- A picsába, ez tényleg leugrott! – hajolt ki a korláton az összes fiú, látták, ahogy egy bazi nagy vértócsa közepén fekszik Seb

- Gyerünk! – futott le a lépcsőn elsőként Pierre, aztán a többi is utána

- Haver, mondj vmit – görnyedtek fölé mind körben

- Bassza meg Seb! Hogy tehetted?! – sírt David

- Hívjatok már egy orvost, mentőt v valamit!!!!! – ordított kétségbeesésében Chuck

- Jen… sze…szeretlek – nyögte Seb

- Héééé! Mintha megmozdult volna! – virult ki David, és megnézte a nyaki ütőerét, amin érezni lehet, hogy él-e még

- ÉL!!!!!!!!!!! MÉG ÉL!!!!!!!!!!!! NEM HALT MEG!!!!! – örvendezett David Seb fölött

- Ki tud elsősegélyt adni????? – nézett körbe

- Én tudok… - csoszogott oda az emos gyerek

- Gyere már! Nincs időnk! – Pierre felkapta a hóna alá és letette Seb mellé

- Te kopasz, gyere ide! Nyomjad a mellkasát másodpercenként… mi lesz?! – a kölyök

Jeff odarohant, letérdelt mellé, és nyomta a mellkasát, a gyerek meg lélegeztette

- Eltört a lába, csúnyán… - mozdította meg a srác – te! Lélegeztesd! – szólt Pierre-nek, ő meg reszketve fújta Seb szájába a levegőt, de csak egy kis vér folyt ki a száján

- Állj! Van itt egy csúnya nyílt seb… vki adjon egy tollat! – nézett fel a gyerek Seb véres mellkasáról, Pie meg Jeff leálltak

- EGY TOLLAT AZ ISTENÉRT! EZ ITT FOG ELPATKOLNI! – ordított a gyerek, Chuck odadobta neki a kedvenc tollát, amit mindig magánál hord

- Na most fogjátok le! De erősen! – mondta a srác, és szétszedte a tollat, kiszívta belőle a tintát, neh vérmérgezést kapjon Seb, és vett egy mély lélegzetet, aztán beleszúrta a tüdejébe a tollat, lefogta a végét, és várt

Ezalatt Seb kapálózott össze-vissza a még épen maradt testrészeivel, rohadtul fájt neki mindene, aztán elájult a fájdalomtól

- Mi a fenét csinálsz?!!!! – nézett rá hulla sápadtan David

- Rendbe hozom a szétroncsolódott tüdejét, amit ez a szép kis karó nyírt ki! – mutatott egy vérben tocsogó fadarabra, aztán szájon át lélegeztette Jeff segítségével, aki nyomta ütemre a mellkasát

(ez a tollat bele a tüdőbe arra jó, hogy elzárja a levegő útját, ami kifelé akar távozni, így ha nem a teljes oxigénmennyiség is, de vmi belejut és nem hal meg a delikvens)

Ott térdeltek mind a srácok meg az emos kölyök Seb fölött, megjött a mentő, bepakolták és már vitték is a műtőbe Sebet

Bementek a műtő elé, idegesen vártak, senki nem szólt semmit se, csak üres tekintettel bámult maga elé, törölgette a vért magáról Jeff, Pierre és a gyerek, de csak ültek

Minket is felhívtak a fiúk, elmondták mi történt, azonnal rohantunk be a kórházba

- Hol van Seb?!!!!! – rohantam hozzájuk, mint egy őrült, kisírt szemekkel

- Műtik… nem tudunk semmit – mondta könnyes szemmel Pierre, nagyon megrémisztette, ahogy Sebből csak folyt ki a vér

Órákig csak ültünk a váróban, és sírtunk egymásra borulva… aztán végre kijött egy orvos, azonnal le is támadtuk:

- Mi van vele doktor????? Él még?!!!!!! – rángattam meg elgyengülő hangon a véres köpenyét

- Nem kell aggódni, rendbe jön – mosolygott rám a doki, én meg nem tom mért de a nyakába ugrottam és ölelgettem, amíg Jeff le nem szedett róla

- Az a fiú… hol van? – kérdezte az orvos

- Igen? – jött kávéval a kezében a gyerek

- Tudod mit tettél fiam? – fogta meg a vállát – megmentetted ezt a srácot! Az életét adtad vissza neki!

