- Sajnálom!- jött oda jó sok idő elteltével Mike és megfogta a két kezem- igazad van, és ezek után megértem, hogy félsz tőlem! Elmegyek... haza, Európába vissza!

- Értem, ahogy érzed! De ne miattam tedd! Én tudok úgy élni, hogy ha velem egy országban vagy akárhol is vagy, én nem kerüllek!

- Nekem viszont szükségem van rá hogy egy kicsit messzebb legyek tőled! Ne értesd, félre imádom, ha a közelemben vagy, megnyugtat. De tudom, hogy az enyém soha se lehetsz már!- mondta és a szavai a szívem mardosták- De ez a gyűrű téged illet meg- rakta a tenyerembe- neked vettem a legtökéletesebb csajnak a világon! Szeretném, ha nálad maradna!

- Mike...

- hagy mondjam végig, amit szeretnék, aztán megyek, ne mondj semmit se!- mondta

- Rendben!- sóhajtottam a könnyeimet letöröltem az arcomról

- Szeretlek téged is, ahogy lehet nem látszott, de a nővéredet is Mirát!- erre elnevettem magam- Ő is olyan, mint te csak egy kicsit durvább kiadásban

- Én is ilyen vagyok Mike- mondtam halkan lehajtott fejjel ere ő felemelte a fejem és tudtam azt akarja, ismételjem el amit mondtam- Én is ilyen vagyok, csak lenyugodtam, melletted! Te komoly voltál így úgy éreztem fel kell nőnöm hozzád! Ha Daviddel vagyok vagy bármelyik sráccal ő mellettük vagyok a régi önmagam, mert ők pont ugyan olyan hülyék, mint én! Sajnálom, hogy a dolgaink idáig fajultak és hogy most majd külön utakon, két külön irányba, nagyon rossz!- mondtam és sírtam fájt az egész... hogy most mi így... David járt közben az eszembe... a régi dolgok ott a szállóban a dalunk lényege Mirával, ami kettőnkről szól amit éreztünk... amikor ezt mondtam ki csak a vele megélt dolgok peregtek a szemem előtt, rájöttem nekem David az igazi... És hülye voltam akkora szülői hülyeség miatt az életem kettébaszni. De most itt vagyok, a sors újabb esélyével. A legújabbal hogy a szüleim és a saját hibámat rendbe tegyem, ahogy Mira is... ma jöttem rá miért is kerültünk vissza ide Kanadába... Nekünk itt sok-sok dolgunk van, méghozzá a szerelemért, a boldogságért. Hogy boldogok legyünk, mint régen! Réges régen... az a pont amikor télleg boldog voltam és szerelmes, úgy érzem legalább 10-20 éve is lehetett pedig az „csak” másfél év volt... nem több... csak is ennyi...

- Olyan vagy mint Mira?- kérdezte áhítattal Mike

- igen pont olyan! És tudod! Nagyon is örülök neki hogy olyan vagyok mint ő, de egy valamiben még is különbözünk. vagyis KETTŐ dologban!

- Igen?

- Nem elég a kinézet... ezt ne is számítsuk, utóbbi időben ez a modelkedés nagyon, de odabaszott mindenkinek és megváltoztunk... de vegyünk a belsőt!

- Ok! Akkor hallgatom!

- Mind ketten szerelmesek vagyunk, de máshol keressük a boldogságot! És nem hagytuk önmagunknak hogy boldogok legyünk!- mondtam ki és belül láttam Mike megsemmisült fájt neki ezt hallani- Engedtünk annak, hogy a szülők tönkre vágják a hatalmas szerelmet! Ők a hibásak, és tudod, én már haza se akarok menni!

- Mike mi akkor elrontottuk, amikor ezt hagytuk, hogy az életünk padlóra kerüljön!- jött be Mira tipikus modell lépésekkel és tűsarkú csizmában és miniszoknyában, hatásos szerelésünk buliban, ha már pasi hiányunk van :D- De tudod én akkor rontottam a legnagyobbat otthon, amikor te az ajtónkban álltál rózsákkal és nem basztalak ki páros lábbal a házból! De tudod, ami késik nem múlik! A táskáid már kibasztam az udvarra, eleget rontottad a levegőt körülöttem Mike!- mondta és az ajtó felé mutatott- Menj el!

- de...

- MENJ EL!!

- Én...

- Te! Igen! Na húzzál már!- mondta Mira és kilökte az ajtón odadobott neki egy doboz cigit meg egy öngyújtót- Gondolom most már kérsz cigit!- Nevetett, s jól bevágta az ajtót és összecsapdosta a kezét, mint amikor az ember keze piszkos lesz és leveri- Nah egyel, kevesebb hülye buzi van a házban! Tök jó!- mondta elégedetten

- Köszike Mira, de tudtommal ez itt a mi házunk és jó lenne, ha engem innen, mint fő buzit nem raknál ilyen kedvesen ki!- mondta David miközbe bejött a konyhába

- tudod, hogy értem!- vágta rá Mira mentegetőzve xD De ha már mira IS mentegetőzik réges régen rossz.

- Nem, nem tudom!- mondta idegbetegen David

- MI A JÓ ISTEN LENNE, HA TI BEFOGNÁTOK VÉGRE A SZÁTOKAT?????- kiabáltam rájuk

- Isten... igen isten vagyok!- jött be Pierre és megállt széttárta a karját- Egy sex ISTEN!

- Jajj ezt te olvasod ilyenkor, hogy mit kell mondanod vagy ezt te magad is elhiszed?- kérdeztem tőle fintorogva

- Mondd meg neki Mira hogy az vagyok!

- Mármint micsoda?- nézett rá Mira értetlenkedve

- Egy Sexisten!- húzta ki magát és elégedett fejet vágott

- Ezt te hol olvastad?? Melyik szaklapban? Valami SEXISTENEKNEK szólóban? Vagy mi???- nevetett rá Mira cinikusan, de a könnyei is folytak- Ne hazudj itt mindenkinek Pierre. Sexisten lehettél valamikor Jeffnél!- oltotta le és rám nevetett Mirus :D

-A nap további része egészen nyugisan telt... de estefelé hazajött Miss picsa alias Lachelle... az a nő kész... de hát valahogy éreztem, hogy ki kell csinálni!