Reggel attól függetlenül, hogy utálom Pierre-t jelen pillanatba, mellette ébredtem, de ő feküdt mellém.

- Mit keresel itt??

- Hmm… itt, hol itt?! – nézett fel holt kómásan.

- Megint bebasztál igaz?! Elegem van már belőled, komolyan olyan vagy, mint egy alkesz, menj innen a fenébe el!! – másztam ki mellőle.

- De nyuszikám… könyörgök, béküljünk ki, szeretlek!! – mászott utánam négy kéz láb és pucéran.

- Neem!! Te pucéran aludtál mellettem??

- Igen, és az mért baj?? Láttad már.

- Igen és nem volt nagy szám!

- oooohhh ohhh szakad a plafon!!! – röhögött cinikusan, majd elkapta a lábam.

- Engedj már el, a jó isten megáldjon!!!

- Nem!!

- Jó, akkor lehugyozlak a wc-n.

- Nem baj, legalább látod, hogy mi mindenre képes vagyok érted. – nézett rám kutyus szemekkel, és nem tágított mellőlem, amég pisiltem, meg a fürdőbe voltam végig ott állt mellettem, vagy éppen ült. Persze kínomba már röhögtem rajta.

- Legalább egy boxert vegyél fel!

- Neem!!

- Jó, akkor tudod mit?! Ne vegyél föl, sőt menj is ki az utcára pucéran!! – mordultam rá.

- Ok. – majd lement, David sikítani kezdett, ahogy meglátta, de úgy, mint akit nyúznak, Pierre meg kiment. Körbe is sétált, mi meg az ajtóba röhögtünk rajta. Főleg amikor egy nyanyába ütközött, az meg elkezdett ordítani, hogy perverz és a táskájával ütötte. Sikerült neki berohannia, de én azért nem bocsátok meg neki, mert viccet csinál mindenből, bár pont ezt IS szeretem benne, de nincs bocsánat, szenvedjen végre ő is, hogy milyen szar érzés, hogy kimész az utcára és összesúgnak a hátad mögött, hogy nézd ez Pierre Bouvier volt csaja.

- Megbocsátasz?

- Nem!

- Ok. – majd végre felvett egy boxert, de ugyanúgy utánam koslatott.

Majd Milly jött le az emeletről.

- Mi van itt?? – nézett David-re.

- Pierre meg akarja mutatni Ashley-nek, hogy szereti és bármire képes érte, így mindenhova követi és az előbb pucéran volt az utcán, látnod kellett volna. – röhögött Dav.

Én közbe ettem, Pie meg bámult, le nem vette volna rólam a szemét. Eleinte nem zavart, de aztán elkezdett szúrni a szeme és mindig elfordultam, de mindig szembe fordult velem. Úgyhogy eltakartam a szemem a kezemmel és úgy ettem.

- Elvannak. – Vick.

- Aha. – Seb.

Jó pár óra elteltével végre Pierre leakadt rólam, majd elkezdett sörözni.

- Nem kell innod, mert nem vagyok veled!! – vertem ki a kezéből a sört a földre.

- Fölszeded?

- Nem, tiéd szedd föl te. – majd fordultam egyet és elmentem, ő meg tátott szájjal nézett utánam.

Közbe a fönti nappaliba Chuck és Vicky beszélgettek.

- Mi csináljak szerinted Vick, Milly azt mondta, hogy legyen szünet?!

- Azt mondta, hogy szünet? – Vick.

- Asszem…

- Akkor nem biztos, hogy végleges. De egyet mondhatok, hagyd őt békén.

- Na jó, de Pierre is egyfolytában piszkálja Ash-t.

- Igen, de Milly nem olyan típusú, mint Ashley. – magyarázott Vicky.

- Az igaz, de…

- Itt nincs de, hagy őt békén és ennyi.

- ok, hallgatok rád. – Chuck.

- Mi a téma? – ült Seb.

- Még mindig a tegnapi bajok. – Vicky.

- Hát… én megmondtam.

- Jajj Seb, már megint ezzel jössz, hogy én megmondtam, igen igazad van, te megmondtad. Mind hülyék vagyunk! – Chuck.

- Ok, te mondtad.

- Ok.

- Állati idegesítőek vagytok! – Milly.

- Tudjuk. – kezdett el vigyorogni Seb.

Én közbe a szobámba hasaltam az ajtónak háttal az ágyamon és a laptopomat nyomogattam, meg a suliról néztem dolgokat, ahova megyünk Vicky-vel. Közbe zene is szólt a fülembe, majd elkezdtem nézegetni a feltöltött képeket, amik nagyrészt Pierre-ről meg rólam készültek, meg volt egy pár a többiekkel is. Majd valaki hirtelen rám mászott hátulról.

