Ajándékokkal, meg cuccokkal, meg élményekkel és örömmel szálltunk éle Montreal-ba a gépről, kissé hűvös volt, a srácok ott vártak minket. És Seb-el volt egy nagyon fiatal kinézetű kiscsaj.

- SZIASZTOOK!!!! – ugrottunk mind egymás nyakába.

- Szoláriumba voltatok?? – Chuck.

- Igen Maníliának hívják. – én.

- képzeljétek, kitépkedtem a kuki szőrömet epilátorral. – Jeff.

- Jajjj Jeff, már úgy hiányoztál! – öleltük meg őt.

- Ohh, csajok, skacok, ő itt Jennyfer a barátnőm. – mutatta be nekünk Seb a kiscsajt. Kedves helyes csajszi volt.

- Hívjatok Jen-nek.

- Mucca a gyűrűket! – Chuck.

- kül láttuk, hogy a képek alapján nagyon kitetettek magatokért, srácok. – Jeff.

- Alap, felejthetetlenné akartuk tenni.  – erre Miri és én beugrottunk a saját barátunk nyakába…. ohh bocs, barátunk?! Nem dehogy, vőlegényünk. Elindultunk haza, és nagyon nagy meglepi fogadott minket, ugyanis anyuék vártak minket az ajtóba.

- Ohhh te jó ég. – dőlt Miri Pierre-re, amikor kiszálltunk a kocsiból.

- Boldog születésnapot szökevények. – öleltek meg minket, majd két bazi nagy szatyrot nyomtak a kezünkbe, így is majd megszakadtunk a csomagok alatt. Bementünk, közbe Pierre és David nagyon elkezdtek beszélgetni, mert biztosan észre veszik az ősök, hogy gyűrűk vannak az ujjainkon. Majd velünk is beszéltek, mindenkinek kiosztottuk az ajikat, még a kutyáknak is.

- Anyu, apu, leülnétek kicsit, meg ti is srácok?! – én.

- Aham. - majd mindenki keresett magának helyet, anyuék a kanapéra Jeff-ék a szőnyegre.

- Szóval, James és Mattie.. az van, hogy… - kezdett bele David, de nem non tudta magát kifejezni.

- David azt szeretné mondani, hogy szeretnénk feleségül venni Amy-t és Mirát. – mondta ki Pierre. Anyuéknak meg leesett az álluk. Egy pár másodperc csönd.

- Pierre, ez, ez…. egy…. – kezdett el dadogni anyu, majd felállt és megölelte a srácokat apuval együtt, azok meg néztek, mint Rozi a moziba, Miri-nek és nekem még fel kellett ezt dolgoznunk, hogy ilyet is megéltünk, a srácok meg tátott szájjal néztek.

- Ez egy nagyon jó ötlet, sose néztük volna ki belőletek fiúk. – fejezte be apu anyu mondatát.

-……

- Nem mondtok semmit?? – anyu.

- nem hittük volna, hogy ilyen könnyen veszitek elvégre ők a kicsi lányaitok. – David.

- amikor erőszakkal hazavittük őket és elválasztottunk titeket, hiba volt, mind rossz volt, amikor elleneztünk veletek kapcsolatba dolgokat. De rájöttünk, hogy jó srácok vagytok és a rocker életet leszámítva, ti vagytok azok akik a lányainkhoz valóak. – apu. Erre a „szent” beszédre mi is a nyakukba ugrottunk, megmutattuk a gyűrűinket, meg egy csomó képet. És persze már a sok kép is árulkodott, hogy mennyire boldogok, meg szerelmesek vagyunk. Kibontottuk a szüleink ajiját, ruhát kaptunk tőlük. Nagyon jól elvoltunk. Majd Miri épp ment felfele a lépcsőn, amikor talált egy iratszerűséget, meg egy pénztárcát, közbe jött föl Pierre, meg én is.

- Hééé ezt nézzétek. – mutatta Miri. - Jen-é.

- És, tedd vissza. – én.

- Neem, nézzétek. - majd végig néztük és volt benne egy olyan, hogy életkor 16.

