Este fele kinn ültem az ablakba és néztem kinn az embereket.

- hééé, mászol le onnan!!! – jött be Seb.

- Ohh most mért zavartál meg, épp ugrani készültem. – vigyorogtam.

- Ha, ha, nah gyere az ágyadba.

- Nah de Seb, olyan uncsi ott punnyadni. – mondtam nyafka hangon.

- gyógyuláshoz punnyadás kell, hoztam neked csokit.

- Oh köszi, de telezabáltam magam gyors kajával, szóval majd később.

- ok.

- Vick??

- Otthon van, hányingere van, szal nem hiszem, hogy bejön, de puszil. – Seb.

- Csak neeem?? – sunyi vigyor a fejemen.

- Dehogy, nem tud mitől terhes lenni, ahhoz előbb kéne valamit csinálni. Te előbb lehetsz.

- Az igaz, de Pierre és én védekeztünk, amikor a buliban….

- Tudom, vagyis gondolom. – közbe bejött David és Jeff.

- Hogy vagy kicsi lány? – Jeff.

- nem vagyok kicsi.

- Az én szemembe igen, mintha a húgom lennél. – vigyorgott Jeff.

- Ohh köszike.

- Hozzunk neked enni?? – David.

- nem kell, kösz, tele vagyok minden gyors kajával, Chuck kiszolgált.

- De jó neked. – Dav.

- Nem jó, mert oldalba szúrtak, + itt rohadok.

- De hát mi itt vagyunk. – Jeff.

- Az igaz, de akkor is uncsi.

- Hozzunk neked majd olvasni valót?? – Seb. – Valami csajszi magazint?

- Benne vagyok. – megérkezett Pierre is, és hozott nekem bolognai-t. – De rendi vagy baby. Tiszta kövér leszek, mire kikerülök innen.

- Dehogy leszel, ettől még én is többet eszek. – Jeff.

- Te egy fél lovat megzabálsz egy nap. – nevetett Pierre.

- Nem baj az, hagy egyen, ledolgozza. – Seb.

- Csak kiakad tőle a mérleg. – röhögött David.

- Nem is! – Jeff.

- Hagyjátok már lógva. – Pierre.

- Fel sem állítottuk. – Seb. Erre engem elkapott a röhögés, de úgy hogy, a sebem is elkezdett fájni.

- Héé, héé nyugtatót kérsz, vagy fogjunk le?? – röhögött Dav.

- egyiket se. – közbe bejött egy tök öreg nővér és elkezdte kihessegetni a srácokat.

- Ez kórház nem szórakozó hely!

- nevetni csak szabad. – Jeff.

- zavarja a többi beteget.

- De nincs itt egy lélek se. – Seb.

- Nem érdekel. – nővér.

- Jó, jó, megyünk már. – majd köszöntek nekem és elmentek, de David nyújtogatta a nyelvét neki.

- Én maradok. – Pierre.

- Még szép. – helyeseltem. Majd a nővér levette a kötést a fejemről, már szebb volt a sebem, aztán rányomott egy ragtapaszt, de olyan erővel, hogy csodálom, hogy a fejem a helyén maradt, majd kiment.

- Ez hülye. – nézett rám Pie.

- nem horpadt be a fejem???

- Nem. – röhögte el magát. Majd eldumálgattunk, én meg felültem az ágyba.

- De rendi vagy.

- Tudom, de mért? – nézett rám értetlenül.

- Mert te nem fektetsz rögtön vissza az ágyba, ahogy megmozdulok.

- Hát én lefektetnélek, de azt most nem lehet, mert ha benyit az orvos, akkor még a végén azt hiszi, hogy molesztállak. – pajzán vigyor.

- Nah, te se tudsz másra gondolni. – húztam oda magamhoz, majd megcsókoltam. Elvoltunk ott smároltunk a kórterembe, nem gáz, csak amikor elkezdtük tapizni egymást és benyitott az orvos az már gáz volt.

- Látom, már jól van a beteg? – nézett ránk, mi meg gyorsan szétugrottunk.

- Ohh persze egész jól.

- A nővér hoz éjszakára gyógyszert. – mondta. – Hagy, nézzem meg a sebét. – majd elkezdte nézegetni, csak kissé csikis voltam és elkezdtem ugrálni. – Maradjon, kérem nyugton.

- Próbálok. – röhögtem. Pierre is elkezdett röhögni.

- Szépen gyógyul 1-2 nap és hazamehet.

- Joj, de jó! Épp itt az ideje. – örültem meg, majd a dokim elvigyorodott és kiment. – Pie, gyere ide.

- Hm??

- Valamit abbahagytál. – vigyorogtam, majd megint elkezdtünk csók csatázni. Elég sokáig volt nálam Pie, majd olyan 11 óra tájba elment, csak nem tudott a jóét pusziktól szabadulni. Elment, én meg kajáltam és aludtam, de este állati szar idő volt kinn, villámlott, a szél fújt szakadt az eső, ezért is kissé hülyeséget álmodtam. Kijövök a mély garázsból és ott a sikátor, ilyen hullazsákokkal van tele, és mindegyiken van egy név. Közelebb megyek, megnézem, rá van írva, hogy Jeff, a következő Chuck, Pierre, Milly, Vick, Seb, stb. Tisztára bepánikolok, majd megjelenik a csávó, aki megtámadott és meg akar ölni, elkezdek futni, közbe elkezd esni az eső és ő meg kiabálja utánam, hogy a barátaimat már kinyírta, most én jövök. Aztán elkap….. és felébredek egy villámlásra, csak nem számítottam, hogy valaki ott van mellettem.

- Chuck, a kurva élet, de megijedtem. – ugrottam fel, tisztára kivert a víz.

- Bocs, nem akarok szívbajt hozni rád.

- mit keresel itt?

- Éreztem, hogy halálosan hiányolsz és magányos vagy. – Chuck.

- De rendes vagy, ami azt illeti tényleg hiányzott valaki, mert rosszat álmodtam.

- Akkor tényleg jó, hogy itt vagyok, épp Milly-hez mentem volna át, de úgy döntöttem ide is bejövök.

- Az, jó. És Milly-vel hogy vagytok? – sunyi vigyor a képemen.

- Oh királyul, Milly nagyon jó csaj.

- Tudom, becsüld meg, bár nem vagyok lesbi, de akkor is. – én.

- Megbecsülöm.

- Nah és most hogy nem vagyok otthon, mi van??

- Semmi, unatkozunk.

- És Vick és Seb?? – én.

- Mi van velük? ….. jah értem, nem tudom, de csak erre tudsz gondolni már te is?! – Chuck.

- Pierre megnevelt.

- Képzelem. – röhögött Chuck, majd egy darabig dumáltunk aztán Chuck elment Milly-hez. Én meg unalmamba vertem a seggem a földhöz. Ááá nem, de tényleg uncsi volt, lehetett úgy hajnali 3, amikor elaludtam valahogy, aztán reggel korán ébredtem és tök uncsi volt minden, megint kaptam moslék reggelit.