Reggel David, Chuck és Milly lenn voltak a konyhába, Doug is nálunk volt, mi épp mentünk le a lépcsőn, aztán egyszer csak David elkezdett ugatni, mert Doug szó nélkül kivette a kezéből a narancslét és elkezdte inni.

- Figy, kis köcsög neked nem adott senki se lapot, szal kussolj be! – Doug. Chuck fogta vissza David-et, hogy ne menjen neki. Majd inkább kimentek a kertbe, és mi is utánuk.

- Mit képzel magáról ez a kis rohadék, ki ő itt???!!! – David, persze nem tudtuk, hogy még hallgatózik is. – Kurva nagy a pofája amég valaki be nem veri.

- Dav nyugi, ez kis szemét, mindent el fog követni, hogy kihozzon a sodrodból. – én.

- Jah én is csodálom, hogy eddig nem képeltem fel. – Pierre.

Majd megjelent Doug egy szál boxerbe és bement a medencébe.

- Héé, neked megengedte valaki, hogy fürödj?? – Milly.

- Ne, ne foglalkozz vele. – én.

- Azt hiszi ő itt a valaki?!

- Nem, de nekem is kell egy kis lazítás. – Doug.

- Ez az apám medencéje, szóval menjél ki belőle!! – álltam fel.

- Jól van! Inkább fog be a kicsi szádat.

- Vagy inkább te fogd be a kurva pofád, mielőtt beverem!!! – ment oda Pie.

- Oh jajj, hova meneküljek?!

Chuck és Dav fogták vissza Pie-t, hogy ne menjen neki.

- Hagyd, gyere, nem ér ennyit a mocskos feje. – Chuck.

- Hello skacok. – jött le ásítozva Jeff.

- Hi srácok, nem ma lesz koncertetek??!!! – Vick.

- Őőő… nem, nem ma lesz, elhalasztottuk! – David.

- Mi a baj? – ült mellénk Vicky.

- Maradj csöndbe és ennyi, csajok ti úgy tudjátok, hogy ma nem lesz koncert. – Jeff.

- De mért?

- Csak. – Seb.

- Mért nem visztek el minket? – Milly.

- Most nem. – Pie.

- Meert?? – én.

- Mert mi most azt akarjuk, hogy maradjatok itthon, ha hazajöttünk elmondjuk. Ok? – Dav.

- Jó, jó, de akkor a legközelebbi koncertre akarunk menni! – Vick.

- Ok, de most maradtok. – Chuck. – Mi pár perc múlva elmegyünk, majd néztek minket a tv-be.

Reggeliztünk, utána a srácok a lelkünkre kötötték, hogy ne menjünk el ma itthonról sehova. Majd elmentek. Mi meg felmentünk a kis nappaliba tv-t nézni.

- Vajon mi bajuk lehet a fiúknak?! – én.

- Nem tudom. – nézett fel Vicky az újságból, amit olvasott.

- Valamitől óvni akarnak minket. – Milly.

- De mitől, vagy milyen tervük van, hogy mi még csak ki se tehetjük innen a lábunkat?! – Vick.

- Elég sokat sutyorognak tegnap este óta és Pierre is ideges, lehet, hogy Doug mondott neki valamit?! – én.

- Akkor, azt elmondták volna. – Milly.

- És ha nem? – Vick.

- Szólni kéne apámnak.

- És ő mit fog tenni, vakon megbízik ebbe az idiótában?! – Miry.

- Nem tudom. – a nap hátra lévő részében kint napoztunk, telefonálgattunk a fiúknak, tv-t néztünk és Doug még csak a közelünkbe se jött. De rendkívül sokat telefonált.

Este a tv előtt tomboltunk a koncertre és fagyit zabáltunk közbe, rezgett az emelet. Meg puszikat küldözgettünk a tv-nek, aztán Doug lelépett.

- Héé csajok, pszichonk lelépett! – Milly.