- Szívesen segítek – mosolygott a gyerek, én meg azt is megöleltem

- Köszönöm, köszönöm, köszönöm! – adtam neki egy csomó puszit a véres arcára

- Te vagy Jenny ugye? – a srác csak mosolygott

Halálra ölelgettük a gyereket, meg sírtunk is örömünkbe, míg ki nem tolták Sebet a műtőből. Akkor odarohantam hozzá, és addig mellette maradtam, amíg fel nem ébredt. Sajnos csak napok múlva tért magához

- Bocsáss meg… - mondta halkan Seb

- Hála istennek, hogy élsz! – megcsókoltam Sebet, és megöleltem

- Mért ugrottál le? – könnybe lábadt a szemem

- Jenny… el… kell… mon…mondanom vmit – nyögte ki nagy nehezen

- Csssssssssssssss! – a szájára tettem az ujjam, megint megcsókoltam, és a fejét simogattam

Bejöttek a többiek is, nagyon örültek és megkönnyebbültek, hogy még él

Az éjszakát bent akartam tölteni, de a csajok hazarángattak és elaltattak. Pierre maradt bent nála, a többiek hazajöttek aludni egy kicsit, de reggel már 7-kor mind ott csoportosultunk az ágya mellett.

- Jenny… - nyögött Seb

- Hé jól vagy????? – öleltem meg őt

- Vmit mondanom kell… - fogta meg a kezem

- Tudom! Hidd el, és nem haragszom rád, szeretlek! – nyomtam egy puszit a szájára

- Nem! Hallgass meg – lihegett, alig kapott levegőt

- Pihenned kell, nincs semmi baj! – betakartam rendesen, neh megfázzon nekem, és odaengedtem hozzá a srácokat

- Jó nagy hülyeséget csináltál, hallod-e! – mosolygott David

- Mért mondtál… nemet? – lihegett Seb

- Hogy ne ugorj le, de látom nem hatottalak meg vele – nevet Dav

- Sajnálom… - Seb lehunyta a szemét és elaludt

- Hozok neked kávét – ment ki Chuck, az automatánál összefutott Adam-mal

- Hát te????? – lesett rá csodálkozva az uncsim

- Szomjas vagyok – nevet Chuck

- Úgy értem mért vagy itt, a kórházban?

- Seb miatt

- Mért?! Rékának volt balesete! – akadt ki Adam

- Seb meg leugrott a hídról! – vágta rá Chuck

- Remélem kitörte a nyakát az a szemét… - Adam agyvize kezdett felforrni

- Hogy mondhatsz ilyet?! – lökte el Chuck

- Te csak fogd be! Te se vagy jobb semmivel se! Csak neked volt annyi eszed, hogy kotont húztál!

- Mi van?! – lesett Chuck ritka értelmes fejével

- A 3 magyar csaj a konciról, dereng?????

- Ohh… - Chucknak leesett

- Akkor Jenny is itt van? – Adam

- Nem, nincs, mert már kiengedték, szia… - Chuck gyorsan lelépett

Adamet persze nem győzte meg vele, elment a recepciós nőhöz, kitudni, hogy hol van Seb, mert én is biztos ott leszek vele. Meg is tudta, elment a szobához, de előtte találkozott a srácokkal

- Hé mit keresel itt? – állt be az ajtóba Jeff

- Az unokatesómat!

- Nincs itt! – Pierre

- Engedjetek be hozzá!

- Kívül tágasabb öcsi! – már mind a 4 fiú ott állt előtte, és finoman elküldték a jó büdös p****ba

- Jenny… - liheg Seb

- Ne beszélj, most meg kell gyógyulnod – nyomtam egy puszit az arcára

- Hallgass meg! – nagy nehezen felült – tudnod kell…

- Hidd el tudom! A srácok mindent elmondtak

- Nekem gyerekem született v…

- Michael is jól van, semmi baj, aludj!

