Szóval megjött David piásan.

- Szevasz, mizújs?  - Seb.

- semmi kül. – David dőlöngélve.

- Hol voltál? – Vick.

- Piálni, kicsit lelkiismeret furdalásom van Ash miatt. Tényleg hol van, beszélni akarok vele?!

- Őőő..nem tudjuk. – Chuck.

- Akkor mind1, megyek pisilni. – mondta, majd elment a ház sarkához, de ott meglátott minket, ahogy Pierre és én hempergünk a fűbe.

- Az Ashley és,……és Pierre??? – jött vissza vörös fejjel.

- …….. – nem szóltak egy szót se a srácok.

- Adjatok piát! - mi meg közbe mit sem sejtve visszajöttünk a medencéhez, de Dav is ott volt.

- Mit képzelsz te magadról???!! – esett nekem rögtön.

- Miért??

- Ezzel, pont ezzel a gyökérrel?! – mutogatott Pierre-re.

- De te meg én…

- itt nincs de. – majd egy olyan pofont lekevert, hogy neki estem az asztalnak, + a szám is berepedt. Erre Pierre is bepipult, mert engem védett és neki ment David-nak és elkezdte ütni.

- Megütsz egy nőt, te állat?!! Te idegbeteg barom!!

- Héé segítsetek már!! – kapott észbe Jeff, mert mindketten úgy ütötték egymást, hogy nézni is fájt. Alig tudták őket lefogni.

- Az én nőmmel, te…?! – ordította David, majd fejbe vágta Chuck-ot és nekiment Pierre-nek.

- Héé, mi van itt??? – jött ki apu kiabálva, mert ő bent volt, még jó hogy nem látta, ami történt. Dav, meg annyira mérges volt, hogy lefogni se lehetett.

-Nem a nőd már, te állat!!! – ordította Pierre, apuék próbálták őt lefogni, hogy nyugodjon meg, de így ő kapott David-tól.

- Hagyd abba!!!!! – ordítottam rá, majd belöktem a medencébe, de húzott magával így én is repültem vele, de olyan pofont adtam neki, hogy csoda, hogy a feje a helyén maradt.

- Eresszetek el!!! – kapálózott Pie.

- Pierre, neee!!! – fogta őt vissza Milly és Vick, de nem David-et akarta tovább ölni, hanem engem akart kihúzni a medencéből.

- Jól vagy? – ölelt szorosan magához.

- Igen. – persze itt már folytak a könnyeim. Dav is kimászott a medencéből. Pierre-t kicsit taszigálnom kellett, hogy ne menjen újra neki.

- Őrült barmok vagytok!!! – apu.

- David, jobb lenne, ha most elmennél. – Seb.

- További szép napot! – lépett le Dav.

- Ez meg mi a fene volt?? – apu.

- David-nek agyára ment valami. – törölte le Pierre az arcáról a vért.

- Nem ő szakított veled?? – Chuck.

- De…..

- A pia sok volt neki, ennyi az egész. – Jeff.

- Jól vagy Ash?? – ölelt át Vick és Milly.

- Jól.

- még egy ilyen előfordul és egyiktek se jön ide! – apu.

- Bocs Peter, de te mit tettél volna?? – Pie.

- valószínűleg ugyanazt, amit te.

- Jól van, menjetek és lássátok el a sebeiteket. – terelt el minket Seb. Majd elmentünk a fürdőbe arcot mosni meg ilyenek.

- Pierre, ne haragudj, nem kellett volna ilyen hamar túl tennem magam David-en.

- Nem, te ne haragudj, tudhattam volna, hogy David nem fog tapsolni az örömtől. Nah mutasd a szád.

- Nem fáj.

- Nem baj.

Rendbe szedtük magunkat, majd visszamentünk a többiekhez, de nem volt túl vidám a hangulat, kajáltunk, meg leittuk magunkat.

Másnap reggel szokatlan volt minden, és azt se tudtam, hol vagyok. Pierre feküdt mellettem egy szál boxerbe, én meg az ő pólójába és még pluszba mellettünk Jeff.

- Te mit keresel itt?????!!! – visítottam, mint a fába szorult féreg, erre kiesett mellőlünk ijedtébe.

- Kiii???? – Jeff.

- TE!! – mondtuk egyszerre Pierre-vel.

- Itt aludtam. – vigyorgott jeff, majd kiment.

- Pierre, ugye nem csináltunk semmit se éjjel, mert én kába voltam?! – néztem rá.

- Nem, én használok az elsőnél mindig gumit, meg sztem Jeff is, de pont ő téged, nem hinném. Ne izgulj.

