Tök este volt, amikor odaértünk, ráadásul nagyon hideg volt majd lefagytunk. Nah de a repülőút, az néha kicsit gáz volt. Mira és Mike kötözködtek egyfolytában, offolták egymást ahogy csak lehetett. Johnny meg védte Mirit, persze tök alap, hisz „szerelmesek” egymásba, de nem, Johnny-nak van füve és ennyi. Mario meg féltékeny volt, mert Miri eléggé bejött neki. És ő is csak 25 éves volt.

- Lúzer, nem kell cigi?? – fordult az ülésen hátra Miri, persze csak hülyítette Mike-ot.

- Figy, szállj már le rólam a faszba, foglalkozz inkább a kis drogosoddal!! – kapta fel a vizet Mike.

- Miiii, de rád se másztam. – röhögött Mira. Mindketten komolyodtunk eleget a nővéremmel, de Miri-re ráragadt a 18 éves kori idegesítése, és örökké ezzel piszkált mindenkit.

- állítsátok le magatokat, elég legyen már!! – szóltam rájuk.

- Már viccelni se szabad?! Lúzer, még a falnak is neki menne a fűtől! – Miri.

- Vegyél már vissza magadból!!

- Jó jó, ne kapd fel a vizet.

- Mario, jössz velem büfébe??? – Miri.

- Nanáá. – majd leléptek Johnny-n nem látszott, hogy féltékeny lenne, nem is volt az. Majd Mario és Mira visszajöttek.

- Miri baby, hol hagytad Pierre-t??? – Mike. Én meg hasba böktem, hogy ne tiporjon a lelkébe, de nem sikerült most a lelkébe tipornia.

- Veri a faszát a mosdóba.

- Újságot is vitt. – Jony.

- Nem segítesz be neki? – Miri.

- Kapd be, azt amire gondolok. – Mike.

- Jó akkor bekapom a jégkrémemet. Lúzer. – én már csak szájat húzva bólogattam, hogy ezek egyfolytában offolják egymást. Borzasztóak voltak. Majd hála a jó égnek este 8-kor landolt gép N.Y.-ban.

- Jony, cigit!!!!! – Mira.

- Milyet, szívi???

- Ami először a kezedbe kerül.

- Sima, bocs.

- Nem kell egyfolytában beszívva lenni. – Miri.

Foglaltunk egy jó kis szállóba szobákat magunknak, utána elmentünk körbe járni a környéket.

- Mike, adok belőle. – majd Mira begyömöszölt a zsebébe egy pár szál cigit, eltörtek és csupa dohány lett a zsebe.

- Elmehetsz most már a jó francba!!

- Te is elmehetnél. – Jony.

- Én is szeretlek, egyetlenem. – Miri.

- ELÉG MÁR!!!! – ordítottam rájuk, mert elviselhetetlenek voltak.

Kissé fáradtak voltunk, szóval hamar visszamentünk a szállóba. Mario és Mira pedig leültek dumálni.

- Mikor hagyod végre abba???

- Mit?? – nézett értelmesen Miri.

- A füvezést.

- Épp leszokóban vagyok.

- De amíg ezzel a kis faszkalappal vagy, nem fogsz egyáltalán leszokni róla. – Mario.

- Majd szakítok vele, nyugi, de még nincs itt az ideje.

- Szerinted Pierre örülne ennek.

- Jajjj hagyjál már vele békén, mindenki csak őt emlegeti, van nője, nekem van pasim, majdnem boldogan élünk és már nem láttam csak 1 évvel ezelőtt. – morogott Mira majd sértődötten elindult kifele a szobából.

- Jaajj szívem, ne haragudj, tudom néha bunkó vagyok. – ölelte meg Mario Mirit.

- Te mindig az vagy szinte. – mosolyodott el Miri, majd megcsókolták egymást. És persze tök véletlen ki ment el épp az ajtó előtt? Persze hogy az én drága Mike-om, és hát látta, hogy Miri és Mario igencsak jól elvannak egymás szájába. Aztán rögtön rohant hozzám.

