Reggel kivételesen eldöglöttünk jó sokáig otthon. Közbe a kórházba David, mint minden nap megtette a napi sétáját a kórház udvarába, és találkozott Pierre kis szöszi doki nőjével, aranyos csajszi volt. Elmentek kajálni, aztán ketten együtt az ilyen dokiknak kialakított kis pihenő helyre ;);) Kül Lara doki csaj neve.

- Doktor szivim, mikor mehetünk haza Pierre-vel??

- Ma este hazaengedlek titeket rendben? – Lara.

- Benne vagyok, de ígérd meg, hogy senkinek se mondod el a dolgokat, se ezt, se azt, hogy mért voltunk kórházba. – David.

- Jól van, ne izgulj. És tetszett a kezelés??

- Ohh állati volt, remélem még pár ilyen kezelésem lesz még?!

- Ma már nem, de ha akarsz, beugorhatsz néha. – Lara.

- Benne vagyok. – majd egymásra dőltek és aludtak. – közbe Pierre kórterembe, az ablakba zabált és sikeresen leejtette a tányért az ötödikről. Rá egy kocsi ablakára, ami még be is tört. xD Aztán visszavánszorgott az ágyához, ott meg lerántotta az éjjeli lámpát. És röhögött a saját bénaságán az ágya mellett. Majd Jeff és én beestünk látogatóba.

- Hi Pie…!! – Jeff.

- Jól vagy?

- Prímán… - röhögött tovább a földön fekve.

- Mi bajod??

- Áhh semmi, csak bénáztam kicsit.

- Azt látom. - vette fel Jeff a széttört lámpát.

- Unatkozol?? – húztam őt föl.

- Hát egy kicsit, mehetnékem van. De ez mind semmi, ezt nézzétek.- mutatta meg az ablakból a kitört kocsi ablakát.

- Mit csináltál?? – röhögött Jeff.

- leejtettem a tányért… xD

- Ügyi vagy.

- Tudom.

- David, merre van?? – én.

- Fingom sincs, biztos bulát gyűjteni ment, szaporodhatnéka van. – Pie. – Már engem is meg akart molesztálni.

- Fúújj!! – ugrottam félre.

- Ellen álltam. – Pierre büszke feje.

- Akkor jó, büszke vagyok rád. – Jeff.

Közbe David a csinos doki csajjal ébredezett.

- Ez a kezelés vége, jó volt? – Lara.

- Igen, gyógy hatású vagy. – vakarászta David a fejét.

- Ennyire??

- Emlékszek!!!

- Mire? – Lara.

- A két kiesett napra, Doug volt, aki ki akart nyírni, tisztán emlékszek a két napra!!! – kezdett el ugrálni David.

- Az, jó, szólok a rendőröknek, hogy biztosan tudod, hogy ki volt az. – mondta Lara, majd felöltöztek és szétváltak.

- HÉÉ PIERRE!!!! – rúgta be az ajtót David.

- Mi van, leestél a lépcsőn, h ilyen hülye vagy?

- Emlékszek!! – ugrott fel Dav Pie ágyára.

- Megfojtasz…

- Komolyan emlékszel? – Jeff.

- Igen.

- És ki volt, Doug? – én.

- Igen ő. Doktor szöszi most szól a zsaruknak… öhöm akarom mondani Lara doktornő. – Dav.

- Gyanús vagy haver. – vigyorgott Jeff. – Csak neeem??

- Dee!!!

- Te gonosz, megdugod a dokim, te… rosszéletű, te ribanc!!! – kezdett el rikácsolni Pierre.

- Ne légy féltékeny, van csajod!

- Tudom, méghozzá tök szép. – húzott magához. Majd megérkeztek a rendőrök, beszéltek David-al, meg Pierre-vel is, de az, hajthatatlan volt, szegény nem emlékezett semmire, de már tök jól volt, járni tudott, csak néha felesett a saját lábába xD a fején már csak egy ragtapasz volt, meg a csuklója volt bekötve. David-nak is már csak a keze, jól gyógyulnak.

- Doktor szöszi, mikor mehetünk haza? – Pierre.

- Ha doktor szöszinek fogsz hívni akkor, kapsz még injekciót is!

- Ajajj, jobb, ha csöndbe maradok, de tényleg mikor mehetek már?

- Este.

- Komolyan?? – örült meg Pie.

- Igen, ha jól viselkedsz.

- Ohh persze, angyal leszek.

