Reggel pontban 9-kor berontottam Vicky szobájába és elkezdtem ugrálni az ágyán, mint egy hülye ovis.

- Gyere, kelj fel, igyekezz, mindjárt indulunk!! – bújtam be mellé.

- Még egyszer megmozdulsz, meghalsz!! – húzta Vicky a fejére a párnát.

- Jajj ne szórakozz, mennünk kell mindjárt! – húztam le róla a takarót.

- De majom vagy, tök hideg van és te meg kitakarsz! – Vicky.

- Anyád picsájába van hideg! Nézz rám, egy szál sortba meg pólóba vagyok, május van te…segg…

- Te vagy segg, egy nagy segg!!! – röhögött Vicky.

- Igen? Akkor te meg egy nagy szőrös segg vagy!!! – nevettem, erre kicsit bemérgesedett és elkezdett kergetni, konyhába, fürdőbe, az egész házba.

- A szőrös segg rád is igaz, te piros seggű pávián!! – nevetett Vicky, majd ledőlt a kanapéra.

- Lehet, hogy piros a seggem, de semmiképp nem szőrös, max a pasiknak és nem vagyok pasi!!

- Lányok, ha már befejeztétek a szőrös seggek, meg a páviánok kitárgyalását, akkor gyertek reggelizni. – anyu.

- Áááá szia…-vörösödtünk el xD

- Örülök, hogy észre vesztek. – röhögött anyu, majd nekiálltunk reggelizni, aztán átöltöztünk. Kihoztuk a bőröndünket a szobánkból, aztán úgy fel 11 tájba anyu elvitt minket a reptérre.

- Vigyázzatok egymásra. – ölelt meg minket anyu és szinte könnyesek voltak a szemei.

- Ne aggódj, nem öljük meg egymást, csak egy kicsit. – én.

- Semmi kétségem.

- Pasizz be, amég nem vagyunk itt. – Vicky.

- Meglátom.

- Nyugi, élve térünk haza.

- Nem félek, ha csak össze nem vesztek a nagy szőrös seggeken, meg a piros seggű páviánokon… - röhögött anyu.

- Nem fogunk. Addigra Ash leborotválja. – nevetett Vicky, én meg fejbe vágtam, persze úgy hogy ne fájjon neki.

- Nah sziasztok!! – köszönt anyu, majd megfogtuk a gurulós bőröndjeinket és mentünk.

- Te, mit értettél azon, hogy leborotválom, te gonosz?!! – mosolyogtam. – nem szőrös a seggem!!

- Tudom, tudom, na de gyere…

Fél 12-kor már a gépen ültünk és pepsit ittunk, meg chipszeztünk. Meg zenét hallgattunk néha kicsit hangosan (SP). 12-kor felszállt a gép.

- Elmegyünk az Eiffel toronyba?? – én.

- Még szép, ha már ott vagyunk, nem hagyjuk ki. – majd rendeltünk kaját, mivel ingyen volt telezabáltuk magunkat, majd olyan 5 óra tájba megérkeztünk a párizsi reptérre. Egy francia hapsi fogott egy táblát, amire föl volt írva a nevünk, Naomi és Victorya.

- Bonjour. – köszöntünk a hapsinak.

- Önök lenni Naomi és Vicky, oui?? – mosolygott a faszi, nem tudott rendesen magyarul, de megértettük.

- Ashley és Vicky. – javítottam őt ki.

- Ooohh az hogy lenni, nekem főnök ezt a két nevet adni ki?!

- Összekeverték a nevem, Ashley az első nevem.

- Áááhh oui, értem, a nevem Jean, én lenni ti idegenvezető, aki majd megmutat nektek szálloda, és amit fiatal lányok szeretni.

- Rendben.

- Akkor madmaselek, kérem fáradni utánam. – elvitt minket egy jó kis kocsihoz, majd bevitt a városba. – Párizs lenni romantika és boldogság városa. Itt megtalálni helyes fiúk.

- Az, jó. – Vicky. – És, szórakozó hely??

- Oui, oui… van, sok francia szórakozó hely lenni, jobbnál jobbak. Ott lenni Eiffel torony, majd meglátni, milyen… szuper lenni kilátás. Hölgyek, már enni francia étel??

- No, még nem ettünk, de talán kipróbáljuk. – én.

- Enni csiga, vagy kagyló??

- Nem, az a rosszabbik eset, nem vagyunk hozzászokva. – Vicky.

- Értem….nos ideérni Merci szállóhoz, én bevinni csomagok, utána én adni térkép, és én mutatni utat varázslatos Parizsban, ha kell.

