Február vége fele vagyunk. És már az új házunkba voltunk. Nagyon jó volt otthon lenni, bútor volt, kényelmes ágyak. Meg minden, ami kell. Persze reggel kivételesen nem David keltett, hogy puszilgat, hanem Jeff szaladt be hozzánk.

- Mi az kopogni nem tudsz??? – rimánkodtam rá.

- Nem, mert valamelyik kutya pottyantott éjjel. – Jeff.

- Megint beszartak a kutyák? Tuti Delilah volt. – David.

- Az én kicsim, biztosan nem, ő szobatiszta!!! – jött be Pierre.

- Talán azt hiszed Dasy volt, amikor ő úri lány…. – morogtam.

- Delilah is úri lány! – Pierre.

- Vesszetek már össze, hogy melyik rühes dög tiszta és melyik nem. – Mira.

- Nem rühes, Delilah nem rühes.

- Jó gyertek, le. – jeff.

- Skacok, ezek tök édesek!!!! – Chuck.

- Mi a kutyaszar?? – én.

- Szó se volt szarról. – Jeff. Majd Dasy kosarához mentünk.

- Ezek… ezek nem Delilah-é. – Pierre.

- Ezek Dasy-é!!!!! – ugrott a nyakamba Mira. Ugyanis Dasy-nek kölykei születtek, attól a kutyától, akivel régebben volt.

- És mi csinálunk velük? – én.

- Majd elajándékozzuk őket. – Seb.

- jó ötlet.

- Gyertek reggelizni! – David.

- Megyünk, megyünk.

- Én nem vagyok éhes. – fordultam el a kajától.

- Jól vagy? – Dav.

- A gyomrom valahogy nincs rendben.

- Biztos a tegnapi tojásos izétől, fura íze volt. – Jeff.

- Kösz, hogy emlékeztetsz rá. – rohantam el a fürdőszobába hányni.

- Jól vagy?? – Miri.

- Persze.

- Tényleg skacok, nem kell állatorvost hívni?? – Chuck.

- Minek?

- Hát a kutyának. – Seb.

- De, de sztem, hívjunk. – Pierre. Telefonáltak az orvosnak, én addig a fürdőszobába bámultam a wc vizét, azaz ott ültem fölötte.

- Jól vagy húgi?? – jött be Mira.

- Jobban.

- Mit ettél te össze-vissza?

- Nem tudom.

- Nem tetszel te nekem, valami bajod van, hulla sápadt vagy.

- Jobban ismersz, mint én magamat. – mosolyogtam.

- Úgy van, elvégre te vagy a jobbik felem.

- Köszi.

- Nah, gyere, állj fel, egy kicsit kell enned. – húzott fel, majd kitámogatott a konyháig.

- Jól vagy édes. – ugrott hozzám David.

- Jól.

- Ezt edd meg. – tett elém Miri egy kis pirítóst.

- Hívtam orvost! – Pierre.

- Jajj minek, egy kis rosszullét nem fog padlóra küldeni. – morogtam.

- Nem hozzád hívtam, a kutyához. – Pierre.

- xD az más, de azért kösz, hogy ennyire aggódsz.

- Bocs, hogy vagy?

- Voltam jobban is. – mosolyogtam.

- Akkor jó. – Pierre.

- Nah én lelépek futni srácok, majd jövök. – ment el Seb.

- Ok. – a kajától jobban lettem, közbe az állatorvos is kijött. Adott a kölyköknek oltást, meg ilyenek, megállapította, hogy egészségesek, meg minden. Volt 5 kölyök. Majd elment.

- tök édesek. – ült le a kosár mellé chuck.

- Azok.

- Miri, mit szólnál, ha küldenénk belőlük egyet anyuéknak? – én.

- Benne vagyok, örülni fognak.

- Én meg viszek egyet a szüleimnek. – Pierre.

- Ok.

- De 3 akkor is marad. – David.

- Remélem, nem akarjuk megtartani őket?! – Jeff.

- Nekem elég ez a két ördögfajzat. – néztem Delilah-ra, meg dasy-re.

- Akkor majd odaadjuk valakiknek. – Chuck.

- Okés.

Delilah tök aranyos volt, ott anyáskodott ő is Dasy kölykei felett. Pierre és David meg a nappaliba dumáltak, de amikor mi a közelükbe került a nővérem, vagy én akkor elhallgattak.

