Reggel egy kanapén voltunk Jeff-el (nem úgy), mindketten aludtunk, csak ő ült én meg az ölébe aludtam. Majd valaki elkezdett dumálni, én meg azt hittem álmodok.

- Héé… hogy kerülünk ide??? … Srácok, valaki válaszoljon már, mi van már??!! – magyarázott David, majd Jeff felébredt mellőlem, engem is felkeltett és sikoltozva meg könnyes szemmel ugrottunk Dav nyakába.

- Hogy vagy öreg?? – Jeff.

- Mint akin keresztül ment egy úthenger. A rohadt köcsögök odajöttek hozzám és megkérdezték, hogy hol van az SP konci, én meg mondtam, hogy már vége, aztán két csávó berántott a kocsiba, lefogtak és szétvertek. – mesélt David.

- Hát emlékszel?? – én.

- Persze, de nagyon fáj a fejem, és Pie-vel mi van????

- Elütötték.

- Egyszerre kettőnket csinálták ki?

- Dav, láttad azokat, akik megtámadtak?? – Jeff.

- Láttam.

- És ki volt az??? – én.

- Egy nagy fejű csávó, egy hosszú hajú, egy kopasz és elöl pedig…

- Ki volt?? – Jeff.

- Nem tudom, az csak annyit mondott, hogy egy már megvan, most te jössz.

- Doug volt?? – én.

- Az, ki??

- Hát Ash volt agresszív pasija.

- Nem tudom, nem rémlik… de mi történt?? – Dav.

- Most mondtad el. – Jeff.

- De előtte, hol voltam, mielőtt megvertek volna?? – itt Jeff és én csak összenéztünk, majd szóltunk a dokijának, az megnézte, majd kihívott minket.

- A fejsérülése miatt kiesett neki pár nap. – doki. Majd visszamentünk hozzá.

- Dav, mire emlékszel a „baleset” előttről?? – én.

- Hogy gratuláltunk Milly-nek és Chuck-nak, hogy összejöttek.

- Igen, ez bő két-három napja volt. – Jeff.

- Nos, ezen, nem lesz olyan nehéz segíteni, a barátoknak és mindenkinek, ha bejönnek, akkor mondani kell, hogy azokat az elveszett emlékeket segítsenek felidézni, amikre nem emlékszik. – magyarázott a doki, majd kiment. Közbe Pie orvosa is bejött, de sok változást nem észlelt, én egy kicsit Pierre-vel foglalkoztam, amég Jeff próbált segíteni David-nak emlékezni.

- Pókereztünk egyik nap, és utána pucéran rohantunk át a szomszédba. – Jeff. – Belestél egy kutyának ásott gödörbe. Nem rémlik?

- De, hogy valamit csináltunk és veletek voltam.

- A pókerezés előtt voltunk abba a boltba, ahol egyszer Pie és én majdnem. – néztem föl, mert végig az énekest bámultam. – És Jeff és te bementetek a próbafülkébe, és úgy csináltatok, mint akik sexelnek. Közbe felhívtuk a többieket és bejöttek, nagyon örültek.

- David, hoztam valamit neked. – Seb.

- Mit?

- Ebbe a boxerbe voltál a póker partyn.

- Fújj, te szaglászod a gatyám. – röhögött Dav, de nem volt annyi ereje, hogy röhögjön, szóval inkább abba hagyta.

- Twistereztünk is. – Chuck.

- És összesmároltál véletlen közbe Pie-vel. – Milly.

- És elmentem szájat mosni, ti meg röhögtetek?! – Dav.

- IIgen!!

- Kezdesz emlékezni. – Vick. Egy darabig még küzdöttünk, hogy emlékezzen, egy-két dolog derengett is neki. Majd a nővér szólt, hogy ne fárasszuk őt le. Kapott kaját, meg minden. Én meg Pierre-t bámultam egy csomó ideig, meg néha beszéltem neki, hátha felébred vagy ilyesmi.

- Ash, gyere enni valamit, nagyon szarul nézel ki. – Vick.

- Dee…

- Lehetsz még vele egésznap, csak gyere, légy szíves. – Milly. Majd egy kis rábeszéléssel levittek a srácok kajálni. Aztán úgy 11 tájba mind elmentek, csak én maradtam bent, David-al dumálgattam.

Olyan 1 óra fele járhatott az idő, amikor Dav aludt, én meg Pierre-t mellett ültem. Aztán egyszer megmozdult keze.

- Ash??! – nézett fel rám Pierre. Én meg elkezdtem sírni és megöleltem őt.

- Hogy vagy??

- Nem tudom, nagyon fáj a fejem. Mi történt velem??

- Nem emlékszel??

- Nem, csak egy kocsira…

- Elütöttek, szándékosan, volt egy szemtanú, utána meg, meg is rugdostak, amikor a földön voltál. – mondtam neki, miközben ölelkeztünk. – Doug volt??