- Hálelúja, legalább nézhetjük a koncit a plazma tv-n lenn!! – én. Majd lementünk és tomboltunk tovább.

Közbe a srácok végeztek a koncival, nagyon jó koncert volt. Elmentek utána iszogatni.

- Skacok, menjünk haza a csajokhoz és majd otthon bulizunk tovább. – javasolta Seb.

- Benne vagyunk.

- De kell pia. – Chuck.

- Akkor Pierre és Seb mennek. – Jeff.

- Neem!! Én nem. – Pie.

- Sorsoljunk! – David. Majd kitaláltak valamit, sorsoltak és pont Pie-nek és Dav-nak kellett menniük.

- Otthon várunk titeket. – Chuck.

- Ok. – majd Pie és Dav elmentek bejárni egy-két boltot a többiek meg haza jöttek.

- Dav, ez a bolt zárva!!! – Pie.

- Ez is!! – David.

- Jó széledjünk szét, 10 perc múlva találkozzunk itt a kereszteződésbe.

- Ok. – majd mindketten elmentek más irányba, szinte minden bolt zárva volt. És szinte senki se volt az utcákon. Aztán amikor Pierre ment volna át a zebrán, megjelent egy kocsi a kanyarba és nem állt meg és nem is lassított… David meg visszament a kereszteződésbe, várt egy csomót de Pie nem jött. Majd egy nagy fekete autó állt meg Dav mellett.

- Héé nem tudod, merre van az SP koncert?? – szólt ki egy csávó.

- Már vége van. – mondta Dav, de valaki kinyitott a kocsiajtót és berángatták őt a kocsiba, egy darabon vitték, és nagyon megverték, majd kidobták egy utcasarkon. Közbe mit otthon röhögcséltünk, de én nagyon ideges lettem egyik percről a másikra, éreztem, hogy valami nincs rendben. Lehetett úgy hajnali 1, amikor nagyon aggódott már mindenki a 2 srácért, de azzal nyugtattuk magunkat, hogy biti csak berúgtak és beestek valamelyik bokorba.

Hajnali kettőkor két villogó rendőrautó jelent meg a házunk előtt.

- Segíthetünk valamibe. – álltunk be egymás mellé az ajtóba.

- Ashley Cemball-t, valamint a Simple Plan-t keressük.

- Mi vagyunk.

- Kérem, jöjjenek velünk. – terelt ki minket a két rendőr.

- Mondják már el mi a baj??? – kezdtünk idegesek lenni.

- Pierre Bouvier-ról van szó és David Desrosiers-ről.

- Mi történt velük??? – Seb.

- Pierre-t elütötte egy autó, most szállították kórházba. – itt bennem szó szerint megállt az ütő.

- És David??? – Chuck idegesen zihált.

- Megverték egy kocsiba valószínűleg, aztán kitették az út szélére.

- Jesszus. – én itt már Seb-et ölelve sírtam. Amikor beértünk a kórházba rohantunk volna hozzájuk, de mindkettőnél benn volt az orvos.

Majd a rendőrök részletesen elmondták, amit tudtak. Pierre-t elütötte egy kocsi szándékosan és volt egy szemtanúja is, egy fiatal szöszi csaj. Majd ő elmondta mit látott.

- Épp vártam a buszt, amikor láttam, hogy ez a srác, akit elütöttek nézelődik, majd körül néz és elindul a zebrán, végig figyeltem, mert láttam, hogy ritka jól néz ki. Majd megjelent az egyik kanyarba egy fekete autó, még gyorsított is, jött és elütötte. A srác keresztül esett az autón, majd kiszállt belőle 3 ember, az egyik kétszer belerúgott, amikor a földön feküdt és már nem is mozgott szinte. Aztán odamentem, kihívtam a mentőket, és most itt vagyok. – mondta a csajszi. Én meg erre, annyira beparáztam, hogy sírni kezdtem.

- Ugye él, és hogy van, én be akarok menni hozzá, látni akarom!!!!!

