Este fele bejöttünk a fiúkhoz mindannyian. Alig értünk oda, Pierre elkezdett nekünk pattogni, hogy ő milyen szerencsétlen. Össze is vesztem vele, mert undok volt mindenkivel. Aztán kibékültünk, elvégre őt is meglehet érteni, hogy szar neki. Aztán a többiek lementek kávézni, meg kivitték David-et, mert az kimehetett.

- Én is ki akarok már menni. – Pie.

- Te csak pihenj.

- De uncsi.

- Tudom, nekem is az volt, amikor én kórházba voltam.

- Hány napot voltál benn??

- Asszem 2. – közbe elindultam kifele.

- Hova mész? – Pie.

- Hozok inni!

- Várj, nem adtál búcsú puszit! – kiabált nekem kifele. – Van még hely az ágyamba, gyere vissza, elfelezzük a fájdalomcsillapítót!!!

- Pattogsz még?? – jöttem vissza két cólával.

- Igen, folyamatosan, hiányollak, szal fogok is! Gyere ide!!! – csúszott odébb, majd behúzott maga mellé és átölelt.

- De jó végre hozzád bújni, már 2 napja nem bújtam hozzád, hiányoltalak!!

- Tudom, én is hiányollak. Meg más hiányom is van.

- Hééé!!!! Ez egy kórház! – szóltam rá.

- De azt mesélted, hogy amikor téged kiengedtek, akkor te meg én a kórházi ágyba… - sunyi fej. – És mivel nem emlékszek rá, ezért meg kéne ismételni, és akkor tuti mindenre fogok emlékezni.

- Neeem, felállnod se szabad, szóval azt sem szabad. – én.

- De fel se állok!!

- Ha nem hagyod abba, kimászok mellőled!

- Ne légy már undok!!!

- De kifogod bírni!

- De hiányollak, mondom! Be fogok csavarodni!! – Pierre hisztisen.

- Akkor majd kicsavarodsz.

- Nah, de ne légy már undok, legalább nem unnám magam, és azt lehet finoman, nagyooon finoman. – nézett rám kutyus szemekkel.

- Tudom, hogy lehet, de ismerlek. És különben is a többiek bármikor visszajöhetnek Dav-al, meg a dokik is bejöhetnek. Milyen véleményük lenne rólam. – játszottam a szentet.

- Na de nekem ez már sok, főleg, ha ilyen sexy barátnőm van.

- Kösz, de nem, kivételesen tiszteletbe tartom a gyógyulás szabályait. – én.

- De akkor elégeted a kalóriáimat, ha most…

- Épp ez az, hogy neked energia kell, hogy gyógyulj.

- Nah, de szeretlek. – Pie.

- Tudom, én is, de most neem. Elfelejtetted? Pihenned kell, és a bordád meg van repedve!

- Tudom, naponta emlékeztet rá mindenki. Hozol be nekem pornót, meg tv-t??

- Neeem, mért kéne neked pornó?!

- Mi csináljak ezzel itt, ha te nem vagy hajlandó. – nézett ODA.

- Semmit.

- De zavar, már nem fér el, kell valami fantáziaizgató, hogy le tudjam nyugtatni. – Pierre.

- Hagyd abba, kezdesz kicsit perverz lenni…

- De sex hiányom van!

- De ne legyen.

- Gondolj már arra is!!! Kérdezd meg tőle, milyen nehéz lehet most neki. – Pierre.

- Nem fogok a faszoddal beszélgetni! – röhögtem. Erre Pie elvékonyítja a hangját, és úgy csinál, mintha AZ beszélne neki. xD

- Nem könnyű itt lenni állandóan, már két napja itt gubbasztok, olyan mintha kómás lennék, ez így nem élet, nem mehet tovább, ha nem jutok betevőhöz, fogom a golyóimat és lelépek. – elvékonyított hangon, engem meg úgy elkapott a röhögés, hogy majdnem kiestem mellőle az ágyból.

- Hülye vagy!

- Ne légy már ilyen utálat, látod, ő is akarja?!

- Neeem.

- Föléd másszak??? – Pie.

