Szinte mind egyszerre keltünk fel, Jeff és Pierre úgy néztek ki, mint az élőhalottak, Chuck-ról ne is beszéljünk.

- Milyen volt este? – nézett rám Pierre, amikor a konyhában kajáltunk és Tom is ott volt.

- Frankó, egy csomót táncoltunk… és utána… amikor hazajöttünk… hát az, csúcs!! – nyavalyogtam.

- Részletekre nem vagyok kíváncsi.

- Már megbocsáss, de te kérdezted?!

- Már megbocsáss, de én nem arra gondoltam, hogy mi csináltatok itthon!! – Pierre.

- Pedig eddig nagyon is érdekelt és zavart!

- Most már viszont nem érdekel! Tegnap rájöttem, hogy fölösleges érted tepernem, bármit csinálnék, úgyse jönnél vissza! – Pie mű durcival. Jól állt neki, amikor ilyen volt. Közbe nagyon jól tudtam, hogy nagyon is érdekli, hogy mi van velem, csak próbára tesz. Meg biti ő is tudta, hogy engem is érdekel, hogy vele mi van.

- Jóó, ne érdekeljen, te se érdekelsz engem! – kajáltam tovább, persze közbe vigyorogtam, mint a fakutya ezen a cuki kis műsoron, a többiek, meg csak tátott szájjal lestek.

- Engem se érdekel!!! – szólalt fel Chuck.

- Jajj, téged mióta érdekel, hogy mi van Ashley-vel, vagy Pierre-vel?! – Vick.

- Nem velük! Milly-vel!

- te se engem! – Miry.

- de gyerekesek vagytok. – röhögött Seb.

- Nem baj! – nyújtogatta a nyelvét Chuck.

Mi meg csak röhögtünk. Milly csak azért is elkezdett David-ra tapadni a kis gonosz. xD Chuck meg úgy csinált, mint akit nem érdekli, de közbe már lassan robbant.

- Kikísérsz Ash?? – nézett rám kedvesen Tom.

- Hát persze! – mivel a konyhából az ajtóhoz nem lehet látni, ezért nem álltunk le smárolni, meg ilyenek, csak megöleltük egymást, sok szerencsét kívántunk egymásnak, meg minden.

- Ha legközelebb a rock Pub felé jársz, keress meg. – nyomott egy puszit az arcomra Tom.

- Te pedig, ha Magyarországon, Pesten jársz, hívj fel, és szívesen látlak.

- Okés. – még egy uccsó ölelés és lelépett, egymás számát tudtuk, szal megbeszéltünk, ha valami nagyon balul ütne ki, akkor felhívjuk egymást. Hiába tök jó barátok lettünk ez alatt a pár nap alatt.

- Elment a drágád?? – Pierre.

- Igen el, de úgy tudom, hogy téged nem érdekel?!

- Nem hát! – emelte fel az orrát, mint aki megsértődött.

Reggelizés után mindenki a maga dolgára ment, amióta nem vagyunk egymással jóba, többek közt Chuck és Milly, meg Pie és én, azóta senki nem csinál semmit. Vick és Milly a fönti nappaliba leültek tv-t nézni.

- Chuck nagyon oda van. – Vicky.

- Igen, tudom… és bunkó is.

- Mit vársz?!

- Semmit. Tudod az a bajom, hogy én szeretem, meg most David-et is szeretem. Viszont ha Chuck-ot akarnám most választani, az nem tom… de nem jó, mert nem akarok neki megbocsátani, de szeretnék vele lenni. – Milly.

- Nem akarsz, vagy nem bírsz?

- Nem akarok, de David-et is szeretem…

- Szar ügy, de ezt az utat neked kell végig járnod és hidd el, hogy Ashley sincs jobb helyzetbe.

- Gondolom.

Én közbe jobbra-balra járkáltam a házba, meg kajáltam. Aztán kimentem az udvarra, ahol Pierre-be ütköztem.

- Alig 5 nap van. – hajtotta le a fejét, ugyanis kinn ült.

- Meddig? – ültem le én is.

- Mi elmegyünk turnézni, te mi meg haza mentek, nem tudunk meglátogatni.

- Tudom, de talán jobb is… legalább nem fáj senkinek se a szíve. – húztam el a számat.

- És nem békülünk ki, ha már úgyis elmegyünk?

- Nem tudom.

- Nem tudsz megbocsátani? – Pierre kutyus szemekkel les.

- Nem tudok benned megbízni.

- Akkor csak lazán béküljünk ki. – csúszott hozzám közelebb, mert padon ültünk.

- Hát…

- Ha már itt tartunk, akkor nem kell folytatnunk, de legalább béküljünk ki. – Pie. – Tudom, hogy még haragszol, amiért tegnap bevertem Tom képét.