- Ash, nyugi ülj le, Pierre túl fogja élni, most is a doki tesz érte, h neki jobb legyen. – ültetett le Chuck.

- De nekem vele kell lennem, ha ott vagyok vele, nem történik ez!!

- Ha ott vagy vele téged is elütnek, úgy, mint őt és te most jöttél ki a kórházból.

- És David?????

- Róla nem tudunk sokat, hogy, hogy és mi történt, mert senki se látta, az nyilván való, hogy valahol elkapták kocsival, és nagyon megverték, majd kitették az út szélén, egy nő talált rá a barátjával. – mondta az egyik rendőr, erre még jobban idegesek lettünk, a csajok sírtak, meg én is, szinte le kellett fogni, mert mindenképp Pierre-hez akartam menni, éreztem, hogy szüksége van rám. A srácok is mindkettőhöz akartak menni, szegény David is, hogy lehet valaki ennyire kegyetlen?! Mind tök idegesek lettünk, még a srácok is sírdogáltak. Majd a szöszi csaj (Lora) elmondta, hogy azt is látta, hogy, hogy nézett ki, aki Pierre-t megrugdosta az út szélén. A rendőrök vázlatosan lerajzolták és nekünk is megmutatták, hogy milyen feje volt, már csak azt várták, hogy Pierre felébredjen.

- Ez Doug! – Seb.

- Én most megyek és megölöm!!! – ugrottam ki Jeff kezéből.

- Ash, állj meg! – húztak vissza a csajok, meg Chuck. – Semmit se érsz vele.

- Doug-ot figyeli az egyik egységünk, bármi gyanúsat tesz, rögtön beviszik. – mondta az egyik rendőr.

- De mért nem vitték már be, mi megállapítottuk, hogy ő az?! – Milly.

- Azért, mert ehhez az „áldozat vallomása” is kell.

- Magyarul, ő szabadon mászkálhat az országba és, ha elmegy a városból, akkor nem is követik?! – háborgott Vick. – A barátainkat majdnem megölte, fel tudja ezt fogni??!!

- Megértem, de ha elmegy a városból, akkor más rendőrök fogják figyelni, ne izguljanak.

- És ha a fiúk olyan állapotba vannak, hogy nem tudják elmondani, akkor lehet, 1 hónapig szabadon mászkálhat Doug???!!! – kezdtem el ordibálni.

- Ez sajnos így van, nincs bizonyíték.

- Ash, nyugodj meg. – Jeff.

- Nem nyugszom, a barátom ott fekszik benn és vagy 20 perce, azt se tudom, mi van vele!!!

- Természetesen két civil ruhás rendőr fogja magukat kísérni, mindannyiukat, és persze nyomoznak is az ügybe. Egy darabig még dumálgattunk a rendőrökkel, majd mind idegesen mászkáltunk le-föl a folyosón.

- Seb, ülj le egy kicsit. – Vick, aki szintúgy mászkál, de azért másnak mondja, hogy üljön le.

- Nem ülök, nem tudok nyugton ülni, a legjobb barátaimról van szó!

- Felháborító és ezután még viseljük el otthon Doug-ot???!!! – akadt ki Milly.

- Természetesen semmiképp nem szabad vele tudatni ezeket a dolgokat, maguk viselkedjenek természetesen bármilyen nehéz is. – mondta a rendőr.

- És apu, ő bízik Doug-ba, de ha ezt elmondjuk neki, tuti kiakad és bekavar?! – én.

- Az apjának se, meg senkinek se mondják el hogy mi történt, egyszerűen mondják mindenkinek, hogy valószínűleg véletlen baleset történt mindkettőjükkel és a rendőrség nyomoz. Doug-ot pedig nem engedik ki az országból, szóval ezzel nem lesz gond.

Még eltelt úgy bő 10 perc, amikor se ülni, se járkálni nem bírtunk.

- Mi van már, mért vannak benn náluk órákig az orvosok??!! – Chuck.