- nem hiszem el. – mosolyogtam azon, amit Mike mesélt.

- De, de, hidd el.

- Tudtam, hogy egyszer összejönnek. Most már végre Miri is észhez fog térni és otthagyja végre ezt a csöves Jony-t.

- Engem hidegen hagy, csak neked mondtam el, mert szeretlek.

- Tudom. – pár perccel később Jony hazaállított egy bazi nagy tortával, bár lövésünk se volt, hogy minek. Meg piával.

- Mit ünneplünk?? – húzott meg Miri egy nagy üvegsört, eléggé értett már az ivászathoz.

- N.Y, modellkedés, stb. – Jony.

- nagyszerű. – mondtuk „nagy” lelkesedéssel. Majd abban a percben beesett az ajtón Kristine.

- Ááááá kiscsaj!!!! – ugrottunk a nyakába.

- Hol voltál, Chuck megrontott??? – Miri.

- Nem is ismerem. – röhögött kristine.

- Egy hónapja nem is láttunk, a kurva élet. – káromkodtam el magam, kicsit eltanultam a nővéremtől.

- Öcsémmel voltam, meg az apámmal.

- Tudjuk. – majd ettünk, ittunk. A tortából egy szelet maradt csak, de mire azt megettük nagyon jó kedvünk volt.

- te mi az isten volt ebbe a tortába??? – Mario.

- Ohh amikor csináltattam belenyomtam egy nagy adag füvet. – közölte nagy lazán Johnny.

- Huha. – mosolygott Miri.

- Bazd meg a jó nagy faszt, te állat!!!! – kezdtünk el káromkodni.

- Te barom, nem elég hogy ezt a picsát is tönkre teszed, de minket mi a fasznak kell beszivatni, te gyökér. – Mike.

- A jó kurva anyukád a picsa az!!!! – vágott vissza Mira.

- állítsatok már magatokon!! – Kristine.

- …ez…..ez….. – ment el Mike.

- Tudsz mást is mondani? „ez..ez” – utánozta Miri Mike-ot.

Majd Mike után mentem, Miri-re meg egy „ezt nem kellett volna” pillantást vetettem. Szépen lassan kezdtünk beszivárogni az ágyba, aludni, mert hnap nagy nap lesz. Reggel azt hittem én leszek az első, aki fel kel, de nem. Mira már nagy lazán cigizett a „nappaliban”.

- Hali, mizújs? – mentem oda hozzá.

- Reggel van. – mondta mosolyogva.

- Ez most komoly?

- Halálosan.

- Mitől van ennyire jó kedved?

- Szakítottam Johnny-val, elhúzta a csíkot.

- HALELÚJA!!!!! Végre……. – könnyebbültem meg. – De füvet nem hagyott itt neked ugye?

- Dehogynem, egy csomót, de már elraktam. Be kell, érjem a sima cigivel.

- Ez a beszéd. Úgy látszik hatott rád az a sok lélekre beszélgetés kettőnk közt. – én.

- Igen, pszihomókusom. De remélem te is ott hagyod, a kis drágádat?!

- Nem vagyok pszihomókus, és nem hagyom ott.

- Ohhhh, de szar. – közbe megjelent Mike és megcsókolt. Mira meg sztem rosszúl lett.

- Hali lányok. – köszönt utólag Mike.

- Szia lúzer.

- Miraaa!!! – szóltam rá.

- Az a nevem, igen.

- Ne kezd!

- Jó jó. – megyek a szobámba. Majd lelépett, de nem a saját szobájába ment, hanem Mario-éba, eleinte dumálni, utána csókcsatázni. Pár óra múlva viszont Mario őrült sebességgel rohant ki a szobából.

- Csajok, gyerünk, készülődni kell, igyekezzetek!!!

- Miri??? – néztünk rá egyszerre Kristine-el.

- Alszik.

