Nagyon nehéz volt a fiúk nélkül lenni, hiányzott David. Éjszakánként nagyon sokat sírtam, hogy hogy baszódhat valami ennyire el, utáltam anyuékat, és még az életet is. A tanulás szarul ment, össze voltam törve lelkileg. Néha persze msn-en próbáltunk beszélni a fiúkkal, de sokat turnéztak. Telefonon meg nem tudtunk beszélni, anyuék új telefont vettek nekünk, új kártya, új szám. Esélyünk se lett volna, hogy felhívjuk a fiúkat. Természetesen nagy haragba voltunk anyuval és apuval, nem is beszéltünk szinte egymással, max egy szia, vagy hogy vagy, vagy ilyesmi és kész. Mira is természetesen ugyanezt érezte, amit én, ikrek vagyunk. Persze valószínűleg neki nagyobb „trauma” volt lélekben, az hogy ott kellett hagynia Pierre-t. A srácoknak nem tudom, hogy ez milyen érzés volt, egyszer beszélt Seb-el Mira, azt mondta, hogy teljesen kivannak készülve, főleg David és Pierre. 4 koncertet mondtak le eddig, mert ki voltak készülve, Seb állítása szerint mindketten sírtak éjjel, ahogy mi is. Teltek a napok folyamatosan, mint ahogy általában szoktak xD. Volt olyan hogy Mira és én egy szobába aludtunk, mert nem volt jó éjjel, több nap után se, elvégre hozzászoktunk a fiúkhoz. A tanulmányunk egyre jobban ment a nulla felé. Aztán egyik nap anyu és apu veszekedtek velünk. Mirinek betelt a pohár és lelépett. 3 teljes napig nem jött haza, hiába hívták anyuék telefonon. Velem beszélt csak, mindig csak annyit mondott, hogy jól van, és jó helyen van.

- Amy, hol a nővéred?? – anyu tök szigorúan, rájuk se lehetett ismerni.

- Nem tudom.

- Csak jöjjön haza, megtudja mit kap tőlem.

- Anyu hagyd ezt abba, nem elég hogy az életünket tönkre teszitek, már az utcára se mehetünk ki tőletek!!!! – ordítottam, majd felmentem a szobámba és úgy bebasztam az ajtót, hogy csoda, hogy a helyén maradt. Ledobáltam a könyveket az ágyamról a földre, kezembe vettem egy bekeretezett képet David-ról és ledőltem az ágyra. Elkezdtek folyni a könnyeim és képtől meg magamtól is ezt kérdeztem: Miért? Mintha a kép tudna válaszolni. Miri-nek is volt egy kép Pierre-ről a szobájába az ágya mellett, mindketten rajta vannak, összebújva állnak a tengerparton. Szép lassan kezdtem elálmosodni és elaludtam a képet szorongatva. Majd valamikor éjjel keltem fel. És akkor egy sötét alak állított be, nem láttam mert csak a kislámpa égett a konyhában. Aztán rájöttem, hogy Miri az. De valami baja volt. Karikás kisírt szemek, rocker láncok rajta, fekete ruha, fekete elmosódott smink, ahogy a fényre jött, megdöbbenve láttam, hogy úgy néz ki mint egy rocker, azokból is a legdurvább.

- Jól vagy?? – kérdeztem tőle és magamhoz öleltem, borzasztó cigi és pia szaga volt.

- Neem. – majd könnyes szemekkel elindult fölfele, de neki ment a falnak. Nagyon fura volt, valami rossz történhetett vele. Majd anyu jött lefele az emeletről, és pont összetalálkoztak.

- MIRA, hol voltál 3 napig, és hogy nézel ki….hogy mered ezt tenni???!!! – kezdett el ordítani anyu, Mirit nem érdekelte ránézett és ment tovább a szobája felé. Majd ott felrúgta az íróasztalát, sikeresen összetört a lámpa, majd lerogyott a sarokba sírva, a képpel ami Pierre-ről és róla készült. Utána a telefonját vágta földhöz, meg a gépét is felrúgta, mert anyuék a memóriáját módosították, hogy ne tudjon Pierre-vel beszélni.

Reggel bementem hozzá, megint megbotránkoztam, hogy mi a fenét csinált. Elküldtem fürdeni, meg minden, aztán amikor jött vissza megkérdeztem.

- Mi a baj???

- Az életem, az életem egy nagy rakás szar, elszakítottak a szerelmemtől, a nagy világtól, az élettől, a barátaimtól, mindent ELBASZTAK!!!! – mondta nagyon mérgesen.

- Tudom. – mondtam majd megöleltem, utána lementünk reggelizni. Nagyon fura volt, ugyanis reggeli után Miri nagy lazán rágyújtott egy cigire. Aztán jöttek le apuék, anyu mint egy őrült tépte ki Mira kezéből a cigit. „Ne hidd, hogy ettől nagy lány leszel” jelszóval. Megint egy nagy veszekedés lett belőle, anyu, valahogy egy kicsit belenyugodott, hogy Mira cigizik. Majd elment átöltözni. Mibe jelent meg? Fekete smink, fekete ruha, és ötezer rocker lánc rajta, + cigi, nem volt csúnya, de brutális rocker stílus volt. Fogta magát és elment. Én meg felmentem a szobámba, próbáltam tanulni, de 10 perc után idegesen dobtam a le a könyvet a kezemből. Kimentem lovagolni, úszni, meg egy csomó mindent, hogy eltereljem a fájdalomról a figyelmemet. Nagyrészt Mirán gondolkodtam, hogy mitől lett ilyen. Telt az idő én is elmentem végre kimozdultam otthonról. Késő estig sétáltam, majd elvetődtem az egyik „rocker” discoba. Csak inni akartam egyet, szal bementem erre mit veszek észre a pultnál?! Miri ott van néhány rocker csávóval, vedelnek, cigiznek, meg valami bogyókat esznek. Oda se figyeltem, ittam egy whisky-cólát és mentem kifele. Hazamentem anyuék hálaistennek nem voltak otthon. Fogtam magam és kimentem a medencéhez, jó meleg volt kinn. Lehetett úgy hajnali 2 amikor törölközőbe mentem be. Miri is hazaért, de megint nem volt stim nála valami. Méghozzá az, hogy fel sem ismert. Felbotorkált a lépcsőn és útközbe elhagyott egy-két dolgot. Egy nagy doboz cigit, de nem sima cigi volt, hanem füves cigi. Meg egy másik dobozt is, amibe meg drog volt. Bement anyuék szobájába és lerúgott pár képet az asztalukról, majd kiment az udvarra, de menni is alig bírt, útközbe visszavette a sok kis szarát, és kinn nyomatta.