- Baszd meg!!! – ugrottam volna föl, de mivel leszorított, kicsit nehéz volt.

- Csak én vagyok, nyuszkóm. – Pierre hülyülősből tapadósba váltott.

- Mit akarsz? Mássz le rólam.

- Nem, nem. Békét akarok, és azt is tudom, hogy mivel. – simította végig a hasam.

- Abból nem eszel… - löktem le magamról, de visszarántott magára. – Aaauuuu normális vagy?!

- Nem.

- Veszem észre, te barom, kirántottad a karom. – majd elengedett, én meg az ajtó felé vettem az irányt kissé sietve, de ő gyorsabb volt. Elém állt és bezárta az ajtót. A kulcsot meg bedobta az ágy alá. Én meg a kulcs után ugrottam az ágy alá, Pierre meg jött utánam (persze már fel volt öltözve, póló, gatya)

- Szeretsz még? – kapta el mindkét csuklóm, hogy ne tudjak a kulcs után nyúlni.

- Igen… nem… nem tudom, nem, főleg amikor ilyen vagy!

- Kimondtad!

- De nem, most utállak, és amiért megcsaltál még jobban, szóval, hagyj békén!! – huzigáltam ki a kezem az övéjéből.

- Nem hagylak, te mondtam, hogy bizonyítsam be, hogy szeretlek!!

- De nem így!!! – persze ezt már meg se hallotta, hanem erőszakosan rám mászott. – HALLOD??!!!

- nem. – majd elhúzott az ágytól, hogy kapaszkodni se tudjak benne.

- Engedj már el te barom arcú!!! ÚÚTÁLLAK!!! – hangsúlyoztam ki, meg toltam őt el magamtól, de jóval erősebb volt tőlem, szal erővel itt nem mentem sokra.- akkor… mondd… meg… mit akarsz?! – nyögtem ki nagy nehezen.

- Békét, meg téged!!

- De én így nem békülök ki veled!!!

- Dehogynem! – majd már az ágyon voltunk, a cuccaim meg a laptopom letolta a földre, én meg egyre jobban akadékoskodtam vele, ő meg annál erősebben fogott, persze úgy hogy ne fájjon.

- Akkor se fogod!!! – húztam ki a kezem az övéi alól. – Ezért sose békülünk ki!!! – kezdtem el vele kiabálni, ahogy torkomon kifért.

- Majd másképp látod később! – szorított le megint, én meg sikeresen megkarmoltam az arcát, persze véletlen. Majd amikor elfogyott belőlem az energia, elkezdte levenni a ruhákat, magáról, meg rólam is. És végre ki tudtam használni az alkalmat, szóval kiszabadultam alóla és mentem az ágy alá a kulcsért. – Innen nem mész el!! – mászott utánam a földre, majd megint lefogott és elérte, amit akart, persze én ugyanúgy nem hagytam neki, de nem tudtam sokat tenni, amikor lefogott.

Pár perc múlva, pedig egymáson feküdtünk, az ágyon, nem tagadhatom, hogy jó volt vele. Csak az nem volt jó, hogy akaratom ellenére tette. – Nah belátod végre, hogy béke van?! – kérdezte, miközben a hajam simogatta.

- Neem!! Fogd már föl, hogy nem! Megmondtam már az elején, hogy nincs béke, ez után…?! – röhögtem rá megvetően.

- Mért nem volt jó, valld be, hogy jó volt?!

- Persze, mert te úgy akartad, erőszakos voltál velem!! – másztam ki mellőle, és felöltöztem.

- Mit szeretnél, akkor mi csináljak, hogy kiengeszteljelek?!

- Semmit, egyszerűen hagyj békén!! Ennyi, és főleg ne ezt!!! Nekem nem azzal van bajom, h mi volt pár perce, hanem azzal, h más csajjal baszol, akit ismerünk, aztán meg engem akarsz nagy vígan!!

- Akarsz még egy menetet?! – kezdi el nyalogatni a száját.

- Hát ezt nem hiszem el! – vettem fel a táskám, majd nagy lazán keresztül vágtam mindenen és mindenkin és leléptem. Majd Pierre is felöltözött és lement a többiekhez.

- Ez meg mi volt? – Seb.

- Semmi.

- Mi baja van Ash-nek? – Milly.

- Kicsit elbeszélgettünk.

- Igen látszik. – nézett Jeff Pierre fejére.

- Mért?

