Reggel fűnyíró hangra ébredtem, meg hogy Pierre édesen ölel. Jó estélye volt, mert hangosan szuszogott és olyan elégedett fejjel alukált. Inkább hagytam, hagy aludjon, de nem bírtam megállni, hogy ne szaladjak be valakihez sikítozva. David, már nem volt a szobájába, hanem a lépcsőn ütköztünk.

- Gyere Dav, menjünk és keltsünk fel valakit.

- Ok. Menjünk Seb-ékhez.

- Ok. - majd bementünk, kihúztuk a függönyt és elkezdtünk énekelni.

- Ébresztő fel, a nyanya megparancsolta, hogy keljetek feeeel, játszani keeell!!!!!! – kezdtünk el kornyikálni, meg az ágyon ugrálni.

- KUSS!!!! – Vick.

- Ki az a nyanya? – Seb.

- Csak kitaláltuk, így rímelt. – David.

- Héé megvolt az ébresztő?? – jött be Jeff. Majd befeküdt Seb-ék mellé.

- Wááá, vidd innen a hideg kezed, és a szőrös lábaid!!!! – Vick. Közbe én elmentem fogat mosni meg ilyenek, aztán úgy láttam, mintha valaki bement volna a szobánkba, bemegyek, Pierre nincs a helyén. Majd valaki befogja a számat hátulról és ledönt az ágyra, én meg sikítok, csak nem megy. És mivel megcsókolt az illető, ezért tényleg nem tudtam sikítani.

- Mért hagytál itt??? – Pie.

- Olyan édesen aludtál, hogy nem volt szívem felkelteni. – mosolyogtam.

- Na azért, de én a tökéletes menet után a tökéletes csajommal akartam ébredni.

- Halaszthatatlan dolgom akadt, fel kellett David-al kiabálnunk Seb-éket. De ígérem, legközelebb tökéletes személyemmel fogsz ébredni.

- Nem vagy te egy kicsit egoista? – Pie.

- Te ne szólj egy árva szót se!!! – Jeff.

- Te vagy Ash??? – nézett fel rólam Pierre.

- Nem illik hallgatózni, anyukád nem tanította meg neked, te rossz kisfiú?! – én.

- Ezt nem lehet szó nélkül hagyni, az egó király mondja másra, hogy ő mekkora egós, azt közbe magára nem gondol. – Jeff.

- Nem baj. – egy darabig kötekedtünk, Dav is beszállt, majd lementünk és ki volt épp a konyhába, aki apuval beszélt, a volt barátom, aki olyan ronda lett, mint a bűn, még ránézni is fájdalmas volt.

- Ashley… szia, hogy vagy, de megváltoztál?! – jött oda hozzám, át akart ölelni, de elhúzódtam tőle.

- Doug, mit keresel te itt??

- Én is örülök, hogy látlak, apuddal üzletelek.

- Értem. – néztem rajta végig, majd kihúztam a többieket a nappaliba.

- Ash, ez mit keres itt? – súgta a fülembe Vick.

- Ha azt hiszi, visszafogadom, akkor nagyon téved. – mondtam mérgesen.

- Ki ez?? – Jeff, Pierre.

- A volt pasim, amikor itt voltam kin, tavaly előtt, azaz Montrealba, egy pszichopata állat.

- Mert?? – Seb.

- Képzeljétek, megütötte Ashley-t, mert nem akarta visszafogadni. – Vicky.

- Nah csak próbálja meg, megölöm. – Pie.

- Akkor apud mért foglalkozik vele? – David.

- Ez kb 2 éve volt, volt pszichológusnál és állítólag rendbe jött, de azóta is tartok tőle, hogy mikor bukkan elő, erre, tessék.

- Kirugdossuk?? – Jeff.

- Neem. – majd Milly és Chuck is megjelentek és nem értették ezt a nagy sutyorgást. Én meg odamentem apuhoz, azaz kimentünk a kertbe. – Hogy tehetted ezt, aki kezet emelt rám, pont azzal üzletelsz, egy állattal???

- Nézd kislányom, lehet, hogy akkor az volt, de most már nem az.

- Ne hívj kislányodnak, amég ez a patkány itt van a közelünkbe, vagy elfelejtetted mi volt?!

- Nem, de fontos az üzlet vele, hidd el, már nem olyan. – apu.

- Hát nem hiszem el, mért kell, hogy rettegésbe éljek, amég ez itt van, mért pont ő???!! Tudod, hogy pont ő nem hiányzik!

- Tudom, de nyugodj meg, semmi baj nem lesz.

- Ugye tudod, hogy ha bármi történik, az, tuti, hogy nagy verekedések lesznek itt, mert Pierre mindentől óv, emlékezz David-al, hogy megverték egymást értem. És ebbe akkor nem csak Pie lesz benne, de mindenki.

- Ne izgulj lesz munkánk bőven, szóval nem fog veled foglalkozni. –nyugtatgatott apu.

- Úgy legyen. – majd bementem a többiekhez, felmentünk a fent lévő kis nappaliba, amit csak ritkán használunk és ott dumáltunk. De közbe Vicky lejött beszélni apuval, nem bírta nézni, hogy aput nem érdekli, hogy mi volt az előtt. De ez sem hatott rá. Egész délelőtt itt volt Doug. Hogy mit kell róla tudni?

