Arra számítottam, amikor megérkeztem, ő bent fog már ülni és rám vár egy asztalnál a kedvenc söre társaságában. De meglepett ott állt a Beach előtt, ahogy meglátott hatalmas mosoly terült szét az arcán.
- Szia, azt hittem már nem is jössz
- Szia!- nyomtam az arcára két puszit gyorsan- bocsi, kicsit elszámoltam magam. Későn indultam el otthonról
- semmi gond, az a lényeg, hogy itt vagy
- séta?- kérdezte és már nyújtotta is felén a karját, bele karoltam és mosolyogva szóltam hozzá
- jó ötlet- igazából nagyon nem örültem neki, mert állatira éhes voltam xD
Egy darabig sétálgattunk és beszélgettünk nevetgéltünk kézen fogva. Meglepően jól éreztem magam, és fesztelenül viselkedtem. Annyira jó érzés volt, ismét Pierre közelében lenni, a kezét fogni, csókolni, hogy mindenről megfeledkeztem. Sétálgattunk a parkban.
- És, most már elárulod a neved?- kérdezte én meg csak rámoslyogta
- Én vagy a lány a zöld sálban!- nevettem rá
- ez igaz!- nézett a sálra a nyakamba, ami egy ilyen enyhe tavaszi napon nagyon jól jött. Szeretem a sálakat.
Egy közeli parkba mentünk. Sétálgattunk és jókat beszélgettünk.
- Olyan mintha ismernélek már...- mondta Pierre.
Megálltam és vele szembe fordultam átkaroltam a nyakát és közelebb hajoltam hozzá
- Hiszen ismersz!- mondtam pajkosan- pár hete találkoztunk a bárba!- nevettem el magam
- Milyen igaz...- suttogta aztán velem együtt nevetett és hírtelen megcsókolt és ugyan olyan meglepetéssel és spontaneitással úgy lekezdett szakadni az eső, mintha dézsából öntötték volna. De nem érdekelt minket mert heves csókcsatába kezdtünk, eleinte fel sem tűnt, hogy esik.
- Szerintem ez egy hamar nem fog elállni!- jegyeztem meg. Pierre meg csak tett egy fél lépést hátra felé, felnézett az égre és hírtelen megragadta a kezem és már húzott is magával
- gyere!- adta ki a „parancsot” és elkezdtünk rohanni az utcán néha meg-megállva csókolózni és a pocsolyából egymásra fröcsköltük a vizet. Olyanok voltunk, mint két szemtelenül fiatal „gyerek” kik először „szerelmesek”. Ha ez a megfelelő szó erre. Ha még sem akkor mondhatom úgy: húgy néztünk ki mintha azok lennénk...
Vagy ez így már túl bonyolult? Áh, inkább hagyjuk :P
- Hova megyünk?- kérdeztem, amikor hírtelen Pierre behúzott egy kapualjba, neki „lökött” az ajtónak és megcsókolt
- Hozzám... ha megfelel!
- Erre felé laksz?
- Egy darabig biztosan- mondta- viszonylag sok időm töltöm Torontoban... a városban viszont élni nem akartam. Ez a kisváros viszont egyszerűen...
- bájos?- kérdeztem tőle. Láttam nem találja a megfelelő szót rá
- mondhatjuk így is!- felelte és közben kinyitotta az ajtót- szereted a pizzát?
- imádom!
- akkor ha gondolod rendelhetünk Pizzát ha megfelel!
- Tökéletes... éhes vagyok!
- helyes- mondta ördögi vigyorral. Kézen fogott és elindultunk felfelé a lépcsőn.
Helyes ki lakása volt Pierrenek, igényes. Mint általában minden, amihez hozzáért az volt. Sikeres üzletember volt mindig is. A lakás eleganciája is pontosan ezt sugározta magából, ami a személyisége is : határozottságot, ki tudja, hogy mit vár el önmagától és mástól. Pontosan azt teszi, ami éppen, abban a szituációban tennie kell. Ő Pierre. Pontosan ilyen: öntudatos, határozott.
- tetszik? –kérdezte, miután látat rendesen körbe néztem és mindent szemügyre vettem
- aham- válaszoltam röviden erre ő odalépett a kandallóhoz és bekapcsolta én azt hittem csak dísz, ilyen emeletes házban ugyan is nem szokás a kandalló. Látta a meglepettséget az arcomon, amin csak mosolygott
- nyugi nem lesz tűz... elektromos
- hát, persze- mondtam zavaromban. Ő csak lazán felém nyitott egy törölközőt és pár ruhát
- szerintem öltözz át, ha szeretnél, tusolj egyet. A fürdőt- és ekkor elindult egy ajtó irányába és kinyitotta- itt találod. Érezd bátran magadat otthon! Bármire szükséged van csak szólj!- mondta- Sajna női tusfürdővel nem tudok szolgálni
- okés. Köszike. Nem baj! Forró vized gondolom, van- mosolyogtam rá
- persze-, mosolygott
- nekem annyi elég... teljesen átfagytam!- kommentáltam a dolgoz
- Addig rendelek pizzát...- mosolygott mint a vadalma- milyet szeretnél?
- rád bízom!- kacsintottam egyet mosolyogva és eltűntem a fürdőbe. Becsuktam magam mögött az ajtót nekidőltem miközben magamhoz öleltem a töröközőt. Behunytam a szemem és hatalmasat sóhajtottam miközben magamat szidtam erőteljesen, hogy lehetek ekkora hülye, és még is hogy lehetek ennyire ostoba és hasonlók. Ismét ugyan ott vagyok, ahol évekkel ezelőtt: Pierrevel egy lakásban és tudom, hogy óriási hibát követek el evvel... ismét.
Miközben az agyam ilyesmiken járt, belenéztem a tükörbe a hajam vizes volt, ahogy minden egyes ruhadarabom és porcikám is. Testemen a hideg futkosott végig annyira fáztam. Kicsavartam a hajamban lévő vizet a csapba és néztem, ahogy az összes ruhám rám van tapadva, meglepően sokat mutatva belőlem. De nem zavart, nem túlságosan foglalkozta evvel a ténnyel. Levettem a pólómat, és a csapba dobtam. Darabig néztem magamat a tükörbe aztán odaléptem a hatalmas zuhanykabinhoz és megnyitottam a meleg vizet, kinyitva hagytam a kabin ajtaját, hogy felmelegítse a gőz az egész helységet. Aztán tovább folytattam a vetkőzést, letoltam magamról lassan a rám ragadt fekete szűkszárú farmernadrágomat.

