- mondja szívem!- nézett rám

- Nem akarsz nekem végre gyűrűt venni!?- kérdeztem tőle és eléggé nyilvánvalóvá tettem a célzásom legalább is ő felé, hogy igazán megkérhetné már a nővérem kezét :D Aprapó nővér! Igen, nos, ekkor, amikor a kezem kérettem meg, az az pontosan Mirájét éppen ivott az illető és hát szegény Jeff bánta hisz az egészet az arcába köpte, aki most csupa Mira nyál és vizes is lett egyben

- Hogy mondtad!??????- akadt ki

- Szóval Pierre veszel nekem gyűrűt?

- MIRA!!!- kiabált rám az igazi Mira xD

- Most mi a bajod!?

- Az hogy itt kéreted meg a kezed!!!- mondta idegesen hisz most az ő „életével” játszom

- Én kezem nem a tied szal kussta van!- nyújtottam ki a rá a nyelvem és Pierrehez visszafordultam- Szóval veszel nekem gyémántos gyűrűt és mellékelsz ugye mellé egy hitelkártyát is tudjak shoppingolni!?????- kérdezem nyafogva xD

- Fasz rögtön nem kéne, miközben a kezedet kéri meg!?- kérdezte idegbetegen tőlem Mira xD- Fasz a szádba???

- Te csak húgica ne szólcsizzál be mert, most énecském beszél Pierrécskével! xD- mondtam plázapicsásan, de már majdnem elröhögtem magam xD- Éppen az eljegyzimet dumcsikázom meg!

- Jól van dumcsikázzad meg az elgyezicskédet!- mondta ingerülten Mira

- Jajjjjj milyeeen vaaaagy!!!!!- nyafogtam

Aztán csönd volt az ’eljegyizcskémet” nem beszéltem meg „Pirrécskével” xD. Haladtunk a pláza felé aztán persze a csend abba maradt, mert David valamit talált két ülés közé szorulva:

- Ez meg mi itt, ami kilóg!?- kérdezte

- Ha a gatyádból lóg, ki az azt jelenti, hogy a faszod-megtaláltad! Ami csoda... De Dav örülj neki, legalább kinőt ;)- mondta neki Chuck és a végén rákacsintott

Mirával meg a többiekkel elkezdtünk röhögni:

- Nyugi drágám!- rakta a kezét Mira David vállára- Én ilyen töketlenül még jobban imádlak!- mondta és egy puszit nyomott a szájára

- Menj a víz alá!- mondta neki David- Különben megtaláltam a turné alatt eltűnt gatyát!- dugta Mira orra alá az ördögökkel teli boxert xD a nővérem meg felsikoltott a sofőr meg hatalmasat fékezett én pont Pierre-re néztem így én előre estem Pierre felé és pont úgy igen, oda pont a lába közé. Mira meg ráesett Davidre és a lábán támaszkodott meg, úgy ahogy és pont az alsó nacijára rakta a kezét.

Észbe kaptunk és mindenki úgy tett mintha semmi se történt volna és nem történtek volna meg azok a félre érthető helyzetek. Persze a sofőr nem felejtett. (Ilyen 8 személyes mini buszuk van a srácoknak különben)

-Mi van kisanyám kitőrt a második világháború!?- szólt hátra a sofőr ingerülten- Ne sikíts még egy ilyet mert majdnem karambolóztam most is!

- Miért nem figycsized az útcsit!?- kérdeztem tőle idegesen xD huhh, igen már rá is szoktam erre a „plázás nyafira”... nem baj majd vissza szokcsizok :D

- Mert sikoltasz!- kiabált a söför a srácok meg röhögtek

- Nem sikítoztam!- mondtam Mirával egyszerre

- Atyám... Srácok, ha ezekkel együtt jöttök én, nem viszlek titeket! Ti se vagytok semmik, de a csajaitok sem! Nem elég h ikrek és totáliasan egyformák is... meg hülyék!- morgott a söfőr :D xD

- jól van Mark indulj már el!- nyögte ki Chuck nehezen igaz de sikerült neki

- Kicsim!- hajolt hozzám közel Pierre, bevallom kicsit megriadtam most ott kezdjek ki a pasim meg a nővérem előtt Pierre-vel!? Jó hogy mindenki bele ment ebbe a szerepcserébe és hitelesnek kell lennie... de akkor is!!!

- Hmm!??- néztem rá, ő meg szájon puszilt mást mivel nem hagytam neki, ez is meglepett, most ez válasz volt Mirának az előbbiért!?? Nem tudom... de nem is izgat, azt hiszem!

- Az előbb te...- és lenézett, pontosan jól tudtam, hogy mire céloz, szetem rendesen bele is pirultam a dologba- Este!- kacsintott rám és most télleg megcsókolt...

Eszembe jutott az a nap amikor találkoztam vele... és a többiekkel, mekkora nagy kavarodást okoztunk aztán persze a dolgok helyre álltak, egészen minden jó volt amíg haza nem értünk és el nem mentünk anyuékkal nyaralni. De most újból velük ülünk egy kocsiban, velük lakunk egy házban! Hihetetlen! Hiszen, MINDEN a régi lett, ISMÉT!

Én is meg a nővérem, Mira is, megtalálta valós énjét, azt igazi őrültet, akik voltunk ezelőtt is, amikor önmagunk lehetünk. Jó nagyon is hogy újból magam vagy, saját magam. Az igazi személyiségemmel és nem egy látszólagos kialakított valakit lát mindenki bennünk, hanem önmagunkat, minket! ÉS ez tök jó.

Ez a csók mind ezt a dolgot eszembe juttatta, az első esték, a kavarodás randik, eszméletlen nyár volt az, ahogy talán az elkövetkezendő: másodpercek, percek, órák, napok, hetek, hónapok, évek is lehetnek. Sőt! Lesznek, is! Legalább is szívemből remélem, hogy: Igen, lesznek!

Hát szóval, igen, Pierre csókja, olyan volt, mint régen is, amikor utoljára ő csókolt engem. Jó volt, egyben persze az a fura érzés is bennem olt. Feltűnés mentesen eltoltam magamtól hogy hagyjon és mosolyogtam rá, hogy a többieknek a változás „kettőnk” között ne tűnjön fel, hiszen én most Mira vagyok, Sorry-t mutattam a nővéremnek a kezemmel (igen van saját kézjeles kommunikációnk) ő meg intett, hogy ok, tudtam hogy semmi baj nincs, Davnek a fülébe súgott valamit aki csak bólogatott, a Dav meg Pie  összelesett. Azt hiszem minden a legnagyobb rendben volt, ezt így mind egy pillanat alatt levontam az arcokról, és akkor válaszoltam neki:

-Feltétlen! Este...!- mondtam neki szenvedélyesen, ahogy Mira szokta, talán egy kicsit ki is parodizáltam őtet :D

És lassacskán megálltunk, a pláza előtt. Igen megérkeztünk :D xD