- 16 éves a kiscsaj????? – esett le Pierre álla.

- A többiek tudják?? – én.

- Nem tudom. – Miri.

- Anyám, nem hittem volna, hogy Seb ilyen kislánnyal van együtt. – Pierre, majd levittük neki, épp a konyhába ölelgették, meg csókolgatták egymást Seb-el.

­- Jen, kérdezhetünk valamit?? – én.

- Aha.

- Nem akartuk megnézni, de a lépcsőn találtam. – Miri.

- Komolyan 16 éves vagy?? – Pie. Szegény csaj nagyon elszégyellte magát.

- Igen, de ugye nem híresztelitek el, csak ti tudjátok, meg mindjárt a többiek?! – Jen.

- Persze, hogy nem. – én.

- Seb, te tudtad? – Pie.

- persze. – majd kimentünk a nappaliba és Seb-ék elmondták, hogy azért titkolták egymás kapcsolatát, mert féltek, hogy mérgesek leszünk, hogy Seb egy kis korúval jött össze.

- Ilyen ökörséget, hogy haragudhatnánk már, gondolkozz! – Chuck.

- Elfogadtok? – Jen.

- Aki Seb barátnője, az a mi barátunk. – david.

- De James, ezért ugye nem szállhat rájuk az állam?? – Jeff.

- Előfordulhat, de az államnak van fontosabb dolga is, mint egy tini lány szerelmével foglalkozni, apró dolog, senkit se fog érdekelni.

- Kül én 20 évesnek néztelek. – Mira.

- Sokan idősebbnek néznek. – mosolygott Jen, de 5 percen belül mindenki elfelejtette az egészet. A nap hátra lévő részébe nem volt túl sok minden, elmentünk bulizni, ott David találkozott Alisonnal a volt barátnőjével, az a bájcsevegés, amit ők ott ketten levágtak nagyon irritáló volt és még telefonszámot is cseréltek. Otthon nagyon evett a méreg miatta, nem is nagyon lehetett hozzám szólni.

Másnap reggel viszont, mindenki hülye volt. Chuck és Jeff felforgatták az egész házat, mert rájuk jött az állatkodás, anyuék elmentek, és 8millioszor gratuláltak nekünk. David az meg elhúzott, sejtésem Alisonnal találkozott, bár nem csalt meg vele. Mi meg ott maradtunk a háznak nem nevezhető valamibe. Pierre szülei jöttek át hozzánk.

- Kisfiam, gratulálok, hogy végre találtál egy rendes lányt. – Louise.

- Kösz.

- És neked is Miri, hogy a mi fiunkat választottad. – Charles.

- És Amy hol van?? – Louise.

- Fenn az emeleten, Dav nem tudjuk, hol van. – Pierre.

- Ammmmyyyyy!!!!!!!!!!!!  - kiáltott fel Mira.

- MI VAN MÁR, MIT CSESZEGETSZ PERCENKÉNT????!!!!

- Asszem ez nem a legmegfelelőbb pillanat. – Jeff.

- Itt vannak Pierre szülei, gyere már le!!!!!!! – Miri. Majd nagy durcásan lejöttem, nekem is gratuláltak az ősök.

- És David?? – Charles.

- Nem tudom, de nem is érdekel. – én, majd kicsit beszélgettünk, aztán visszavonultam.

- Szerintem Amy havi bajos. – Seb.

- Vagy csak rossz kedvű. – Jen.

- Mitől? Most jegyezték el. – Chuck.

- Lehet más baja is. – Jeff.

Pie szülei elég sokáig itt voltak, és elvitték azt a kiskutyát Dasy kölykei közül, amelyiket megjelöltek. Aztán valahogy rendet csináltak a srácok, majd leültünk TV-zni, Pierre elment fürdeni, Mira meg felment képeket nézegetni. Amikor valaki csöngetett.

- Nyissatok már ajtót!! – Seb.

- Nyissatok. – helyezte magát kényelembe Chuck. Közbe még mindig csöngetnek.

