Reggel Pierre és én egymás karjaiba önelégült fejjel alukáltunk egy jó meleg pokrócon. Hol is? Hát persze… a csónakkölcsönzőbe… Igazi romantikus reggel. Úgy 8 óra lehetett, amikor kinyitottak és elhajtottak minket.

- Nah, milyen volt? – nézett rám Pierre.

- Király, csak elaludtam a hátam.

- Majd a tenger megmasszírozza, kül mikor ismételjük meg?!

- Haa… most keltünk fel, most volt egy szupi este, és te máris ismétlést akarsz..?! Előbb megroppantom a hátam. – nevettem.

- De akkor is jó volt, meg izgi.

- Jaja, de én éhes vagyok. Hazamegyünk?

- Alap. – karolta át a derekam, majd elindultunk a parton hazafele, a homok még hűvös volt, és a nap se sütött még annyira. Pár perc múlva hazaértünk.

Chuck, Mily, Seb és Vick még aludták az édesítő álmukat. Jeff és David a két jómadár, pedig ugyanúgy szépítő álmukat aludták két szöszi társaságában, akiknek, sztem lehet a mennyország volt este.

- Megtaláltam a telefonom!! – kiáltottam fel.

- Héé, mi még alszunk!! – kiáltott fel Chuck is.

- Nekem is megvan, itt hagytam a konyha pulton. – jött ki Pierre egy szál törcsibe a fürdőből. Az én szemeim meg mondanom se kelljen, h le-föl járkáltak. – Kicsim, tudom, h állati jó a testem, de el fogok pirulni. – vigyorodott el.

- ooohh… ok… - majd fordultam egyet és kimentem a konyhába.

A telefonomon: 1 nem fogadott hívás- anyu. Persze ki más?!

2 hangposta- anyu.

Nem hívtam vissza, mert idő eltolódás, ugye… és nála még csak hajnal van.  Majd elmentünk Pie-vel aludni.

11-kor Dav és Jeff hazaestek, tök happyn, mindenkinek jó estéje volt. És mind fenn voltunk, mire megérkeztek.

- Hol voltatok? – Seb.

- Két sexy csajjal, anyuci. – David.

- Éss?

- Jó volt… - Jeff kedvesen vigyorog.

- és ti hol voltatok egész éjjel? – nézett rám Milly.

- Ha te azt tudnád. – Pierre sunyin mosolyog.

- Mi az, ki tört a szerelem járvány? – Vick.

- Nem, ez a sex járvány. – Chuck.

- Hát a sós levegő változtatja az embert… - Dav.

- Jaja. – majd leültünk kajálni, nekünk már a 2. reggeli Pie-vel. Hát igen, a jobbak így csinálják.

Majd kaja után felhívtam anyámat.

- Ash!! Jut eszembe anyád hagyott üzit a hangpostámon!! – Vick.

- Épp most hívom fel.

- Ok. – majd kiültem a teraszra.

- Szia Ash, hogy vagy?? – vette fel anyu a telefont.

- Jól, és te?

- Megvagyok. Merre vagytok?

- Miamiban a tengerparton… nyaralunk. – én.

- Ohh az jó.

- Kül mért kerestél? – kérdeztem rá.

- Hát őő… hamarosan haza kell jönnötök.

- Miii… miért??!! Még csak július közepe van!!!! – akadtam ki.

- Jött egy levél a főiskolától, ahova jelentkeztetek, hogy kell egy vizsgát tennetek, augusztus 29.-én.

- Mi a francnak?!

- Nem tudom, nem viskuráltam el velük, hogy mért kell. – anyu.

- Mi nem megyünk haza.

- De igen.

- dehogy megyünk, nekünk már itt van az életünk és a barátaink.

- De jöttök, nem azért fizettem be nektek fél évet előre, hogy kidobjam az ablakon a pénzt, felejtsd el, hogy ott maradtok. Mondtam, hogy nyár végén haza jöttök. – anyu.

- Ne hogy már eldöntsed helyettünk!!

- Ne háborogj, igenis haza jöttök, méghozzá július végén, vagy ott maradsz apádnál.

- Neem! Apunál se maradok, a fiúkkal majd elköltözünk valamerre!

- Nem érdekel, vita lezárva, ha nem jöttök haza lemondom az iskolát!

- Jól van, majd meglátjuk. Megyek, dolgom van. – tettem le a telefont.

- Hát ez nagyon gáz. – mondta Vick, amikor bementem.

- Hallottad??

- Persze. Bármennyire is fura, még tudok magyarul. – nevetett Vick.

- Jó, jó. Elmondjuk a fiúknak?

- Mit? – jött oda Milly, még ő se felejtette el a magyart.

- Anyum július végére haza parancsolt Vicky-t és engem, a fősuli miatt.

- És mentek?

- Ha nem megyünk, lemondja a sulit, és behajtja rajtunk a pénzt. – Vick.

