/2005 van és a tél küszöbén vagyunk, szóval lassan leesik az első hó, ideje lenne!/

- Amyyyy!!!!!!!!!!!!- kiabált Mira és hallottam, hogy trappol fel a lépcsőn és beront, a szobámba én avval a lendülettel a fejemre tettem a párnámat- Itt van a menedzserünk és .....- mondta, de én a szavába nyöszörögtem a párna alól

- Mira........ tudod hová menjél, evvel nem szedsz ki az ágyból, menj le szépen és szívj el egy cigit, majd megyek én is és csatlakozok hozzád! Csak hagyj már aludni!- mondtam egy kicsit idegesen és magamra rántottam a takarómat is ekkor egy férfikrákogást hallottam

- Amy Harper!- mondta a menedzserünk Mario Calvados és amióta feltűntünk az ügynökségnél ő viseli a sorsunkat- Nem kelnél fel??- kérdezte én meg kedvtelenül kihúztam a fejem a párna alól a felsőm-megigazítottam és kimáztam az ágyból

- Miro ajánlom, hogy kurva fontos legyen!- mondtam neki kicsit idegesen- Tegnap buliban voltam és...

- Tudom, el is jegyeztek 2 hete... csak nem ezt ünnepeltétek a modell barátaitokkal?

- De...- mondtam kicsit késlelkedve

- Én mindent tudok Amy, nincs titkod előttem!- mosolyogott aztán magához ölelt- Gratulálok, te menyasszony!- mondta és puszit adott nekem. Nagyon jól kijöttünk egymással, nála jobb fej valakit nem is foghattunk volna ki, úgy éreztem, hogy Mirának talán be is jön Mario.

- Azé Mario, hogy én ünnepeltem azt, hogy egy ilyen faszkalap jegyezte el az azért túlzás!- mondta idegesen Mira- Az a pasi egy akkora egy fasz! Annyira hülye bunkó faszkalap, nem értem mire veri magát, még kivernie sincs mit!!!!!- mondta idegbeteg módjára Mira de ahogy a menedzserünkre néztem azt hittem mindjárt felnevet

- Mié láttad??- kérdeztem tőle xD

- Nem, de az mellékes...

- Nem, nem mellékes, olyat mondj, ami igaz Mira, fogd, fel boldog vagyok! Kérlek, értsd meg...

- Én megértem, hogy VÉGRE egy kicsit megint boldognak látlak, de voltál vele vagy leszel valaha olyan boldog, mint D...

- Az a múltam Mira!- mondtam a szavába vágva, nem akartam a nevét hallani, nem szerettem volna, ha újból már így szavakkal bekerül David Desrosiers az életembe... nem akartam, eleget szenvedtem már miatta és Mira is Pierre Bouvier miatt... eleget szenvedtünk azért, hogy boldogok lehessünk végre egy kicsit mások a minden napjaink, mint pár hónappal ezelőtt. Mira leszokott végre jó fél év után a drogról úgy nagyjából, de a cigi az megmaradt neki, ami engem nem zavart, mert én amolyan party van vagy unatkozok, és akkor cigizek én is, szal nem volt az utóbbi téma.

- Lányok... lányok!- mondta Mario- Most ne evvel törődjünk, hogy az a Mike fasz-e vagy sem és ki mikor volt a legboldogabb, tudom, hogy ez fontos, de én nem azért jöttem!- magyarázta

- Jah persze, bocs, belefeledkeztünk a „civakodásunkba”

- Semmi, de Amy nem mintha nem láttak volna így téged a fehérnemű bemutatók alatt kevesebb ruhában is, de ha lehetne, nem vennél fel egy sortot? Nagyon jó az alakod, de nem hinném, hogy a szüleid...

- Persze, persze, menjünk! Pillanat és ott leszek!- mondtam gyorsan és felvettem egy halálfejes kis sortot és mentem utánuk le a nappaliba kezemben a zoknival, amit ott húztam fel.

- Szóval??- kérdeztem

- Itt lesz egyik neves divatdiktátor cégtől 2 öltönyös ember nemsokára, velük kéne meggyeznetek, olyan 1 óra múlva érkeznek addig nem így kéne, kinézzetek!- mondta és eléggé végignézett rajtunk- úgy néztek ki, mint akik egyáltalán nem topmodellek közé akarnak tartozni!

- Bocsika hogy kócosan merek az ágyból kikelni, meg hogy nem vagyok kisminkelve, mint a szappanoperákban a szereplők mikor felébrednek!- mondtam idegesen

- jól van, na! Menjünk fel és kezdjünk valamit magunkkal! Mario te meg érezd magad otthon a házban!- mondta Mira neki és engem karon ragadott és húzott is vissza az emeletre és közben nekem ott magyarázott a lépcsőn felfelé menet- Nem értem miért kell állandóan lehurrognod Mariót! Annyira...

