Seb megint a műtőben találta magát, persze elaltatták és nem úgy, mint a kutyákat szokták, ő még fel fog ébredni… remélem :$

Megint az a hálás feladat várt ránk, hogy a váróban tipródjunk, öljük egymás idegeit, és aggódjunk Sebért

- Hé, nincs kedved egy gyors numerához? – súgja Pierre Kar fülébe

- Hogy tudsz te mindig a sexre gondolni?!!!! – pattant fel Kar és bement Seb szobájába, Pie utánament

- Tudtam, hogy te is akarod – Pie már vetkőzik

- Teljesen megőrültél???? Ez egy kórház! Sebet most műtik! És pont ebben az ágyban feküdt! Hogy lehetsz ennyire sexmániás?!!!!! – ordított Pie fülébe Kar

- Akkor csak játsszunk egy kicsit, azt csak szabad – kezdi el Pie fogdosni Kar combját, majd egyre feljebb csúszik a keze

- Pierre!!!!!!! – Kar ad neki egy puszit aztán kimegy a büfébe egy kávéért

- Ha hazamentünk, lehet róla szó??? – öleli meg hátulról Pierre Kar-t

- Én nem hiszlek el! Nem, nem lehet róla szó! Ha hazamentünk, én lefekszek, ALUDNI! Te pedig örülnék neki, ha foglalkoznál egy kicsit a lányoddal is – Kar

- Ne mááááááár, nekem sokkal jobb ötletem van! Játszunk egy kicsit Lin-nel, aztán te veszel egy forró fürdőt, addig én csinálok vmi szépet, és lefekszel az ágyba. Éééééén pedig kényeztetlek egészen holnap reggelig, na mit szólsz??? – mosolygott tök édesen Pierre

- Jól van – Kar lesmárolta a pasiját és elvoltak egymással

- Áh Jenny! Végre! Beszélnünk kell! – rohant le Adam, ahogy meglátott

- Kérlek… nem várhatna holnapig????? – nyűgösen álltam fel

- Nem, ezt itt és most kell megtudnod… illetve, odabent jobb lenne – majd behúzott Seb szobájába, bezárta az ajtót és leült mellém az ágyra

- Na mi az a rettentően fontos és halaszthatatlan dolog, amit el kell mondanod?

- Sebről van szó… van vmi, amit tudnod kell róla – Adam vészjóslóan fogta meg a kezem

- Nyugi, tudom. Elmondta, és nem haragszom rá. Nem erre számítottál mi? – nevettem

- De hát felcsinálta a 2.od unokatesódat! – kiáltott Adam

- Igen tudom. De mint már mondtam, megbocsátottam neki, úgyhogy ha ez volt minden… - már álltam is fel

- Jenny! 15 éves! És elvetélt! Felfogod, hogy mit jelent ez?????

- Képzeld, az apám orvos, úgyhogy tudok egyet-smást. Na minden jót drága uncsikám – nyomtam egy kelletlen puszit az arcára és ott hagytam, kimentem a kórház elé levegőzni, Chuck és Ash jöttek velem

- Minden rendben? – Ash

- Naná, csak lenne már vége ennek az egésznek! – sóhajtottam

- Seb erős, rendbe fog jönni – Chuck

- Adamet el tudnád…

- Nem gond – bólintott Chuck és kedvesen mosolygott rám

Nem sokára visszamentünk, beszélgettünk kicsit a csajokkal, a srácok meg egymással, hangosan vihorásztak, rájuk is szóltunk, aztán végre kitolták Sebet

- Na?????????? – egyből letámadtam aput

- Minden a legnagyobb rendben! Sikeres volt a beavatkozás, 1 órán belül már beszélhettek is – mosolygott apu. Nekünk megy egy bazi nagy kő esett le a szívünkről.

Bementünk mind hozzá, de sokáig nem ébredt fel. Egész éjszakát átaludta, apu nem hagyta, hogy benn maradjak nála, hazavitetett a srácokkal, és Jeff maradt bent egyedül.

- Ki vagy? – mondta Seb halkan, még hatottak az erős fájdalomcsillapítók

- Jeff – ásítozott a kopasz – neked is pont a legmélyebb álmomból kell felébresztened… am hogy vagy????