- Hát igen, nem volt szép tőled.

- De nem, muszáj…

- Jó béküljünk ki, legalább úgy, hogy ne öljük meg egymást a nézésünkkel, meg a viselkedésünkkel. – vágtam a szavába.

- Ok, de ha Tom ellenzi, akkor lehetünk rosszba is. – vigyorgott Pie.

- Nem ellenzi, nyugi.

- Akkor peace?

- Rendben.

Pierre már ölelt volna meg, de én eltoltam magamtól.

- Csak meg akartalak ölelni. – nézett rám ártatlanul.

- De abból rosszul fogunk kijönni.

- Tudod mit, akkor csak így. – nyújtotta nekem a kezét, hogy fogjunk kezet. – Ez kicsit bizarr, de elfogadható.

- szerintem is. Nah gyere ide. – öleltem őt meg, majd adtam neki két puszit az arcára. Nagyon jó volt őt ölelni, hiányzott már a közelsége, mert nem aludtunk együtt vagy ilyesmi, ahol meg tudjuk egymást ölelni.

- Ez sokkal jobb volt. – vigyorgott elégedetten.

- Jaja.

- De figyelj, azt tudnod kell, hogy szeretlek még mindig, ahogy eddig is szerettelek, és remélem, majd megbékélsz, szal addig tudok várni. De siess vele.

- Okés, gondolkodok. – mosolyogtam, majd elváltunk, ő bement én meg kinn maradtam törni az agyamat. (igen felfedeztem, ilyenem is van xD) Fura volt, hogy Pierre-vel, több mint 3 nap után le tudtunk ülni tisztességesen beszélni, sőt ki is békültünk, persze nem teljesen, de tudtam, hogy őszinte volt velem és én is vele.

Közbe fönn a nappaliba Milly elvonult David-al, így Vicky egyedül maradt, de nem sokáig, mert Seby gyorsan odament, nehogy egyedül érezze magát.

- Mi lesz velünk? – Vicky arca szomorú.

- Mért, megcsaltál? – vigyorgott Seb.

- Nem xD de mi… hamarosan elmegyünk… és ti is, turnén lesztek… addig mi lesz?

- Nem tudom, szerinted, mi legyen?

- Én téged kérdezlek! – röhögött Vick.

- Én is téged!

- Szerintem, úgyse fog menni a távkapcs.

- Hát fáj kimondani, de szerintem se, nem fogok tudni a turnéról szabadulni. Júniusba jövünk haza, aztán újra album és turné. – szomorkodott Seb.

- Akkor?

- Sztem, nem tom… menjünk addig szét, h ne gyötörjük magunkat, aztán mindennap beszélünk meg minden…

- Szerintem is, de nagyon fogsz hiányozni. – Vick.

- Te is nekem, már most hiányzol.

Közbe én bejöttem a konyhába, de David is lejött és elkezdett szórakozni.

- Ash!

- Hmm?

- Ez finom! – erre a hülyéje telenyomott tejszínhabbal.

- Te hülye segg!!! – kezdtem el kergetni, persze én is rá akartam nyomni jó sok habot. – Gyere vissza!!! – felrohant a fürdőhöz, én meg utána, csakhogy nem számítottunk rá, hogy Pierre is ott van, így beleütköztünk és hárman együtt beleestünk a kádba. És elkezdtük egymásra nyomni a tejszínhabot.

- Hééé én is itt vagyok!!! – Pierre dünnyög alattunk a kádba. – Aaauuuu!!!

- Meghalsz!!! – öltük egymást David-el.

- Te is meghalsz Skywalker!!! – röhögött David.

- Mester, most meghalsz!!!!! – röhögtem, közbe Pie próbál kijutni alólunk, persze már ő is röhög.

- Meghalsz ifjú tanítványom!!

- Áááuuuuu gyilkosok, ez fáj, kinyomjátok a belem a kádba!! – Pie.

- Sose adom fel, megölted az apámat!!! – Dav öl engem.

- Nem David, én vagyok az ANYÁD!!

- NEEEEEEM, mamiiii!!!!

- Én meg az apád!! – Pierre.

- Jesszus!!! Ez nem lehet igaz! – David.

- De igaz, nézz magadba fiam és állj mellém, a sötét oldal majd megtanítja neked használni a…… tejszínhabot!!! – én.

- SRÁCOK!!! – rontott be közbe a fürdőbe Chuck és Jeff. – Akkora a farkam, mint Jeff-é!!!! – rohangált Chuck, közbe nagy röhögés lentről meg mindenhonnan, ugyanis a többiek is hallották, mi meg a röhögéstől már nem tudtunk Star Wars-ot vs tejszínhabot játszani.

