- Joyce!- mondta anyu miközben az arcát fogta és leült a kanapéra- Kislányom, ne kezdjük, kérlek szépen ezt az egész történetet elölről!
- Anyu...
- Nem!- vágott a szavamba- Nem akarom hallani sem, hogy most, éppen amire gondolsz. Nem gondolhatod komolyan, hogy felhívod!
- Miért is ne?
- Pierre egy semmire kellő alak! Arra se méltatott, hogy meglátogassa a fiát Joy! Te meg itt még mindig azon munkálkodsz, hogy csoda történjen!
- Ő nem ilyen anyu mint ami...
- JOY!- mellette fel a hangját- Ne csináld. Már a magad érdekében sem! Tudom, hogy a fiának apára van szüksége, de ennyit az egész kislányom nem ér
- Lehet, hogy igazad van- mondta aztán nagyot sóhajtottam, de csak si azért, mert tényleg úgy éreztem, hogy van benne igazság, abban, amit mondott anyu nekem
- Igazam van. Fogadj szót kislányom!- mondta én meg könnyes szemmel csak bólintottam neki aztán megöleltem és ő már ott sem volt. Becsuktam az ajtót utána és nekidőltem. Behunytam a szememet és könnyek folytak végig rajta.
- anyu, miért sírsz?- kérdezte Jay miközben a nadrágom szárát rángatta. Mosolyogtam egy hatalmasat, ahogy az arcát megláttam leguggoltam hozzá és magamhoz öleltem szorosan
- semmi baj kicsim, csak valami belement a szemembe!- néztem a szemébe- te meg miért nem alszol?
- felébredtem
- meséljek valamit?- kérdeztem miközben felvettem az ölembe
- mesélnél tényleg?
- hát, persze!
- régen olvastál már nekem mesét!
- Akkor éppen itt az ideje kisfiam, hogy ezt bepótoljuk- mondtam miközben haladtunk fel az emeletre. Lefektettem az ágyába. Betakargattam. Aztán elkezdtem mondani a mesét, pár percen belül elnyomta az álom, én meg kezdtem érezni magamon a fáradtságot. Lezuhanyoztam, de attól felébredtem. Felvettem egy hosszú nacit egy bővebb hosszú újú felsőt lementem a nappaliba begyújtottam a kandallóban, főztem teát és lekuporodtam a kanapéra. Elkalandozt a m a tüzet bámulva. Arra gondoltam, hogy milyen életem volt Jayson előtt, Pierrevel. Legtöbb beszélgetésünket szinte magam előtt láttam.

***

2003. július 12.

- Tudod mi a legjobb ebben az egész nyaralásban?- kérdeztem Pierretől miközben a homokban feléje másztam négykézláb. Ünnepeltük, hogy fél éve immár együtt vagyunk, kiruccantunk 4 napra Barbhados-ra
- Én?
- Hát, most nem éppen erre gondoltam- mosolyogtam rá miközben felé másztam-, hanem arra, hogy ha nekem valaki azt mondta volna több hónappal ezelőtt, hogy én itt leszek egy meseszép helyen, Pierre Bouvierrel és szerelmesen andalgok vele a parton. Hülyének néztem volna- mosolyogtam á ő meg magára rántott és forrón megcsókolt
- Hát... tudod nekem is eszembe jutott valami!
- igen?- kérdeztem
- az, hogy régebben nekem sem jutott volna eszembe, hogy én magam leszek ez a sexy őrjítő Pierre Bouvier!- erre elnevettem magam és a karjába boxoltam
- Annyira hülye vagy!
- Meglehet... de ez a hülye szeret téged!- és igen, ez azaz alkalom, amikor először kimondta
- Ezt mondd még egyszer!
- Ahányszor csak akarod!- suttogta és átfordultunk. Immár én feküdtem alul ő meg elkezdett csókolgatni, egyre csak ezt az egy szót mondogatta miközben egyre lejjebb halad. Aztán megfogtam az arcát, felültem meg megcsókoltam
- Én is szeretlek... mindennél jobban!

****

Az emléken elmosolyogtam miközben egy könnycsepp gördült végig az arcomon. Letettem az asztalra a bögrém. Lejjebb csúsztam, a lábamnál lévő takarót magamra húztam. Magam folytattam a könnyeket és azon járt az agyam miközben elnyomott az álom, hogy milyen is volt Ő régen. Amikor még őszinte volt, és nem kattant be úgy isten igazán. amikor kiadták a 2 lemezüket jött az igazi siker igazán nekik, addig nem szállt el Pierrevel sem a ló. Csak azután. De úgy, hogy még én magam sem ismertem lá. Nem voltam képes látni benne már azt a jót sem, ami régen lakozott benne. De most..... valahogy mindent képes vagyok észlelni benne, amit akkor mikor találkoztunk. Ezen járt az agyam, miközben elnyomott az álom.