- Nah itt már valami…

- Mike befognád?! – Kristine. Próbáltunk időben elkészülni, felöltöztünk normálisan, majd a pasikáinkat kézen fogva be egy fekete limuzinba és irány a divatbemutató. Amikor szálltunk kifele a kocsiból, már kattogtak is a vakuk, Mario örömmel nézte, hogy ott pózolunk Miri-vel, meg kristine-el. Aztán be a csarnokba. Annyian voltak, mint az oroszok. Lassan kezdés volt, szóval mentünk a helyünkre. A modellek menedzserei egy külön asztalnál ültek, és mi is, rajtunk kívül még 2 srác volt a házi gazda. Néha fel kellett állnunk, átadni egy díjat, meg dumálni a közönségnek. Meg pár perce lelépni, ugyanis néha mi is beugrottunk a kifutóra divatbemutatózni. A nővéremmel mindketten egy nagyon csinos csillogós toppba voltunk, farmer mini szoknya, és szandál. A helyünkön ültünk épp és néztük a borítékot, hogy ki a következő díj jelölt. Mira a bal oldalamon ült, épp a borítékot nézte amikor „leesett” az álla.

- valami bajod van?? – néztem rá. Majd a kezembe nyomta a borítékot.

- Lachelle Farrar, egy igen jó modell csaj. – néztem Miri-re és még mindig nem esett le hogy mi baja van.

- Meg Pierre nője. – itt nekem is leesett az állam.

- A következő díjat Mira Harper adja át!!!!! – szóltak bele a mikrofonba.

- Amy…kérlek, ments meg, nem akarom neki átadni, kérlek cseréljünk szerepet. – könyörgött nekem Mira.

- Rendben. – majd elindultam a kifutóra, Mario és Mike furcsállóan néztek ránk, mert ők megtudtak minket különböztetni, néha Miri kicsit szarabbul nézett ki mint én, és ez most pont így volt. Persze a fű miatt volt ma ilyen. Majd amikor átadtam Lachelle-nek a díjat, majdnem elájultam, ugyanis a kifutó előtt az első sorban, Pierre ott fütyült, David meg egy csajt átkarolva tapsolt és mögöttük a többiek dumáltak. Aztán ők is észre vettek, tágra nyílt szemekkel néztek minket. Majd visszamentem Mirihez, pont egy 10 perces szünet jött. Mira ott dörzsölgette a szemeit, újra és újra és az első sort bámulta.

- I…i…i…itt van ….P…P…Pierre.

- És David…. – néztem Miri-re. Természetesen ők is odalenn az első sorból minket lestek, hogy mi az istent keresünk mi itt.

- Megyek cigizni. – pattant fel Mira.

- Megyek veled. – majd kézen fogva rohantunk ki az udvarra. Mindketten rágyújtottunk és darabig egy szót se szóltunk. – Nem…nem ezt nem hiszem el. – törtem meg a csendet.

- De pedig de. De én se hiszem el.

- Sztem csak álmodunk.

- Igen, biztosan, azért mert nagyon hiányoznak. – mondta Miri majd elpityeredett, utána én is.

- Akkor sem ők. – én.

- Képtelenség.

- Tudom.

- Gyere, menjünk, csináltassuk meg a sminkünket, mert be kell menni. – nyomta el a cigijét Miri.

- Kristine jön. –én.

- Tudom, utána én díjátadással. – majd visszamentünk, megcsináltattuk a smink mesterekkel a szétkenődött sminkünket, majd vissza a helyünkre. Természetesen még mindig ott voltak a srácok, és ők is csak egymásnak bólogattak, hogy ez nem lehet. Aztán jött Kristine, kurva jól mutatott a kifutón. Utána meg jöttem én, divatbemutatóval, majd a nővérem egy díjjal egy csajnak. Ez ment egész estig, néha szünetekben odajött hozzánk Mario és Mike. Nehéz volt végig csinálni a napot, de jó volt. Mégis elhitettük magunkkal, hogy álmodunk. Persze nem találkoztunk a fiúkkal, csak messziről láttuk egymást, de amikor odakerült a sor, hogy esetleg közel kerüljünk hozzájuk akkor próbáltuk őket elkerülni, meg ők is minket.