Másnap reggel felkeltünk időbe, mert anyuval megbeszéltük, hogy együtt mind 3man elmegyünk vásárolni, egy csomó jó cuccot vettünk Vicky-vel, h szépek legyünk Torontóba. Aztán hazamentünk, utána meg go deszka park. Új trükköket tanultunk, aztán úgy 4 óra tájba elgurultunk a fodrászhoz. Tök jó hajat csináltattunk mindketten, én kicsit lejjebb vágattam a hosszából, meg az alját befestettem feketére, meg előre halvány kék melírt tetettem bele, és így az eleje a hajamnak így az arcomba lógott és kicsit szétállósra sikerült.

- Vicky, szerinted, lehet benne erősebb kék is??

- Persze nekem is lesz. – mindketten rakattunk bele sötétebb kéket is. Vicky-nek egyébként lett benne zöld is és az egészbe volt barna melír, meg neki is félig az arcába volt. Mint mondtam már, mindkettőnknek szőke haja van. – állati jók lettünk. – vigyorgott Vick. Majd felkaptuk a gördeszkákat és irány egy zenebolt új pengetőket venni. Vick talált egy Toronto forever-es pengetőt. Én meg egy színes pop-rock-osat. Aztán ismét haza, anyunak kissé fura volt a hajunk, szerinte olyan kihivalkodó. Aztán eljött a vacsi ideje, utána tv, gépezés és alvás. Reggel megint kimentünk egyet gyorsan deszkázni. Aztán hazamentünk, elmentünk egyet moziba, hogy elüssük az időt. És go haza a cuccokért, anyu kivitt minket a reptérre. Elköszöntünk tőle. És pontosan délután 1-kor már fent ültünk a gépen, zenét bömböltettünk, rágót pattogtattunk, röhögcséltünk egyszóval mindenkit őrületbe kergettünk.

- Megyünk Torontóba és felszedjük Pierre-éket. – Vick.

- Benne vagyok. – csaptam Vicky kezébe. – És elmegyünk velük majd bulizni, iszogatni, apu új házába randalírozhatunk… meg egy csomó minden, előttünk az egész nyár!!

- jaja. – közbe felszállt a gép, kajáltunk meg piáltunk, ingyen volt. És megbeszéltük, hogy mit fogunk csinálni. A mellettünk lévő sorba egy nyanya ült az urával és örökké bámult minket, akármit csináltunk. Eléggé meguntuk, amikor örökké nézett, úgyhogy Vick-nél elszakadt a cérna.

- Ne bámuljon már folyamatosan, foglalkozzon a maga dolgával. –ugyanis Vick újságot olvasott és még azt is nézte. Erre a nyanya sértődötten elfordult. Mi meg jót röhögtünk. Majd megdobáltuk mogyoróval. Mindig felénk nézett, amikor megdobtuk, de mi akkor összedőltünk és bámultunk egy újságot és mögötte röhögtünk. Majd leálltunk egy kicsit, de megint minket nézett.

- Szemtengelyferdülést fog kapni, mama. – szóltam be neki. – Legeltesse a szemeit az ura seggén.

- Ez már több a soknál!! – ment el háborogva az utaskísérőhöz.

- Ez utas azt mondja, hogy önök durva megjegyzéseket tesznek. – jött az utaskísérő.

- Kik?? – Vicky.

- Maguk.

- Mi nem, biztos rosszul hall, mi nem szóltunk egy szót se. – közvetlen mellettünk egy srác ült az ablaknál, ő meg örökké rajtunk röhögött.

- Te is hallottad, hogy durván beszéltek volna a lányok??

- Nem, nem hallottam semmit. – erre elment az utaskísérő, a mama meg leült a helyére. Aztán a végére elálmosodtunk és aludtunk, a nyanya már nem nézett minket, de amikor megint elkezdtünk csöndben olvasni, megint nézett.

- Ne nézzél!! – Vicky.

- Suttyó mami. – én, már azt hittem nekem jön, de a papa visszafogta. Végül elültek onnan és egy fiatal pár került mellénk, azok normálisak voltak. Aztán magyar idő szerint hajnali 1-re odaértünk. De nekünk kanadai idő kell. Kanadai idő szerint reggel 7-re értünk oda. Apu már a reptéren várt minket.

- Sorry, you are my father?? – kérdeztem tőle viccből.

- I don’t know. – válaszolta apu, majd szorosan magához ölelt mindkettőnket.

