le az ágy mellé, és ott aludt el úgy, hogy fogta a kezét

Pár perc múlva Adam is bement, de nem volt szíve kidobni Sebet, így ott hagyta az unokahúgával, és hazament aludni. Az orvosok szerint reggelig semmi nem fog változni, akkor legalább ne hullaként jöjjön be.

Az éjszaka közepén Réka váratlanul kinyitotta a szemét, látni ugyan nem látott vele, de érezte, hogy vki fogja a kezét

- Ki van itt? – kérdezte alig hallhatóan, Seb azonnal felébredt rá, nem tudott aludni rendesen

- Hogy vagy? – nézett rá kedves mosollyal az arcán, de a szemei még mindig vörösek voltak a sírástól

- Mi történt? Mit keresel te itt mellettem? Jenny-vel kéne lenned… - mondta halkan Réka

- Adam hívott, annyira sajnálom – ölelte meg Seb a belőle kilógó vezetékeken keresztül a lányt

- Semmi baj, nem várhatom el, hogy velem legyél…

- De igenis elvárhatod! Mióta tudod????? Mért nem… ne haragudj… én segítettem volna! – Sebnek elgyengült a hangja

- Menj most haza, kérlek

- Nem megyek! Itt maradok veled! Ez is miattam történt, ha akkor visszahívlak, ha elmegyek…

- Ne hibáztasd magad, ami volt, elmúlt… kérlek menj haza, ott van a feleséged, a gyereked… - itt elsírta magát Réka, és a gépek jeleztek vmit, jöttek az orvosok, kitolták az ágyat a műtőbe…

- Ho…hová viszik????? – kiabált utánuk Seb sírva, de válasz nem jött, csak egy csomó orvos meg nővér ment be

Seb nagyon aggódott, de nem tudta, mit tegyen, felhívta Adam-et, hogy azonnal jöjjön be

- Mi van már?! – rohant hozzá idegesen Adam, pont akkor beszélt Seb egy orvossal, aki kijött a műtőből

Mire odaért, már nem mondtak semmit, csak Seb a falnak támaszkodott, és halálsápadt fejjel rogyott le egy székbe

- A rohadt életbe, mondd már, hogy mi van?!!!!!! – ordított rá Adam, de Seb csak a fejét rázta

- Seb ide figyelj! Ha nem szólalsz meg…!!!!

- meghalt – nyögte ki Seb

- MI??????????????????????? – Adam olyan ideges lett, hogy jól fejbe baszta Sebet a kabátjával

- Kinyírtad az unokahúgom… te… te most meghalsz!!!!!!!!!!!!!!!! – rontott neki teljes erőből Adam Sebnek, nekilökte a falnak, aztán beestek egy kórterembe, ott egy nővérke szétszedte őket

- Sajnálom… - sírt Seb

- Van is mit! Te idióta! Elveszed tőlem mind2t… - Adam szomorúan ült le a váróban egy székre

- Uraim, fáradjanak utánam – szólt be hozzájuk egy doki műtősköpenyben

- A papírok, hát persze – nyöszörgött halkan Adam, és kussban követték a dokit, be a műtőbe

- Hééé Adam! – Réka

- Te élsz????????? – ugrott fel az ágyra Adam, és megölelte a csajt

- Sajnáljuk, téves riasztás volt – röhögött a doki, és magukra hagyta őket

- Hey… - ment oda Seb is

- Menj, menj – Réka megsimogatta Seb arcát, aztán ő le is lépett

Különféle érzelmek kavarogtak a fejében hazafelé, gyötörte a lelkiismeret, bár elmondta nekem a történteket, az a tény azonban, hogy neki gyereke lett volna a csajtól… nem bírta elviselni ezt a bűntudatot…

Csak ment sírva egy híd felé… csak ment előre, mint aki sose akar megállni…

A kezében egy fényképet szorongatott… a kórházban készült, amikor Michael megszületett, mi 3an voltunk rajta. Ezt a képet mindig magánál hordta, a tárcájába dugva.

Elővette a mobilját és elkezdett egy sms-t gépelni, amit el is küldött nekem, aztán vett egy mély lélegzetet, és elindult a híd korlátja felé…