Mira és Mario képtelen volt felfogni, hogy elmegyünk. Azalatt Miri jól be is szívott.

- Jajj Miri, amég Amy nem lesz itt te addig folytathatod a sulit. – anyu.

- Nem, nem, nem vagyok én hülye!!! Sosem folytatom azt sulit, felejtsd el. Nem akarok ügyvéd lenni, és különben is eleget keresek.

- Nem leszel örökké fiatal és gyönyörű.

- Akkor sem, inkább halál mint az ügyvédi pálya!

- Nem vagy tiszta, igaz? Megint füveztél? – apu.

- És ha igen, akkor mi van?! Csakis miattatok lettem ilyen, ti tehettek róla, hogy rászoktam, ha nem szakítotok el Pierre-től, akkor minden úgy lenne, ahogy meg ahogy terveztétek. De NEM, ennek vége én nem leszek hülye csicska, mint mindenki más.

- Jól van, menj a dolgodra, nehéz eset vagy!! – anyu. – Megint mindenki az ellenséged!

- Igen mint mindenki más!!!! – mondta mérgesen Miri majd felment a szobájába, és úgy bevágta az ajtót, hogy azt hittük nem marad a helyén.

- Kifizeted az ajtót???!!!! – apu.

- A faszomat, azt!!! – jött a válasz. Mi csak idegesen kapkodtuk a többiekkel a tekintetünket. Majd Mario felment Miri-hez.

- El kell mennem nekem is. – Mario.

- Miii…hova??? – Miri.

- Európába, egy „üzleti útra”….

- De én veled akarok lenni.

- Tudom Mira, tudom, de ide egyedül kell mennem.

- Dee…..

- Te is tudod, hogy ez fontos. El kell mennem. 2 hónap és újra itt vagyok becs szó.

- Mikor mész??

- Hajnalba.

- Amy tudja?

- Igen.

- Elkísérlek haza. – mondta Mira, majd felvett valami normális ruhát és épp indulni akartak, de mi is menni akartunk velük, szal velük tartottunk. Bementünk hozzá egy kicsit, majd mindketten könnyes szemekkel köszöntünk el tőle. Hazamentünk, Miri elvitte Daise-t sétálni, mi meg Mike-al beszélgettünk.

- És hova költözünk?? – kérdeztem Mike-ot.

- Ottawa. – erre én nem reagáltam, csak magam elé néztem. – Minden ok?

- igen, csak fura…mert….mert ez közel van Montreal-hoz.

- Simple plan??

- Igen.

Mike erre nem tudott mit mondani, csak megölelt.

Közbe Mira a parkba sétált Daise-vel. Leült Miri egy padra Daise meg az ölébe ugrott.

- Mért van az, hogy mindenki elmegy?! – kérdezte Mira a kutyát, mintha az tudna beszélni. – Te se tudod? Én se.

Anyu és apu is elmentek egy étterembe.

- James, azt hiszem kéne Mirával beszélnünk. – anyu.

- Nincs mit beszélni vele, meg lett amit akartál…elrontottuk az életét. – apu.

- Szerintem nagyon is jól van úgy, hogy nem jár azzal rocker-el többet, ha rajtam múlna akkor sose találkoznának többet.

- Mattie, nem lehetsz ennyire szívtelen!! – förmedt rá apu. – Boldogok voltak együtt, te is tudod.

- Na és? Van ezer másik srác, aki még boldoggá teheti, ott van ez a Mario.

- Ugyan,…nem vetted még észre, hogy csak lelki támaszok egymásnak?!

- jól van az úgy ahogy van. – anyu.

- De Mario elment, szóval nem érted mit mondok, Miri megint magára marad, és ha visszaszokik a drogra?!

- Ha visszaszokik akkor erőszakkal fogjuk leszoktatni, bármi ára is legyen! – mondta határozottan anyu.

- Nem azt nem lehet, de még úgyis eldönti, hogy mit akar. Csak ennyire nem kéne beleavatkozni az életükbe. – apu.

- Jól van.

Közbe Miri hazaért, Mike és én épp beszélgettünk, úgyhogy nem is foglalkoztunk egymással Miri-vel. Felment anyuék szobájába egy DVD filmért, kicsivel késöbb én is utána mentem.

- Mit keresel? – kérdeztem tőle.

- Azt a vígjátékot.

- Lehet lenn van.

- Lehet. Héé nézd csak, apu könyvei. Az évkönyvünk. – vette fel a Mira a vastag könyvet az éjjeli szekrényről. Kinyitottam és belelapoztam. És ez a mostani évkönyvünk volt, amibe még SP-vel is voltak képek, azaz lettek volna.

- Mira nézd, az SP-s képek eltűntek belőle!! – mutattam neki.

- Miiiiii????!! ……Csak érjenek haza…megölöm mindkettőjüket!!! – kapta fel a vizet Miri.