- Az, gáz, és a fiúk? – Milly.

- Nem tudjuk.

- Mi a magyar téma csajok? – jött oda David és átölelt mindannyiunkat.

- Július végén haza kell mennünk. – én.

- Minek?

- Fősuli, pénz, anyám.

- Az nem jó, és mi lesz velünk?! – Seb.

- Majd kitalálunk valamit! – Jeff.

- Megyünk veletek! – Chuck.

- De turnénk lesz. – David.

- Mikor? – esett le Seb képe.

- 2 hét múlva, indulunk egy 12 hónapos turnéra.

- Anyád, tényleg. – Jeff.

- De, közbe… basszus… Ditroit-ba lesz közbe egy koncert. – Dav.

- Fél nap az egész. – Chuck.

- Akkor veletek se megyünk. – Vicky.

- Ok.

- Mi a téma? – jött elő Pierre is.

- A csajok elmennek július végén. – Seb.

- Minek?

- Anyám miatt. – hajtottam le a fejem.

- Höh… nekünk meg indul két héten belül a fél éves turné, csesszék meg! – mérgelődött Pie.

- Meg Ditroitba is lesz turné még a nagy turné előtt. – David.

- Akkor hogy látogatjuk meg a csajokat? – Milly.

- Mért te itt maradsz? – virult ki Chuck feje.

- Hát, ha nem akarod, akkor elmehetek, de nekem semmi dolgom nincs M.O-n szal maradok veletek.

- Okés.

- Hagyjuk ezt a témát, majd ha odajutunk, akkor agyalunk. – Pierre.

- Okés.

- Menjünk a tengerre! – David.

- Menjünk. – értettünk mind egyet, majd felöltöztünk fürdőruhába és lementünk. Vettünk egy csomó kaját, csakhogy elmentünk fürdeni és közbe az ott megromlott a bazi nagy melegbe.

- Fúúújj… ez a hot-dog tök szar. – köpködte ki Jeff, majd elásta a homokba.

- Hát te nagyon hülye vagy. – röhögtünk.

Közbe Seb és Pierre elkezdtek egy gödröt ásni a homokba.

- Mi az ássátok a sírotokat? – nevetett Milly.

- Még nem. – Seb.

- Majd én csinálok nektek fejfát. xD – David.

- Nem kell. És ne akarjátok, hogy meghaljunk, mert akkor elrágnak minket a kukacok a földbe! – Pierre.

- Viccelsz?! Ha téged meglátnak, sikítva szaladnak el. – röhögött Jeff.

- Haha, tőled meg elveszik a borotvát, hogy ne borotváld le a fejed és kinőjön a hajad. – Vick. Elvoltunk nagyon. És ez így ment egy teljes héten keresztül amég ott voltunk.

*1 héttel később, induláskor*

- David, hogy essen le a farkad! Mit tökölsz még ott?! – ordítottam fel neki az emeletre.

- Nincs meg a szemceruzám!!! – hisztizett olyan szinten, mint egy hülye pláza picsa.

- Majd tőlem kapsz!!! – Vicky.

- gyere már, te giliszta!! Majd veszel másikat, ha miattad lekéssük a gépet megöllek!! – Pierre.

- Mindjárt!

- DAVID!!!  Jó isten áldjon már meg, 10 perce mondod, hogy mindjárt, gyere már, mert felmegyek, és a hátadra hajtogatom az asztalt!!! – ordibált föl Chuck.

- Megtaláltam!! – rohant le nagy boldogan, majd felesett a táskájába.

- Istenem, mért áldasz meg minket ilyenekkel, mint Ő??!! – nézett Seb a plafonra, aztán Dav-ra.

- Mehetünk. – David.

- Nah végre, 20 percnyi imádkozás után elindulunk. Köszönöm. – hajolt meg Jeff. Majd taxival elmentünk a reptérre, a géphez futnunk kellett természetesen. De elértük és megint tök jól elvoltunk. Majd úgy délután kettőkor landoltunk a torontói reptéren.

- De jó itthon lenni!!! – Chuck.

- Jaja.

- Héé skacok, szerdán Ditroit! – Pierre.

- Jaja, király lesz.

- Jöttök velünk csajok? – Seb.

- Nem. Fél napra, minek? – Vick.

- Igazatok van. Késő estére visszajövünk úgyis. – vigyorgott David.

- Nah, akkor mi tényleg nem megyünk. – Milly.

Majd mindannyian hazamentünk, mindenki a maga házába, apu már várt minket, hiányoztunk neki. És nagyon megbánóan bocsit kért tőlem, meg a csajoktól és újra szent volt a béke. Aztán a fiúk átjöttek, tőlük is bocsánatot kért, és ismét jól elvoltunk végre apunál is. Majd eljött a szerda, amikor is a fiúk készültek Ditroitba.