- Kösz, belőve… hol van???? – Seb kómásan

- Jenny??? Nehéz volt hazavinni, nem akart itt hagyni – röhög Jeff

- Nem ő, hol van…

- Michael??? Őt is hazavittük – Jeff

- NEM! – mondta már kissé nagyon hangosan Seb

- Nyugi haver – Jeff megijedt Sebtől

- Hol vagyok? – Seb körbe nézett a szobában, de nem sokat látott, sötét volt

- Itt – vágja rá Jeff, Seb meg kissé erőtlenül belerúg a seggébe

- Hééé, ez fájt!... na várj… mozog a lábad!!!!! – örült meg neki Jeff és ráugrott Sebre

- Úhhhhhh ki kell mennem, segíts fel – Seb nagy nehezen kimászott az ágyból és elcsoszogott a mosdóba

- Ne segítsek???? – röhög kintről Jeff

- De, foghatnád, mert én lusta vagyok – Seb csak vigyorog, aztán elvégezte a dolgát és felhívott telón:

- JENNY!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! – ordított bele, mint egy elmebeteg

- Mi bajod van??? Alszok, hagyjál!!!! – vágtam rá idegesen

- Én vagyok, Seb! Tudok mozogni!!!!! És járni!!!!!!!!!!!!! – kiabálta Seb és éreztem a hangján, hogy nagyon boldog

- Tényleg??? – ásítoztam, aztán felfogtam végre, hogy mit mondott és örömömben kipattantam az ágyból és beszaladtam hozzá

- SEBY!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! – egyből ráugrottam és lesmároltam, ahogy beértem

- De hiányoztál! – Seb felkapott és majd megszakadt, de megforgatott a levegőben és bedőlt rám a kórházi ágyba, és elkezdte csókolgatni a nyakamat, húzta le a toppomat, és egyre lejjebb haladt…

- Mintha itt se lennék, folytassátok csak – Jeff nagy vigyorogva farolt ki a szobából és becsukta az ajtót, nem engedett be senkit se

- Nagyon szeretlek, tudtad???? – Seb liheg bele a nyakamba

- Jól vagy? Nem fáj semmid?

- Neeeeeeeeeeem – nyalogatja a száját, és tökre izzad

- Sztem nem kéne leterhelned magad, majd bepótoljuk, nem akarom, hogy kimerülj miattam – nyomtam egy puszit a szájára, és leszálltam az ágyról, visszahúztam a toppomat

- De nekem szükségem van erre, a sex segíti a fehérvérsejt-termelést is! – bólogat Seb és húz vissza az ágyába

- Most volt egy fárasztó műtéted, nem szabad…

- Kééééééééééééérlek – Seb boci szemekkel nézett rám, nem tudtam nemet mondani

Fél óra múlva Sebről már csorog a víz

- Te biztosan jól vagy???? – néztem rá komolyan, ő meg csak lihegve dőlt ki

- Ez… ilyen… kurva… jót… még… soha… sem… dugtunk – röhögött Seb

- Hozok neked vizet – kiszaladtam a mosdóba és hoztam neki, aztán bevonszoltam oda, és benyomtam a csap alá

- Úhhhh… ez felizgat – Seb sunyi fejjel bámulja a mellem, miközben mosom le a fejét

- Nyugi, most le kell ápolni

- Ott lent is tüzel, lemosod??? – pajzán vigyorral a képén a farkára mutat

- De csak mert beteg vagy…

- Úhhhh, legközelebb is leugrok, ilyen jó sose voltál még hozzám – Sebnek csorog a nyála

- Azt merészeld! Ki is tekerem a nyakadat! Na gyere – visszavittem, és lefektettem az ágyikójába, azonnal el is aludt. Úgy kimerült, mint még soha. Ahhoz képest, hogy altatva volt, és igen gyenge az ember egy műtét után, kurva jó volt… öhömm :D

- Hehó Jeff – boldog vigyorral ültem le Jeff mellé a váróban

- 53 perc! Anyáááááááááám… - Jeff vihogott, mint a fakutya – ennyit sexeltetek, jól bírja!

- Fogd be! Nem csak azt… úgy értem… - kezdtem vörösödni

- Tudom én, hogy nem – húzogatja a szemöldökét röhögve Jeff

Majd elmentünk enni vmit, aztán elszórakoztunk reggelig, 8 körül bementünk Sebhez, és elaludtunk egymáson Jeffel (persze amilyen sok eszünk van nem a fotelbe, hanem azelőtt a földön)

- Eh ezek meg – röhög David, mikor bejönnek mindannyian

- No komment – Pie röhög

- Hahó srácok! Reggel van!!!!!!! – ordítja el magát Chuck, mi Jeffel felriadunk és szerencsésen összefejelünk

- Áhhhhhhh tökkel ütött lettem – fogja a fejét jajgatva Jeff

- Úhh Jenny, én ezt nem hagynám – röhög Dely

- Mit mondtál?!!!!!!! – felpattantam és egy párnával elkezdtem püfölni a fejét

- Elég már!!!!!! – Jeff felmászott az ablakba és onnan védekezett a kezével, csakhogy levert egy cserepet és az ráesett egy ilyen életfunkciókat jelző gépre

- Hoppá – röhög Jeff kínjában és lemászik a „fáról” kis majom ő igazából

- Te mikor szabadultál be? – Kar

- Nem rég… - szélesen vigyorgok

- Azért alszik még szegény Seb????? – Pierre-nek kinyílt a csipája, hogy témánál vagyunk