- Ez rá ragadt a csöngőre. – vakarta meg Jeff a kopasz fejit, majd felemelte a nagy seggét és elment ajtót nyitni.

Meglepődésére, nem szomszéd, vagy postás állt az ajtóba, hanem……

- Lachelle, te mit keresel itt????

- Nem hozzád jöttem nyugi. – mondta nagy hajdobással és persze kissé nagyobb hasa volt a megszokottnál.

- Akkor eltévesztetted a házszámot.

- Nem, úgy tudom Pierre itt lakik?!

- Igen, na és, nála hagytad valamelyik tűsarkúd? – Jeff. – Nem kell, hogy itt tönkre menjen a levegő.

- Azért bejöhetek??

- De nem fog visszafogadni. Mit akarsz tőle?

- Meg akarom vele beszélni, hogy a jövőbe, hogy legyen a lányának a nevelése. – Lach.

- A kiének?????

- A lányának. Terhes vagyok, nem vetted észre?

- De, de honnan veszed, hogy az övé? – Jeff leesett állal.

- most vagyok a 3. hónapba és három hónapja még együtt voltam Pierre-vel, szóval beengednél?!

Jeff még mindig alig tudott megszólalni, de beengedte, mi meg a TV elől csak úgy ugrottunk fel.

- Picsacsella, mit keresel te itt????? – én.

- Rossz helyre jöttél? – Chuck.

- Haha, marha viccesek vagytok. Pierre merre van?

- Mi közöd hozzá??? – Seb.

- Sok. – majd elővett a táskájából egy borítékot benne ultrahang képekkel.

- Azok mik?? – nézek rá.

- Képek a gyerekünkről. – Lachelle.

- Ki csinált fel téged?? – jött le Miri a lépcsőről.

- Pierre. – mondta ki Lach, és ahogy Miri-re néztem, láttam, hogy belülről megsemmisült és csak nézett ki a fejéből, majdnem leájult a lépcsőről.

- Pie merre van??

- Ül a kádba, áztatja a seggét! – kiáltottam rá, majd Miri-hez rohantam, mert fal fehéren ott állt lépcsőn, Chuck és én támogattuk le a lépcsőn.  Ez a hülye kurva meg elkezd dicsekedni a képekkel. Majd Pierre jött ki a fürdőből, egy száltörölközőbe.

- Édes, nem láttad a waxo……. – de megakadt a mondattal. – lach, te mit keresel itt???

- Téged Pierre. – mondta nyafka hangon. Mira meg olyan mérges lett, hogy engem odébb lökött, Lachelle-t is majdnem felrúgta és olyan pofont lekevert Pierre-nek, hogy csak úgy csattant.

- Hééééy… - fogta meg Pierre az arcát, Miri meg felrohant az emeletre és bezárta az ajtót. – Mért van az, hogy én semmit se értek, Lachelle itt van, Mira letépi a fejem, ti meg bámultok mint boci az új kapura??!

- Pierre, menj és vegyél fel valami ruhát. – én.

- Oké. Elment felöltözni én meg Lach-nak estem.

- Hogy mersz így ideállítani te ribanc??!! Mért kellett most ezt????

- Mért, aki hasamba van az Pie gyereke is. – közbe Pie is visszajött és már hallotta, amit Lach mond.

- Miii?? – vágott rémült fejet Pierre.

- Emlékszel, 3 hónapja együtt voltunk?! – Lach.

- Igen, és?

- Hát terhes vagyok, tőled, amikor utoljára együtt voltunk nem védekeztél. – magyaráz tök lazán Lachelle, Pierre kezd megsemmisülni, meg elfehéredni, mint Miri, én mindjárt neki megyek ennek a hülye nőnek, a többiek, meg tátott szájjal lesnek.

- De….

- Így van Pierre. – Lach. – nem nézed meg a lányodról az ultrahang képeket?

Nem reagál, csak néz maga elé, úgy nézett ki, mint akibe egy világ összedőlt.

