- APU!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! – sírva rohantam hozzá a folyosón

- Mi baj van??? – nevetve magához ölelt

- Seb… nem tud mozogni – bömböltem ott, mint egy kis picsa

- Hogy mi van Sebbel? – lesápadtan álltak körbe már a srácok és a csajok

- Hogy érted, hogy nem tud mozogni??? – Ash

De én nem tudtam válaszolni, csak bőgtem

Apu bement Sebhez, mint orvos, addig mi kint vártunk

- Mr Baker, mi bajom van???? – Seb már sírt

- Sajnos nem tudom fiam… kell gerincvelőbiopszia és kukkantsunk bele az agyába is – apu mozgatja Seb tagjait

- Az micsoda???? – rettent el Seb

- Semmi baj, csak leveszünk is kis folyadékot a gerincvelődből, nem fáj… annyira – mosolyog apu

- Behívná Jennyt?? De csak őt – Seb

Apu bólintott, behívott, és mindenki más kint várt

- Na??? – öleltem meg megint

- Vmit akar a gernicemmel… Jenny én félek! Fogd meg a kezem! – Seb fájdalmas arccal nyújtotta felém a jobb kezét, az kicsit mozgott neki

- Itt vagyok, és vigyázok rád, nem lesz semmi baj – egy nagy puszit nyomtam a homlokára

- Gőzöm sincs hogyan tovább, úgyhogy behozod Michael-t??? Szeretném látni – szipogott Seb

- Persze, de nem fogsz meghalni, egyszerűen nem engedem, hogy meghalj!

Könnyes szemmel dőltem rá és pár perc múlva beküldtem hozzá a többieket is, hazamentem David-del Mike-ért és egy fél óra múlva ott álltam a kórházban az ajtó előtt karomban a gyerekünkkel, de féltem, hogy vmi komoly baja van Sebnek

- Beviszem hozzá, te meg igyál vmit – David kedvesen mosolygott rám és bement a gyerekkel Sebhez

- Jenny???? – Seb

- Iszik, mindjárt jön, nézd ki van itt! – David vigyorogva rakta le az ölébe a kicsi Michael-t és ott állt fölötte, nehogy leessen

- Szia Michael, hiányoztál ám nagyon apunak! – Seb a kissé gyenge kezével magához húzta a kicsit és megpuszilta

- Hello – megjöttem

- Én megnézem Delyt – David gyorsan kiment

- Beszéltél apáddal? – Seb játszik Mike-kal

- Igen, pár perc múlva jönnek mintát venni belőled – sóhajtottam egy nagyot és megcsókoltam Sebet

- Mi lesz, ha nem tudom felnevelni Michael-t??? – Seb könnyes szemmel nézett rám

- Minden rendben lesz, ne aggódj, pár hét múlva ott fogsz ugrálni a színpadon és gitározod az egyik számotokat, én pedig ott fogok ugrálni az első sorban! – megfogtam a kezét és mélyen egymás szemébe néztünk

- Kész vagy? – apu egy bazi nagy injekcióval közelített Sebhez

- Ha azt mondom, nem, kimegy? – nevetett kínjában Seb, közben egy orvos az oldalára fordította és Jeff kivitte Michael-t

- Figyelj Seb, ez nagyon fog fájni, de nem szabad mozognod, oké? – apu

- Mintha tudnék – Seb összeszorított fogakkal szorította a kezem

- Na kész is van! – apu vigyorogva mutatta fel azt a fecskendőt, amiben vmi sárgás folyadék volt

- Ezt most elvisszük a laborba és nemsokára kiderül, hogy mennyi az annyi – röhögött apu és lelépett az orvosokkal együtt, akik még ott voltak

- Én most lelépek édes, de max 2 óra és itt vagyok – nyomtam egy cuppanós puszit Seb arcára és leléptem

- Hahó haver, hogy vagy? – Pierre és Jeff leültek mellé az ágyra

- Szarul… - Seb csukott szemmel feküdt mozdulatlanul

- Nem szívnál egy kis friss levegőt? – Jeff

- És hogy menjek ki, mi?!!!! Vagy viszel a karodban, mint vmi rokkantnyugdíjas faszit????? – förmedt rá Seb

- Nem éppen… - Jeff betolt egy tolószéket a szobába

- Na ne! Én abba bele nem ülök!!!!!!!! Vidd innen, nincs semmi bajom, tudok járni! – Seb könnyes szemmel próbált meg felállni de csak erőlködött, mozdulni azt nem tudott

- Semmi baj Seb, engedd, hogy segítsünk – Pierre. Majd ő meg Jeff felkapták a vállukra Sebet és beültették a székbe

- Végül is… mostantól csak így mehetek ki… még a faszom se tudom kiverni!!!!!! – ordított Seb a sírással küszködve

- Meg fogsz gyógyulni, megígérem neked! Még soha nem szegtem meg az ígéretem, emlékszel???? Még a dirit is lekaptam, azt az öreg szottyot, fúj – röhög Pierre – így ezt is betartom, hallod?