Amikor már egyenesedtem volna fel két meglepően meleg kéz ragadta meg a derekamat a másik meg a hasamnál karolt át. Tudtam Pierre az. Lassan felegyenesedtem. Tudtam jól, hogy a seggem a lába közéhez ér, de nem érdekelt, hogy milyen hatást válthat ez ki nála és nálam már ennek a puszta tudata. Nekidőltem a mellkasának ő meg a nyakam kezdte el vadul csókolgatni, fejem hátra hajtottam a vállára és halkan sóhajtottam egyet. Ő hírtelen maga felé fordított és erősen magához szorított én meg az ajkamba haraptam, hogy elrejtsem mind azt, ami már majdnem előtört belőlem. Bármennyire is tiltakoztam az egész jelent ellen és a folytatás ellen a testem máshogy volt evvel, és nem a józan eszem irányított, hanem az érzékeim, a testem és a vágy.
Ahogy ismét ölelt úgy, mint régebben, és ahogy csókolt, csókjaink egyre szenvedélyesebbé váltak, és mohóvá. Egy re inkább birtokolni akartuk a másikat. Olyan szorosan ölelt magához, mint anno. Nem mertem behunyni a szemem, nehogy könnyek csorduljanak végig rajtam az intenzív élményektől, amik még a múltból is kísértenek vele kapcsolatban. Már nem fáztam, sőt forrónak éreztem a bőrömet. Pierre miközben hevesen csókolóztunk elkezdett engem hátra felé tolni óvatosan, nehogy elessek a zuhany felé tartva.
-Vigyázz el ne essél a peremébe!- suttogta, de csak egy pillanatig hagyta abba a csókot már is folytatta és már a zuhanyzó alatt is álltunk. Élveztem, ahogy a meleg víz hozzáér a bőrömhöz, és ahogy végig folyik rajta, kezdtem felmelegedni.
Amikor kicsit észbe kaptam mit csinálok éppen Pierreről akkor varázsoltam le az utolsó ruharabját és immár anyaszült meztelenül öleltük egymást, s csókoltuk a zuhanyból folyó vízsugár alatt.
Hátralépkedtem kicsiket egészen addig, míg a jéghideg csempének nem értem, neki simultam a falnak, megfogtam a karját és magam felé húztam egyenesen a szemébe néztem. Nem tudom miért, de válaszokat kerestem. Aztán kinyújtottam a karom és arcát megsimogattam. El sem bírtam abban a pillanatban hinni, hogy ismét vele vagyok –még ha ő nem is tudja, pontosan ki vagyok- ő meg csak lazán megfogta a kezem a szájához húzta és a tenyerembe csókolt. Utána a falnak támaszkodott mind két kezével és úgy dőlt folyamatosan felé, és szájon csókolt, de most röviden
- Baj van?
- Nem- válaszoltam egy kis gondolkodás után- minden okés!
- Nem szere...
- jól vagyok- mosolyogtam rá és megcsókoltam szenvedélyesen miközben elkezdtük egymást tusfürdővel bekenni élveztem, ahogy keze végig siklik meztelen bőrömön és azt, hogy én is ugyan ezt teszem vele. Pierre hírtelen át a seggem alatt karolt át mind két kezével tudtam mit akar. Egy hírtelen mozdulattal az ölébe ugrottam lában átkulcsoltam a derekán egyik kezemmel a nyakába kapaszkodtam másikkal a vizet kapcsoltam le aztán megindultunk kifelé egyenesen a kandallóhoz. Lefektetett a földre mi már eléggé átvette a kandalló melegét és egy cseppet sem fáztam emiatt. Először finoman a hátamra fektetett, de aztán változtattunk a pozíción, felültünk mind a ketten egy szorosan egymáshoz bújva csókolóztunk és mind a ketten alig bírtuk már magunkat visszafogni. Pierre hűvös keze, ahogy végig siklott a hátamon egészen a hajamig libabőrös lettem tőle.
-Ne kínozz tovább- suttogta rekedt hangon erre a válaszom csak egy ördögi, elégedett mosoly volt. Pierrebe kapaszkodtam és hagytam, hogy végre belém hatoljon. Pierrevel mindig is jó volt a sex, de ez túlment mindegyik alkalmon. Ekkora élvezetben még nem volt részem, és a hangokból ítélve Pierrenek sem.
Közel húzott magához amennyire csak tudott. Egyik keze a derekamon a másik a hátamon volt és egyre követelőzőbben csókolt. Élveztem minden egyes pillantot amit így töltöttünk.
Élvezet borította el mind kettőnk testét szinte egyszerre. és úgy estem mellé a földre, a puha szőnyegre. Testünk most is tiszta víz volt, most már a verítéktől s nem a víztől. Elkezdtünk ott a szőnyegen csókolózni, de csak forgolódtunk, hol egyikőnk, hol a másikunk volt fent. De ez itt már csak a szórakozásról szólt, nem másról. Aztán csöngettek.