- Nem izgulok. – majd lementünk reggelizni, apu nem volt otthon, kin elég rossz idő volt, a többiek is len voltak. Milly és Chuck gabonapelyhet kajoltak a kanapén és jól szétszórták.

- Bocs skacok, hogy veletek aludtam. – nézett ránk Jeff.

- Semmi.

- Gruppeneztetek?? – Seb.

- Anyád! – Pierre.

- Kösz jól van.

Majd kinyílt az ajtó és belépett rajta valaki, kapucni volt a fején.

- David, te ki mumus ne ijesztgess minket!!! – Vick.

- Mit keresel itt?? – Chuck.

- Bocsánatot szeretnék kérni a tegnapi miatt. – ült le a konyhába a pulthoz.

- Hallgatunk. – Jeff.

- Szóval, Ash én nagyon sajnálom, nem akartalak megütni, elborult az agyam, te is tudod, hogy nem vagyok egy nő verő kis buzi.

- Hát eléggé szarul esett, de megbocsátok. – én.

- Pierre, ne haragudj, amiért neked mentem és úgy beszéltem veled, mint egy darab szarral, amikor nem volt igazam. Meg tudsz bocsátani??

- Egy igaz barát megbocsát. – mosolygott Pierre, majd belecsaptak egymás tenyerébe.

- Ti is meg bocsátotok nekem srácok?? – nézett a többiekre.

- Spongyát rá, de többet ne csinálj ilyet. – csaptak ők is a tenyerébe.

- És Pie, nem zavar, hogy Ash és te…csak tegnap.

- Ne magyarázz már folyamatosan, hanem tedd le a segged és egyél velünk!! – szólt rá Vick.

- Ez az, el van felejtve, szal fogd be és foglalkozz velünk. – Pierre.

- Ok. – mosolyodott el David.

- Hol vannak a poharak?? – Milly.

- Kint! – Seb.

- majd én kimegyek értük. – Vick, majd kiment, de akkorát visított, hogy még mi is megijedtünk, majd rohant befele, mint egy őrült.

- Mi van??? – néztünk rá értelmes fejjel.

- Ott….ott…van egy valami a kertbe. – mutogatott idegesen az ajtó felé.

- Nézzük meg. – indultunk ki, Vick Seb mögé bújva jött ki.

- Jesszus… - ugrott hátrább Chuck.

- Ohh te jó ég…. – én, ugyanis egy nő hasalt a medence mellett.

- Él még?? – Pierre.

- Honnan tudjam, nézd meg!! – Jeff.

- Ez csaj?? – David.

- Nem, transzi… - Seb.

- David, nézd meg él-e. – Seb.

- Mért pont én???

- Azért mert te állsz hozzá a legközelebb és még azért, mert te nem félsz. – Jeff.

- Mért te félsz? – Pie.

- Neem!

- Hahó! – ment oda hozzá Dav, de nem érintette meg. – Ébresztő…

- Héé seggfej! – dobta meg egy kis kaviccsal Chuck.

- Gratula, erre biztos fel fog kelni. – Milly. Erre megmozdul.

- Te ez él!!! – rohant odébb David.

- Lehet zombi és kitört a zombi járvány. – Seb.

- jajj Seb. – Vicky. A csaj felnézett ránk és tényleg olyan volt, mint egy zombi.

- Ohh anyám. – ugrottam Pierre nyakába. Majd felállt a csaj és elindult Jeff felé.

- Uh nagyon bejössz neki Jeff. – Chuck.

- Már csak egy kis vér kéne a foga alá. – Jeff.

- Héé, jól van?? – David.

- Ennek tényleg valami baja van. – Vick.

- Tök részeg, nézz rá. – Milly.

- Csókolom!! – hadonászott előtte Seb. Majd elindult Pierre felé.

- Szerintetek, harap?

- Téged biztos. – Chuck.

- nah menj már odébb.. – lökte őt meg finoman Pierre, majd összeesett a betonon és megfejelte az asztalt.

- Na jó, nekem ebből elegem van. Menjünk be!! – huzigáltam Pie kezét.

- Ez az menjünk. – Milly.

- Be vagytok parázva?? – David.

- Tudod, nem mindennap van lehetőségünk találkozni egy ilyen,…..hullaszerű emberrel. – Vicky. Majd bementünk és Chuck hívta a mentőket.

- Hogy jött be egyátalán?? – Jeff.

- Nyitva a kapu. – nézett ki Seb az ablakon, a csaj meg ott bolyongott a kertbe.