- nem tudod?? Te jó ég elrabolnak minket!! – röhögtem.

- Egy gonosz bácsi lop minket, két rossz lányt. – nevetett Vicky.

- Nah gyertek rosszaságok, keressétek meg a csomagokat, aztán nyomás haza. Jó a hajatok. – apu.

- Tegnap csináltattuk. – majd elmentünk a csomagokért. Közbe egy vénasszony pont apu mellett állt meg, és ott pattogott.

- Nem hiszem el, hogy a mai fiatalság hova fajul, olyan bunkó lányok vannak, két lány majdnem lekurvázott engem, szemtelen kis bunkók, ilyen színes hajú 20 év körüli két lány… - panaszkodott az a mama, aki mellettünk ült az unokájának. Közbe mi nagy vígan hoztuk a csomagjainkat és elindultunk, apu rögtön nekünk szegezte a kérdést.

- Lányok, ti voltatok azok, akik beszólogattak és szemtelenkedtetek egy öregasszonnyal???

- Mért csak nem találkoztál vele. – röhögtem el magam.

- Ez nem vicces. – apu.

- De hát egyfolytában bámult minket, még akkor is amikor tök kussba voltunk, meg aludtunk. – Vicky

- És te, azt hogy láttad, hogy bámul, amikor alszol??

- Úgy, hogy éreztem.

- Igen, igaza van és úgy nézett, mint aki még nem látott fehér embert. – én.

- Javíthatatlanok vagytok.

- Nah igen, mi a program mára?? – Vick.

- Gondoltam elmehetnénk valahova együtt kajálni, utána mutatok nektek egy csomó jó helyet, ahova biztos szívesen jártok majd.

- Nocsak apu, te tudod, hogy hol vannak dizsik, klubok és boltok?? – én.

- Mivel, amikor még Montreal-ba laktam és ott voltatok, és nem tudtam semmit se, hogy hol van a ti korosztályotoknak megfelelő dolgok, és sokat morogtatok miatta ezért úgy döntöttem, hogy körbe járok és megnézem, hogy hova mennétek szívesen.

- Nahát Peter ez tök, végre nem vakon megyünk mindenhova. – Vicky. Apu először Montiba lakott és mi még Torontóba nem jártunk. Hazamentünk, apu egy tök szép házakkal teli utcába lakott egy park mellett. Két emeletes háza volt, tök nagy füves kerttel, egy bazi nagy medencével, jacuzzi-val, egy kosárlabda pályával, és egy nagy szőlősorral. Ennyi volt kívülről. És még bejárónője is volt. Belül se volt semmi. Tök nagy helyiségek, amerikai konyha, nappaliba plazma tv, márvány fürdőszoba és ez mind csak lent volt. Fönn is volt egy márvány fürdőszoba, 3 vendégszoba, az ő szobája, aztán a mi szobánk, ami 2x akkora volt, mint az otthoniak, tök jó kilátás a parkra. Nagyon király házat vett, futotta neki elvégre ügyvéd volt. Elfoglaltuk a szobáinkat, átöltöztünk, majd apuval együtt belevetettük magunkat az életbe, mutatott nekünk jobbnál jobb helyeket, egy bevásárló utcát, éttermeket, kávézókat, gyors kajáldákat, valamint disco utcát. Azaz utca tele volt különböző discokkal, klubokkal, mindenki kedvére válogathatott.

- imádom Torontót!! – mondta Vicky, majd megölelt minket.

- Én is, pedig alig vagyunk itt 3 órája. – elmentünk a parkba. – Nézd skater pálya!!

- De jó, legalább tudunk deszkázni.

- Gyertek, menjünk el enni. – mondta apu, majd egy nagyon frankó étterembe vitt el minket, nagyon fincsi kaját kaptunk. Aztán mentünk tovább. Elrángattuk aput vásárolni. Megnéztük a dizsi utcát. Az egész napot elütöttük Torontó megismerésével voltunk museumba is. Annyi jó helyen voltunk, hogy nem győztünk jobbra-balra menni, mozizni is voltunk, egész nap hárman voltunk csak és jól megjegyeztünk mindent. Olyan 11 óra tájba estünk haza, kajáltunk, kipakoltunk egy-két cuccot, egy gyors zuhany és bedőltünk az ágyba, nagyon haláli volt az első napunk, a többi már csak jobb lehet.