- Köszönjük. – majd bementünk a portára, elkértük a kulcsot a szobánkhoz, leccucoltunk, aztán Jean adott nekünk térképet, meg elvitt minket egy darabon. Megmutatta nekünk a legjobb helyeket, amiket ismer.

- Hova akarni menni??

- Az Eiffel toronyba szívesen elmennénk, de most már inkább egyedül. – én.

- Rendben, itt lenni telefonszámom, ha nem találni valamit, vagy nem találni vissza hotelbe, csörögni és én jönni. Oui?

- Oui, merci. Bye!! – köszöntünk neki egyszerre, majd kitett minket és mentünk egyedül.

- Jó fej hapsi. – nevetett Vicky.

- jah, főleg ahogy töri a magyart. – röhögtem. – Te, állatira beleestél ebbe a pasiba.

- Jajjj Ash, hagyj már, senki se lehet olyan tökély, mint te. És ha kb 20 évvel öregebb lennék, akkor jöhetne szóba ez a pasi.

- Jól van, elhiszem, nah gyere csajszi, nézzük meg Parizst, fentről. – fogtam karon Vicky-t.

- Ne piszkáld, nem tud á betűt mondani. – röhögött Vick. Elindultunk az Eiffel toronyhoz, pár perc múlva oda is értünk. – Csinálj, rólam képet a torony alatt..csíííízz!!!! – kattogtattuk a gépet, egy csomó képet csináltunk. A torony mellett egy bazi forgalmas út volt, alig lehetett átjutni, de volt lámpa.

- Nah gyere, már menjünk fel. – huzigáltam Vicky-t.

- A legtetejébe??

- Oda majd holnap csak menjünk egy darabon, hogy lássuk az egész várost.

- Oké! – egy darabig versenyeztünk fölfelé, de kifáradtunk, csináltunk megint képeket, meg nézelődtünk kifele.

- te, én éhes vagyok. – Vick.

- Én is.

- Idefele láttam egy gyors étkezőt, elmehetnénk oda.

- Menjünk. – majd lementünk épp álltunk a zebránál, amikor egy srác kiabált egy kutyának. Az meg elkezdett szaladni hozzá, de a kocsik előtt akart.

- Kutyuli, gyere ide!!! – kiáltottam a kutyának, de annál inkább ment a kocsik fele. Majd utána futottam, Vicky meg én utánam. – Hééé kutyus állj meg!!!! – elfutott egészen a torony lépcsőig, ott kaptam el, de megbotlottam és neki estem a korlátnak.

- Ash!! – rohant utánam Vicky, meg 5 srác is futott oda, csak a másik irányból. Egy fekete felzselézett hajú sráccal Vicky összefejelt, mire én elkezdtem szakadni a röhögéstől, ott fetrengtem az aszfalton. xD

- Héé, jól vagy?? – segített fel egy másik srác és mélyen a szemembe nézett, nagyon szép szemei voltak.

- Igen jól, itt a kutyátok. – adtam a kezébe. – Vick, minden ok?

- Persze. – majd őt is felhúzta a másik srác.

- Kössz, hogy elkaptad a kutyámat. Biztos elütötte volna valami, ha nem segítesz. – Pierre akiről nem tudtuk, hogy ki.

- Nincs mit.

- Neked meg bocs, hogy lefejeltelek.

- Meg se éreztem. – vigyorgott Vicky.

- Nincs kedvetek eljönni velünk inni valamit?? – nézett ránk a kopasz, Jeff.

- Ash?? – nézett rám Vick.

- Én ráérek, de inkább enni szeretnék.

- Akkor menjünk gyors kajáldába. – vetette fel az ötletet Chuck.

- Egyébként, Pierre, David, Seb, Chuck és jeff vagyunk. – mutogatta körbe a fiúkat Seb.

- Mi Ashley és Vicky. – én. Majd elmentünk együtt kajálni, jó fejek voltak a srácok. Röhögtettek minket, rendeltünk hamburgert meg sült krumplit. Meg egymásról dumálgattunk.

- Hány évesek vagytok?? – Chuck tele szájjal, közbe potyog neki ki a kaja XD

- 18. – Vicky. – És ti??

- 22, 23.

- Egyébként nem vagytok franciák igaz?? – nézett rám David, persze nem értettem a kérdést, mert nem minden szót tudok angolul, és Vick-re néztem.

- Valami gond van? – Pierre.

- Nem, csak nem tudok perfectül angolt. – vörösödött el a fejem. Majd Dav megismételte lassabban a kérdését, Vicky meg fordított nekem.