- Mira, azt hiszi, hogy ez mostanában történt?! – nézett végre körbe Pie, majd szélsebesen felrohant az emeletre. Mi meg lentről hallgatóztunk. Ő meg bekopogott.

- Mi van?? – jött Miri sírós hangja a szobából.

- Pierre vagyok, beengedsz? – tök nyugodt hangon.

- Nem akarok veled beszélni.

- De… beszélni akarok veled. – majd Miri elindul az ajtóhoz és kinyitotta, Pie bement mi meg feljöttünk Lach-t magára hagyva és füleltünk.

- Mit akarsz?

- Mért ütöttél meg? – Pie.

- Lachelle és te…..

- Nem, ez nem így van. Ez akkor volt mielőtt mi újra összejöttünk volna. Több mint 3 hónapja.

- Honnan veszed?

- Most mondta, és te is tudod, hogy szinte minden időmet veled töltöm mióta összejöttünk.

- Igen, ne haragudj, amiért megütöttelek…. – nyomott egy puszit Miri Pie arcára, majd még beszélgettek, mi meg lementünk.

- Hehe, ez nem jött be szörnyella, már béke van. – röhögött kárörvendően Seb lach képébe.

- Mind1, majd megbeszéljük. – dobta le magát a kanapéra, mintha itt lakna.

- Szeretnél még valamit?? – Chuck.

- Mivel nincs hova mennem, ezért gondolom nem dobtok ki Pierre gyerekével együtt?! – nekünk megint leesett az állunk.

- David fogj le, mert esküszöm, partvist csinálok abból a hülye fejéből, nem érdekel, hogy terhes. – súgtam a fülébe, ő meg megfogta a kezem. Megnéztük az ultrahang képeket, tényleg lány lesz. Bár Lach-nál sose tudni. Egy csomó idő után Pierre lejött, Miri az fönn maradt.

- Ááhh Pierre, épp időben, szóval mi legyen? – Lach.

- Hagyj már békén! – förmedt rá Pie. - nem hozzád jöttem le.

- Pierre, hogy van Mira?? – én.

- Jól, csak gondolkozik.

- Béke?? – én.

- Van.

- Haver egy nagyon gáz, sajnáljuk, ha tudunk segíteni, szólj. – mondták a srácok.

- Mondjátok, hogy ez csak álom, hogy a volt csaj terhes, és nem az aktuális, azaz a mennyasszonyom?!

- Nem mondhatjuk. – Seb.

- Inkább születnének 6-os ikreim, mint hogy Lachelle-től legyen gyerekem.

- Pierre, nem érek rá egész nap, beszélnünk kell. – rikácsolt lach a kanapéról.

- Mi van már???! – ment oda hozzá.

- Először is, nézd meg a lányod. Másodszor, kérdésem: mi lesz? Harmadszor, szeretném, ha elismernéd a gyereket. Negyedszer, meg ne légy velem durva, a te gyereked anyja vagyok, apa leszel. – osztotta őt szépen ki Lachelle. De már megint feldőlt egy világ Pie-be az apa leszel szó miatt, sose gondolta volna sztem, hogy ez a csaj szül neki gyereket. Majd megnézte nagy nehezen az ultrahang képeket. – Mi legyen majd neve?

- Honnan tudjam?!

- A tied is.

- Abbahagynád végre ezt a tied is szöveget, mert kurvára unom, másrészt meg mit képzelsz te magadról, hogy idetolod a pofád és rögtön követelőzöl??!!!!

- 3 hónapig vártam. Vállalj te is felelősséget.

- Picsacsella, befogod a pofád 5 percre, vagy széttépjem a fejed??!! – jött le Miri.

- Mért ki vagy te??

- A jó édes anyád rongyba tekerve, nem látod?!

- Kicsim, nyugodj meg, ez ribanc csak tépi a száját…

- Engem ne ribancozz le!! – állt fel Lach és már ütött volna Pierre-t, de ő elkapta a kezét.

