Amikor el akartam menni, visszarántott a férfi.

- Mit akarsz?? – néztem rá ijedten. Nem válaszolt, de olyan erővel a falnak lökött, hogy el is ájultam, nem rögtön, de erősen megfejeltem falat. Majd előkapott egy kést és oldalba szúrt és elment, mint aki jól végezte a dolgát. Kezdett elsötétedni teljesen a világ, a vérem átitatódott a toppomon, majd nagy sötétség. Közbe Pierre egyre kétségbe esettebben keresett, majd visszament a party-ra.

- Hol hagytad Ashley-t?? – Vick.

- Nem tudom, épp őt keresem.

- Én utoljára veled láttam, amikor visszamentetek a telóért a raktárba.

- aha, de az óta nem találom és nem szokott így eltűnni.

- Ash?? – ment oda hozzájuk Milly.

- Nem tudom. – Pierre. – Nem láttad?

- Nem, akkor nem kérdeztem volna tőled.

- Remélem nincs baja. – Chuck.

- Keressük meg. – javasolta Seb. Majd elmentek körbe nézni.

- Jeff, nem láttad Ashley-t?? – ordította Milly Jeff fülébe.

- nem, mért kellett volna?!

- Csak, mert nincs sehol.

- Eltűnt. – Vick.

- Hogy, hogy eltűnt? – David.

- Úgy, hogy nincs meg. – Pierre.

Telt az idő, az emberek kezdtek elszivárogni. A Good Charlotte is elment, csak pár ember táncolt már, míg mások iszogattak a pultnál, vagy épp részegen ültek valamelyik sarokba, vagy az új csajukkal/pasijukkal enyelegtek. Hajnali 4-ig kerestek reménytelenül, nem voltam sehol, azaz voltam, csak azt én se tudom, hogy hol. Próbáltak felhívni engem telefonon, de nem csörgött ki.

- Mi van, ha?? – kezdett ideges lenni Milly.

- Nyugi, biztos jól van. – Seb. Majd leültek a pultnál, de nem nagyon tudtak nyugton ülni, izgultak. Pár perc múlva egy szirénázó rendőrautó jelent meg a dizsi bejárata előtt, és kiszállt belőle két rendőr, és odamentek a pultos sráchoz.

- Parancsolnak?

- A tulajt keressük. – mondta az egyik rendőr. Majd a pultos elment szólni a tulajnak, a srácok, meg úgy tettek, mintha semmit se hallanának.

- A nevem Dan, mit tehetek önökért??  - tulaj.

- Pár kérdést akarunk feltenni.

- Valami gond van?

- Van igen, egy fiatal 20 év körüli lányt késeltek meg a mélygarázs utcájában, egy férfi találta meg, nézze meg a tisztelet jegyesek között, a nevét. – nyújtotta oda neki a rendőr a nevem felét, a vezetéknevemet nem tudták.

- Egy pillanat.  – kezdte el keresni a csávó. – Mikor történt?

- Úgy hajnali kettő tájba. Most találtak rá, sejtésünk szerint itt bulizhatott. – mondta az egyik rendőr.

*Közbe a srácok a pult sarkába*

- Ash még mindig nincs meg, nem hiszem már el. – Pierre.

- Nyugi, biztos jól van. – Jeff.

- Ne szóljunk a rendőröknek itt, hogy Ash eltűnt?! – Chuck.

- Attól nem leszünk okosabbak, lehet semmi baja. – Seb.

- De előrébb leszünk. – David.

Közbe a tulaj megtalált a tisztelet jegyesek között.

- Meg van. Cempball a neve. – mondta ki a hapsi, a srácok meg hirtelen úgy megijedtek, hogy rögtön lerohanták a 2 rendőrt.

- Mondja, ki ez akit megkéseltek?? – Pierre.

- Semmi köze hozzá uram, ez nem a maga dolga.

- Dee, kérem, azt a nevet mondja el.

- Neeem, ez bizalmas információ.

- Netán tud valamit?? – nézett Pie-re a rendőr.

- Cempball a neve.

- Cempball mi???? – Chuck.

- Ashley Naomi Julia Cempball. – mondta ki a rendőr.

- Hogy miiiii?????????????

- Ismerik???

- A barátai vagyunk, kb hajnali 2 óta keressük. – Vick.

- Bevisszük önöket a kórházba. – terelte őket ki az egyik rendőr, majd két külön rendőrautóval mentek be.