- Hogy jönnek ehhez, hogy kivegyék belőle a mi képeinket?!!! – és olyan mérges voltam, hogy legszívesebben törten zúztam volna. – majd együtt felforgattuk a szobát keresni a képeket. Majd találtam egy összegyűrt képet, amin Pierre és Mira volt.

- A mi képünk??!! Ez meg a tietek!! Kinyírom őket, csak jöjjenek haza!! – olyan harag volt mindkettőnkbe kb mint amikor elszakítottak minket a srácoktól. Nagy nehezen megtaláltuk az összes képet. Anyu szekrényébe voltak. Gyorsan visszaragasztgattuk őket, utána még jobban feltúrtuk a szobát.

- Lányok minden ok?? – jött oda Mike.

- Semmi se ok! – nyomta Miri a kezembe az albumot, majd könnyes szemekkel ment kifele.

- Mi baja???

- Anyuék az össze képet amik a fiúkkal voltak, kiszedték belőle. – mondtam majd bevittem a szobámba az albumot, volt egy lelakatolt szekrényem oda tettem be.

- Hogy jönnek ehhez???!! Ezeknek már az emlékek se szentek?! – mondtuk egyszerre a nővéremmel. Lent ültünk a kanapén. És vártuk, hogy mikor jönnek haza anyuék, és akkor kapnak. Mira tiszta ideg volt, fél óránként elszívott egy cigit. Engem is Mike nyugtatgatott.

- Sziasztok. – jöttek be mosolyogva anyuék, nem köszöntünk nekik, Mike meg gyorsan lelépett a konyhába, hogy ne lássa, ahogy „megöljük” őket.

- Valami baj van?? – apu.

- Nem is kicsi. – mondtam.

- Nah mi a gond? – ült le anyu.

- A gondok TI VAGYTOK!!!! – álltam fel a kanapéról.

- Miért?

- HOGY JÖTTÖK AHHOZ, HOGY AZ ALBUMNBÓL KISZEDJÉTEK A KÉPEKET??!!!! – ordította el magát Miri.

- ……..

- Azt hittétek nem vesszük észre???!!!! – én.

- Azt akartuk, hogy szabaduljatok meg a kíntól! – anyu.

- Mi az hogy kíntól??!! – Mira.

- Ha kiszeditek belőle a képeket, attól még ugyanúgy emlékezni fogunk!!! – ordítottam.

- Ezt nem akarjuk!! Szabaduljatok meg az emlékektől is, mindentől ami hozzájuk köt!!!

- Csak azt hiszed!!!

- ha még egyszer hozzá mertek nyúlni bármilyen cuccunkhoz…. – én

- Mi is tönkre tudjuk tenni az életetek!!!!! – mondta Miri, majd felment a szobájába és elkezdett pakolni magának.

- Egyetértek, Mike gyere légyszives!!! – majd mi is felmentünk. – Mikor költözünk?

- Elvileg holnap után megy a gép Ottawába.

- Akkor ha tudunk mehetnénk korábban is.

- Persze hogy tudunk. – mondta majd puszit nyomott a homlokomra.

- Mehetek veletek?? – jött oda hozzánk Miri. – Én itt megőrülök.

- Hogyne jöhetnél! – öleltem meg őt. Persze Mike-nak nem igazán tetszett az ötlet, mert ők sose voltak puszi pajtások.

- Köszike! – ugrott a nyakamba. Majd elrohant a szobájába. Aztán mi is elkezdtünk pakolni Mike-al.

- Kicsim, tudom, hogy nem igazán kedvelitek egymást, de jelen pillben sokkal jobban lefoglalják őt a dolgok, mint hogy téged cseszegessen.

- Igazad van. – mindannyian gőzerővel pakoltunk. Csak 4-5 bőröndnyi cuccunk lett. Aztán ahogy vittük le őket a lépcsőn, szinte összeomlott a ház.

- Hova mentek?? – apu.

- Canadába.

- Még mit nem!!! – jött oda anyu.

- Neeem???? Csak figyelj! – majd mind3an elindultunk kifele.

- Lányok várjatok!!- jött ki utánunk apu.

- Mi az??

- Én sajnálom, ami történt, anyátok szedte ki az összes képet az albumból.

- Most már mind1. Neked elhisszük, mert te jót akarsz. – én.

- Úgy van. – mondta Miri, majd fogtunk egy taxit.

- Téged felhívunk, talán! – majd begyömöszöltük a csomagokat és irány a reptér.

A reptéren meg rádöbbentünk, hogy hülyék vagyunk.

- Meg se néztük, hogy megy-e egyáltalán gép most Ottawába. – Mike

- Kicsit hülyék vagyunk. – én.

- Kicsit?? NAGYON - javított ki Mira.

Megnéztük, hogy mikor megy gép. Szerencsénkre 2 óra múlva ment egy, de az Atlantába száll le, utána egy másik gép megy Ottawába. Az alatt 2 óra kicsit felvidultunk, és Mike és Mira megkezdték egymás piszkálását, kivételesen Mike is poénkodott.