Július. 23

Eljött a nap, amikor mindenki elkészült mindennel, Vicky és én ma délután haza utazunk, a fiúk, pedig késő délután indulnak a buszukkal a turnéra. Szomorú nap mindenki számára.

Reggel Milly ébresztett fel.

- Mit zavargálsz ki ilyen kora reggel az ágyamból?! – emeltem fel a fejem a párnámról.

- Ma menni kell.

- Jajj… nem igaz, azt hittem sose jön el ez a nap. :’(

- sajna eljött.

- Ok. Még 5 percet.

- Jól van, de akkor David-nek szólok, hogy keltsen fel. – Milly.

- Kösz, rendes vagy.

- Tudom. – büszke fej.

- A többiek??

- Valaki alszik, valaki már reggelizik.

- Ok, jóét! – húztam magamra a takarót.

- 5 perc!! – majd Milly kiment a szobámból és összefutott Pierre-vel, aki épp tök kómásan, egy szál boxerbe párnával a kezébe tapogatózott kifele a szobájából.

- Szép reggelt. – vigyorgott, de majdnem visszaesett az ajtón.

- Neked is, látom, nehezen ébredsz.

- Egy ilyen napra… a csajom elmegy… mi turnézni indulunk, nah az legalább jó. – Pierre-nek sorvad a vigyora.

- Ok, de az még odébb van, addig is igyál egy kávét, mert elég szarul nézel ki. – Milly.

- Kösz, én is szeretlek.

Lassan mindenki felkelt, én még 20 percet ráhúztam az alvásra.

- Mi van Ashley-vel, nem akar felkelni?! – Jeff.

- gondolom, nem várta ezt a napot, vagy csak fáradt. – Vicky.

- Lehet. De sztem fura mostanában. – David.

- Mióta foglalkozol te ő vele? – Chuck.

- Attól még, hogy szórakozunk együtt, meg jól elvagyunk, nekem is van szemem!

- Képzeld, hogy nekem is van! – röhögött Seb.

- Haha. – majd én is lekászálódtam, benyomtam egy pirítóst, majd mentem összecuccolni.

- Szomi vagy Ash?? – jött fel hozzám Vicky, meg Milly.

- Igen, szar itt hagyni Torontót, megszoktam, hogy itt vagyunk, most meg… otthon hallgathatjuk anyum prédikálását.

- Hát már én is untam, hogy örökké mondja, hogy vigyázz magadra, meg ne engedjetek be senkit se, amikor nem vagyok itthon. – vigyorgott Vick.

- Jó neked Milly, te a srácokkal maradsz.

- Jah marha jó lesz, ezzel az 5 fékezhetetlen hülyével.

- Hát Miry, majd neveld meg őket, ha rosszak, meg vigyázz is rájuk, helyettünk. – Vicky. – Főleg Seb-re.

- Meg Pie-re. – én.

- Okok, minden tőlem telhetőt megteszek.

- Ajánljuk is. – röhögött Vick.

- CSAJOK!!! – jött föl Chuck ordibálva. – CSAJOK!!

- Chuck, ne ordíts, itt vagyunk!! – dugtam ki a fejem szobaajtón. – Mit akarsz??

- Kell nektek valami az útra, vagy a gépre??

- Öhm… mindjárt megbeszéljük. – csuktam be az ajtót.

- Kelljen már valami. – röhögött Milly.

- Mi? Minden megvan. – Vick.

- Vettessünk velük betétet. xD

- Ez nem is rossz! – szal még így uccsóra megszívatjuk a fiúkat.

- 2 doboz always ultra, 2 doboz tisztasági, 2 doboz O.b. – ment ki vigyorogva Vicky.

- Minek ennyi??? – esett le Chuck álla.

- Otthon drága.

- Ok. – majd Chuck lement és közbe az ujján számolgatta, hogy mi kell, mi meg már pusztultunk a röhögéstől. Majd a srácok mind elmentek. Mi meg maradtunk itthon, kaját csináltunk, meg ilyenek. Úgy bő 2 és fél óra múlva visszajöttek a srácok, Jeff tamponokat lengetve a kezébe. Minket úgy elkapott a röhögő görcs, h a földön fetrengtünk.