- De ugyanúgy vigyáznod kell magadra. – Lara.

- Majd én vigyázok rá. – mondtam neki.

- Rendben. – mondta majd kiment.

- Deee, kiiirály! Mehetünk haza! – David sikoltozik.

- Kussolj már, nyanyák itt alszanak. – Jeff.

- Jó, jó. – majd pár perc múlva betoltak harmadiknak valakit a két srác kórtermébe, egy vén nyanyát, aki még fordulni se tudott.

- Ez mi a francnak jön ide?? – szólalt fel hangosan Pierre, amit nővér meghallott.

- Mert itt van már csak hely. – mordult rá a nővér.

- Jól van na! – majd kiment, mi elkezdtünk röhögni, hogy mit pattog.

Alig telt el pár perc, a nyanya érdekes módon kiesett az ágyból, de beesett az ágy alá.

- Héj szóljatok már valami nővérnek, hogy tegye vissza az ágyra!! – David. Majd megnyomtuk a csöngőt, eltelt 5 perc, nem jött egy nővér se.

- tegyétek fel ti. – Pie.

- Én aztán hozzá nem nyúlok! – ugrott félre Jeff.

- Jól van mami?? – kérdeztem tőle, de csak nyögött. A srácokat meg elkapta a röhögés. Aztán egyszer csak nyílik az ajtó és megjelenik Seb, Vick, Milly és Chuck, de úgy elkezdtek röhögni, hogy összeestek.

- Segítsetek már neki! – David.

- Nem fogjuk fogdosni. Mért nem szóltok nővérnek? – röhögött Seb.

- Csöngettünk de egy se jött.

Majd úgy bő újabb 5 perc után bejött egy nagydarab néger nő, alig fért be az ajtón. xD

- Itt csöngettek?? – nézett a fiúkra, azok meg, ahogy meglátták, szinte rögtön angyalok lettek.

- Az a nénike kiesett az ágyából. – Vick.

- Aha, kösz. – majd egy nagy laza mozdulattal visszafektette az ágyba.

Majd Vicky-nek megcsörrent mobilja.

- Hi, mondjad?!

- Szija Daniel vagyok, megismersz?!

- Hello… hát te, honnan tudtad? – örült meg Vick.

- Peter-el találkoztam (apum) és ő mondta, hogy itt vagytok Torontóba és emlékszel Lanára?

- A csajod, hogyne emlékeznék.

- Szóval tartani fognak egy zártkörű bulit és azt akarjuk kérdezni, hogy nincs-e kedvetek eljönni? – Daniel.

- Hát ezt még meg kell beszélnem a csajokkal, mert épp most kórházba vannak a barátaikkal.

- Mért mi történt?

- Balesetet szenvedtek és háát…

- Aha vágom, úgy hallom a Simple Plan-es srácokkal jártok?!

- Aha.

- És mikor engedik ki őket a kórházból? – Daniel.

- MA ESTE!! – kiáltottam bele a telefonba.

- Szija Ashley, rendben a buli 2 nap múlva a szokásos házibuli, ami tavaly volt.

- Ohh az, nagyon állat volt…

- Igen tudom, és persze a barátaitok is jöhetnek. A belépő, hogy ha csapatba összeálltok, ha úgy 5-en, 6-an jöttök egyszerre, akkor két üveg valami ütős pia.

- És ha többen jövünk? – Vick.

- Akkor is, ha valaki egyedül jön annak 3 üvegpezsgő a belépő.

- Nagyon rendik vagytok. – röhögött Vick.

- Hát igen, ez ránk vall. A Rosevelt Street 21-be gyertek, holnap után este 6-ra.

- Okés, de ha nem jövünk…

- Akkor dobj egy sms-t.

- Ok. Csáó! – tette le a telefont. – Nah benne vagytok egy buliba 2 nap múlva?

- Én benne, bár sztem nem jó ötlet, elvégre most jönnek ki a srácok friss sebekkel. – én.

- Nem fogunk meghalni, és a rohangáláson kívül mindent csinálhatunk. – David.

- De ki ez a csávó? – Pierre.

- tavaly ismerkedtünk meg vele egy discoba Ash-vel, nagyon jó fej, kurva jó házba laknak, nem gyilkos, 21 éves, Daniel a neve és olyan bulikat szokott a barátnőjével szervezni, hogy betojsz. – Vicky.

- Benne vagyunk! – helyeselt mindenki.

- Nah jól van, én most kimegyek a levegőre, hátha Doktor szivinek szünete van. – ment ki David.