Kicsit morogva szállt fel a földről mellőlem, de még előtte adott egy csókot
- El ne szökj!
- nem fogok!- nevettem el magam. Közben felvettem a kanapéról egy törölközőt és elindultam a lakásban. Körbenéztem. Pierre szobájában, kinyitottam a hatalmas tolóajtós gardróbot, és a szekrényből csak úgy áradt az ő jellegzetes illata. Az egyik fogasról leakasztottam egy fehér inget. magamra vettem. a gallérjánál megfogtam az inget és orromhoz húztam mélyen magam szívva Pierre illatát.
- Megjött a Pizza!
- Mindjárt jövök!- mondtam és elindultam a fürdőbe felvettem a most már megszárad bugyimat és kiemeltem a nappaliba. Ő már várt rám, felém nyújtott egy tányért. Rajta pár szelet Pizzával
- Azt hiszem éhes vagy
- az nem kifejezés- mondtam mosolyogva és már el is vettem tőle a tányért és a kanapéra kuporogtam
- jó az ingem?
- igen... remélem nem baj, hogy kölcsön vettem
- dehogy is... jól áll az ingem rajtad!- mosolygott aztán ledobta magát mellém, átkarolt az egyik karjával ettünk, bekapcsoltuk a Tv-t valami romantikus film ment ő meg egyszerűen kajálás közben néha a fejemre nyomott egy puszit
- remélem nem a szádat törölted most belém- mondtam röhögve és közben elhúzódtam tőle és úgy csináltam mint aki éppen a morzsákat akarja a fejéről leszórni xD
- de...- nevetett- és néézd csak beléd is fogom törölni- mondtam és már is a nyakamon húzta végig a száját
- te… disznóó!- nevettem el magam...- most nézz rám tiszta kaja maradékos lettem!- mondtam röhögve
- Pizzáááás??
- azt ettél te is asszem... nos, akkor igen! Pizzás...
- szeretem a pizzát!- mondta és megcsókolt. Aztán magához húzott- nem alszol itt? Előbb néztem ki, és szakad az eső. Reggelre talán el fog állni
- Elvégre itt aludhatok- vontam meg a vállam mosolyogva. Aztán feltérdeltem az ágyon és a nyakánál átöleltem és megcsókoltam