- nah, mi van Chuck?? – én.

- Nem csöng ki a telefon.

- Rendőrség?? – Dav.

- Nem.

- Tűzoltók? – Pierre.

- Az, minek?? – Milly.

- Mind1, hogy mi, csak szirénázzon.

- Ugyanaz a számuk mindnek, foglaltak. – Chuck.

- Felhívom aput. – mondtam.

- Ok.

*kicsöng 2x*

- Szia Ash.

- Apu, hol vagy??

- Mindjárt otthon, mért baj van??

- Itt mászkál egy fura nő a kertbe, és nem jönnek a mentők.

- Hogy, hogy nem??

- Nem csöng ki a telefon. – én.

- Jó, maradjatok benn a házba.

- Ok. – majd letettük, és kinéztünk az ablakon. Kicsit esett az eső és hirtelen megjelent a nő, sáros volt és egy üveg volt a kezébe. Mi meg ijedtünkbe mind elrohantunk onnan.

- Engedjenek be! – kopogott az üvegen.

- be ne engedjétek. – Vick.

- Nem fogjuk. – majd nyílik az ajtó és bejön a csaj, csak nem nagyon értettük, hogy akar valamit mondani és azt hittük, hogy morog.

- Spuri!! – rohant el David mellőlem.

- Ne jöjjön ide! – Chuck.

- Segítsen. – mondta csaj. Chuck felfutott az emeletre. Közbe apu hazajött.

- Vigyázz, bejött!!! – Pie. Apu szépen kilökdöste a csajt, majd megint hívtuk a mentőket, de nem csörgött ki.

- Hülye telefon. – dobta le a kanapéra Jeff.

- Mi van ezzel a nővel?? – Milly.

- Zombi. – Seb.

- Hagyd már abba. Nem vicces. – Vicky. Majd amikor nő az ablaknál volt kimentünk.

- Megyek nyilvános fülkéhez! – rohant el Chuck.

- Én is megyek!!! – rohant utána Milly, utána én és David. Miközbe mentünk a fülkéhez, találkoztunk ilyen buliból jövő fiatalokkal és ilyen zombi állarc volt náluk. David akkorát sikított, hogy azok ijedtek meg és nem mi. A nyilvános fülkéből kicsörgött a telefon, hívtunk mentőket. Majd visszamentünk, de a másik utcából és a kosárlabda pályánál tudtunk visszajönni. Ott meg két srác feküdt.

- Wááá, mi van itt??!!! – ugrottam át fölöttük.

- menjünk vissza. – Milly.

- Kiszívom a véreteket!!! – kiáltott fel az egyik földön fekvő srác.

- Menjünk már! – Chuck. Mire visszaértünk kijött a mentő is és elvitték a csajt.

- Héé, hol voltatok?? – Jeff.

- Ott a kosárlabda pályán fekszik még két csávó!! – rohantam oda Pierre-hez, aki sáros volt. – Hát te??

- Elcsúsztam a fűbe.

Majd jött még mentő, meg rendőrök is, biti a szomszédok hívták őket. És elvitték a maradék embert és felvilágosítottak, hogy 2 házzal odébb állarcos buli volt és úgy bedrogoztak, meg bepiáltak, hogy mindenfelé elmászkáltak az emberek.

- És ettől voltunk berezelve?! – röhögött Seb.

Telefonálni meg azért nem tudtunk, mert este fújt a szél elszakadt a telefon kábelünk. Annyi eszünk meg nem volt, hogy mobilról is próbálkozzunk, csak Jeff próbálta úgy. Bementünk most már tényleg reggelizni, meg netezni. Vicky és Seb épp elvoltak a kanapén, ott csókolóztak, meg minden.

- Skacok, holnap lesz Seb születés napja. – Pierre.

- Tudjuk, el kéne vinni valahova. – Jeff.

- Nézzük meg a neten. – Milly.

- Ok.

- Héé GC koncert, ez tök jó. – Chuck.

- Hol lesz? – én.

- Toronto másik végébe, a kis stadionba, After Party az egyik mellette lévő discoba, zártkörű lesz a party. – Pierre.

- Akkor hogy megyünk? – Vick.

- Sehogy. – én.

- Már hogyne mennénk, mi ismerjük a GC-t. – David.

- Kira. Akkor menjünk.

- Rendicsek. – majd rendeltünk kaját és a nap további részébe a reggeli csajon röhögtünk, meg magunkon, meg szórakoztunk, elmentünk megint vidámparkba. Este meg valami alvás félét akartunk, de egymás csesztetése lett belőle.