Ott ültek az ajtónk melletti padon az őseink...

- Mira... Amy!- hallottam, hogy Seb hangja megremegett- a ház előtt 2 aprócska... vagyis ÓRIÁSI baj vár rátok!

- Mi?- néztünk rá értetlenül és ő meg egyszerűen a ház felé bökött és ott voltak ők... akiket a föld alá kívántunk, amikor ilyen kellemes pillanatban megjelentek, még jó hogy Lachelle-t 2 utcával előbb kidobtuk, nem azért mert útba volt... Nah jó útban volt, de nem az út közepén dobjuk az embereket ki, csak a HÁZBÓL ;) Szal nyugalom, ő csak ma felveszi ma legújabb rucikáját és kurváskodik valahol... és aztán Pierre-n számon kéri, hogy miért csalja... Jellemző kis picsákra, mint amien ő, hát csak nagyobb kivételben, szóval ő NAGY PICSA *hihihihihi*

- NEEE!!!!-  mondtuk egyszerre Mirával

- Lányok...- mondta Pierre, legalább is akarta, de tudtuk mit szeretne mondai,  de tudtuk szembe kell, nézzük velük, másodszorra nem basszuk a dolgokat el

- Kiszállunk, állj csak meg a kocsival!- mondtam, tudtam Mike műve, hogy itt vannak, nincs már aki féltve óvjon legalább engem a Simple Plan-es srácoktól

- Csak hogy visszaértetek!- mondta anyu, ahogy kinyitottuk a kocsi ajtaját és megláttak minket- Legalább lesz időtök a mai nap pakolni

- Igen, kipakoljuk azokat, amiket vettünk, különben nektek is Szia!- mondtam

- Sziasztok, mi is nagyon örülünk nektek, hogy itt vagytok, télleg fantasztikus!- mondta neki Mira idegesen, mert még köszönni se voltak képesek erre meg állatira allergiásak vagyunk, még ha a szüleink is... jóh ezt a legtöbbször letagadnák, de akkor is ők a szüleink, ha tetszik, ha nem, belőlük lettünk.

- Jajj hagyjuk a formaságokat, mennyünk haza! Gyertek lányok!- mondta anyu

- Minek?- kérdeztük kórusban tőlük

- Mert hazajöttök!

- azt már nem!- vágta rá Mira

- Ne itt beszéljük meg!- mondtam

- Mi elmegyünk, hozunk kaját!- mondta Chuck

- Pierre, David ti maradjatok!- mondta apu nekik ők meg visszafordultak, remélték megússzák, de hát nem nálunk nem lehet az ilyesmit megúszni.

- Én felmegyek az emeletre!- mondta Jeff jelezve h ő is marad, de nem fog beleszólni semmibe, szal nyugisak lesznek a körülmények, beültünk a hatalmas nappaliba

- Szép ház!- mondta anyu- nah de...

- Anyu miért nem hagytok minket békén egy kicsit?- kérdeztük-, Legutóbb amikor elvágtátok az életünket Mirával történtek a legnagyobb bajok, nem tudom, most ti mit szeretnétek elérni!

- Azt csak, hogy gyertek haza, üres a ház nélkülieteket!- mondta anyu, igen következik a lelki terror, tipikus ügyvédes cucc- Hiányzik, amikor néha egymásnak estek és veszekedtek, hogy nem kergetőztök a hatalmas házban és veritek egymást sikoltgatva a párnával... láányok gyertek haza, rossz nélkületek!

- Anyu, mi nekünk itt van életünk! Hagy maradjuk itt... a srácokkal igazán jól megvagyunk!- mondta Mira

- De...

- A lányokkkal semmi baj nincsen, nyugisan elférünk nagy a ház!

- Ezt látom, elvagytok, és nem hevernek minden felé olyan cuccok mint legutóbb- nézett körbe gondolom a kis vibrieinket kereste xD Hála istennek elrakták és nem hevertek minden felé amiket a kari fa alá raktak ki

- Rendben!- mondta anyu-, de hazalátogattok!- mondta anyu mosolyogva- Maradhattok, de...