Utána találtunk valami hocky meccset a tv-ben. Csodálkozott, hogy szeretem a sört. De hozzá tette, hogy emlékeztetem valakire, amin én csak mosolyogva megrántottam a vállamat. Összebújva néztük a meccset. aztán elnyomott az álom.
Reggel már Pierre ágyában ébredtem. Átkarolt. Minden olyan volt, mintha egy álomba lennék. Szépen, kimásztam mellőle az ágyból a radiátorról leszedtem az immár megszáradt ruháimat. Felöltöztem. Mind ezt csendben.
Ismerve Pierre-t nagyon is jól tudtam, hogy ágya alatt tart papírokat. Mert sokszor az ágyban jött rá az ötlet amikor aludni akart menni vagy valami hasonló. Igazam volt, még mindig megtartotta ezt a szokását. A papír ott volt, ahogy régen is. Elmosolyodtam. Még is ennyire, ugyan azaz ember lenne, még mindig?

Elvettem egy lapot és írtam neki egy „szerelmes” levelet. aztán csendben felvettem a konyha asztalról a lakása kulcsát bezártam az ajtót és becsúsztattam a kulcsot a levélnyíláson, s sietősen elhagytam a házat.

„Amikor ébredezett tapogatott az ágy másik felén, de csak a hűlt helyemet találta és a párnámon egy papírt, rajta a szavaimmal:
„Köszönöm Pierre az estét. Nagyon jól éreztem magam, és jó volt ismét veled lennem. Igen, jól olvastad: ISMÉT. Nem vagyok számodra ismeretlen ember. Szerettél. De aztán egyik napról a másikra kidobtál. Remélem a tegnapi este után tudod velem együtt még mit vesztettél el és jobban –legalább is egyszer- meg fogod a dolgokat becsülni, amid van.
Köszönöm ezt a szép estét! Minden annyira jó volt, ha nem jobb, mint pár évvel ezelőtt!

Kérlek, ne keressél. Ennyi volt. Tudod, csak egy futó kaland. Egy újabb kitérő, amire szüksége van néha az embernek. Ahogy te mondanád... ugyan is ezek a te vaszaid! Emlékszel? Nah látod, most te voltál azaz ember az ÉN életembe –egy kitérő-, de most ÉN vagyok az aki nem már nem kér többet belőled és nem akar többet találkozni veled.

A titokzatos zöld sálas lány: Joyce”

Többször elolvasta a levelet aztán hátra dőlt az ágyon és bele túrt az agyába emlékképek jelentek meg a múltból, abból az időkből, amikor mi együtt voltunk.
-Oh, hogy bassza meg!- káromkodott egyet Pierre és teljes erőből a matracra vágott egyet az öklével...- Akkora egy barom vagyok!