- Vagy inkább nem akarta, hogy beszélgess vele, hallottuk, hogy veszekszetek és látom a képed is megjárta. – David. Majd Pie elment a tükörhöz. Rajta volt a szép karmolásom a bal arcán, úgy a szemétől lefelé, persze az, véletlen volt.

- Milly, akkor most…

- Igen, ezen, mit nem lehet érteni, kész, most nincs olyan, hogy Milly és Chuck, csak külön!! – vágott Miry Chuck szavába.

- nem is szóltam egy szót se! – kapta fel a vizet Chuck, majd kiment az udvarra.

Közbe én elmentem arra a helyre, amit legelsőnek kinéztem magamnak, amikor idejöttünk. Egy dizsi utcába egy rock Pub, oda beültem és ittam, (kivételesen) meg dumálgattam pár odavetődött emberrel.

Otthon közbe Chuck és Milly messze elkerülték egymást.

- Srácok, csajok… - jött haza apu.

- Igen? – Vicky.

- A cégemmel elmegyek egy konferenciára, ma, pár perc múlva, szóval nem fogunk találkozni, amikor ti hazamentek Ashley-vel. Jut eszembe, ő merre van?

- Hát akadtak gondok barát ügyekbe szóval…

- Okés, akkor majd elköszönök tőle a telefonba, ha haza jött.

- őőő… jó.

Majd apu elszaladt pakolni.

Közbe Chuck és milly jöttek be.

- Értsd meg Chuck, vége!!! Szünet, break van, felejts el!!!! – Milly.

- jól van!! – majd megint elmentek Chuck konyha, Miry szobája. David meg utána ment.

*fenn a szobába*

- Most David, mondd, meg mi csináljak vele?!

- Nem tudom, hagyd lógva. – nevetett Dav.

- Jó, jó, de elvileg szeret.

- biztos szeret, de én hagynám, hagy bűnhődjön. – David.

- Igazad van, te okosabb vagy, mint én.

- Kösz. – majd egész jól elvoltak ott ketten.

Aztán úgy éjféltájba én is hazaestem, persze hulla részegen, tök jó, hogy apu már nem volt otthon. Jeff kapott el az ajtóban.

- Héé jól vagy?

- ooohh hááát persze, én tök jóóól vagyok, semmi gond nincs. – tántorogtam be a nappaliba. – Pierre szívem, merre vaaaaaaagy??!!

- Mi az? – emelkedett fel a kanapéról.

- Remélem, nem akarsz kibéküüülni, mert én se?!

- Hmm??

- Okéééé, megbeszéltük. – csoszogtam be a konyhába, majd a hűtőből elővettem egy whisky-s üveget és meghúztam.

- Ez tök részeg. – nézett Seb Pie-re.

- Jeff, vedd már el tőle azt a whiskyt!! – Vick.

- Héé kis csaj, elég lesz mára ok?! – vette ki Jeff a kezemből az üveget, ugyanis úgy ittam, mintha az életem múlna rajta.

- Ugyaaan, még csak most indul be az élet!!

- Menj fel zuhanyozni, ok?! – kísért föl Vicky.

- Szegény nagyon kész van. – Jeff.

Zuhanyoztam, nagy nehezen majd Vicky bekísért a szobámba, persze addig vagy röhögtem, vagy pattogtam.

- Ash, mért rúgtál így be?

- Egyszer élek.

- De nem, most komolyan?!

- Emléékszel, hogy… hogy Pieerre meg én ordibáltunk?

- aham.

- Pie…

- Mi csinált? – Vick.

- Szerinteeed?

- Ez most komoly?

- Haa mondom. De jó vooolt, csak… érted…

- Értem, te aludj csak, én elbeszélgetek vele egy kicsit. – indult le Vick, én meg olyan részeg voltam, hogy rögtön elaludtam.

Vicky, pedig lement és olyan pofont lebaszott Pierre-nek, hogy csoda, h nem csavarodott körbe a feje.

- Hééé, mi a fene ütött beléd?! – háborodott fel Pie. Seb meg értelmesen nézett.

- pont AZ, ami után Ash elment és leitta magát!! Elmondta!!

- …

- Akkora gyökér vagy! Megértem, h többet nem bocsát meg! – ment ki az udvarra Vick. Seb meg utána.

Másnap reggel úgy 11 tájba Pie hangjára ébredtem.

- Mit akarsz? – néztem fel holt kómásan és másnaposan.

- Bocsit kérni, igazad van, meg Vick-nek is, nem kellett volna azt tenni tegnap.

- Hát igen, de hagyj aludni.

- Akkor nincs folyt. köv?

- Dehogy van! Vége van, értsd meg.

- Azért gondolkozz.

- ok, már el is kezdtem. – takaróztam be. Pierre meg kiment.