Reggel nagyon is boldog volt Lachelle győztesnek érezte magát, mert mi most szépen fogjuk magunkat és hazautazunk… győzelem!??? Koránt sem! Elmegyünk, most lehet 2 hétre, de hazajövünk és akkor újult erővel neki, esünk mindennek és a dolgokat rendbe hozzuk! Rendbe, mert egymásnak rendelt minket a sors, végzetei vagyunk egymásnak. Nekem David, a nővéremnek, pedig Pierre, úgy vagyunk csak teljesek, ha a másikkal együtt lehetünk,

Szeretem őt és szeretni fáj, szenvedéssel jár, de jó így mert a szerelmünk erőseb lesz. Jó ez most durva volt, hogy jó, koránt sem az!!!! De most elegünk van, elszakadunk a srácoktól és 2 hét egy kicsi kikapcsolódás....

Anyuék sofőrje várt minket ott végre láttuk a régi jó kis ismerőseinket, és hazatértük LA-ba! Szüleink is itt laktak egy jó ideje jó volt a RÉGI otthonunkba belépni, bár bármerre néztünk ők jártak az eszünkbe, már amikor a kocsiból szálltunk ki akkor előttem volt egy jelent:

„- Te minek neked ennyi táska??- kérdezte tőle Chuck de persze Jeff rögtön tudta a LOGIKUS és felettébb OKOS választ erre

- Biztosan Egyikben a guminőket tartja... És felfújja a kis hajat festett babákat és nevet ad nekik, becézgeti őket!

- Igen, de ez csak az egyik bőrönd, a másikban viszi a Fácánokat- mondta Seb én meg leültem a lépcsőre és nevettem rajtuk- a harmadikban pedig a szőrápolókat tartja a faszához!- nevetett már mindenki ekkor kinyílott az ajtón és azok álltak ott, akikre nem számítottam...”

Igen aztán anyumékkal a veszekedések sokasága! De mind ez megérte! Legalább is eddig úgy gondoltam! De lehet át kéne az értékeimet, értékelni mi fontos és mi nem? Majd kiderül h akarok-e Desrosiers feleség lenni, és hogy a nővérem Mira, szerezne-e Bouvier né, lenni!

De ahogy jött megöleltük őket és a házba beléptünk minden jelenet, amit velük ebben a házban azt a kevés időt eltöltöttünk velük szinte minden egyes jelentét láttam magam előtt, és szerintem Mira is éreztem hogy zaklatott. Ahogy ültünk a nappaliba, és ahogy apa kiment mert a postás csöngetett és a huzat bevágta az ajtót eszembe jutott amikor Mira és Pierre megszöktek egy numerára, pontosabban az amikor Pierre szépen bemutatkozott a szüleinknek:

„Aztán egyszer az ajtó csak kivágódott és beesett rajta Mira és Pierre egymást tapizva meg minden… anyuék csak néztek szinte látható volt rajtuk: Mindegyik lányunk megőrült”

Igen megőrültünk… megőrültünk, amikor szerelembe estünk ebbe a 2 hülyébe, nem tudtuk nagyon hogy mit akarunk a nyakunkba venni! Erre nem számított egyikünk, se hogy egyik, ex vissza akarja hódítani a volt pasiját aztán a másik is csak keményebb verzióval, úgy jön oda, hogy terhes és az emberek nyakába akaszkodik! Ki gondolt ezekre!?

Lehet inkább akkoriban anyuknak kellett, volna hinnünk és nem velük lennünk még CSAK AZÉRT is! Talán ma nem tartanánk itt!

OHH DE EZ OSTOBASÁG! ELÉG VOLT! Belegondolok soha se voltam olyan boldog és Mira se amikor nem ismertük őket, mióta velük vagyunk minden az óta a legcsodálatosabb! ÉS ma már nem csak egy barátnője vagyok Davidnek ha nem a mennyasszonya és ez nagy szó, hullám völgybe érkeztünk ismét de nagyon remélem, túljutunk ezen mint ahogy eddig is!

Itt a házban télleg üldöztek az emlékek esténként is, amikor külön szobába voltunk tőlük szinte éjfélkor kiugrott a szemem és ültem az ágyban fel, igen ebben az időben szöktem át Davidhez aludni, hogy együtt lehessünk, fura volt h nincs mellettem!