- Nem vagyunk, magyarok vagyunk. De ti biztosan amerikaiak vagytok.

- Kanada. – mosolygott Jeff.

- Igazából franciák is. – Seb. – Tudtok franciául?

- Én tudok. – mosolyogtam. – És lehet, hogy egy angol magyar szótárat kéne vennem.

- Én értem, hogy mit mondasz. – David.

- Addig jó. – Vicky. – Amikor elkezdi direkt keverni az angolt, meg a franciát, az nagyon kész.

- írhatsz francia-angol dalokat. – Chuck.

- Ááá nem, elég, hogy gitározok, dalt írni nem nagyon tudok.

- Egyszer megmutathatod, hogy gitározol. – Pierre.

- Vicky jobban tud.

- Nah akkor mindketten.

- És ti mit csináltok itt?? – Vicky.

- Koncerten voltunk, és holnap megyünk haza, este. – Seb.

- Frankó milyen zenét játszotok??

- Pop-rock, Simple Plan. – mondta Jeff. Nekünk meg leesett az állunk.

- Minden ok?? – Chuck.

- Ti….ti vagytok az SP?????? – Vick.

- Igen, mért meglep? – David.

- Én szeretnék föld alá süllyedni. –én.

- Miért?? – Jeff.

- Mi imádjuk az SP-t és tök ciki, mert lilánk se volt, hogy kik vagytok.

- Ez jó, végre van olyan rajongónk is, aki nem ugrik a nyakunkba, sőt azt se tudják kik, vagyunk. – röhögött Pierre. – És megmentik a kutyámat.

- Hát nem mindenki ismerhet titeket, de most már tudjuk, hogy kiknek a zenéje tölti ki a mindennapjainkat. – mosolygott Vicky.

- Büszke vagyok magunkra.

- Seb, te mindig mindenkire büszke vagy, aki két jó szót szól. De most én is. – David.

- Igen, mert egoista vagy. – közbe mi Vicky-vel elkezdtünk civakodni a ketchupon.

- Add ide!! – én.

- De én vettem el előbb, nekem kell.

- Nekem is. – a srácok közbe vigyorogva néztek minket, hogy mit alakítunk.

- De én voltam gyorsabb. – Vick.

- Akkor vigyed, te, szőrös seggű majom!! – nyújtottam ki rá a nyelvem.

- Te vagy az!!

- Nem, te!!

- Hagyjál!!

- Bocsi srácok, nálunk ez már ilyen megszokott civakodás. – Vick.

- Olyanok vagytok, mint mi, mi is örökké civakodunk. – Jeff. Még jó darabig dumáltunk, utána megbeszéltük, hogy holnap délbe találkozunk megint itt a toronynál.

- Kösz még egyszer, hogy megmentetted Delilah-t (dilájlá, pierre kutyája). – ölelt meg Pierre, majd elhúztak.

- Ááááhh hát ezt nem hiszem el!!!! – sikított Vicky és egymás nyakába ugrottunk. – Láttad, hogy pillantott rám Pierre??

- Igen, tuti bejössz neki. És én rám David, olyan szép szemei vannak, de Pierre is nagyon jó.

- igen, meg Seb is.

- Mind az 5 jó. – vigyorogtam.

- Kár, hogy holnap elmennek. De Torontóba laknak, még találkozhatunk velük.

- nanáá, még szép. Kimegyünk Torontóba apuhoz.

- Benne vagyok, de előbb legyünk itt, hnap talizunk velük!! – Vick.

- Tök jó lesz… Csak tök ciki volt, hogy nem tudtuk, hogy kik ők.

- jaja.

- Hallottam már, hogy SP-nek az énekesét Pierre-nek hívják, de most hírtelen nem tudtam semmit se. – én.

- Igen, igen. Nah gyere, menjünk sétálni, ünnepelni….

- Okés. ÉLJEN PÁRIZS!!!!!

- Megmentetted Delilah-t. – Vicky.

- Hős vagyok!!!!

- Az, én meg Pierre fejelő rocc csont.

- Jó az. – röhögtem. Majd elmentünk egy ilyen presszóba iszogatni, meg táncolni, utána találtunk egy discot, nagyon jó volt. Rövidre fogva az egész nap jó volt, reggel jót szórakoztunk, aztán fel a gépre és irány Párizs, van egy jó fej idegen vezetőnk. És szó szerint beleütköztünk az SP-be. Esemény dús nap volt, és már most imádjuk Párizst.