Dátum: 2003 nyara.

Szereplők:

Én: Ashley Naomi Julia Cempball

Legjobb barátnőm: Victorya Henderson

Másik barátnő: Majoros Mirtill

Bátyám: Christian Cempball

Anyum: Monica Cempball

Apum: Peter Andrew Cempball

SP:

Pierre Bouvier

David Desrosiers

Sebastien Lefebvre

Chuck Comeau

Jeff Stinco

1. rész: Kik vagyunk mi, hogy találkoztunk, hol élünk?!

Reggel van, tök szép napsütésre nyitom a szemem, gyenge szél fúj be a szobám ablakán. És valami meleg mellettem??

- David, mit keresel itt???!!! – ijedtem meg a gitárostól, amikor ránéztem, pedig nem volt csúnya, csak a sminkje volt elkenve.

- Téged kereslek édesem. – ölelt meg.

- Hozzám se nyúlj, te pajzán sexmániás disznó!! – röhögtem el a végét. -én itt fekszek éjjel, te meg betolod ide azt a nagy segged és rám mászol, szégyelld el magad!!

- Már el is kezdtem, látod? Piros a fejem.

- Nem látom, és hulla színed van, komolyan egy zombi hozzád képest nigger, olyan fehér vagy. A napra lehet nézni, de rád nem. Kisül a szemem a fehérségedtől.

- Nem vagyok fehér!

- De az vagy! És ahelyett, hogy itt bent vered a segged a földhöz, inkább mennél ki napozni, van vagy 50 fok.

- Persze, hogy meg poshadjak a napon, beteg vagy te?! – David.

- Nem, mert nem fogsz, nézz meg én milyen jó barna, vagyok.

- Azért vagy ilyen szép. –mosolygott kedvesen, majd megint átölelt.

- Nah, kifele. Húzzál, át akarok öltözni!! –lökdöstem ki az ágyból.

- Jó gyere, húzlak. – erre meg fogta a lábaimat és elkezdett kifele húzni az ágyból.

- ÁÁÁÁHHH GYILKOS, SEGÍTSÉG, GYILKOS, VONSZOLNAK ÁÁÁ!!!! – kezdtem el visítani, és miközbe David húzott kifele az ágyból én megkapaszkodtam a matracba és az is jött velem. – ERESSZ EL, TE PERVEZ!! JAJJJ A LÁBAIM, JAJJ MEGÖLNEK, VISZIK AZ ÁGYAM IS!!! – már folytak a könnyeim, meg David-nak is, egészen az ajtóig vonszolt, majd ott kirakott az ajtó elé. Én meg öleltem a matracot, mint egy csimpaszkodó kis majom.

- Add vissza az ágyat!! – Dav.

- Nem adom!! Enyém, én most alszok!!

- Nem adják vissza az ágyat, mami, papi…itt egy rossz néni, csórja az ágyam!!!! – kezdett el „sírni” Dav, mint egy kis ovis.

- Mi a rákot műveltek már ilyenkor itt kinn??? – jött ki Vicky mérgesen a szobájából.

- Legyikolta a szobámat meg engem!! –mutogattam david-ra.

- Elcsórta az ágyat!!! – nyavalyogta David.

- Mi bajotok?? Mit tudtok még kitalálni?! – jött ki Chuck egy szál boxerbe a szobájából.

- Nem kell délig aludni. – David.

- Mi volt itt az előbb tömeggyilkosság?? – jött ki Pierre is egy szál boxerbe a szobájából, párnával a kezébe.

- Ő az új barátnőd?? – mutatott Vicky a párnára.

- Vele jókat lehet beszélgetni. –röhögött Pierre.

- Ez jó, este én is beszélgetek majd a párnámmal. – Chuck.

- vele meg mi van?? – piszkált meg Dav, mert ott „aludtam” a matracon.

- Hagyjál még aludni!!! – löktem félre, majd a fejemre húztam a takarót és „aludtam”, közbe a többiek meg lementek reggelizni.

/Előzmény/

A nevem Ashley Naomi Julia Cempball. A barátaimnak Ash, vagy Nao a második nevemből kifolyólag, a Julia-t utálom. Magyarországon, Pesten lakok, az anyummal és a legjobb barátnőmmel Vicky Henderson-nal. Anyum úgymond örökbe fogadta, Vicky elszökött otthonról. Én Torontóban születtem, de anyu elhozott MO-ra. És Vicky is magyar, itt ismerkedtem meg vele. Az apum kint él Torontóban Canadában, egy gazdag ügyvéd, ritkán találkozok vele, de nagyon szeretjük egymást. Anyu, pedig egy egyszerű bolti eladó, már akkor nem voltak együtt, amikor én születtem. Én 18 éves vagyok, Vicky is velem egy idős, van egy 21 éves bátyám Chris. Ő Montrealban él. Most érettségiztünk Vicky-vel, sikeresen és végre szabad a nyarunk, jöhet egy csomó minden. Pasik, bulik, nyári kalandok, szerelem, nyaralás, sex és minden, ami kell. Különben Vicky-vel szép szőke hajunk és kék szemünk van, egyszer szerepeltünk egy divatbemutatós újság címlapján is.