- Kérem, mondja meg mi történt?! – Milly.

- A lányt megtámadták és megkéselték a disco mögötti mélygarázsnál, ellopták a cuccait és egy fiatal férfi talált rá. – a srácok teljesen kiakadtak. Vick sírni kezdett, Pierre bámult maga elé, a többiek meg idegesen nézelődtek.

- De ugye él?? – Pierre.

- persze, 4 előtt kicsivel vitték be a mentők.

- jesszus… - Jeff. Pár perc múlva beértek és rögtön az egyik pulthoz rohantak.

- Ashley Naomi Julia Cempball hozzátartozói vagyunk! – David.

- Épp benn van nála az orvos, 5-ös folyosó. – mondta a nővér, majd a srácok, meg a lányok versenyló halálába rohantak oda.

- De hát ez műtő! – Chuck.

- Ohh te jó ég remélem nincs baja. – majd az egyik ilyen műtőféle izéből kijött egy nővér.

- Bocs, egy fiatal, szőke lányt keresünk, Ashley-nek hívják… - rohanták le a csajt.

- Igen, benn van a műtőben, az orvos van nála, kérem, üljenek le.

- mi van vele?? – Milly.

- Majd az orvos elmondja. – mondta a nővér majd elment.

- Mi az, hogy az orvos elmondja, neki kötelessége tájékoztatni?!!! – háborodott fel Pierre. – Mért nem lehet látni?! Tudnunk kell, mi van vele!!

- Héé, héé nyugi ülj le. – fogta meg a vállát Seb.

- nem vigyáztam rá eléggé. – Pierre.

- De vigyáztál, nem a te hibád. – Vick.

- Az enyém is.

Eltelt 5 perc, 10 és semmi. Mindenki egyre idegesebb volt, Pierre legszívesebben tört-zúzott volna..

- Ülj le. – Chuck.

- Hogy ülnék már le, amikor azt se tudom, mi van vele?! – Pie.

- De ezzel minket is az őrületbe kergetsz, hogy mászkálsz le-föl. – Milly. Újabb 5 perc telt el, amikor ment vissza a nővér.

- Hééé, mi van már???? – David, Pie.

- Kérem, legyenek türelemmel, az orvos bent van.

- Nem tudna valami újabb dolgot mondani, ezt már akkor tudtuk, hogy benn van nála, amikor megérkeztünk??!!! – Pierre. – A barátnőm ott fekszik benn!

- Ne emelje fel a hangját.

- Nem emeltem fel! ILYEN HA FELEMELEM HANGOM, OK?! Menjen és kérdezze meg az orvost, hogy mi van!!!

- Uram, ha nem fejezi be, szólok a biztonsági őrnek, hogy küldje ki innen, zavarja a betegeket.

- pierre, nyugodj meg. Ott az orvos. – Jeff.

- De hogy nyugodjak meg, amikor már vagy 20 perce ezt szövegeli mindenki, hogy ott az orvos, engem nem ő érdekel, hanem Ash!!

- mindent meg fog tudni. – mondta a nővér.

- Mikor holnap, vagy karácsonykor????!!

- Hagyd már abba, ezzel nem oldasz meg semmit sem. – Seb, a nővér elment, a srácok meg idegesen teát szürcsöltek.

Aztán kijött az orvos, szinte mind egyszerre özönlöttek, vagyis ugrottak a nyakába.

- Hogy van?? – Milly.

-Jól már jól, épp alszik, átviszik egy kórterembe, viszont megkéselték az oldalát, szervet nem ért a penge, de mélyen belement az oldalába, ezért össze kellett varrni, és a fején is van egy seb, valószínűleg ütés lehetett, sok vért vesztett.

- Be lehet menni hozzá?? – Pierre.

- Egyszerre csak 2. – mondta a doki, engem elvittek egy kórterembe. Pierre és Vick voltak az elsők, akik bejöttek, mert nem bírták. Be volt kötve a fejem, infúzió ment egy kicsit, meg az szar kis bizgentyű kilógott az orromból.

- Most már biztos jól van. – Vick.

- Jobban. – ült le mellém Pierre. – Az én hibám.. – mondta elcsukló hangon.

- Hagyd abba, nem a te hibád! – ült le mellém Vick is.

- Jól van.

- gyere, menjünk, hogy a többiek is be tudjanak jönni.

- Neem, én itt maradok vele. – Pie.