- Nah azt próbáld meg, ha 1 hétig akarod borogatni a lábad közötti dolgokat, akkor nyugodtan.

- Na jó, akkor legalább csókot kérek, az nincs megtiltva. – mondta majd megcsókolt, elvoltunk. Aztán nyílt az ajtó és valaki bejött, Pierre meg azt hitte, hogy David-ot hozták vissza és belekezdett: - Ugye haver, hogy betegen is lehet sexelni, mert már két napja nem sexeltem és Ash is azt mondja, h előbb gyógyuljak meg?!

- Hát nem kéne, hogy most sexeljen. – mondta a doki csaj, azaz az orvosa. Pie-nek finoman szólva paprika vörös lett a feje, én meg belenyomtam a fejem a párnájába. xD – De ne aggódjon 1-2 nap és jobban lesz megint és akkor talán..

- OK, majd vigyázok. – a doki csaj felírt valamit Pie kórlapjára, majd megnézte a kötését és kiment.

Aztán visszajöttek a többiek David-al, épp Seb és Dav vitatkoztak.

- De neked nem kell semmi. – Seb.

- De kell, nem bírom.

- Nem kell, még nem lehet!

- DE igen, lehet. – Dav.

- Mi bajotok?? – én.

- David dugni akar!!!! – Jeff.

- Mi a franc van, valami viagrát, vagy valami sexre fel gyógyszert kaptatok mindketten???

- Mért csak nem Pierre is akar valamit? – röhögött Chuck.

- Egyfolytában.

- Hát van egy sexy vörös hajú nővérke, lehet, becsábul még az ágyamba. – David sunyi feje.

- Komolyan hazamegyek. – röhögtem.

- Két sexre kiéhezett segg, mi lenne, ha nem tudnátok mozogni se?!

- Akkor gondolatba csinálnák. – Vicky.

- Felháborító! – Milly.

- Az! – inkább hazamentünk mind.

- Aztán David éjjel mássz rá Pie-re, hogy reggelre ne legyen neki semmiféle hiány!!!!! – Jeff.

- Neeem!!!! Mamiii!!!! Vigyetek haza!! – sikongatott Pierre.

- Ha nem akarsz bazi nagy nyugtató injekciót, akkor fog be! – Dav.

Este nálunk Chuck ugyanúgy nem bírt magával, mint a két srác benn. Úgyhogy Milly-vel szinte egész este elvoltak. Jeff sikítozott éjjel, én meg apuval dumáltam egy csomót, hogy, hogy tudott megbízni Doug-ba, aki majdnem kinyírta a pasim és „barátomat/tunkat”. Beismerte, hogy hiba volt és mivel elég jó ügyvéd, ezért el fogja intézni, hogy börtönbe kerüljön jó időre, ahol lesz ideje gondolkodni, meg valami pszichológushoz küldeni.

Reggel Vick, Seb és én keltünk fel először a többiek aludtak, biztos fáradtak voltak, bementünk a kórházba. A kórházba kinn a folyosón a tv előtt ült Pierre és David.

- Hát ti?? – Vicky.

- Fel tudok állni segítséggel. – jött oda hozzánk kicsit sántítva Pierre, persze David-ra támaszkodva. – A doki csaj azt mondta, hogy óvatosan bárhova mehetek, de nem lépcsőzhetek, nem úszhatok, meg egy csomó mindent nem csinálhatok, mert amikor az a faszszopó Doug rám dőlt megnyomta a bordámat.

- Hát ez tök jó, és te David hogy vagy? – Seb.

- Prímán. Én futni is tudok, felerősödtem

- Szerencséd van.

- Jaja, Seby gyertek ki velem!! – David.

- Ok. – majd Vick és Seb kimentek Dav-al.

- Te nem akarsz kimenni, cica? – néztem Pie-re.

- Nem, én éhes vagyok. Hozol nekem enni?? – nézett rám kutyus szemekkel.

- Mért, nem ettél?

- Reggelire valami moslékot kaptunk, beleöntöttem az egészet az ágytálba. – erre én elröhögtem magam.