- Remélem nincs komoly baj. – Jeff. Közbe elmentünk teáért, mert idegesek voltunk nagyon, én remegtem, mint a kocsonya.

Aztán megjelent egy orvos.

- Önök David Desrosiers hozzátartozói??

- Igen. – rohantunk oda mind. – Ugye jól van, nincs komoly baja, be lehet menni hozzá??? – kezdtük el egyszerre.

- Kérem, nyugodjanak meg. David-ot megverték, szerencsére nincs komolyabb baja, zúzódásai vannak, fejsérülés, megrepedt a bal csukló csontja és eltört az orra, eléggé nagy fájdalmai voltak, amikor behozták.

- Magánál volt?? – Seb.

- Egy kicsit, de most alszik, kapott fájdalomcsillapítót, be lett kötözve, de a fejsérülése miatt előfordulhat, hogy nem fog emlékezni egy-két dologra az előző napokból.

- Be lehet menni hozzá?? – Milly.

- Igen, de halkan és ne zavarják, pihennie kell. – majd bementünk hozzá, de ilyen steril ruhát kellett felhúznunk. Be volt kötve neki ilyen EKG vagy mi, akkor az a bizgentyű lógott az orrából, be volt kötve a feje, a keze, és egy csomó kék folt, meg horzsolás volt rajta.

- Hall minket?? – Vick.

- Igen, de nem hiszem, hogy ha felébred, akkor fog rá emlékezni, hogy beszéltek vele. – mondta a doki, majd kiment. Mi meg odamentünk és körbe álltuk őt.

- Kár hogy nem lehet megölelni. – kezdett el könnyezni Jeff, majd mi is.

- David, itt vagyunk mind, kivéve Pie-t, kérlek haver, gyógyulj meg. – Chuck. Benn voltunk nála egy kicsit, majd Pierre orvosa átjött hozzánk, egy csaj volt.

- Önök Pierre Bouvier rokonai??

- A barátai vagyunk.

- Mi van vele?? – rohantam le a csajt.

- Stabil az állapota, elég csúnya fejsérülése van, megrepedt egy bordája, ahogy keresztül esett a kocsin, de szerencsére, csak egy kicsit, vissza kellett ugrasztani a bal vállát, valamint a bal csuklója kificamodott, és van rajta egy-két horzsolás, de teljesen rendbe fog jönni. Kapott erős fájdalomcsillapítókat, meg gyógyszert, de sajnos nem ébredt fel még, ha pedig bemennek hozzá, akkor nem ártana beszélni hozzá, hogy tudja, hogy ismerősök vannak a közelbe.

- És akkor most tulajdonképpen, alszik, vagy ájult, vagy mi?? – Milly.

- Ájult. – mondta a doki csaj, majd ő hozzá is bementünk, szarabb volt az állapota, mint David-é. Neki is volt EKG, meg infúzió, meg egy-két bízz-bassz.

- Vajon mikor fog felkelni? – én.

- Változó, biztos nem sokára fel kel. – Jeff.

- Pie, ugye tudod, hogy nagyon ránk ijesztettél, tudjuk, hogy direkt ütöttek el és azt is tudjuk, hogy ki volt, de meg kéne erősítened neked is. Nah de hagyjuk. – Seb.

- Ha felébredsz, és jól leszel teljesen meg David is, akkor átmegyünk Montrealba a bátyámhoz, király háza van. – mondtam, majd megfogtam a kezét.

- Ne izgulj haver, sokat itt leszünk veled, nehogy egyedül érezd magad. – Chuck.

- Különben volt egy szemtanúd is, azaz a „balesetednek”, egy csaj. – Vicky. Közbe visszamentünk David-hez is, vele is beszélgettünk. Majd egy kórterembe helyezték őket. Jeff és én egész éjjel bent voltunk és felváltva őrködtünk felettük, persze fölöslegesen, attól nem lett nekik jobb, hogy ott bámultuk őket.