- Anyádat ütögessed!!! – rohantam elő most én a konyhából, mert felforrt az agyvizem, és olyat lekevertem a csajnak, hogy vörös lett a képe. David fogott le. A nap maradék részébe, mindenki tök idegesen járkált, meg baszogatta a másikat.

- Pierre, ha nem ismered el a lányod, nem baj, de a sajtó nagyon elfog hordani téged. – Lachelle.

- Még zsarolsz is???!!!! – ordított fel Pie, majd ki rohant a konyhába Miri-hez, aztán Miri rohant oda Lach-hoz és olyan ordítást rendeztek, hogy csoda, hogy a fejük a helyén maradt.

Nekem meg fájt a fejem, úgyhogy felmentem David-hez.

- Hol voltál ma??

- Sétáltam, gondolkodtam.

- Egyedül?

- Aham.

Késő estére valahogy lenyugodott mindenki, én nem voltam túl jól, reggel David megint elhúzott, Miri karikás szemekkel szürcsölt teát a konyhába, Chuck meg cornflakes-et zabált.

- Jó reggelt. – mondta Chuck és kifolyt a száján egy csomó tej, meg gabonapehely *hihi*

- Szia. Hogy Miri?

- Megvagyok, Pie-vel egész éjjel dumáltunk szinte.

Délbe kb elmentem sétálni, friss levegőre vágytam, majd mit látok a parkba?! David és Alison ülnek egy padon és dumálnak, a méregtől felforrva hazamentem, bebasztam az ajtómat és leültem az ágyra.

Dav egyszer hazaesett.

- Szijja, látom, már vársz. – jött be hozzám.

- NEM, nem várlak, elegem van belőled!!!!!

- Miért???

- Mért találkozgatsz Alisonnal a hátam mögött??? Láttalak vele a parkba!!!!!!!!

- Csak, mint régi baráttal találkozok. – Dav.

- Tegnap is vele találkoztál igaz???

- Igen. – mondta és lesütötte a szemeit.

- Mért nem mondod, meg hogy bocs Amy tévedés volt az egész és mész el vele????!!!

- Mert szeretlek, őt nem szeretem, csak baráti alap van köztünk, de erős volt a kapcsolatunk régen, ezért összejöttünk beszélgetni.

- Jól van, nem érdekelsz!!! Hagyj békén! – lökdöstem ki az ajtón, majd bezártam és szinte egész nap ott voltam.

Közbe Lach párszor megint előadta magát.

- Pierre, én nagyon szeretlek, de nem tehetek róla, féltékeny vagyok Lach miatt. – mondta Miri, miközbe Pie-vel sétáltak. – Kissé ezt most nehéz felfognom, de félek, hogy tőlem nem szeretnél majd gyereket.

- Jajj kicsim, hogyne szeretnék gyereket, de én se tudom megérteni ezt az egészet most.

- Én nem kérem, hogy válassz a gyereked/családod, és én köztem, de ez nagyon szarul esik..

- Tudom és nem is fogok választani, de elismerni se nagyon akarom, hogy az enyém, tudom, hogy ez szívtelenség, de ha nem Lachelle-től lenne. – Pie.

- Értem. De mind1, de előre szólok, hogy bízok benned, de ha nem szereted lach-t, akkor ne is közeledj felé, mert akkor én tuti szakítok veled. Persze a gyereked az a tiéd….

- Aham…. – lassan hazajöttek és leültek kajálni.

- Pierre, kéne pénz, úgy döntöttem veszek valami babaruhát. – Lachelle.

- Minek, hol van még a gyerek?!

- Mert csak, nah adsz pénzt?

- Jól van már. – nyomott neki a kezébe egy kis pénzt. Majd lelépett, ez így ment kb 2 napig. Lach pénzt kunyerál, meg rombolja Pierre önérzetét + zsarolja és összeveszíti Miri-vel. Pierre kicsit elkezdett iszogatni, David-al együtt, mert Dav-ba nem bízok, veszekszünk. Aztán egyik nap találkoztunk Kristine-nel egy boltba, Chuck-nak rögtön szemet szúrt. És el is vannak. Pierre meg lelépett idegességében.