- Jól van kicsim, menj be az ágyadba, azt hozok neked valami bőséges kaját.

- Ok. – majd mindketten elmentünk más irányba. A kórterem kilincsére meg ki volt akasztva a „kérem ne zavarjanak” tábla. Ez már tuti készül valamire ;)

- Itt a kaja.

- Kösz. – az ágyába ült, mint egy engedelmes jó kis fiú és a takarója egyik cérnáját bontogatta. Azt mondtam, hogy jó kis fiú? Visszavonom, mert eltépte az egész takaróját. xD Bekajált rendesen, majd kiterült az ágyán. Meg kiszedte azt a szar valamit, ami betegek orrába szokott lenni.

- Mi csinálsz?

- Tudod milyen idegesítő, nyom!

- Jól van, de majd tedd vissza. – én.

- Hát persze. – mondta tiszta kedvesen, majd behúzott maga mellé az ágyba és hozzám bújt hátulról. – Megyek wc, addig tartsd melegen az ágyat. – vigyorgott majd betakart és kibotorkált. Nekem meg, mivel semmi dolgom nem volt, ezért gondoltam, h most vele leszek, úgy hogy ledobtam a cipőm és befeküdtem normálisan az ágyba. És sikeresen elaludtam, csak azt éreztem, amikor visszafekszik mellém. Pár perc múlva viszont a nyakamat kezdte csókolgatni.

- Mit piszkálsz?

- Én semmit. – majd teljesen hozzám simult.

- Akkor menj arrébb.

- Rossz kedved van?

- Nincs.

- Tudom, mi kell neked. – majd levette a boxerjét, (mert hogy abba volt) meg rólam a halászgatyám és szembe fordított magával.

- Nem szabad, a doki néni megmondta és biti nincs nálad. – de nem foglalkozott vele, hogy én mit szövegelek itt, hanem megcsókolt. Majd kicsit elfordultam tőle.

- Csak azt hiszed, hogy nincs! – majd elővett egy óvszert az éjjeli szekrényéből.

- Nem tudsz várni még egy-két napot…?! – én.

- Nem. – mondta sunyin Pierre, majd kicsit erősebben maga felé fordított megint. – Tudom, hogy te is akarod… - Pie lehúzta rólam a toppom és végig csókolt. Kicsit ellenkeztem vele, mert csak neki akarok jót, de belejöttünk, óvatosan lehúzta rólam a bugyit, majd megtörtént. Pár perc múlva kipirultan dőltünk egymás mellé.

- Ilyen volt az is, amikor a privátba, te meg én…?? – nézett rám.

- Háát… nem is tudom, de az is nagyon jó volt.

- És ez?

- Ez is.

- És amikor téged engedtek ki a kórházból?

- Az is, de az összeset nem kérdezed végig ugye, mind jó volt. – nevettem.

- Nem. – vigyorgott, majd hozzám bújt és elaludtunk. Közbe David-ék és a többiek visszajöttek.

- CSsssss… ezek alszanak! – Seb.

- Hagy, aludjanak. Keveset voltak mostanában együtt. – Vick.

- Jah, komoly sex hiányuk lehetett… - röhögött David.

- Ennyi ki jár nekik is. – Seb.

- Akkor Pierre biti gyúrt, h fel tudjon állni. – Vicky.

- Igen és Ash segít neki sokat emlékezni. – Dav.

- Segít is, nem emlékszetek, hogy milyen jól elBASZélgettek a fürdőszobába, meg a privátba együtt, ezzel most tuti visszanyerte 1-2 emlékét. – Seby.

- Jah, hogy hogyan kell dugni. – David.

- Sztem, azt nem non kellett neki megtanulnia. – röhögött Vick. – De hanyagoljuk a témát.

- Egyetértünk!

Nem tom mennyi idő múlva fincsi pizza szagra ébredtem, ezek már megint zabálnak, mást se csinálnak 2 óránként, olyanok, mint a csecsemők, már csak csörgő kéne a kezükbe, Jeff-ből még lehetne is babát csinálni xD

- Jó reggelt, hogy aludtál?? – Seb.

- Tök jól, csak kicsi az ágy. De mennyit aludtam?