- Mi csináltok? – Milly.

- Jeff kipróbálta, h milyen a kakilójába dugni az O.b-t mert félt, hogy olyan lesz a bugyija! – röhögött Pierre.

- De azt nem a seggedbe kell dugni. – röhögött Vicky.

- Ok, akk mutass egy helyet, ahova még lehet?! – David.

- Hát olyan a fiúknak nincs. – én. *hihi*

- Ejtsük ezt a témát, ok?! – Seb.

- Jó ötlet.

- Nah mit hoztatok? – Milly. Erre kipakolták nekünk, hogy mit hoztak. Egy doboz tisztasági, pedig kettőt mondtunk nekik. Aztán 2 doboz vmi márkátlan szar, meg vmi szárnyas valamit. Csak a fejüket csóválták, amikor megnéztük, hogy mit hoztak, úgyse fogjuk használni, de legalább jót röhögtünk.

- Nem teszitek be a cuccaitok közé?? – David.

- Dehogy, hülye vagy?! Amit Jeff a seggéből húzkodott ki?! Undorítóóóó!!! – Milly.

- Nem is, nem volt a seggembe, meg sehol se! – Jeff.

- nem tesszük el, csak titeket szívattunk így utoljára. – nevetett Vick.

- Igen, mi is szeretünk titeket. – Chuck.

- Tudjuk.

- Te jó ég, Vick, ebédeljünk már, mert lekéssük a gépet!! – dobtam le magam a konyhában, ugyanis 3-kor indul a gépünk.

Gyorsan megkajáltunk, aztán a fiúk kivittek minket a reptérre.

- Nagyon fogtok hiányozni. – öleltem meg Seb-et, mert ő volt a legközelebb.

- Ti is nekünk. Ígérjétek meg, hogy beszélünk, amikor odaértek és utána is!! – Seb.

- Alap, de akkor ti is hívjatok minket. – Vick.

- Persze.

- Ölelj meg Jeff baba. – öleltem őt meg. – Vigyázz helyettem Pierre-re.

- Vigyázok, ne félj, megnevelem.

- Meg Seby-re is nagyon vigyázz légy szíves. – nyomott egy puszit az arcára Vicky.

- David, ne öld meg Milly-t. – nevettem, majd megöleltük egymást.

- Igyekszem, te meg Vicky-t ne.

- Majd sikíts nekünk a koncerten. – mosolygott Vick, majd két könnycsepp gördült le az arcán, amire mind elérzékenyültünk és könnyeztünk.

- Chuck, drukkolok neked, vigyázz Milly-re, meg a többiekre.

- Meglesz. – ölelt meg.

- Ha részeg vagy, ne hallgass Pie-re. – mondta Vick Chuck-nak.

- Milly, te meg… köss fegyverszünetet, és vigyázz nagyon erre az agyasra. – mutattam, David-re. – Meg a maradék négy-re is.

- Én leszek a pótanyjuk, mire újra találkozunk, teljesen ki lesznek cserélve. – mosolygott Milly, majd vele is megöleltük egymást.

- Te vagy Seby őrangyala, neveld helyettem. – Vick Milly-nek, majd mindhárman megöleltük egymást. – Pierre, hiányozni fogsz a perverzségeddel, meg a kedvességeddel együtt. – ölelte őt meg Vicky.

- Te is nekem, hogy nem véded majd tőlem Ashley-t. Kár hogy elmentek.

Aztán nekem már csak Pierre maradt.

- Hát… nehogy megcsalj. – kacsintgattam, persze tudta Pie is, h nem járunk.

- Óvakodok. – vigyorodott el. – Majd elmegyek hozzátok, ha az időbeosztás engedi.

- Remélem is.

- De tudnod kell, hogy szeretlek, szóval gondolkodj el ezen, lesz rá időd. – mosolygott rám és láttam, hogy könnyesek a szemei, mire nekem is azok lettek.

- Gondolkodom, ne aggódj. – majd megöleltük egymást, és automatikusan megcsókoltuk egymást.

- Seb, ugye vigyázol magadra, és majd felhívsz?? – ölelte meg Vicky Seby-t.