- Szegény Jeff. – Pierre könnyei potyognak, miközben én rajta fekszek.

- Magyarul olyan kicsi? Részvétem Chuck. – röhögött David.

- Kapd be, te ribanc!! – rohant ki Jeff, mint egy kurva, Chuck meg utána.

Bő 5 perc röhögés után lecsillapodtunk, és nagy nehezen kimásztunk a kádból, meg leszedtük magunkról a tejszínhabot. Elmentem a szobámba átöltözni, aztán kis idővel később Pierre rontott be, egy szál boxerbe, hogy a pólója az ágyam alatt van. Én meg épp melltartóba, meg bugyiba voltam.

- Nem mennél ki, épp öltözöm?!

- Már láttalak! – közbe bemászik az ágyam alá, de a szemei meg kiakadnak rajtam.

- Akkor nyomd vissza a szemeidet a helyére. – nevettem.

- Visszanyomtam! – szólt ki nekem az ágy alól. Amennyi mindenféle cucc oda volt dobálva, csoda, h megtalálta a pólóját. Én közbe felforgattam a szekrényemet, mert nem találtam a kedvenc bevágott szürke toppomat.

- Aaajj nincs meg, nem igaz… - morgolódtam. – Hol az a szaros topp?!

- Ezt keresed? – mászott ki Pie az ágy alól, a pólójával meg a toppommal a kezében.

- Aha… - közbe végig nézek rajta, mintha először látnám. - … kösz!

- Nincs mit. – mosolygott, majd ahogy indult volna kifele, lekaptuk egymást egy csókkal, amiből egy hosszú szenvedélyes csók lett, aztán az ágyon kötöttünk ki, egymást cirógatva meg csókolgatva. Szépen lekaptuk egymásról azt a kevés ruhát is, ami volt és lefeküdtünk egymással.

Aztán együtt pihentünk.

- te meg én most?

- szerintem megbeszéltünk valamit. – én.

- de én veled akarok lenni! De tudom, hogy csak bosszúból álltál össze Tom-al is.

- Mért te mit tettél volna?! – másztam ki mellőle, majd felöltöztem.

- Nem tudom. Csak szar ez a se veled, se nélküled! – Pierre.

- Nekem is, de hagyjuk.

- Szerintem is, megyek inniért! – vett fel egy boxert, majd lement. Én rádőltem arccal a párnámra, jó Pierre illata volt. Aztán betakaróztam és feküdtem az ágyba.

- Hello Pie, mit kerestél Ash szobájában? – kérdezte Milly, amikor összefutottak a fönti nappaliba.

- Semmit!

- Jól van, attól még, hogy rossz kedvű vagy, lehetnél egy kicsit kedvesebb!

- Bocs, de nem vagyok rossz kedvű… csak… Ashley nem akar velem kibékülni rendesen.

- Hát vedd rá, hogy béküljetek ki. – Milly.

- Kösz, mintha az olyan egyszerű lenne. És mi a helyzet veletek?

- David-el tök jól megvagyunk. Chuck-al, pedig fegyverszünet van, de nem nagyon foglalkozunk egymással.

- Háát nem tudom mi a jobb. Dav-al járni, vagy Chuck-al rosszba lenni. – Pie.

- Mért?

- Mert Chuck szeret, David meg egy majom.

- Kösz, én is szeretlek! – jött elő Dav.

- Tudom.

Pár perc múlva mindenki összegyűlt lenn, kivéve engem, én még mindig „kábulatba” feküdtem az ágyba, azóta, hogy Pierre ott hagyott egyedül. Mostanában sehogy se jövünk ki egymással, csak sex terén *hihi*. Én egész nap ott pihentem, meg gondolkodtam a szobába, persze nem az ágyba, nekem is eljött az a perc, amikor felöltöztem, meg jobbra-balra elmászkáltam.

Aztán eltelt pár nap a semmivel, én szarul alszok, reggel fáradtan kelek és szarul vagyok egész nap. Meg Pierre-vel összejárok az ágyba, persze nem aludni ;) Seb és Vicky élik a saját kis világukat, ameddig lehet, kiélvezik egymás társaságát. Milly és David frankón elvannak együtt, Chuck ugyanúgy próbálkozik nála, de sokszor úgy látjuk, hogy semmi esélye sincs. Jeff meg marha jól elszórakozik velünk, eljárkál csajozni, néha Chuck-ot is ráveszi, és egész jól el van, de ideje lenne neki is becsajoznia, de nem jön neki össze. Mert hogy egy csaj se jó neki komoly kapcsolatra. Ezek a mai fiatalok… xD