- Szerinted miről beszélnek? – Miri a konyhába.

- Nem tudom. Lehet valami örültséget kitaláltak megint. Mindjárt jövök. – rohantam el a klotyóba.

- Amy elég fura, nem?! – Chuck.

- De, de szerintem valami szart evett. – Jeff.

- ne emlegesd, mert megint rosszul lesz. – david.

- Jó, jó. – közbe megint kijöttem, de nagyon szarul voltam.

- Felmegyek, lefekszek. – nyögtem oda a többieknek.

- Felkísérlek. – szaladt oda hozzám David. Befeküdtem az ágyba, David meg félig mellém feküdt. – Itt maradjak veled?

- Nem, muszáj.

- Csinálok neked teát, meg hozok kekszet. – takart be Dav, majd lement.

- Hogy van? – Pierre.

- szarul. – ment teát készíteni David.

- Alszik?? – Miri.

- Aham, valószínűleg.

Amég én aludtam Dav hozott fel nekem teát, meg szendvicset, kekszet, aztán lement a többiekhez, akik ott punnyadtak a nappaliba, vagy a kiskutyákat nézték. Mira feljött hozzám és vett a kekszemből, mert a ropogásra ébredtem fel.

- Hogy vagy drágám? – nézett rám vigyorogva.

- Szarul, de büszkén, kül jobban.

- Igen eléggé szarul nézel ki.

- Kösz.

- Tudod, hogy ami a szívemen az a számon. – vigyorgott Miri.

- Ismerlek.

- Kül, nem lehet, hogy terhes vagy húgi?

- Biztos nem. David-al védekezünk és a tegnapi kaja… fuujjj… - füllentettem.

- Jól van. Zabálj kekszet, hátha jobban leszel.

- Zabálnék, ha nem ennéd el előlem. – nevettem, ugyanis Miri elkezdte két pofára tömni magába. xD

- Bocs. – majd egy puszit nyomott a homlokomra és kiment.

*Odalenn a fiúk épp kártyáztak*

- Te majom, ebből nem rakhatsz kettőt! – szólt rá Chuck Jeff-re.

- De mért?

- Csak.

- Hogy van Amy?? – David.

- jobban, felvidítottam.

- Jól van.

- Skacok, kül Seb hol van??? – Pierre.

- Pass. Azt mondta, futni megy. – Chuck.

- Lehet, lefutotta térdig a lábait. xD – Jeff.

- lehet. – de közbe Seb már rég nem futott, hanem valakivel elvolt.

Este fele én is lebillegtem a lépcsőn. Jeff, Chuck és David volt lenn.

- Hogy vagy? – ugrott fel Dav.

- Most már jól. - Miri-ék??

- Hármat találhatsz. – Jeff.

- Ohh értem. – majd odamentem megnézni a kölyköket.

- Rossz az a kutya, mert nem védekezett és most itt nevelhetjük az apródot. – röhögött Chuck.

- legközelebb veszünk neki citromos óvszert. – Jeff.

- Ok. – nevettem.

Majd megjelent Pierre egy szál boxerbe.

- Szevasz, ne is köszönj. – David.

- Csá.

- Mi csinálsz? – én.

- Inni jöttem. - dobta le magát a kanapéra a többiekhez.

- Huh, de meleg vagy. – Jeff. – Jojjj, ne érj hozzám.

- Mért te hideg szoktál lenni utána? – Pie.

- Nem tom.

- Sztem Jeff már nem is emlékszik, hogy, hogy kell csinálni. – jötte le Miri is.

- Ne hallgatózz!

- De emlékszik, mert a fácánok, meg Chuck emlékezteti. – David.

- Ohh tényleg, meg a gumifiúk.

- Azok az enyémek!!! – Chuck hisztisen.

- Akkor a gumilányok!

- És hajvasalók hol vannak?? – én.

- Azok a fürdőbe várnak. – Jeff.

- Szegény hajvasalók. – David.

- Faszosak lesznek. – jött be a nappaliba Miri.

- De jó az inged. – nézett rajta végig Chuck.

- Ne nézd!!! – Pierre.

- Én nem is.

- Nincs mit látnia. – Miri.

- akkor jó. – egész jól elvoltunk egésznap a srácok elszórakoztak én is jobban lettem, de Pierre és David még mindig sokat susmusoltak együtt.