- Nem azéééééért, csak sok volt neki az altató – röhög David

- Így van, köszi David – nyomtam egy puszit az arcára, aztán bejött egy orvos

- Szép jó reggelt mindenkinek – rosszallóan nézett végig a kis állatcsordánkon

- Seb még alszik – mondta nagyon okosan Chuck

- Igen látom, de ez fura… már rég fel kellett volna ébrednie az altatásból – a doki megvizsgálta a műszereket, azt jelezték, hogy minden rendben van, én meg csak vigyorogtam

- Vannak kivételek, ha felébred, ezt adják be neki – a doki Kate kezébe nyomott pár tablettát ilyen kis pohárban, aztán lelépett, mi meg elröhögtük magunkat

- Mi ez a sok ember??? – Seb a szemét csak félig nyitotta ki, és nem sikerült neki felemelni a fejét

- Fárasztó volt az éjszaka, mi??? – Pierre meg Chuck pajzán vigyorral röhögnek

- Ja az… hugyoznom kell – ásítozik Seb

- De paraszt vagy! – vágtuk rá a csajokkal

- Oh lányok, ti is itt vagytok? – Seb már addig eljutott, hogy a hátára fordult az ágyban (mert arccal beledőlva aludt el… láttam e.e)

- Mindenki itt van Seb – Kar

- Hé csajok, nem akartok bekapni vmit??? – ugrott fel Jeff a seggéről és a kezeit dörzsölte egymáshoz

- Azt várhatod te szatír!!!!!! – ordított rá röhögve Dely

- De én nem… tényleg nem úgy értettem – kínosan vigyorog Jeff

- Azért vki segíthetne a betegnek! – Seb karba tett kézzel durcul

- Látom már jobban vagy – nevetek, Pierre meg David felsegítik a háborús veteránt, és kivonszolják a mosdóba

Seb nagy nehezen becsoszog a wc elé és elkiáltja magát:

- JEFF!!! GYERE FOGD MEG A FARKAM!!!!!!!!!!

Erre mi olyat röhögtünk, hogy öröm volt nézni. Az egész szint zengett a röhögésünktől, de valszeg azt is mindenki hallotta, aki csak nem halláskárosult vénasszony, amit Seb mondott

- Máris megyek szerelmem! – Jeff meg berohant hozzá, tisztára, mint egy vérbuzi

- Áááááhhhhhhhhhh… de kurva jól csinálod!!!!! Fogd már meg rendesen! Ez nem guminő! Érzéssel! Nem igaz, HOGY NEM FOGTÁL MÉG FASZT A KEZEDBEN?!!!!! – ordított kifelé Seb

Erre megint elkezdtünk szakadni

- Jó, de te is az enyémet, mert lassan hiánya lesz! – Jeff – űűűűűű bazdmeg!!!! Te előző életedben selyemfiú voltál???? Profi vagy Seb!!!!!

- Igyekszem! – röhög Seb, aztán vmi koppanást hallani

- Egyben van még???

- Persze, jól vagyok – Seb

- NEM TE, A FARKAD!!!! – Jeff aggódóan kezd matató hangokat kiadni, mi már fetrengünk egymáson a földön

- Kösz ez jól esett… áhh beszorult… nem jön ki!!! Segíts már!!!! – Seb visítozik

- Nem szedem ki a faszod, jó helyen van ott… IGEN EZ AZ!!!!!! – Jeff kielégülő hangok közepette

- Komolyan mondtam te barom, segíts már! – Seb

Végre kijöttek, Sebnek tök kócos volt a sérója, még jobban, mikor felkelt e.e

- Azt hittem már nem vagy bisex! – álltam fölé röhögve, és visszafektettem az ágyba

- Én sose voltam az a típus, akinek ha ló nincs, szamár is jó! Vagy ez, vagy az! De mindkettőt! Hát nem vagyok én olyan – Seb buzisan felhúzta az orrát, apu meg bejött

- Látom jobban vagy – röhögött, beadott neki vmi intravénás cuccot, attól lelassult és el is aludt

Eltelt 1 hét és Seb már rendesen tudott járni, a légzése teljesen rendben volt, így hát haza is engedték.

- De jó újra itthon lenni! – Seb jó mélyen letüdőzte a levegőt és boldogan dobta le magát a kanapéra a nappaliban

- Pedig milyen jó volt úgy hazajönni, hogy nem vagy itt – nevettem el magam és megcsókoltam, aztán magára húzott és a kanapén smároltunk jó sokáig. A többiek csak mosolyogtak és elmentek vhova, hogy ne zavarjanak. Azt a múlt heti esetet leszámítva már majdnem 3 teljes hete nem voltunk együtt… érted hogy