Pár nap eltelt és eljött március 9.-e. Pierre és David összepakoltatták velünk a cuccainkat, felszálltunk csak négyen egy gépre, és mi nem tudtuk, de elvittek minket Maníliába a Fülöp szigetekre. Kb Kína mellett v. alatt lévő szigetek, gyönyörű volt, de nem értettük, hogy mért jöttünk ide. Valahogy fura volt, hogy csak úgy elmegyünk, de nagyon örültünk. A tengerpart mellett egy gyönyörű szállodába mentünk, teljes ellátással és szinte minden percünket a parton töltöttük négyesbe. Örültünk, hogy elszabadulhattunk a Montreali hidegből.

- Jajj itt olyan jó a nap, tiszta barnák leszünk, mire hazamegyünk. – én.

- De még ide se jöttünk. – David.

- Tudom.

Mirával azt a tipikus modelles fekvést vettük fel, Dav meg lefényképezett minket.

- gyere úszni, szívem. – Dav.

- Szaladok.- majd berohantunk a vízbe, mint ahogy a Baywatch-ba régen a vizimentők és egy csomót úsztunk.

- Pierre, nem láttad a baseball sapim? – Miri.

- Ott van asszem, Dav pólója alatt. – felvette a sapiját, majd hasra feküdt, Pie meg mellette ült és napozott, majd elkezdte simogatni Mira hátát és lefeküdt mellé. Miri-nek meg eszébe jutott, amit Miamiba érzett a tengerparton, szerette nagyon Pie közelségét.

- Mit nézel a hátamon?

- A tetkódat nézem, eszembe jutott, amikor Miamiba csináltattuk, meg amikor ott voltunk. – Pie.

Közbe David és én felidéztük együtt úszás közbe, amikor először együtt voltunk Hawaiin.

- Emlékszel, mekkora patália volt, amikor anyud megkérdezte, hogy mit csináltunk hajnalig a tengerparton Hawaiin? – David.

- Igen, én meg közöltem vele, hogy dugtunk, mekkorát nézett. – nevettem el magam. – És Mira is hogy helyeselt.

- Mindenbe kiáll melletted, non rendes.

- tudom. – majd elúsztunk ilyen sziklához és ott kiültünk. Mira és Pie meg egymást kenegették naptejjel, meg sétáltak. Elmentünk később ebédelni, majd körbe a városba, már vettünk is ajikat az otthoniaknak.  Este együtt elmentünk vacsizni, aztán le a tenger partra esti fürdőzésbe, a városba fagyizni, meg ilyen utcai árusokat lesni.

Másnap reggel március 10.-ére ébredtünk. Olyan közömbös volt ez a szombat számunkra, mint az összes többi, pedig valamit jól elfelejtettünk.

Reggel a fiúk nagy kedveskedéssel ébresztettek minket, meg a szobapincérek is ágyba hozták a reggelit.

- Lemegyünk a partra?? – én.

- nanáá. – értettünk egyet mind, lementünk, megint ott aszalódtunk.

- gyertek röpizni! – Miri. Nagyon király volt a röpi, mindig a homokba fetrengtünk miatta. Én meg leöntöttem Pierre-t egy pohár jeges vízzel.

- nah most meghalsz!!! – rohant utánam, majd elkapott, de finoman persze, felemelt, miközbe én visítottam a fülébe, bevitt a tengerbe és iszapot kent rám.

- Ne hagyd magad húgi, üssed!!! – Miri.

- Téged is kinyírlak! – majd engem ott hagyott és elment Miráért, elvitte egy ilyen stégszerűségre és ott beugrott vele együtt.

- Pie se komplett. – röhögött Dav, majd kihúzott a vízből, elmentem zuhanyozni, mert csupa homok voltam. Majd elmentünk hot-dog-ért, leültünk az árnyékba lazítani. A két srác rendszerint sört ivott, Miri és én, pedig hűsítő alkoholmentes koktélt. Dél után nem bírtuk megállni Miri-vel, hogy ne menjünk el egy csajos bevásárlásra, addig a srácok meg intéztek valamit. Este fele, pedig a fiúk kérték, hogy öltözzünk fel szépen, valami estélyibe, vagy ilyesmi, majd mondták, hogy két külön kocsi fog jönni értünk és menjünk el velük. Először Miráért jött egy koromfekete limuzin, majd értem is jött egy kék limó. Non spécik voltak. Mirit egy kikötőhöz vitte.