- Annyira szerelmes vagy!- gúnyolódtam

- hééééjjjj ezt vond vissza!- mondta miközben elengedte a karomat

- fasz se vonja vissza!- mondtam neki és kezdtem felfelé futni a lépcsőn egyenesen a szobámba be, és bezárkóztam

- Egyszer ki kell gyere és akkor...

- akkor mi lesz??- kérdeztem tőle nevetve- talán lerajzolsz??

- Aham pontosan!- nevetett Mira

- Tök jó lesz legalább lesz képem magamról, de majd festhetnél is egyet, hogy kirakhassam a szobám falára!

- Az kéne még! Nah mentem- mondta és a közös fürdőnkben összefutottunk mind ketten csak vigyorogtunk, mint a vadalma. gyorsan rendbe szedtük magunkat smink és felöltöztünk egyformába a közös gardróbunkból

- Mit veszel fel??- kérdeztem Mirát

- Miniszoknya fekete vastagabb harisnya csizma... és valami felső azt arra is kéne valami...

- rendben, legyünk egyformába, mint mindig ilyenkor!- mondtam és gyorsan elővettük a cuccokat felvettük végül persze mini farmerszoknya, csizma, top és rá egy farmerdzseki és a szőke hajunkat kiengedtük. Tökre jól nézett ki mert ilyen rózsaszín és vörös csíkokat festettünk bele, persze ezt is egyformán... az-az egyetlen kikötése az ügynökségnek hogy ilyesmiket egyformán csináljunk mert hogy... bla bla... lényegtelen!

Megérkezett aztán az ember:

-Lányok ő itt Antonio!- mutatta be nekünk- ő meg...- és tétlenül nézett ránk ehhe ezek szerint nem tudja melyikünk melyik xD

- Mira

- Amy!- nyitottuk a kezünket és kezet ráztunk a hapival

- Télleg tökre egyformák vagytok! Hangotok minden egyforma!- mondta álmélkodva az ügynök- Talán kezdhetnénk is a lényeggel!- ajánlotta fel mi meg bólintottunk- Az lenne, hogy ti lennétek egy divatbemutató megnyitójának a házigazdái!

- Mi??- kérdeztük kórusban Miráva

- Igen ti lányok, nagyon megfelelnétek erre a dologra szerintünk!

- Még is hol lenne ez?

- New York-ban!- mondta ki a hapi akkor éreztem, hogy a gyomrom összeszorult... az a város... az a város... ott mi meg a srácok...

- Nem...- mondta Mira és láttam a sírás kerülgeti

- Mondja, csak hogy viccel!

- Miért viccelnék??- kérdezte

- Amy! Mira!- szólt ránk Mario- Felejtsétek el mi kezdődött ott, ez nagy áttörés lehetne nektek, szükségetek lenne erre a divatmegnyitó házigazdák lennétek!

- Minden neves divatcég ott lesz, én vagyok ennek a szervezője! És nem egy világsztár részt vesz rajta... Olyan, mint például Paris Hilton, akit mindenki ismer...

- Jajjj már itt is Paris Hilton...

- Az se normális!- nevettem, ahogy Mira is már kínjában

- Az lehet, de sok pénzt hagy ott egy ilyen rendezvényen!- mondta rögtön a szervező- Lányok sok pénz van egy ilyen estében!

- Lehetne ezen gondolkoznunk??- kérdeztük, mert hát ugye bár szülők nélkül nem tehetünk semmit sem

- Szülők?- kérdezte

- Igen!- mondtuk, de legbelül talán nem is a szülőknek a döntése érdekelt, mert azt már régen lebasszuk magasról, hanem mi magunk érdekeltük csak... hogy mi lesz, ha előjönnek az emlékek és visszaesünk oda ahol voltunk jó pár hónappal ezelőtt

- Rendben van, este hívjatok fel!- adta át a névjegyét, este 10ig tudtok hívni utána kivagyok kapcsolva!

- rendben, köszönjük!- mondtuk

- Lányok, ha ti igent mondanátok és a szüleitek nem akkor is hívjatok, elintézzük!- mondta és avval kezet rázott velünk és elhagyta a házat...

- Mira én...

- Én sem tudom Amy hogy akarom-e...- mondta és csak néztünk magunk elé.

Eltűntünk a szobákba magam elé vettem a képkeretet, amiben most Mike-ról és rólam van egy kép egy jótékonysági bálon készült. De mögötte ott volt az első képem Daviddel, ami ott készült abban a kis New Yorki Pub-ban ahol az első csók elcsattant... Néztem a közös képemet vele és a közös képem Mike-al... Nem volt ugyan az a kettő... minden más volt, látszott, hogy kit szerettem jobban, túlságosan is. De eldöntöttem és Mira is ugyan oda jutott: Nem menekülhetünk az emlékek elől...

este egy telefont elersztettük a szülőket rábiztuk megmondtuk neki hogy mi nem is próbálkoztunk... másnap beszélt velük és mehettünk rá 2 napra azon kaptuk magunkat hogy a gépen ülünk egyenesen afelé a város felé amitől rettegünk.