2003. május. 10. van, jó meleg nyárias idő. Vicky-vel épp Pest utcáin sétálunk, kirakatokat bámulunk, vásárolgatunk. Amikor elértünk egy utazási iroda kirakatához és csak kíváncsiságból megnéztük az ajánlatokat.

- Ash, figyeled, álomutazás Párizsba, 1 hétre, és tök olcsó. –Vicky.

- Álomutazás, veled?? Veled már nem lehet álomutazás, főleg akkor, amikor széthagyod a cuccaidat. – röhögtem.

- Jajj olyan bunkó vagy. – ment el műdurcival Vicky.

- Nah várj már meg!! – szaladtam utána és megfogtam egy szórólapot. – Ez tényleg olcsó, és meg kell hagyni, ideje lenne végre elmenni egy olyan helyre, ahol jó pasik vannak és lehet bulizni.

- Igen, igen, egyetértek. Szerinted Monica (anyum) elenged minket??

- Ha nem, akkor megverjük. – viccelődtem.

- Neem, akkor megszerezzük neki a világ legrondább pasiját. – röhögött Vicky.

- Attól falra mászna, ha valakit akarnánk neki szerezni. – nevettem, majd karon fogtam Vicky-t és mentünk tovább.

- Akkor kérdezzük meg.

- Ok. – majd metróval hazamentünk, egy kisebb panelbe laktunk, anyu épp pizzát sütött, nyami, a kedvenc kajánk.

- Anyu, akarunk veled dumcsizni. – mentünk oda hozzá a konyhába.

- Ajajj ez már rosszul kezdődik, halljam, mit törtetek össze?? – mosolygott anyu.

- jajj, azért mert beszélni akarunk veled, az nem azt jelenti, hogy rosszat csináltunk. – Vicky.

- Jól van, kivele?

- Nos, lesz egy álomutazás Párizsba, tök olcsón, és mivel van pénzünk ezért arra gondoltunk, hogy ezt az egy hetet kihasználhatnánk, és elmehetnénk. – én.

- természetesen művelődni. – vigyorgott Vicky.

- Hülye vagy?? – néztem rá.

- Csak egy kicsit.

- Párizs? Jó hely, mennyiért?

- itt a szórólap. – nyomtuk a kezébe.

- De hát ez holnap lesz.

- Na és?

- Végül is, nem mindig nyílik alkalmatok egy ilyen útra, és mivel le érettségiztetek ezért talán elmehettek…

- Csak talán???? – néztem rá csodálkozva.

- Féltelek titeket, és nem is tudtok franciául.

- Anyuu, elfeledkeztél róla, hogy én kiválóan beszélek franciául!! –háborodtam fel.

- Jó, jó.

- És Vicky meg jól tud angolul.

- Nem vagyok 100%-ig nyugodt. Mert a ti angol tudásotok, az..

- Én tudok! – Vicky.

- Én is azért jól tudok, de francia néha jobban megy. – én.

- Jól van, elmehettek. – adta fel anyu, mert a mi lelkesedésünket semmi sem lombozta le. – Elintézem nektek akkor az utat, ti addig pakoljatok.

- Köszi!! –ugrottunk a nyakába.

- Elmegyünk Párizsba!!! –ugrottunk egymás nyakába is, majd elrohantunk a szobánkba kakaót a hifire és zene és pakolás.

- Lányok, halkítsátok le ezt a hangzavart!!! – jött be anyu.

- Bocs, csak magunkat adjuk.

- Akkor most inkább szálljatok le a földre, lehetőleg két lábbal és figyeljetek.

- Okés. xD

- Holnap délbe indul a gépetek Párizsba.

- Oké, köszi. – hangosítottam fel a zenét.

- VÁRJ még nincs vége!! Ott kapjátok meg a jegyet, egy Merci nevű hotelba fogtok megszállni.

- Jéé mint a Merci csoki. – Vicky.

- jaja.

- Elmegyek nektek pénzt váltani.

- köszi.

- Ne ráncigáljátok szét a házat.

- Ok. – majd anyu elment mi meg pakoltunk tovább. Simple Plan-t hallgattunk, mindketten odavoltunk a zenéért, de fingunk se volt, hogy kik adják elő. Egy csomó válogatással a legjobb cuccainkat pakoltuk össze, anyu hazajött egy csomó pénzel. Igen, elég jól ismer minket, hogy itthon is képesek vagyunk akár 10ezer forintot is elkölteni egy nap alatt. xD Kivasaltuk egymás haját, még pár cuccot bedobáltunk, aztán leültünk a tv elé és estig el se mozdultunk előle.

- Én nem hozom a gitáromat. – Vicky.

- Én se, de a deszkámat igen. – ahhoz képest, hogy sokan hülye picsának néztek minket, nem voltunk azok, sok mindent csináltunk és tudtunk. Este 10-kor lerohantam a fürdőszobát, aztán lefeküdtem aludni, meg Vicky is, mert reggel nem aludhatunk sokáig.