- Hol vagyunk, itt nem tudok menni, ilyen homokba, a tűsarkúmba. – Miri.

- Mindent meg fog tudni. – majd a sofőr fölkísérte őt egy stégre, egy bazi nagy hajóhoz. Majd ilyen fehér ruhába öltözött hapsi besegítette őt hajóba és feltessékelték a hajó tetejére. Majd megpillantott egy megterített asztalt gyertyával és más fényekkel, aztán Pierre-t ahogy támaszkodik a korlátra és néz kifele.

- öhöm. – köszörülte meg Mira a torkát.

- Kicsim, azt hittem hamarabb érsz ide, gyönyörű vagy. – mondta majd megcsókolta. Mirin egy sötétkék estélyi volt, egy-két rózsa volt rajta, a haja, pedig ki volt engedve. Pierre-en pedig fehér ing, sötét farmer, meg valami jobban kinéző cipő.

- Köszi, te is jól nézel ki, de mért jöttünk ide??

- Mindent meg fogsz tudni. – majd elindult a hajó a tengerre.

Közbe engem is elvittek egy állati gyönyörűen megvilágított étterembe, minden tele volt virágokkal, meg rózsaszirmokkal, és nagyon kellemes volt, de ez nem étterem volt, hanem egy állati nagy szálló féle, de ilyet még sose láttam. Kint meg egy szép virágokkal teli kert, és ott kinn két személyre egy asztal. Non hangulatos volt. Aztán megjelent David egy vörös rózsával a kezébe.

Rajtam is estélyi volt, fekete és apró fehér virágok voltak rajta, nekem is ki volt engedve a hajam. David meg ugyanúgy fehér ingbe volt, egy-két csíkkal, farmer és egy édi csuka.

- Nem hiszem, hogy ezt a gyönyörű ruhát most húztad elő a szekrény aljából. – mondta, majd odaadta a rózsát és megcsókolt.

- Nem, de otthonról hoztam.

- nagyon szép, gyere, üljünk le. – majd az asztalhoz tessékelt, láthatóan ideges volt, mert majdnem a szék mellé ült.

Közbe Pierre és Miri is ültek és beszélgettek és fogták egymás kezét, de szegény Pierre is eléggé izgult, izzadt volt a tenyere, meg minden. És halk zene szólt közbe. Majd hoztak nekik kaját, az első fogást. Nagyon jól elvoltak közbe, romantikáztak, beszélgettek, nagyon jól érezték magukat.

David és én is ettünk, nekünk is volt zene, folyamatosan beszélgettünk, sőt sokszor elfelejtettünk enni. Majd amikor eljött a vacsoránk vége kimentünk a kert egyik sarkába, én rózsával a kezembe és néztük a holdat, teli hold volt, és a sok virág illata szállt körbe a levegőbe.

- Kívánsz valamit?? – David.

- Hogy örökre együtt maradjunk. – mosolyogtam, Dav is szélesen elmosolyodott, majd megcsókolt. Egy kis csók után elfordultunk egymástól és néztük a holdat, majd egyszer csak Dav mögém térdelt. - Jól vagy??

- Tökéletesen. Figyelj, nekem ez az idő nagyon sokat jelentett, amikor visszajöttél hozzám, és amikor elmentünk Rodoszra, meg a sok szép emlékünk, meg azok lökött Jeff-ék. Szóval nekem, te nagyon sokat jelentesz és…. – egy dobozt tartott a kezébe, benne egy gyönyörűen csillogó gyémántgyűrűvel. – Hozzám jössz feleségül, Amy??? – egy pillanatra elgondolkodtam, de ahogy kimondta a nevem, rögtön éreztem, hogy mennyire szeret.

- IGEN, igen!!!! – mondtam ki hangosan, majd az ujjamra húzta a gyűrűt, én meg a nyakába ugrottam és megcsókoltuk egymást, aztán ketten együtt be a fűbe és ott csókolóztunk, a pincérek meg lefényképeztek minket.

- Boldog 20. születésnapot. – mondta ki, amit mindketten elfelejtettünk Miri-vel. Tök meghatódtam.

- Köszönöm. – tovább csókoltuk egymást ott lenn a fűbe.