A napok szélsebesen múltak. Én meg éltem az életem az emlékek tengerében, de nem tettem semmit sem. Tudtam, anyunak rettenetesen igaza van. Nem hibázhatok, ma már a fiamat is figyelembe kell vennem, spontán ötletem nem lehet, mi tönkre teheti a fiammal felépített kis idilli életünket.
- Anyu, akkor ma nem dolgozol este?
- nem kisfiam
- hurrrá!- mondta és ujjongva végig ugrált a házon. Én meg felszaladtam a szobámba átöltöztem egy kényelmes farmerba, topba mentem le a lépcsőn a zsebembe nyúltam és kezembe akadt egy cédula. Tudtam mi lehet az, de kihajtogattam, és amikor szembesültem vele, hogy tényleg az, amire gondoltam a szívem hevesebben kezdett verni. Pierre telefonszáma.
Letámolyogtam a nappaliba, leültem a kanapéra és csak bámultam a cédulámat.
A dohányzó asztalról felvettem a vezeték nélküli vonalas telcsit és elkezdtem a cédulán szereplő számot beütni. Izzadt a tenyerem, és a gyomromban pillangók repkedtek, a végtagjaim remegtek
-Add édes jó istenem h ne vegye fel- imádkoztam magamba, behunytam a szemem és tovább hajtogattam az imámat- ne vegye fel, ne vegye fel, ne vegye fel- már készültem, hogy kinyomom a készüléket amikor hírtelen egy kattanás és meghallottam egy ismerős hangot
- Szia- mondtam gyorsan a szívem majd kiugrott a helyéről- a lány vagyok a bárból
- oh, hát helló! Azt hittem már nem hívsz
- nem sokon múlott
- de örülök, hogy felhívtál- mondta és szinte láttam magam előtt, ahogy ül a kanapén. Ahogy ezt az életképet elképzeltem, kínos csend volt mind a két vonal végén
- ö izé...- szólaltam meg végül, és zavarban voltam. Ültem a kanapémon és a fejemet vakargattam miközben egyre lejjebb csúsztam, míg lassan a földre nem kerültem. – azért hívtalak lenne e kedved esetleg meginni valamit... velem!?
- Persze. Csak mondd mikor és hol én meg ott leszek!
- Este a bárban ahol találkoztunk... mondjuk 8kor?
- tökéletes! Akkor este, szija
- Bye- mondtam és gyorsan kinyomtam a telefont, a kezem lezuhant a testem mellé a fejemet meg a mögöttem lévő kanapéra hátrahajtottam. Arra gondoltam mekkora egy hülye barom is vagyok. Meg, hogy mekkora nagy szarba kevertem magam ismét. De a bosszú az nagyon is dolgozik bennem. Csak arra tudok gondolni: tönkre kell tegyem Pierre Bouviert, hogy vissza kell adjam neki. Nem tudom miért, de azaz érzésem, hogy majd valami sokkoló szituban adom neki elő ki is vagyok én valójában.

Randi előtt összeszedtem gondolatban, hogy mit veszek fel. Egy sexy fekete pánt nélküli ruha mellett döntöttem, úgy is kocsival megyek, ahol nem fogok fázni. A gyereket összeszedtem és a bár felé ment anyuékhoz betértünk és beadtam Jay-t
- Hova lesz az utad kislányom?- kérdezte anyu, miközben átvette a gyereket. Kicsit siettem, már akkor enyhén késésben voltam.
- Randira!- válaszoltam és gyorsan puszit nyomtam a feje búbjára a gyereknek
- randi?
- igen, méghozzá Pierre Bouvierrel
- Meg vagy te huzatva?- kérdezte anyu kiakadva
- nem, de megkapja, ami neki jár. Fel sem ismert a bárban, ezt kihasználom. Kegyetlenül szembesítem a valósággal.
- Nem lesz ennek jó vége lányom. Hallgass már egyszer rám a jó kurva életbe!
- Nem anyu... visszakapja- mondtam bosszúszomjasan
- csak aztán nehogy te essél a földre. Nehogy te húzzad a rövidebbet. –mondta és a szemembe nézett- Ismételten!
Csak bólintottam egyet és beszálltam a kocsiba, beletapostam a gázba és úton is voltam a Beach nevezetű bár felé. Már vagy 10-15 perce elmúlt nyolc szóval bele kellett húzzak.