Ahol voltunk még 2 napot és síeltünk élveztük a havat, utolsó napunk volt ott akkor és Mirával mi nagyon jól elszórakoztunk a hóban, álladóan kint voltunk és hógolyóztunk vagy éppen a hóban fetrengtünk, mint két kis óvodás.

Elkezdtünk angyalkákat gyártani a hóban, ahogy háttal belevetettük magunkat a hóba, a srácok meg anyuék csak nevettek rajtunk, és készíttek pár képet mi meg beálltunk pózolgatni nekik aztán nem bírtam magammal és gyúrtam egy hógolyót Mike éppen ment volna be, mert, hogy „Hideg van” xD

-MIKE!- kiabáltam neki oda megfordult és pont az arcába dobtam egy hógolyót és szakadtam azután a nevetéstől!

- Ne hogy elkapjalak!- mondta Mike és elkezdett kergetni és meg sikítozva menekültem előle el, de hát persze hogy elkapott én meg bele a hóba ő meg rám aztán csak nevettünk és valami olyat éreztem a közelségében, mint még soha sem, vágytam a csókjára, vágytam hírtelen az érintéseire. Vágytam Mike-ra, azt hiszem ez volt az a pillanat, amikor beleszerettem teljesen, eddig is szerettem igaz, de nem így, nem ennyire!

Ott volt felettem ott térdelt és egyszer csak olyan csókolózásba kezdtünk, amit 1 év alatt soha sem.

- Gyere, menjünk be, bent ég a kandallóban a tűz!- suttogta a fülembe Mike aztán letérdelt a hóba és felhúzott. anyu és apa meg csak álltak a teraszon és mosolyogva néztek minket, nah igen ő volt az, akit anyuék elfogadtak teljes mértékben. Mike volt számukra a nekem szánt ideális „férjjelölt”. És belegondolva az idő múlásával egyre jobban szeretem őt, egyre és egyre jobban kell nekem és már nélküle fura lenne az életem.

- Jól van eleget nyálaztatok, igyunk Amy egy forró csokit!- mondta Mira nagy boldogan és elhúzott Mike mellől anyuék pillantásával találkoztam és hát Mirára eléggé úgy néztek, mint akik ölni készülnek éppen a szemükkel.

- Mira...- mondta anyu idegesen

- Jajj anyu most mi van??- nézett Mira anyura megvetően- Megyünk és iszunk egy jó meleg forrócsokoládét- nevetett és bementünk a vizes cuccokat levettük közben apa megcsinálta nekünk a forró csokit, mert nem akarta, hogy betegek legyünk mert ha már éppen modellkedünk akkor csináljuk tisztességesen és ne legyünk betegek. Szóval átöltöztünk és beültünk a kandalló elé. Én Mikek karjaiba bújva szürcsöltem a csokimat és bámultam a kandallóban pattogó tüzet.

- Lányok és Mike!- szólt anyu- Holnap ebéd után indulunk vissza New Orleans-ba vagy inkább San Fransisco?

- Nekünk aztán 120 h meik!- mondtam

- Nekem meg végkép!

- Mario!- szóltam- nem akarsz hozzánk költözni? Úgy is bármelyik percben mehetünk bármerre és szinte már családtag vagy nálunk!-

- Igaza van Amy-nek!- mondta apa és meglepő módon tök aranyos volt

- ha nem zavarok, úgy se szeretek egyedül lenni abban a hatalmas lakásban amióta szétmentünk a barátnőmmel!

- Szívesen látunk!- állt apu mellé anyánk és láttam rajta valamit forralnak, valami oka van, hogy ez a hírtelen kedvesség Mario-val szemben, eddig nem éppen a kedvencük volt. Sőőőt... ha azt mondom, hogy utálták talán nem is túloznék vele, biztosan nem!

- Akkor...

- Anyu miért van az hogy nem megyünk vissza a Los Angeles-i házunkba??- kérdeztem- Annyira szeretem azt a birtokot! Ott éreztem magam nagyon jól, nem lehetne, hogy oda visszamennénk abba a házba??

- De...- mondta apu de befejezni nem hagyta neki természetesen Anyu volt az illető

- azért jöttünk el onnan, mert azt a címet tudják a...

- Hogy tudják a Simple Plan-es srácok??- kérdezte Mira s tudtam mire gondol, éreztem, hiszen köztünk meg volt az-az összeköttetés, amit emlegetnek az ikrek között. Köztünk túl erős volt.

- Anyu és Apu! Kérlek, vegyétek, észre mindenkinek külön élete van a srácoknak is barátnőjük van, nekem itt van Mike, aki már a vőlegényem, mit szerethetnék még?? Mit akarhatnék ennél többet!? Aztán meg Mira... Mira is egyenesbe jött!

- Igen úgy van James és Mattie!- mondta Mike- Én bíznék a bennük, ha nekem is ilyen nagyszerű lányaim lennének!- és magához húzott én meg megcsókoltam, harmónia kezdett köztünk kialakulni. Nah igen 1 év után... lassan de biztosan

- Rendben van, akkor LA!- mondta apu és visszamentek a konyhába

- Áhhh én hóembert akarok építeni!- találta ki a gondolatomat Mira

- Pont erre gondoltam!- mosolyogtam és csodálkozva néztem a nővéremre... nah igen ő az idősebb komoly 5 vagy 10 perccel... az aztán kurva sok idő :D xD

- Hát igen látszik, hogy ikrek vagyunk, le se tagadhatnánk egymást!

- Még szép hogy nem!- nevettünk és kirohantunk pár szénnel és egy répával. Fél óra múlva az udvaron állt a kis hóemberünk. Nem volt az olyan kicsike aztán nyakig havasan berohantunk Mirával a házba

-LÁNYOK!! MINDE TISZTA LATYAK!!- kiabált anyu- most mit csináljak?

- talán töröld fel!- mondta neki Mira- tudod, van oan h felmosó fa... De ha nem akkor bemutatlak neki!- kacsintott rá aztán bevágtuk magunk mögött az ajtót és befejeztük a hóemberkéneket.

Szép nap volt, este összepakoltuk a cuccokat és másnap reggel elindultunk a régi helyünkre Los Anges-be... ami úgy érzem semmit sem változott, másfél év eltelt... és minden olyan volt ott mintha az idő megállt volna azóta amióta eljöttünk onnan. De egy valami más volt... több is, de a legnagyobb dolog az volt, hogy: Ma már vagyunk valakik... Míg régen csak két menő ügyvéd elkényeztetett lányai voltunk... ma már elmondhatjuk magunkról hogy: Igen... Tettünk mi is le valamit az asztalra és nem valami elveszett kis libák vagyunk... mint amiknek régen néztek minket, koránt sem!