Reggel, amikor felkeltünk elmentünk reggelizni, aztán a városba meg ide-oda. Hiányzott, hogy nem találkoztunk a srácokkal, mert elhúztak, de írtak nekünk SMS-t, rendesek voltak. Aztán elmentünk fürdeni ketten, elvoltunk, Jean is elvitt minket egy-két helyre. Nagyon jól éreztük magunkat, ez volt egyik legjobb nyaralásunk. Aztán le telt azaz 1 hét, összepakoltunk, még körbe jártunk Párizsba amennyire tudtunk, elköszöntünk Jean-tól, aztán fájó szívvel ültünk fel a gépre, itt hagyva a sok jót, meg azt a két napos emléket amit a srácokkal töltöttünk. Otthon anyu egy csomó ebéddel, meg a kedvenc kajáinkkal várt minket.

- De jó hogy itthon vagytok. – ölelt meg minket. – Pasiztatok??

- Naná, egyszerre öttel is. – Vick.

- Komolyan kérdezem.

- Ő meg komolyan mondja. - én

- Ugye nem bántottak titeket??

- Dehogy, találkoztunk a Simple Plan-el.

- Vagy úgy. És?

- Semmi, nagyon jól elvoltunk velük és imádni valóak mind. – Vick.

- Ennyi, ez nem túl sok, ennyi volt az összes élmény Párizsba?

- Nem, majd mutatunk képeket mindjárt, és kaja közbe mesélünk. – kajálás közbe minden élményünket elmeséltük, meg képeket mutogattunk anyunak. Valamint megállapította, hogy Chuck helyes a fiúk közül. És tetszett neki a kép, amikor Pierre nyakába ülök a medencébe. Majdnem megettük az összes kaját, amit anyu csinált nekünk. Aztán mentünk a szobáinkba kipakolni, meg szennyesbe tenni a sok szart.

- Lányok, ne nagyon pakoljatok ki. – anyu.

- Miért?? – én.

- Mert gondolom holnap után, elakartok menni Torontóba?!

- HOGY MIIIIIIII????!!!!! – kiáltottunk fel egyszerre.

- Torontó, apád már vár Ash, meg te is mész Vicky.

- Ezt nem hiszem el, haza jövünk és mehetünk. – ugrott Vick a nyakamba.

- Nem akartok, lemondhatom.

- Miiiii….eszedbe ne jusson!!!!!! – én.

- Mennyi időre megyünk?? – Vick.

- Egész nyárra, ha akartok, utána úgyis mentek főiskolára itthon, nem azért fizettem, hogy ne menjetek.

- Juhéé!!! Ez tök jó. – örültünk egyszerre. - Megyünk is, aztán lehet kinn maradunk, és ott járunk suliba.

- Megbeszéljük. – anyu. Majd mindketten bementünk a szobánkba gyorsan kipakoltunk, bedobáltuk a cuccokat a mosógépbe és a maradék cuccainkat, amik még voltak a szekrénybe, kiválogattuk és be a bőröndbe, persze két nagy gurulós bőröndbe fértünk csak bele. Meg még volt egy csomó cucc.

- A rák enné meg. – rohantam be Vicky-hez.

- Neked is, szia. Mi bajod??

- Eltűnt a hajvasalóm, nem tetted el véletlen??

- Megnézem. ……… De, itt van. Tess.

- Ez a tied nem az enyém. – én.

- Nem ez a tied.

- Nem, mondom, hogy ez a tied, az enyémnek van egy emo-s matricája.

- Jah akkor ez a tied. – nyomta a kezembe, majd hifijébe betett egy kis FAB-t és hallgatta. – Hifit nem viszek.

- Jajj Vick, ne idegelj már. Apunál mindkettőnknek van mindene.

- De elköltözött.

- Na és? Gondolod, hogy ott hagyta a cuccainkat? – én.

- Jól van, ne akadj már ki. – asszem még nem említettem, hogy kettőnk közül én sokkal vadabb vagyok, könnyen felkapom a vizet, ha kell, de könnyen lenyugszok.

Mindketten csináltuk a magunk dolgát. Majd Vicky átjött hozzám.

- Mi lenne, ha elmennénk fodrászhoz, meg egy kicsit változtatnánk a hajunkon??

- Jó ötlet, holnap elmehetünk, úgyis csak holnap után kell mennünk. Holnap meg elmehetnénk deszkázni egy kicsit, meg moziba, meg anyut elvihetnénk valahova. – én.

- Benne vagyok, megyek telefonálok a fodrászunknak, hogy írjon be minket délutánra.

- Okés. – nagyon örültünk mindketten, én a fotóalbumomat rendezgettem, meg kinyomtattam az új képeket. Vicky meg a CD-it pakolta be a táskájába, meg ilyenek. Vacsorázni elmentünk csak mi ketten egy közeli jó étterembe és a régi barátokat is meglátogattuk a törzshelyükön, ami egy jó kis presszó volt egy utcasarkon. Iszogattunk egy kicsit, dumáltunk, képeket mutogattunk, én játékgépeztem, aztán úgy este 10-kor elmentünk haza.