Egy rohadt büdös pszichopata bunkó, aki veri a csajait, egyszer engem is megütött, most már ügyvéd lett a kis nyomorék, 21 éves és tele van olyan haverokkal, vagy nem is tudom mikkel, akik ha kell még embert ölni is képesek.

Inkább elmentünk valamerre az egész csapattal, csak, hogy senki se találkozzon szembe Dougal, mert valaki előbb utóbb tuti felképeli, főleg ahogy vigyorog, ha rám néz, este is itt volt, apu pihent ő meg dolgozott. Épp szőlőléért mentem le, amikor a konyhába lestoppolt.

- Ez a fekete hajú srác az új pasid?

- Igen. – válaszoltam neki flegmán.

- Látom jóra vitted, összeszedsz valami kis hülye pénzes sztárt, dugsz vele párszor, aztán hazamész sírni, hogy elhagyott a barátod.

- Hagyjál már békén engem!! Kímélj meg, hogy békén hagysz, foglalkozz a saját dolgoddal és a mocskos kis ügyeiddel, de engem egyszer s mindenkorra felejts el, mintha nem is léteznék!! – mondtam, majd ott hagytam és felmentem a kis nappaliba a többiekhez filmet nézni.

- Héé skacok, az anyum hívott hazaugrok pár percre, majd jövök. – David.

- Várj, megyek veled, kell pár tiszta cucc. – mondta Pierre, én meg álltam volna fel, hogy vele menjek. – Ne szívem, te maradj, 20 perc és megjárom. Attól a gyíktól, pedig ne félj. – mondta, majd nyomott egy puszit a számra és elindultak. Lent találkoztak Jeff-el, aki egy tálcányi kajával jött felfele.

- Jeff, Ashley-n tisztára látszik, hogy eléggé fél, védd őt meg. – David.

- Tényleg haver, ülj oda hozzá. Jeff ha velem bármi van, akkor te vigyázol helyettem a kiscsajra. Ok? – Pie.

- Számíthatsz rám. – mondta Jeff majd feljött betelepedett mellém és gyümölccsel etetett mindenkit. Aranyos volt.

A két srác hazament, de visszafele nem együtt jöttek, David hamarabb ideért, és Doug is elment. Találkoztak visszafele jövet.

- Héé Pierre! – Doug.

- Mi van?

- Szerencsés vagy ezzel a kiscsajjal, ugye tudod?!

- Igen, de mit akarsz tőle?

- Azt, hogy visszajöjjön hozzám, és teszek is róla…

- Héé, de azt elfelejted, hogy velem jár és én nem hagyom, hogy ráerőszakold, hogy kezdjétek újra. – Pierre.

- Tudod, hol leszel te már akkor, a hullaházba, vagy még rosszabb..?!

- Ezt vegyem fenyegetésnek??!!!

- Annak veszed, aminek akarod, de ha te nem adod a kislányt, akkor majd én elveszem, ne legyél nagy legény!

- Mért, te mért vagy az, és mért pont Ash, van annyi jó nő?!

- Mert szeretem, és ő mindig megértett és mellém állt!! – Doug.

- De ő már nem szeret, fél tőled, és nem akar még csak a közeledbe se lenni, hát nem érted?????

- Csak azért, mert a rohadt kis kurva barátnője belebeszélte, hogy veszélyes vagyok!!

- Vicky, nem kurva, ő is ismer és védi Ash-t. És én is azt ajánlom, hogy kerüld el Ashley-t…

- Vagy mi lesz, hívod a zsarukat, vagy rám állítod a haverjaid??

- Ha kell én is eltudom intézni, hogy ne rémisztgess többet a barátnőmet és a senkit!! – Pie.

- Huh, de nagyon félek. De figyelj, egyet mondok, ha az utcán mész egyedül, mindig nézz hátra, és ez a kis haverjaidnak is szól!! És Ash-t sem hagynám a helyedbe egyedül az utcán, nehogy valaki elkapja, amikor nem néz hátra.

- Ezért még számolunk te rohadék, és barátaim hagyd ki ebből, semmi közük hozzá! – Pierre.

- Aki Ash barátja és gátolja, hogy mi ketten újra együtt legyünk, azaz ellenségem! – mondta mérgesen a csávó, majd elment. Pierre meg visszajött hozzánk, de sík ideg volt.

*Nálunk*

- Héé haver, nagyon idegesnek tűnsz, történt valami?? – Chuck.

- Nem semmi. – majd leült mellém, de semmire se figyelt, csak gondolkodott. Aztán mi a csajokkal elvonultunk kicsit beszélgetni, és a srácok is összegyűltek.

- Srácok, nem tudom mit kéne csinálni, hazafele találkoztam ezzel a rohadék Doug-val.

- És?? – Seb.

- Megfenyegetett, hogy nézzek az utcán hátra, meg Ash és mindenki, főleg a csajok.

- A rohadt szemét. – Jeff.

- Szóljunk a rendőröknek?? – Chuck.

- Fölösleges, ez a gyökér ügyvéd, mért hinnék el, hogy ő fenyegetőzik. – David.

- Nah csak próbálja meg, hogy bárkihez hozzányúl, én magam tördelem el a kezeit! – Jeff.

- Mind1, a lényeg, hogy akkor a csajok nem mennek egyedül sehova. – Seb.

- Okés. – miután tanácskoztak, mind elmentünk lefeküdni, igen kivételesen aludtunk.