- Nagyon fogok. De akkor te is vigyázz nagyon és rohanok hozzád ha lesz időm. – majd ők is ölelkeztek, meg egymást csókolták. Én letapadtam Pierre-ről nagy nehezen, még meg öleltem mindenkit és lassan indulni kellett.

Majd egy női hang bejelentette, hogy az M.O-ra induló gépre a H12-es kapunál megkezdhetik a beszállást.

- Vicky, mennünk kell, gyere! – fogtam meg a vállát, közbe Pierre is elkapott még egy ölelésre. Majd Vick felnézett Seb válláról, könnyes szemekkel. – Menni kell.

- Nem maradunk itt? – nézett rám kedvesen.

- Muszáj mennünk! Majd ha hazaértünk beszélünk velük.

- Menjetek. – Milly.

- Aztán ne ürüljön ki a gép, mire hazaértek!! – nevetett Chuck. Majd magához húzta Milly-t és David-et. Aztán Pierre-ék is összeölelkeztek.

Végül sikerült tőlük elszakadnunk. Úgy fél óra alatt feljutottunk a gépre, a srácok meg Miry pedig odamentek az ablakhoz, amikor a gépen ültünk fölhívtuk apumat és elköszöntünk tőle. Aztán amikor kikanyarodtunk a kifutóra, láttuk a többieket az ablakból, és elkezdtünk kiabálni, meg integetni nekik, kicsit hülyének néztek minket. Ők is integettek, meg puszikat küldtek. Majd felszállt a gép. És eszembe jutott, amit Pierre mondott, hogy Szeret. Vick szomi fejeket vágott, aztán felvettük a fejhallgatót és közösen hallgattunk zenét. Majd egy ismerős számhoz értünk. Whitney Houston – I will always love you.

If I should stay,
I would only be in your way.
So I'll go, but I know
I'll think of you ev'ry step of the way.

And I will always love you.
I will always love you.
You, my darling you. Hmm.

Bittersweet memories
that is all I'm taking with me.
So, goodbye. Please, don't cry.
We both know I'm not what you, you need.

And I will always love you.
I will always love you.

I hope life treats you kind
And I hope you have all you've dreamed of.
And I wish to you, joy and happiness.
But above all this, I wish you love.

And I will always love you.
I will always love you.
I will always love you.
I will always love you.
I will always love you.
I, I will always love you.

You, darling, I love you.
Ooh, I'll always, I'll always love you.

Ha maradnom kell, Az egyetlen akarok lenni az utadban. Így menni fogok, de tudom, Gondolni fogok minden lépésedre az utadon. És én mindig szeretni foglak, Én mindig szeretni foglak. Téged, kedvesem. Hmm
Keserédes emlékek, amik mindig velem vannak, Szóval, viszlát. Kérlek, ne sírj. Mindketten tudjuk én nem vagyok az, aki neked kell.
És én mindig szeretni foglak. Én mindig szeretni foglak.
Remélem az élet kedves lesz veled, És remélem, mindened megvan amiről álmodtál. És én kívánok neked vidámságot és boldogságot, De ezek ellenére, kívánok szerelmet

És én mindig szeretni foglak!

Nagyon szép szám, ami úgymond elmondja, amit most éreztünk, kivéve azt a részt, amikor mindketten tudjuk, hogy nem én vagyok, aki neked kell. Vicky és én ezt éreztük, és remélhetőleg, akiket nagyon szeretünk /Seb és Pierre/ is ezt érezik. Majd arra lettünk figyelmesek, hogy már a felhők fölött vagyunk. Amikor kinéztünk az ablakon, már csak a nagy bárány felhőket láttuk. És tudtuk: most kirepültünk az életükből. DE hamarosan visszatérünk, és boldogok leszünk.

*Vége*

Köszi, hogy olvastad a törim. Rem nagyon tetszett, és sokat nevettél rajta, én is nagyon szerettem ezt a törit. És ha kíváncsiak vagytok, hogy mi lesz a továbbiakban, akkor olvassátok el a II. évadot is! Köszi még egyszer, és további jó olvasgatást!