- Jól van. – majd Vicky megsimogatta az arcom és kiment, bejött Milly és Chuck.

*Közbe kinn*

- Telefonáltunk az apjának. – David.

- Ok, és bejön? – Vick.

- Persze.

- Hogy van? – Jeff.

- Sehogy, alszik. – Vicky. Közbe kijött Milly és Chuck majd Jeff, Seb és David bementek, ahhoz képest, hogy a doki csak 2 embert enged be egyszerre. Majd megjelent az a két rendőr, aki hozta őket. És bejöttek hozzám. A többiek meg utánuk.

- Elfogták a férfit, aki megtámadta Ashley-t. – mondta az egyik rendőr bíztatóan.

- És ugye most börtönbe lesz?! – Milly.

- Igen, már több dolog is van, szóval lesz ideje gondolkozni a cellájában.

- Azt a rohadékot ki kéne nyírni! – Pierre.

- És mit érsz el vele?! – David.

- Semmit. De akkor is egy rohadt szemét..és mért pont Ashley-t?!

- Ne izguljanak, a bíró elintézi, hogy legalább 8 évet kapjon. – nyugtatgatta őket az egyik rendőr. Közbe bejött az orvos.

- Mondtam, hogy csak ketten legyenek benn egyszerre.

- Bocsánat.

- Viszlát, és jóét. – ment el a két rendőr.

- Azt javaslom, hogy most maguk is menjenek haza, itt jó kezekbe lesz a hölgy. – mondta a doki.

- Ne várjuk meg Peter-t? – Chuck.

- Én most nagyon kivagyok, szóval hazamegyek. – mondta lehangoltan David.

- rendben. Holnap találkozunk. – Jeff. – De én is megyek. – majd köszöntek, nekem is köszöntek és elmentek.

- Seb, nem akarok nélküled lenni. – Vicky.

- akkor maradok.

- te is maradj Chuck. – Milly.

- Persze, maradok. – közbe az orvos kezdte kiterelni őket.

- Te nem jössz Pierre??? – Chuck.

- Nem. – nézett egy pillanatra fel, majd visszanézett rám.

- Ok.

Eltelt úgy 1 óra, kb olyan hajnali fél 6 lehetett, amikor apum is beért.

- Jól van már?? – nézett Pie-re, akinek könnyesek voltak a szemei.

- Jobban.

- De hogy történhetett ez??

- Elvesztettük egymást a raktárba.

- Tudtam, hogy rossz dolog lesz, ha veletek barátkozik, te még vigyázni se tudsz rá. – kapta fel apu a vizet. Persze ezt Seb-ék mind hallották.

- Ez nem így van Peter, Pie nem hibás!! – jött be Vick.

- Valakinek hibásnak kell lennie!

- De nem Pierre-nek, ő nagyon is óvja Ash-t, csak most elkeveredtek. – Milly.

- Jobb lenne, pedig ha elhúznál. – apu.

- Nem megyek sehova, Ashley az én barátnőm. – Pie. Közbe a csajok kimentek, mert lenyugodtak Peter „kitörései”. Egy darabig csak bámultak mind ketten, de apunak majd leesett a feje. – Ha akarsz, hazamehetsz Peter, én itt leszek.

- Rendben, muszáj aludnom, holnap tárgyalásom lesz. Reggel jövök.

- Már reggel van. – Pierre.

- Ez igaz, nah de jó reggelt, majd jövök, hívj fel, ha van valami.

- Ok. – apu elment, Pierre meg úgy reggel 7-ig ott ült mellettem, de már ő is támasztotta a fejét. Majd bejött egy nővér és levette az infúziómat.

- Hozzak egy ágyat, hogy ne kelljen itt ülnie?? – nézett a nővér Pie-re.

- Mind1, csak mellette lehessek.

- rendben. – majd a nővér elment egy ágyért.

Otthon Milly és Vick alig aludtak valamit, idegesek voltak, de ott voltak velük a fiúk.

Pierre elaludt mellettem, még telefonja csörgésére se ébredt fel. Majd apu bejött.

- Szia Pi…. – köszönt, de aludt. Hozott nekem narancsot apu, meg egy kis nasit ha felébredek. Meg leült mellém, benn volt egy darabig, de tárgyalásra kellett mennie. Elment majd olyan dél tájba bejöttek a többiek is. Mind besurrantak.

