Nagyon nem is látszott az, hogy Mira nem bírja Mike-ot, jelen pillanatban imádta egyenesen. Hogy miért?? A válasz erre mi sem egyszerűbb: Megszabadult most már ő is anyutól...

Szóval most egy darabig a béke az rendben van, míg oda nem értünk csak addig?? Hát, igen azt hiszem addig tartott :D

- Hívál végre egy taxit??- kérdezte idegbeteg módjára Mira Mike-től

- Hívtam azt mondták várjuk meg, az a kocsi éppen ide tart utasokkal... Mira nyugi nem maradunk itt a reptéren, mint a Terminál filmben!

- a miben??- nézett rá értelmesen Mira

- Tudod, mit hagyjuk!!!- mondta unottan Mike én inkább hozzábújtam

- Mike te annyira szerencsétlen vagy!- nyögte be Mira ismét

- Már megint milyért?? Amikor ide tartottunk Kanadába akkor én voltam a világ legjobb fej embere...

- az akkor volt!- vonta meg a vállát- és most az most van...- mondta elgondolkozva xD Hát igen neki az ilyesmiken gondolkozni kell :D

Mi meg ott álltunk Mike meg velünk szemben én meg éppen „értelmes”... nah jó mindennek mondható beszélgetést folytattam a nővéremmel csak ÉRTELMESET NEM!!!!

- Jajj... Istenem Mira... idősebb vagy, és mi lenne, ha békén hagynád végre és nem baszogatnád?? Lehetne végre ennyi eszed!!!- mondtam teljesen „idegesen”

- Mi lenne ha befognád??- kérdezte tőlem karba tett kézzel és hülye fejet vágott mellé de aztán egymásra néztünk és utálok fejet vágtunk egymásra ami vegyült a megvető pillantásokkal. De nem, mi nem bírjuk egymást utálni, aztán egyik pillanatban mind a kettőnkből kidőlt a nevetés Mike meg csak állt ott rázta a fejét mosolyogva

- Lányok... ajjj ti se változtok!- nézett ránk csodálkozó és még is olyan tekintettel, ami tele volt szeretettel hallottuk ajtók csapódását, de nem foglalkoztunk vele, mert mi éppen avval foglalkoztunk, hogy nevettünk egymáson és egymásra dugtuk a nyelvünket ki

- Amy!- hallottam magam mögül egy hangot megfordultam és nem hittem el ott volt David és a többi okos tojás hírtelen a szemem megtelt könnyel a gyomromba és a torkomba éreztem a szívem egyszerre, hogy mintha ott verne.

- Atyám David!!!!!- kiabáltam el magam és már a nyakában lógtam

- Amy??- nézett rám csodálkozva a többi csapattag, és akik éppen a csomagtartóból húzta ki a fejét, mivel eddig azért marták egymást meikük vegye hamarabb ki a csomagját onnan :D

- Mira!!??- kérdezte Pierre rám nézve én meg David karjaiba bújva a nővérem felé böktem, és ahogy összenéztek mind a kettő eldobott mindent és rohantak egymáshoz.

Davidet el sem akartam engedni egyik kezemmel fogtam a derekát, ahogy ő is az enyimét úgy öleltem végig a csapatot

- De jó titeket látni! El sem hiszitek!- mondtam és a könnyeim törölgettem- Annyira...

- Hiányoztatok!- nézett Mira bele Pierre szemébe

- Khhhmmm......- hallottam Mike hangját meg a hátam mögül és hát igen éppen eléggé félre érthető helyzetben voltam Daviddel, kicsit olyan volt, hogy mindjárt megcsókolom, de ez most mellékes. Az a tény hogy:, hoppáááá róla egészen megfeledkeztem :$

- Jajj srácok!- mondtam és gyorsan Mike-ot átkaroltam- hagy mutassam be Mike-ot...- néztem a srácokra, akik csak néztek ránk én meg folytattam- a vőlegényem!- fejeztem be nagyhezen a mondatom és Davidre néztem, akinek a szemében láttam azt hogy mindjá öl... Megöl egy Mike-ot és Mira is kb. így nézett a vőlegényemre, pedig Mirával még nem is jártam xD

- A vőlegényed??- kérdezte Pierre és kérdőn nézett Davidre, aki csak nézett rám aztán láttam, hogy a kezemre csúszik a keze ami Mike mellkasán volt és tisztán látható volt a gyűrűm amiben gyémánt volt:$

- Igen a vőlegényem!- mondtam

- és hogy-hogy itt vagytok Kanadában?? Szüleitek?- kérdezte Jeff

- rendben vannak, igaz éppen összevesztünk velük olyan, szinte hogy... áhh látni se akar őket soha többé!

- Azért szörnyű hogy ide fajultak a dolgaitok velük!- mondta Seb

- Örülök h megszabadultam tőlük!- mondta Mira

- Egyet kell értenem vele!- mondtam

- Srácok, jó itt ez a kis talika de nem folytathatnátok máskor?- jött oda Pat és szúrósan Pierre-re nézett persze Mirát ölelgette- Te Pierre előbb nyugtattam Meg a barátnődet, hogy nem csalod meg, éppen nem rég raktam le a telefont és már most más csajt ölelgetsz?