- Köszi srácok, tényleg… na menjünk – Seb lehajtott fejjel végig gondolta az életét, és arra jutott, hogy eddig meglehetősen szép volt, sok jóból jutott neki, de nagyon félt, hogy ezzel a jónak vége és csak a rossz jön ezután

- Nézd csak, van a kórháznak egy ilyen udvara, kimenjünk oda? – hajolt le mellé Pierre

- Ja – bólintott Seb, kitolták őt oda

- El fog hagyni, igaz? – nézett föl Seb

- Ki? – Jeff ritka értelmes fejével

- Jenny, te hülye! – vágja rá Pierre – és nem fog elhagyni, szeret téged!

- Hogy tudna szeretni egy nyomorékot?! A seggemet nem tudom megemelni! Mindent elbasztam, az egészet, nem kellett volna leugrani… - bőgött Seb

- Hát nem! – röhög Jeff, Pierre elküldte a fenébe

- Figy ő tényleg szeret téged – Pierre Seb szemébe néz

- Nem, már most lelépett, nem bírja nézni a hülye fejemet!

- Ez nem igaz! Te is tudod, hogy nem! Tudod, mikor a gimiben eléggé rád volt akaszkodva, akkor mi fogadtunk a srácokkal, hogy 1 héten belül megdugod – Pie

- Kösz, ezzel most vigasztalni akarsz? Mert elég szarul csinálod – Seb törölgetni a szemét

- Hagy mondjam végig… tehát azt a fogadást elvesztettem, és mikor 1 éve újra találkoztatok, azon a napon megint fogadtunk a fiúkkal, hogy én előbb baszom meg Jenny-t, mint te akár csak megcsókolnád… utólag is bocs érte… - Pierre sajnálkozó fejet vág, majd folytatja – rá is akartam mászni, de nem hagyta, mert már akkor téged szeretett, és mikor egyre többet láttalak titeket smárolni, megint fogadtam velük, ezúttal már arra fogadtam, hogy ti örökké együtt maradtok, és 1 éven belül megkéred a kezét. Nagyot kaszáltam rajta, mikor összeházasodtatok, bocs ezért is haver. Szóval azóta havonta hozzám vágják, amibe fogadtunk. És én már azóta tudom, hogy ti mindig együtt maradtok, történjék bármi is! Mert te szereted őt, ő meg téged! Ennyi! Több nem is kell! És ott van Michael is, ha ez mégsem lenne elég, örökre a tiéd a csaj, ne lógasd már az orrod!

- Elment, érted? Fel tudod te ezt fogni?!!!! Nem úgy, mint ahogy a te egyéjszakásaid reggel ott hagynak, hanem végleg! Nem látom többé, és csak én vagyok az oka – Seb

- Nem! Értsd már meg, hogy nem ment sehova! Tudod, milyen fejet vágott, mikor megkapta az üzenetedet? Hogy meg fogsz halni????? Azt hittem ott hal szörnyet a tudattól, hogy nem lát többet! Aztán mikor megtaláltunk, sírva görnyedt fölötted, és bármit megadott volna, hogy felébredj… te ezt nem látod???? Csak rá kell nézni, és látod, hogy szeret téged! – ölelte meg Pie Sebet

- Te, ki az ott? – Seb nagy nehezen egy tök feketében lévő srácra mutat

- Nemtom, megnézem… - Pierre elszaladt a sráchoz vigyorogva és egyből lehervadt a vigyor a képéről, mikor meglátta Adamet

- Mit keresel te itt? – Adam

- A nagymamámnak szívrohama volt, és azért jöttem be, csak szívok egy kis friss levegőt – vigyorog Pie

- Aha persze… nem nézed meg Rékát? Örülne neked – Adam el akarja húzni Pie-t

- Bocs, de… nekem mennem kell, de azért add át neki üdvözletem, és hogy gyógyuljon meg – Pie

- Mi van?! Jönnöd kell! Nem vitatkozom! Attól, hogy az a hülye haverod itt hagyta, neked még nem kell! – röhög Adam

- Most Sebre célzol?!!! – Pie

- Nem, arra a kretén kopaszra! Hát persze, hogy Sebre! Na… nézd már azt a szerencsétlent ott – mutat Seb felé Adam

- Kit? Hol? – Pie

- Azt a tolószékes marhát, nézd már! A kezével mozgatja a lábát – vihog Adam

- Úgy gondolod ez olyan vicces?!!!!! – ordít rá Pierre

- Nyugi ember, nem is ismered, csak röhöghetek egy béna faszon? – röhög Adam, Pierre meg behúz neki egyet