- Szegény Pierre, itt virrasztott mellette egész este. – néztek Pierre-re mellettem.

- Talán fel kéne kelteni, hogy legalább kajáljon valamit. – Milly. Majd elkezdték őt ébresztgetni, több-kevesebb sikerrel.

- Pie, ébresztő!!! – Jeff.

- Hahóó!!! – Seb.

- Hm, mi van?? Mi??? – nézett föl.

- Nem akarsz egy kicsit hazamenni, vagy enni?! – Vicky.

- Oh de persze. – két ásítás között. Majd visszatette a fejét a párnára és aludt tovább.

- Pierre, ne aludj!!!!! – Chuck.

- Jó, jó, már fenn vagyok. –nyitotta ki egy percre a szemét.

- Tudjuk, hogy nagyon álmos vagy, de menj és kajálj. – David.

- Jól van. – megint két ásítás között, majd megint visszadől, de nem alszik, hanem felém fordul és néz miközbe én ott döglök.

- Pierre, az isten áldjon már meg! Kelj fel. – Seb.

- Fenn vagyok, mit pattogtok???!!!

- Úgy nézel ki, mint a mosott szar, menj és igyál egy kávét, vagy valami. – Vicky.

- Nah gyere haver, veszek neked kávét. – Jeff. – Nem mész haza?

- Neem, Ashley-vel akarok lenni.

- Ezzel nem lesz neki jobb, ha egész nap ott gubbasztasz fölötte.

- Tudom, de…

- Semmi de, legalább zuhanyozni menj haza!

- Jó, jó, de azért visszamehetek a cuccomért? – Pie.

- Jaja. – majd kávét szürcsölve visszamentek.

- Hazamész? – Milly.

- Igen, de jövök vissza.

- Ok.

- Ott a kocsi vidd el, de hozd is vissza! – Jeff.

- Kösz. – majd megsimogatta a kezem és elment.

- Biztos jó, hogy ilyen kómásan vezet? – David.

- Majd én vele megyek, mert még a végén ő is a kórházba köt ki, mert lemegy az útról. – rohant el Seb.

- Én maradok!! – Vick.

- Ok.

- Hééé Pierre, várj meg!

- Mi az?

- veled megyek, nem akarjuk, hogy neki menj az első lámpaoszlopnak.

- okés. – majd ők elhúztak. Milly meg Vick hoztak nekem cuccokat, és azokat pakolászták ki.

- Ohh nekem ma Pat-el kell borítót választanom. – esett le David-nak.

- Mért pont neked mi nem is tudtuk?! – Chuck.

- Csak, szal nekem le kell lépnem, de hívjatok, ha van valami.

- Ok.

- Megyek veled! – Chuck. Szép lassan mindenki lelépett, mert sajnos volt dolguk, végül csak Milly és Vicky maradtak. Pierre és Seb is visszaértek, pár perc múlva Vick és Seb leléptek. Milly is Pie maradtak csak, de valamiért elkezdtek morogni egymással, mert hogy az nem segít, ha fölöttem állnak, vagy ülnek. Milly is elment, Pierre meg hozott magának kaját. De amikor jött vissza én már pislogtam, hogy mi van velem.

- Pierre??

- Kicsim. – dobta le az asztalra a kaját, majd rám ugrott, hogy megölelhessen.

- Ilyen fárasztó napot. – mosolyogtam.

- neked fárasztó??

- igen. Mióta vagy itt??

- Hajnal óta, mióta behoztak, de mi történt? – nézett rám, persze már rég lemászott rólam.

- Hát asszem becsukódott az ajtó, majd kimentem a garázsból, akartam visszamenni a buliba és elkapott egy hapsi, nekilökött a falnak utána meg asszem leszúrt.

- Bocs, hogy nem voltam veled.

- Nem a te hibád. A többiek??

- Elszólította őket a kötelesség, meg szerintük nem segít, ha csak bámulunk. – Pie.

- Hát lehet, apum??

- Hozott be cuccokat neked.

- aha. – közbe Pierre szólt a dokinak, hogy felébredtem. - Különben tudtam, hogy itt vagy. – mosolyogtam.

- honnan??

- Hallottam a hangodat.

- De jó, akkor biztosra tudhattad, hogy vigyázok rád. Kül elkapták azt a gyökeret, aki megtámadott, a rendőrök szerint csinált már más dolgokat is, szal börtönbe kerül. – Pie.