Ez ment több héten keresztül, borzalmas volt még ránézni is. Anyuék kivoltak miatta akadva, hogy mindennap drogozik. Nagyon kikészültünk pár nap alatt.

Minden egyre jobban felborult körülöttünk. Nagyon kiakasztó volt a számunkra az is, hogy a magazinokban SP van. Sőt az is benne volt, hogy már nem vagyunk együtt. Nagyon idegelő volt. Aztán ahogy teltek a hetek napok, kicsit kezdtünk megnyugodni lelkiekben, de ugyanolyan harag fűtötte a szívünket anyuék iránt. Másfél hónap után Miri és én közös megbeszéléssel úgy döntöttünk, hogy halasztunk a suliban. Természetesen Mira nem tért jó útra a drog üggyel, egyre rosszabb lett. Anyuék nem bírták elviselni, hogy nem járunk suliba csak punnyadunk, de még se, mert vállaltunk munkát. Rehabra akarták anyuék Mirát küldeni, de nem tudták rákényszeríteni. Aztán egyik nap Miri hazajött egy borzasztó kinézetű drogos rocker sráccal. Nem volt a pasija, vagy ilyesmi, egyszerűen haverok voltak. Anyuéknak is bemutatta, de csak azért hogy haverkodott vele, mert heccelhette vele anyuékat, meg szerzett neki drogot. Természetesen a maga módján jó fej srác volt, bár nekem nem volt szimpi. Eltelt 3 hónap, kezdtük kiheverni a lelkifájdalmakat. Karácsonykor természetesen egy bazi nagy névtelen csomagot kaptunk, nagy nehezen felrángattunk a szobámba. Két kurva nagy maci volt névre szólóan. Plussz mellékelt levél nekünk, David-tól és Pierre-től. A macik meg fogtak két kis batyut amibe, Mirinek, meg nekem is egy-egy nyaklánc volt. Nagyon édes ajándék volt, a levelekbe meg röviden szólva annyi volt, hogy nagyon szeretnek minket, bármi is történjen. Mi is küldtünk nekik rendszeresen ajándékot. Legalább ez ellen nem tudnak tenni anyuék. És valahogy anyu és apu tudta nélkül kezdtünk belejönni afféle modellkedésbe, ami jó volt, de Mirának sok smink kellett hogy a sok fájdalmat és a drog nyomokat eltüntesse a fejéről, de még nem voltunk profik. Pont fél év telt el mire karácsony szenteste lett. Mirinek addigra volt barátja, akitől azt az ajit kapta, hogy egy hétre menjenek el síelni az Alpokba.

Amikor visszajöttek nagyon gázosak voltak, egyre szarabbul néztek ki. Nekem az alatt lett egy barátom Mike, aki anyuék úgy ahogy kedveltek, akkora lamur nem volt, mint David-al. De jó volt. Mira teljesen fel volt háborodva, amikor megismerte. Rögtön levonta a következtetését: lúzer. Utána úgy is hívta, előfordult, hogy még mi is összevesztünk, de utána kibékültünk. Aztán eljött a nagy nap. Március 10. Betöltöttük a 20. életévünket, Mike vacsizni vitt, egész jól elvoltunk. Johnny, ő volt Miri pasija akivel az Alpokban is volt, ő is elvitte ide meg oda, meg drogozni. Hiába beszéltem Miri lelkére, hogy hagyja abba, hajthatatlan volt.

Júniusban már majdnem meg volt 1 éve, hogy elvagyogatunk a fiúk nélkül. Pierre-nek is új barátnője volt, már március közepe után, valami Lachelle. David-nak is volt. És természetesen beváltunk, mint modellek és kezdtünk híresek, lenni. Mira is megváltozott valamennyire a drogot, cigit, és piát leszámítva, bár túlnyomó többségbe volt a drog, meg a cigi. Volt egy nagyon jó barátnőnk Kristine, befutott sikeres modell lett velünk együtt. És mindig hangoztatta, hogy mennyire imádja Chuck-ot és a mi dolgainkat is megértette. Nagy balhé lett otthon a modellkedés miatt, de basztunk rá.  Mike idő közben megkérte a kezemet. Igent mondtam, persze erre az egész család haja égnek állt, különösen Miri-nek, mert gyűlölte. Július elején San Francisco-ba költöztünk. Mike, Mira, Kristine és én. Az ott volt pár kilométernyire Los Angeles-től. De alig telt el egy hónap és anyu és apu, innen is haza kényszeríttettek minket. Július elején már kezdtünk egyenesbe jönni, amikor egyszer Mira már szinte félholtan jött haza, persze a rocker stílusa nem változott, és káromkodós is lett. Túl sokat füvezett, meg megkeverte a dolgokat és beszívott, de nagyon. Jó hogy lehetett mit tenni érte. És szerencséje volt.