- Csak nem ráhajtott Pierre dokijára? – Chuck.

- De már meg is dugta. – Jeff.

- És azért ilyen happy most, weeehhee… - Milly.

- Jaja.

- Ja és a legjobbat nem is tudjátok. – Pie.

- Mit?

- Dav emlékszik arra a két napra, a doki csajjal már úgy jöttek vissza, hogy már mindenre emlékezett.

- Ez haláli. És ki volt a „gyilkosa”?? – Seb.

- Nah vajon mit tippeltek? – én.

- Doug?

- Hát persze.

- A rohadék, remélem, majd börtönbe kerül, és ott rendesen megszorongatják a tökeit. – Chuck.

- Jaja, reméljük. – Vick.

- Már csak Pierre-nek kéne emlékeznie, és máris lehetne bíróság elé vinni emberölési kísérlet miatt. - Jeff.

- Jah, baszd meg, ilyen nyomoronc és ügyvéd lett belőle. – Seb.

- Én azt is megkérdőjelezem, hogy az ügyvédi papírjait, meg érettségiét nem feketén szerezte-e. – Pierre.

- Mind1, legrosszabb esetbe tuti kap vagy 7 évet, legalább is jó lenne, elvégre téged 2x akart megölni, David-ot meg egyszer. – én.

- Reméljük ott fog maradni jó sokáig és, akkor kicsit magába száll. – Milly.

- Jah.

David közbe megint találkozott Larával, de csak dumálgattak. Az egész csapat bent volt egy csomó ideig a kórházba. Aztán végre Pierre-t is rávettük, hogy mozduljon ki a kórház udvarába. Átmentünk egy étterembe hozni valami finom kaját, de útközben muszáj volt interjút adnunk egy-két újságírónak, mert nem hagytak, persze semmi rémeset nem közöltünk velük. Majd befele jövet egy sráccal találkoztunk, aki ugyanúgy Pierre-ékhez tartott.

- Patrick, szevasz haver!! – örültek meg neki David-ék. (pat, a srácok menedzsere)

- Császtok, hogy vagytok?

- Frankón.

- Bocs hogy nem jöttem, de anyámmal voltam kinn Svájcba síelni, tudjátok, szóval tényleg bocs.

- Semmi haver, elnézzük. – Pierre.

- Hallottam, hogy mi történt veletek, azt a gyökér csávót úgy le tudnám zúzni most. – Pat.

- Mi is nyugi. – Dav. – Jah kül ők itt a barátaink. Ashley, Vicky és Mirtill.

- Csajok, ő pedig Patrick a menedzserünk.

- Hééj, te nem is láttad még az új barátnőmet! – húzott közelebb magához Pierre.

- Naah, örülök nektek, de akkor most ki kivel jár??

- Én Milly-vel. – Chuck.

- Én meg Vicky-vel. – Seb.

- Nah és nektek Jeff, nincs semmi??

- Néha itt-ott én is összeszedek valami helyes csajt, de egyik se jó kapcsolatra. – Jeff.

- David pedig Pie doktornőjével kavargat.- Seb.

- Nocsak, és jó nő?

- Aha, csak kár, hogy nem szeretem, pedig jó csajom lenne. – Dav.

- Majd lesz másik. Mikor engednek ki titeket? – Pat.

- Ma este. – én.

- Az, jó, most már én is itthon maradok, van egy csomó dolgom, meg veletek is intézni kell a dolgokat.

- Tényleg Vick, Patrick nem jöhetne el velünk abba a buliba 2 nap múlva?? – Chuck.

- Szerintem, eljöhet. – Vick.

- Jah, de ahogy Dani-t ismerem úgyse lesz zártkörű buli. – én.

- nem baj.

Pat még jó sokáig benn volt aztán úgy este 6 fele bejött Lara és David igazi dokija, kiírták a két srácot és máris mehettek haza, mindkettőjükről leszedték a kötéseket, már csak Pie fejin maradt egy ragtapasz, meg mindkettőjük kezén egy fásli. Szinte öröm táncot lejtettek, hogy végre szabadok, azt alig telt el pár nap, már csak néhány emlék kell. Otthon apu is nagyon happy volt, Pat is eljött hozzánk. Apu még bocsánatot is kért a két sráctól, h hogy lehetett ekkora hülye, hogy megbízott Doug-ban, de ezt már lejátszották, senki se haragudott mindenki boldog volt.