- Igazi boszorka az a nő!- mondta Pierre, de kelletlenül elengedte Mirát és adott egy puszit az arcára

- Remélem, még találkozunk!- mondta neki Pie

- Talán!- mondta Mira és adott az arcára egy puszit ős is, a többieket is végig öleltük, de aztán elkaptam Jeff karját

- Vigyázz drágám a fácánokkal, és a hajvasalóval csak óvatosan nehogy oldalt forró legyen és hozzáérve megégessed a leghímesebb vesszőt ;)- kacsintottam rá ő meg elnevette magát

- Megfogadom a tanácsod- ölelt meg megint aztán hátat fordítottam neki és a kocsiba készültem beszállni- Amy......- szólt utánam Jeff- képzeld azóta egész fácán TENYÉSZETEM VAN!- erre elnevettem magam

- Nagyon jó, de aztán vigyázz, nehogy meglepetés érjen!- kacsintottam rá és beszálltam a kocsiba az ajtót becsaptam és csak bámultam ki az ablakon láttam még Davidet, aki eléggé magába esve, elgondolkozóan nézte a csomagjait aztán Pierre veregette a vállát.

Aztán az ajtó elindult, és lassan eltűntek a szemem elő, de ahogy Mirára néztem aki velem szemben ült a kis buszféleségben

- Mira, minden oké?- kérdeztem tőle és rám nézett tiszta könnyektől csillogó volt az arca

- Nem nincs semmi sem rendben!- mondta és akkor beültem mellé Mike-ot otthagyva egyedül és láttam magába roskadt ő is nem gondolta, hogy ebből ez lesz, hogy talán én meg David egyszer újból, Áhh én ezt nem hinném, úgy érzem hogy én már Mike-hoz tartozom most már. De azé bennem is megingott valami, de lehet, hogy David már csak szimplán hiányzik...?? Nem tudom, nem is akarom tudni, nekem most Mike és Mira legfontosabb ők töltik ki az életem, anyuék meg nem lógnak a nyakamon, jó így nekem édes 3-sban és jó lenne télleg ha Mirának sikerülne Pierre-től elszakadnia, de nem minden áron, ahogy anyuék akarták, de ha nem megy neki és együtt boldog vele, akkor legyen engem nem zavar ez sem.

- Mira!- mondtam és magamhoz öleltem

- hiányzik!- szorított magához- Most tudom igazán mit... Inkább kit vesztettem el! És még jön Pat is... belém tiport! Megalázott

- ne hülyéskedjél, senkinek se alázott meg téged!- mondtam neki és komolyan így volt, ki alázta volna meg? Ez úgy érzem Pat-ot minősítette nem pedig a nővérem és Pierre-t

- De...

- DE NEM!- mondtam neki akaratosan- De mit is mondott Pierre...?? Jajj ez a nő... úgy érzem nem bírja!

- Lehet, de én Amy nem akarok vele találkozni többet!- mondta könnyekbe

- Nem fogunk! Reméljük!- mondtam és magöleltem

Megérkeztünk egy szállóba ahol kibéreltünk egy hatalmas szobát, amit álladó lakóknak szoktak kiadni mi meg egy jó darabig itt maradunk csak majd jóval az ünnepek után akarunk valami állandó albérletet vagy esetleg házat venni.

Mira beköltözött a szobájába és az ágyon ülve magához vette a gitárját és hallottam egy egészen lágy dallamot miközben pakoltam a nappalinkban és felcsendült egy ismerős dal, egy ismerős dal ami egy repülőn született:

Vajon mit mondhatnék, tudod éreztem rég,
most eljött a perc, miért nem felelsz?
Betakar az éjszaka és a világ halk zaja,
minden eltűnt mi szép, a csend szólít még.
Húzz magadhoz, megköszönnék mindent, (húzz magadhoz)
titkainkat suttogja az éj, fogva tart a szenvedély ,
de nincs esély...

/ Léptem lassan az ajtó felé ami nyitva volt Mira ott ült az ágy tetején girátozva és énekelte a dal, ahogy jött a reflén az ajtófélfának dőltem és csatlakoztam a számhoz, meglepődött Mira, de nem hagyta abba a kisíérőt sem és az éneklést sem. Lassan az ágyhoz értem kis lépteimmel és leültem mellé/

Refr:
Szoríts magadhoz még, most mennem kell,
minden könnycseppem kér, hogy engedj el.
Ez a pillanat üldöz, s fogva tart, ez végtelen harc.
Csak egy pillanat kell, hogy érezzem,
csak egy érintés még, hát fogd a kezem.
Kérlek, töröld le most a könnyeidet,
szeress, míg lehet.

Ami volt véget ért, minden eltűnt mi szép,
halvány régi kép csak az emléked ég.
Többé nem jöhetsz velem más lesz, az életem
Nem kell, hogy megvárj, elmúlt ne bánd.
Húzz magadhoz, megköszönnék mindent, (húzz magadhoz)
titkainkat suttogja az éj, fogva tart a szenvedély,
de nincs esély...

Szoríts magadhoz még, most mennem kell,
minden könnycseppem kér, hogy engedj el
Ez a pillanat üldöz, s fogva tart, ez végtelen harc.
Csak egy pillanat kell, hogy érezzem,
csak egy érintés még, hát fogd a kezem.
Kérlek, töröld le most a könnyeidet,
szeress míg lehet.

Szeress, míg lehet! Szerettél, míg lehetett!

Aztán megöleltük egymást:

-Amy nem akarom azt, ami 1 éve volt, kimásztam belőle, nem akarok mindent újra kezdeni!- mondta a fülembe súgva halkan- De azé még imádom ezt a várost!- és az ablakhoz sétált és elég pazar kilátás volt a városra- Egyszerűen imádom ezt a helyet!- mondta és mosolyogva rám nézett, de azért még azok a könnyek a szemében ott csillogtak.