- Az, ki?? – nézett Pierre ugyanolyan értelmes fejjel, mint David, ő se emlékezett, beszarás.

- A volt barátom, egy agresszív állat. De mire emlékszel a „baleset” előttről??

- Hogy te meg én a próbafülkébe. – nézett sunyi fejjel.

- Nah látom, erre emlékszel, de a köztes időbe is sok minden történt.

- Tényleg? Mesélj. –mondta majd fordulni akart, de nem ment neki. – Aaauu… mozdulni se tudok, mi van??

- Hát megrepedt egy bordád, de csak kicsit, van egy nagy fejsérülésed, ezért nem emlékszel kb 2 hét eseményeire. Aztán a csuklód kificamodott, a válladat a dokik tették a helyére… és másról nem tudok. – vágtam szomorú fejet. Majd szóltam a doki csajnak, hogy Pierre jobban van, meg a többieknek. Közbe David is felkelt és közelebb húztam Pie-hez, hagy dumáljanak. Majd a dokival dumáltam.

- Enyhe amnéziája van, mennyire nem emlékszik? – doki csaj.

- Úgy 2 hétre.

- Azt kéne, hogy megpróbál segíteni neki felidézni bizonyos érzéseket, emlék töredékeket, akár egy fényképpel, egy érzelmi élménnyel, dolgokkal. Volt egyszer egy olyan amnéziás betegem, akinek a barátnője egy basszus gitárt hozott be, amivel egyszer együtt játszottak a fiúval, és a srácnak nagyon sok emlék eszébe jutott, sokat haladtak.

- Áhh értem. – majd visszamentem Pierre-hez és David és én meséltünk neki, mert David sokkal többre emlékezett, mint ő.

- Szóval haver megverekedtünk Ashley-ért. – Dav.

- Halál… és akkor mi ketten most járunk?? – Pie.

- Naná. – én.

- Már dugtatok is. – David.

- Hééé.. ezt én mesélem el neki. – toltam odébb David-et ágyastól. – Emlékszel, Seb szülinapi bulija, a GC-re vittük őt el, aztán az after partyn, te meg én… - néztem sunyin.

- Nem egy… raktárba volt??

- Deee, hát emlékszel???!!

- A jó dolgokat nem tudom elfelejteni. – Pie.

- Aztán engem megkéseltek.

- Kom??

- Aha. Itt virrasztottál Ash mellett egésznap. – David.

- Ez nem rémlik. – majd megérkeztek a többiek, azok is szinte egyszerre akartak Pierre nyakába ugrani. – Hééé, nem tudjátok, hogy nem rég elütöttek és fájnak a testrészeim?!

- De, bocs. – Vicky.

- Mennyire emlékszel?

- Nem sokra, úgy két hét kiesett.

- Akkor ez jó. – vett elő Seb egy képet rólunk, amin a kanapén vagyunk összbújva.

- Nah?? – Jeff.

- Neem.

Én közbe kimentem az orvos csajhoz.

- Doktornő, alig emlékszik valamire.

- Ez normális, ne várja, hogy az első nap fel lehet idézni minden emléket, keressen egy erős emléket.

- De az a baj, hogy semmi se történt szinte, ami nagyon emlékezetes lenne, sokat szórakoztunk. – én.

- Akkor próbáljon benne egy érzést felidézni.

- De milyet, dugjak vele, hátha visszajön az emlékezete pár alkalomról??! – kaptam fel a vizet.

- Nem, de lehet, ha beszél neki róla, akkor valami eszébe jut, ez eltarthat vele pár napig, hogy mindenre emlékezzen.

- Ok, kösz. – majd visszamentem hozzájuk, a többiek folyamatosan próbálkoztak vele, meg David-al, de csak azért se jött össze.

- Most már hagyják pihenni. – jött be egy nővér, majd valami moslék kaját Pierre elé rakott. Meg valami fájdalomcsillapító bogyót lenyomott a torkán.

- Bocs, nem vagyok rokkant, én is le tudom nyelni a gyógyszert. – Pie. Mi meg ezen elkezdtünk röhögni, mint a fakutya, mert a nővér megsértődött. Majd a többiek ismét elmentek, mert se Dav-nak se Pie-nek nem hoztak be cuccokat. Alig telt el pár perc, bejött egy hapsi hosszú szürke kabátba, oldalra nyalt fekete hajjal, úgy negyven év körül lehetett.

- A nevem Dan nyomozó Pierre Bouvier-t és David Desrosier-et keresem. - engem úgy elkapott a röhögés, ahogy megláttam, hogy senki se értette, hogy mi bajom.

- Hogy van Colombo? – súgtam Pie fülébe, amit David is hallott és ők is elkezdtek röhögni.

- Mi vagyunk. – mondta Dav könnyes szemekkel.