- Úgy 2 órát. – Vick.

- Hoztunk pizzát, zabáljatok. – David.

- Jó. - majd valahogy megkerestem a ruháim. - Fiúk, nem fordulnátok el amég felveszem a ruháim.

- Oh dehogynem. – Seby, majd elmentek a szoba másik sarkába. Még visszatettem Pierre orrába azt a légzés megkönnyítő hülyeséget, de felébredt. Majd pont öltözök fel, amikor a doki csaj, meg egy öregebb pasi orvos bejönnek, persze nem láttak semmit, de hát kissé paprika vörös lettem.

- Látom, már jól vannak a betegek. – nézett a csaj David-ra.

- Jaja, de mikor mehetünk már haza??

- Azt majd orvosa megmondja. És maga Pierre, jobban van?

- Ohh tökéletesen… - vigyorgott elégedetten. – Végre egyedül is tudok klotyóra menni.

- Az, jó, és hogy áll az emlékekkel?? – doki.

- Pár dolog eszembe jutott.

- Értem, nos, fájdalomcsillapítót, már csak nagyon keveset fog kapni, és talán 1-2 nap és haza is mehet. – mondta a csajszi, majd kiment a másik orvossal együtt.

- Megyünk piáért. – mondta Vick, majd Seb-el együtt elmentek, a folyosón pont a doki csaj, meg azaz idősebb hapsi dumált.

- Szerintem, haza küldheti azt a srácot. – mondta a pasi

- Melyiket?

- Azt a fekete hajú macsót, a csajával meg a bandájával együtt.

- Jajj, mi baja van velük? – csajszi.

- Semmi, csak a fél kórház ő róluk beszél állandóan, meg a haverjairól.

- Hagy, beszéljenek… az én betegem és még szüksége van legalább egy nap pihenésre.

- De ez már nem pihenés. – morgott az idősebb doki. – Legalább akkor ne a kórházba sexeljenek.

- Maga is volt fiatal, nézze már el, fiatalok.. és elvannak. Még legalább egy napot benn lesz, aztán haza küldöm.

- Rendben. – majd elmentek. Közbe Chuck, Milly és Jeff is bejöttek, Seb-ék meg egy csomó üdítővel jöttek vissza.

- Héé Pierre, az öreg hapsi orvos, aki a csajjal volt, ki akar téged rakni innen! – Seb.

- Mert??

- Mert túl rosszak vagytok, itt öhöm-köhöm, meg mi is itt vagyunk örökké, David meg sikítozik. – Vick.

- És mit mondott a csaj? – én.

- Azt, hogy még egy napot benn leszel, aztán haza küld. – Seb.

- Jajj de jó!

- Héé ti a… xD itt az ágyba…?? – röhögött Chuck.

- Kizárólag tudományos szempontból volt. – én.

- Mii?? – Pie. – Ezt megjegyeztem. – fordult el.

- De végül is, ez is egy emlékeztető, mert ez is egy érzés vagy valami. – Milly.

- Jaja.

- Viszont egy-két újságíró itt dekkol kint és felőletek érdeklődnek. – Jeff.

- Komolyan? – David.

- Igen.

- És mit mondtatok nekik? – Vicky.

- Semmit, de úgyis sajtó elé kell majd állnotok, hogy mi történt. – Chuck.

- Jajj… és mi a fenét mondjunk, hogy olyan nyomik vagyunk, hogy majdnem kinyírtak minket?! – Pierre.

- Neem, hanem mondjuk, egy apróbb balesetet szenvedtetek. – Milly.

- És a többiek mért nem sérültek? – Dav.

- Mert koncert után ti elmentetek piáért a külvárosba, aztán hazafele taxival jöttetek és belétek ment valaki, vagy ilyesmi… - én.

- Ez nem rossz. – Jeff.

- Kifejezettem jó, de úgyse fogják elhinni. – Chuck.

- Nem baj az, de mondtok valamit.

- Akkor jó, okosak vagyunk! – Vick. Egy darabig még dumálgattunk, majd hazamentünk, ott hagyva a két kis hadi rokkantat.