- Akkor legalább kimehetek az utcára. – közbe kiment a doki. – Adj egy kicsit a kajádból.

- De neked egészségeseket kell enned.

- Mert itt aztán marhára egészségeseket fogok enni. – csórtam neki a hamburgeréből.

- Kül nem fáj a sebed?

- Most nem, mert fájdalomcsillapító van bennem. – közbe beértek a többiek. Vick és Milly úgy ugrottak a nyakamba, hogy csoda, hogy nem fulladtam meg.

- Ne ijessz ránk legközelebb! – Jeff.

- Megpróbálom.

- Nah, neked szabad hambit enned?! – Seb.

- Hát Pierre doki ezt írta fel. – vigyorogtam.

- Nem is!! Ő zsebelt ki, lopja a hambim.

- Örölünk, hogy felébredtél. – Chuck.

- Épp itt volt az ideje, Pierre elviselhetetlen volt. – nevetett David.

- Én is szeretlek. – én.

- Tudom. – egy darabig benn voltak nálam, egy csomót dumáltunk, majd kivételesen mind hazamentek, én meg aludtam egyet. Apu is bejött, kiöntötte a lelkét, hogy mennyire aggódott. Anyu felhívott, azaz apu telefonján, mert nekem nem volt, mert elcsórták. Az is tiszta hiszti volt. Másnap reggel, úgy döntöttem felkelek. Nagy nehezen, de sikerült, elbotorkáltam a wc-ig, meg vissza, de visszafele pont Chuck-ba és Milly-be botlottam.

- A betegnek pihenni kell! – Milly.

- Tünés befele. – támasztott meg Chuck.

- Azért pisilni mehetek?

- Persze. – majd visszatereltek az ágyamba, a doki is benn volt, egyre jobb dolgokat írt a kórlapomra. Meg hoztak valami moslék reggelit, de olyan szar volt, hogy meg se ettem.

- Hoztok nekem a büféből kaját? – néztem kérőn Milly-re.

- Neem.

- Légysziiiiiii. – boci szemek. – Akkor majd hozok magamnak.

- Neem, Chuck hozol valami kaját? – Milly.

- Jaja, mit?

- Pizzát, hamburgert, kólát, sült krumplit. – én.

- Nem lesz ez kicsit sok?? – Chuck.

- Beteg vagyok, ennem kell, + majd ti is segíthettek.

- okés. – majd Chuck elhúzott, mi meg addig kibeszéltük őket Milly-vel. Majd egy csomó kajával tért vissza Chuck a kérésemre, én meg két pofára tömtem befele. Majd Milly és Chuck is nekiesett, utána együtt röhögtünk, mert Chuck fejére kentem a ketchupot. Az egész folyosót bezengte a vidám nevetésünk. Bejött Pierre is.

- Mi folyik itt??? – Pierre.

- Ketchup. – röhögött Milly.

- Azt látom, az egész folyosón titeket hallani. – mosolygott Pierre, majd nyomott egy puszit az arcomra. Majd bejött egy nővér, én meg ijedtembe eldobtam a pizzám, ami tele volt ketchup-al, egyenest Pierre fejére.

- A kórházi kaja nem túl ízletes tudom, csak ne legyen disznóól. – mosolygott a nővér. – Átviszem egy másik kórterembe, az kisebb és csak egyedül lesz.

- Ok. –a többiek is jöttek velem. Ott tényleg nyugisabb volt, egy csomó ideig benn voltak velem Chuck-ék, Pierre haja csupa piros volt. Majd bejött Seb és Vicky, Milly-ék meg elmentek, velük is tök jól elvoltam, a többi srác is bejött, meg apu is, a legtöbb ideig Pie maradt benn.

- Hiányoztál. – néztem rá, majd elkezdtem zabálni a krumplim, neki meg a szájába adogattam.

- Te is nekem. Jó lenne, ha hazajöhetnél már.

- jaja, legalább nem halnék éhen. – mosolyogtam.

- De hát van egy csomó kaja.

- Gyors kaja.

- Akkor este hozok neked, valami főtt kaját. – Pie.

- Ohh köszike.

- De most lesz egy próbánk a srácokkal, szal mennem kell, majd jövök. – mondta majd szájon puszilt és elment. Én meg megint elmentem pl megfésülködni, meg fogat mosni, meg az arcomat rendbe tenni. Aztán visszamentem, de nagyon uncsiztam.