- Mi a fasz volt ez?!!! Elment az eszed???? – Adam fogja a vérző orrát

- Nem beszélhetsz így Sebről, vetted?!!! – Pierre szépen faképnél hagyta Adamet és visszatolta Sebet a szobájába

- Hülye ez az Adam komolyan mondom… - Pierre segít Sebnek visszamászni az ágyba

- Mért húztál be neki? – Seb

- Mert kiröhögött, a haveromat senki nem röhögheti ki! – Pie

- Kösz… nem csak ezt, mindent – mosolyog Seb

Végeztem a városban, hazamentem enni kicsit, meg hoztam Sebnek egy kis tejet, hagy örüljön, aztán az első utam a kórházba vezetett

- Jenny, várj csak! – apu elkapott a folyosón

- Megvannak az eredmények? - én

- Meg! Jó hírem van! – mosolyog apu

- Na mit mutatott ki az a kis trutyi?

- Hogy Sebnek van még 1 vérröge

- És ez mért jó hír?????

- Mert ez minden bizonnyal a gerincvelő és egy porckorong határán van, tehát egy kissé bonyolult műtéttel el lehet távolítani a rögöt, aztán kap gyógyszereket, és újra a régi lesz a fickó! Ráadásul az újabb vizsgálatok szerint a tüdeje állapota javult, már nem kell neki lélegeztető gép és pár nap múlva teljesen meg is gyógyul! – örvendezett apu és meg a nyakába ugrottam

- De ez a műtét… ugye nem veszélyes?

- Igazság szerint… meghalhat, de erre még nem volt példa! – apu

- Hát ez jó… - sápadtan leültem egy székre

- Ne aggódj, minden rendben lesz – apu átölelte a vállamat

- Michael hol van?

- A lányok hazavitték, mert Jeff kólát akart neki adni – mosolyog apu

- Akkor én most bemegyek hozzá… - pattantam fel a kórlapjával a kezemben

- Várj, Adam akar beszélni veled – apu

- Nem várhat????? Tudod mennyire érdekelnek most a nőügyei! Majd később – szartam rá a fejére és bementem Sebhez

- Szia édes… - leültem mellé az ágyra

- Szia, sejtettem, hogy ez a pillanat is el fog jönni, csak azt nem, hogy ilyen gyorsan… hol írjam alá???? – Seb egy tollat vett a kezébe

- Miről…

- Kérlek! Hagy mondjam végig! – Seb a számra tette a remegő kezét, amit még tudott mozgatni – szeretlek Jenny, és én már régen megbántam, és hidd el, ha visszamehetnék az időben, mindent másképp csinálnék, mindent! – Seb könnyes szemmel nézett rám, én meg lestem, mint a moziban

- Drágám, elárulnád, hogy miről beszélsz????????? – a lehető legértelmesebb fejemmel meredtem Sebre

- A válásról, azok ott a kezedben… nem a válási papírok???? – mondja Seb, én meg eltátott szájjal lesek rá percekig, aztán feleszmélek

- Ez a kórlapod! Ki beszélt itt neked válásról???? Vagy talán el akarsz válni?!!!

- Akar a halál! Azt hittem azért mentél el… - Seb olyan fejet vág, mint aki citromba harapott

- Szeretlek te buta! Apuval beszéltem, és azt mondja, a tüdőd majdnem helyre jött, már csak egy apró kis vérrög van a gerincedben, ami…

- Most mim fog lebénulni????? Vagy már rendelhetem is a koporsót???? – Seb sóhajt egy nagyot

- Te mióta lettél ilyen rohadt pesszimista?????

- Csak realista – vigyorog Seb

- Nem lesz semmi bajod, max meghalsz, de apu vigyáz rád, nem kell aggódni, és pár hét múlva már meg is mászhatod a Mount Blanc-t – csókoltam meg hörcsikémet

- Huh… - nézett nagyot Seb

- Ennyire azért ne örülj, hogy meggyógyulsz

- Figyi, sajnálom! Őszintén! – a szívére tette a kezét Seb – mindent nagyon sajnálok, amit vétettem ellened

- Most épp mit már megint?

- Bocsáss meg, hogy megcsaltalak! Hülye voltam, meg részeg, de tudom, hogy ez nem mentség! Nagyon megbántam, csak téged szeretlek, örökké! – Seb felém nyújtja a kezét. Meghatódtam attól, amit mondott és megöleltem, aztán finoman megcsókoltam és ott maradtam rajta fekve

- Ha mégis vmi rosszul sikerülne, ha történne velem vmi… a cipőm készen áll, azt akarom, hogy abban temess el – suttogta Seb