- Nem… Rékától…

- Hogyan?!!!!!!! – egy kicsit kiakadtam, aztán vettem egy mély lélegzetet és lefektettem Sebet

- Sajnálom… - nyögte Seb

- Semmi baj, csak aludj – betakartam, aztán kimentem egy kicsit a folyosóra, addig Chuck és Kar vigyáztak Sebre

- Na??? – ölelt meg Jeff, én csak szomorúan néztem a nagy kopasz fejét, mint valami varázstükröt, ami teljesíti 3 kívánságomat… jó is lenne, azt kívánnám 3x, hogy Seb gyógyuljon meg

- Enned kéne – Dely

- Nem vagyok éhes… David te ott voltál, mit mondott, mielőtt…????

- Hogy nagyon szeret téged, és vagy 100x h sajnálja – David leültetett egy székre és adott egy kávét, amióta Seb leugrott, nem alszok

- És még mit?????? – meredtem rá a gitárosra

- Megkért… hogy vigyázzak rád, mert te vagy a mindene, és segítsek felnevelni Michael-t – mondta David. Én csak még jobban magamba fordultam… azt hittem tök rendben van minden köztünk, erre Seb leugrik egy hídról…

- Héééé – szuszogott Seb a lélegeztető gépre téve

- Itt vagyunk, fáj vmid????? – ugrott fel a székből Kar

- Hol vagytok? – mozgatta egy kicsit a fejét Seb, amennyire a csövektől tudta

- Hiszen itt állunk előtted! – Chuck

- Nem látlak, hol?????? – liheg Seb, aztán felemeli a fejét és tiszta véres a szeme

Chuck azonnal rohant egy orvosért, az meg vmi cuccot nyomatott bele intravénásan, ilyen zselés szart rakott a szemére és elvitte CTzni

(a CT az egy olyan bazi nagy hosszú cső, amibe beletolnak ágyastul, tök sötét van odabent, és kattog, mint az isten nyila, az agyról mágneses sugárzás visszaverődésével készít pontos képet, ami kimutat betegségeket v rendellenességeket, pl tumort v agyrázkódást; a mágneses sugárzás miatt pedig tetkósoknak rohadtul fáj, akár egy kis szar szív a vállon, v egy SP felirat a lábon…)

- Mi van vele???? – bőgve kapaszkodtam Chuck pólójába

- Nem tudni… nem lát, és most vmi röntgen izét csinálnak vele – bökött Chuck a bazi nagy gép felé, amibe betolták Sebet

*odabent a gépben*

- Héééééééé, engedjenek ki!!!!! – ordibált Seb, ahogy csak tudott

- Ne mozogjon, 1 perc és kijöhet – szóltak be neki mikrofonon a dokik

- Klausztrofóbiás vagyok, engedjenek ki!!!!! – Seb elkezdett rugdosódni a nem törött lábával és iszonyatosan kezdett kattogni a gép

- SEGÍTSÉG!!!!!!!!!!!!!!!! – már össze-vissza mozgolódott, nem láttak semmit a képen az orvosok és gyorsan ki is szedték onnan

- Áhhhhh – Seb felpattant az ágyon és a lábához kapott

- Fájdalmat érez? – az egyik doki felhúzta azt a kórházi lebenyt Seb lábáról és meglátta azt a feldagadt, vérző lila vmit a lába helyén

Vitték is azonnal egy ilyen specialistához (mint dr House, aki ilyen rejtélyes és teljesen összefüggés nélküli eseteket old meg, de ez itt nem a reklám helye)

- Most mi a fene van vele????? – ordítottam rá arra a dokira, aki megcétézte Sebet

- Sajnos még nem tudok semmi konkrétat mondani…

- Akkor mit tud mondani?!!!! Egyáltalán orvos maga??? Vagy zabpelyhes dobozban találta a diplomáját?!!!!!!!!!! – ordítottam szerencsétlen csajra

- Jenny hagyjad – húzott el David és halkan odalökött egy bocsit a csajnak, aztán kivittek a kórház elé, hogy szívjak egy kis friss levegőt

És hát ugyan ki mással találkoztunk volna ott az udvaron, mint a kedvenc unokatesómmal, Adammal?????