- Őőő… akkor Pierre, el tudná mondani, hogy, hogy nézett ki, aki megrúgta magát az úttesten, miután elütötték?? – nézett David-re.

- Nem én vagyok Pierre. – kezdett el röhögni David. Meg mi is.

- Bocsánat, akkor David kérem, mondja el mire emlékszik.

- Elnézést, de engem fölösleges megkérdeznie, mert nem emlékszek semmire, csak egy fekete kocsira. – mondta Pie.

- Akkor erről ennyit, és maga David?

Dav elmondta neki amit tudott, az jegyzetelt, majd lelépett.

- Én elmegyek enni valamit. – mondtam, majd egy nagy cuppanós puszit nyomtam Pierre arcára.

- Aztán hazamész. – Pie.

- Dee…

- Semmi de Ash, majdnem két napja itt vagy zsinórba. – David.

- Igenis apuci. – majd lementem enni.

- Haver, én bepisilek. – Dav.

- Nekem is kell, de nem fogok ágytálba hugyozni.

- Hát én se. – majd David megpróbált felállni, abba hülye gurulós infúzió tartó hülyeségbe, sikerült is neki, majd Pierre is megpróbálkozott, de neki elég durva fejsérülése volt, meg agyrázkódás, meg borda, meg anyám tudja mennyi baja volt neki. Még jó hogy apu bejött, mert ő fektette vissza Pierre-t, aki ott nyögött az ágyába, mert fordulni se tudott.

- Nem szabad felkelned, azt akarod, hogy eltörjön a bordád?! Ugye emlékszel rám?? – apu.

- Aha, te vagy Peter, Ashley apja.

- Igen. És David hol van??

- WC.

- Na de neki se szabad fel kelni.

- Elaludtuk a hátunkat, és nekem baromira fáj a bordám. – Pierre.

- Szólok egy nővérnek.

- De nekem wc-zni kell.

- Kell ágytál?

- Neem, én abba bele nem csinálom!

- Jó akkor hova akarod, wc-re nem mehetsz.

- Akkor behugyozok… de nem pisálok bele ebbe a szarba.

- De a fekvő betegek ebbe csinálják. – apu.

- De én nem tudom, nah.

- Mi olyan nehéz ebbe?? – kezdett el apu vitatkozni Pie-vel.

- Gusztustalan, és nem vagyok egy vén szar nyomorék, aki a faszát se tudja megfogni.

- Kimenjek?

- És utána, itt nézegessem a sárgát vagy mi??

- Majd a nővérek kiviszik.

- Megalázó. – Pierre.

- Akkor hugyozz be, senki sem fog segíteni. – majd apu kiment, Pie elvégezte valahogy a dolgát, David visszakecmergett az ágyába, persze ez is baromira megterhelő volt neki.

- Nah behugyoztál? – Dav.

- Nem, de majdnem sikerült, de nem vagyok olyan béna, hogy magam alá csinálok. – apu visszajött közbe hozzájuk, meg két nővér, beadtak mindkét srácnak valamit. Majd elmentek, én is találkoztam apuval, aztán ő is elment. – Olyan szarul érzem magam. –Pierre.

- Nekem is szar volt a kórházba. – én.

- Nem, én szarul vagyok.

- Szólok valamelyik hülyének, itt téblábolnak, de egyik se néz meg.

- De már voltak benn. – David.

- Akkor jó.

Pár perc múlva két rendőr jött be a kórházba.

- Sajnos Doug nyomát elvesztettük, valószínűleg rájött, hogy figyeljük és mindent elintézett, hogy nyomát veszítsük.

- De hát ez a maguk feladata!!! Mi az, h nyomát vesztették, és ha megint „gyilkolászni” támad kedve?! – Vick, ugyanis ők is bejöttek.

- Akkor cseszhetik, sose lehet bizonyítani, hogy ő volt, aki majdnem kinyírta a haverjainkat. – Chuck.

- Mi mindent megteszünk, hogy többet ne csinálhasson ilyet. Sajnos nincs bizonyíték, hogy ő volt.

- Ott a szemtanú!! – Jeff.

- Az, sajnos kevés.

- És ha nem jön vissza Pierre emlékezete, vagy 1 hétig?? – Milly.

- Akkor majd eldöntjük, hogy mi lesz akkor. – mondta az egyik rendőr, majd elhúztak.

- Ezek a rendőrök, szolgálnak és szarnak mások fejére. – én.

- Jah lehetne, a szolgálunk, és védünk helyett lehetne ez az új jelszavuk. – Seb. Hoztak be a két srácnak cuccokat. Jól elszórakoztunk együtt, majd hazamentünk, bár nehezünkre esett ott hagyni őket. Ugyanazt a dokit kapták mindketten, helyettes doki, egy vén hülye, aki szerintem még a kifele nyíló ajtót is befelé akarja kinyitni, ráadásul tiszta mogorva volt.