- IGEN?- kérdeztük kórusban Mirával

- Amy hol a gyűrű az ujjadról? és ha már itt tartunk, hol van Mike???- kérdezte anyu

- hát izéé.. Mike az...- nem mertem folytatni, legalább is féltem

- Mikeal összeveszett nagyon!- mondta Mira- És Amynek elege lett és szakított vele! Képzeljétek el majdnem megütötte Amy-t Mike!- mondta és tudta ez majd a végén hatásos lesz- David volt, aki megvédte és kirakta őt a házból, mert féltette, hogy Amy-nek árthat...

- Igen éppen hogy elkaptam a karját, Amy szakított vele és nem akarta a házat elhagyni! Úgy mentettem meg, és kiraktam!- mondta David

- Komolyan meg akart ütni??- esett kétségbe anyu, azt hiszem Dav most nagyot, nőt a szemében- Jól vagy?? Nincs bajod?

- Nincs, hála Davidnek!- mondtam és a gitáros felé fordultam mosolyogva- Minden a lehető leges legjobban-rendben van!- mondtam Davidet nézve

- Rendben maradjatok! De ígérjétek meg hogy tovább tanultok!- mondta apu és anyánk kezét fogta- Anyátokkal elfogadtunk sok mindent amióta eljötteteket sok mindenen elgondolkoztatunk, főleg amikor közelegett a karácsony és ti nem jöttetek!- mondta- Rájöttünk sokat elveszítünk, nem ér annyit hogy mindenen veszekszünk veletek!

- Pierre, David és a többiek se olyan rosszak- sóhajtott és mosolygott anyu-, ha ti szeretitek őket! Maradjatok itt, nem kell ügyvédnek tanulnotok, csak mennyetek el fősulira vagy valamilyen egyetemre és tanuljatok annak, aminek szeretnétek! Meg amennyit, nem gond áljuk a dolgokat, nem lesz bajotok soha se a pénzzel!

- Így sincs!- mosolygott Mira- Anyu nekünk a modellkedés időnk nagy részét kitöltik, és Amy-vel gondolkoztunk azon, hogy kiadunk egy Cd-t kicsit abba is belekóstolunk, sok minden megnyílt előttünk, amikor befutott híres modell pár lettünk! Ott a színészkedés, tudod hány szerepet utasítottunk vissza? Egyelőre egy valami van, ami fontos nekünk az, hogy minden Modell helyt álljunk, amikor meg úgy érezzük, kinőttünk belőle abba hagyjuk és jöhet a többi!

Igen ez a nap is eljött, nehezen, de megérkezett! A szüleink megértenek minket, és támogatnak is minket. Talán minden a régi lett, és ez kellett, hogy ott hagyjuk őket és észhez térjenek? Talán igen, de jó volt tudni ismét velünk vannak s nem ellenünk!

- Holnap reggeli géppel megyünk haza! Maradhatunk itt?- kérdezte Pierretől apu

- Persze gyertek, megmutatok egy üres szobát, és ha az jó maradjatok!- mondta és felkísérte őket

- Te ez hihetetlen!- mondtam, ahogy eltűntek a szülők Mirának

- Az! Ezek télleg ők voltak??? KOMOLYAN???- mosolygott ő, is mint a vadalma =) :))))

- Azt hiszem, de már semmiben se vagyok tuti ha róluk van szó!

- Elkezdtek tanulni divattervezőnek lehet!

- Én is erre gondoltam!- mondtam, de van 2 hónapunk, hogy szeptember óta mindent bepótoljunk meg ilyenek... nagy izé lenne az egész, ha most...

- kurva sokat kéne pótolni... ááááhhhh BULIZUNK!!!!!!!!!!- kiabálta el magát Mira és a srácok is hazaértek pár pizzával közösen megzabáltuk az ősökkel és beszélgettünk, aztán odajutottunk, hogy elkéne utazni valahová velük együtt Szilveszterezni... vajon ez jó ötlet-e? Mirával a srácokra néztünk, hogy ők mit szólnak az egészhez:

- Nem szeretnénk, mint azt másfél ével ezelőtt!- mondta Chuck- a lányok nekünk nagyon fontosak...

- Nem lesz!- mosolygott- Ígérjük!

Így rábólintottuk és másnap elintéztük a jegyeket a gépre és foglaltunk szállóban szobákat is. De hogy hová? Rodoszra ;)

2 nap múlva már a reptéren álltunk hajnali 6-kor és vártuk, hogy bemondják a gépünket hogy lehet beszállni