Pie és Mira is végeztek a vacsival, a hajó lassított, a tenger, pedig olyan volt mintha ezüstből lenne, ahogy végig járt a holdfény rajta. Enyhe szellő fújt. Majd odamentek mindketten a korláthoz, pezsgővel a kezükbe, Pierre átölelte hátulról Mirit és nézték a tengert, meg a holdat. Aztán Pie egy kicsi kék rózsát csúsztatott Mira kezébe, felcsendült a Titanic dala a háttérbe, Miri kedvenc száma. Majd csak nézték a tengert.

- Mira, ….te…..vagyis, nagyon szeretlek, és te vagy az a lány, akit életembe először annyira szeretlek, mint még senkit soha, és te töltöd ki az életemet. – közbe ő is letérdelt. – Miamiba, meg Rodoszon nagyon jó volt, csak veled. És nagyon örülök, hogy Lachelle-t lapátra tettem és te segítettél át sok mindenen. Sokat szenvedtünk mindketten, de most már boldogok vagyunk és elválaszthatatlanok, és szeretném, ha ez örökre így lenne. – előhúzott közbe egy fekete dobozt benne, egy gyémántgyűrűvel. -  Mira Harper, leszel a feleségem??

Miri-nek egy pillanatra könnyes lett a szeme.

- IGEN, igen, igen, leszek!!!! – ugrott a nyakába és megcsókolta, még a gyűrűt se volt ideje Pie-nek felhúznia a kezére. – Szeretlek. – mondta ki nagy nehezen az élet halál harcot vívó csók közbe, majd felhúzta neki Pierre a gyűrűt. Őket is lekapták a hajón dolgozók, és háttérbe elkezdtek ujjongani.

- Mira, és sok boldog születésnapot. – mondta Pie, és neki is leesett, hogy ma vagyunk 20 évesek.

- Köszönöm. – ugrott újra a nyakába és megint megcsókolták egymást.

Dav és én közbe valahogy abbahagytuk a csókolózást, azt nem tudom, hogy, hogy, de sikerült. David ivott pezsgőt, én meg koktélt. Majd kézen fogva kisétáltunk a szállón keresztül, beültünk egy limuzinba és mi is kimentünk a tengerre egy hajóval. Egy kicsit néztük a holdat, de aztán leszaladtunk az egyik kabinba.

- David, ez a gyűrű gyönyörű. – mosolyodtam el, nagyon nagy szeretet öntötte most el a szívemet.

- A tiéd, megérdemled. – majd megcsókolt és ledőltünk az ágyra, szépen elkezdtünk megszabadulni a ruháinktól és megtörtént, mintha ez lett volna az első.

Miráék ugyanúgy a „saját” hajójukon a korlátnak dőlve csókolóztak, de kissé felerősödött a szél.

- fázol édes, lemegyünk?? – Pierre.

- Menjünk. – majd egymást átölelve lerohantak ők is egy tök szép kabinba, de már az ajtóba elkezdték egymásról szinte letépni a ruhát, köztük is megtörtént. Hajnalba még fönn voltunk Dav és én a hajón mászkáltunk köntösbe, miután kipihentük magunkat.

- Sose hittem, hogy a Fülöp szigeteken leszek megkérve. – én.

- Én se, hogy Maníliába foglak megkérni. – Dav.

-Pierre, ez a gyűrű nagyon gyönyörű. – nézegette Miri miközbe feküdtek az ágyba és a gyűrűn csillogott a fény.

- Vedd úgy, hogy ez jelképezi azt, amit érzek irántad.

- És a többiek is tudtak erről igaz, mindenki?? – mosolyodott el Miri.

- Hát persze, még szép. – Pie, majd megint lefeküdtek egymással, és olyan hajnali 2-3 tájba ők is élvezték a luxus hajót. Nagyon szép volt mindkét hajó, amit mind két srác bérelt, medence étterem, szalon, fürdőszobák, gyönyörű kabinok és még egy csomó extra volt benne. A gyűrűnk pedig, mindkettőnké gyémánt volt, 8 karátos, de másképp néztek ki. Az enyémbe volt egy nagy kő középen és két kicsi mellette. Miri-ébe, meg egy nagy kő volt.

Reggelre Pierre-ék hajója megállt valahol a tengeren, így beértük őket.