Jöttem le a lépcsőn eszembe jutott, ahogy Pierre a korláton csúszik le, aztán egy másik reggeli jelent, amikor Jeff az összefaszozott hajvasalóval kergeti Davidet, hogy visszaadja neki és bizonygatta, hogy ő aztán nem csinált semmit, csak hülyül! Néha elnevettem magam csak úgy magamba és Mira is! Bármit mondhatunk, a srácokról, de rossz emlékünk lenne rólunk? Azt nem! Eddig nem nagyon van, csak olyan van, ami mosolyt csal az arcunkra! az utolsó este, amit LA-ban található szülői házban töltöttünk el léggé meghitt körülmények között! Vörös borral a kezünkben a földön ülve mindenki a kandallóban lobogó tűz mellett (Igaz kinn, a hőség tombolt, benn lég kondi volt szal begyújtottunk, de csak a feeling miatt) és beszélgettünk:

-És mi van lányok!? Eddig nem mertünk anyátokkal rákérdezni de mi ez a látogatás úgy a srácok nélkül!?- kérdezte apa

- Hát ez nagyon sok mindenen függ!- mondtam

- Úgy érezzük össze esküdtek ellenünk h boldogok lehessünk!

- De hát, nem értem!- mondta anya- nem régen még a föld felett voltatok mind a 4en mert tök jó vőlegények és mennyasszonyok letettek! Ezt most nem értem!

- Beállítottak az exek!- mondtam ki egyszerűen- Az egyik Daviddel találkozgat másik meg Lachelle beállított terhesen!

- Micsoda!???- kérdezték kórusban

- Igen, úgy néz ki valaki Pierreből hamar apukát farag és nem tőlem lesz, elsőnek gyere!- lábadt könnybe Mira szeme

- De lehet nem is övé a gyerek!

- Lehet- sóhajtottam, éreztem Mira most nem bír megszólalni-, de ez akkor, derül ki, amikor megszületett, addig Pierre-n fog élősködni és ki fogja használni őt!

Hát igen, hatalmas problémáink vannak, már régen az élet összeesküdött ellenünk születésünktől fogva, átkoztuk régebben anyuék hírnevét, és hogy rajtunk is lóg a sajtó. De még is egy jó helyre születtünk, hiszen ennek a pénznek köszönhetjük azt, hogy New York-ba kerültünk és megismertük életünk legnagyobb szerelmét... Mindent összetéve az eddigi rosszakból, eddig mindig jól jöttünk ki. Talán most is így lesz!- Evvel a gondolattal hajtottuk a fejünket a párnára utoljára itthon. Jó volt ez a 3 nap itt megint ismételten!

Reggel, amikor vártuk hogy jöjjön a limuzinunk és a csomagokat bepakolhassuk és elindulhassunk a reptérre elnevettem magam, hiszen újabb emlékek, de ezek csak is a reptéren jutottak eszembe hiszen pont ott álltunk annál a terminálnál amikor Hawaii-ra mentünk, csak a mai úti célunk nem az, hanem Párizs... De attól még az emlék, emlék marad:

„......egy öregasszony sétált el mellettünk és szó szerint rádőlt Seb-re, de csak véletlenül.

- Seb, mért nem köszönsz anyádnak?? – röhögött Pierre.

- Mert büdös….de szerintem ez a te öreganyád volt.

- Nah most fején találtad a szöget! Mert az én öreganyám tényleg büdös.

- Biztos tőle örökölted. – Chuck.

- Kapd be, te köcsög!! – rúgott bele Pierre Chuck ülésébe. Anyu és apu tátott szájjal néztek, ugyan is ők mellettünk lévő sorba voltak.

- Jeff, már megint itt egy fácán! – Seb.

- Menj dugd meg gyorsan, és akkor elmegy! – röhögött Miri.

- Mira, gyere ide, akarok veled dumálni! – szóltam oda neki, majd nagy nehezen odajött és leült az ülés karfájára. – Te vagy Mira??? – néztem rá Dav-ra, ugyanis a pofámba volt hajolva, hogy hallja hogy mit beszélünk......”

és még:

„ - Chuck drágám, alszunk majd egy ágyba?? – poénkodott Jeff.

- Meglátjuk, szivem.

- Amy…. – szólt anyum.

- Hm??

- Ezek buzik??

- Dehogy csak viccelnek, sose lennének azok. – lassan felszállt a gép, és szó szerint tőlünk zengett. Kaptunk reggelit, de nagyon nem bírtunk magunkkal. David és Pierre miután jól laktak, mit csináltak?! Elkezdték dobálni egymást. Amibe Miri és David is beszállt. Kenyér darabokkal dobálóztak.

- Undorítóak. – jegyezte meg halkan anyu apunak. Sztem ebből még lesz botrány, hogy hogyan viselkedünk. Az út nem volt olyan hosszú, de a légi utas kísérő többször is ránk szólt. Majd elkezdtek franciául dumálni a srácok, amit mi is értettünk. Jeff és Pierre elkezdtek dobolni a combjukon, Dav meg franciául énekelt egy sort. Mindenki megjegyezte mennyire hülyék vagyunk.

- Héééy srácok, nem hoztam el lehet a fasz szőr vasalómat!! – szólalt fel hisztérikusan Jeff, amire minden közelbe lévő ember oda nézett. Erre ledőltünk a székről a röhögéstől.

- Ugye majd kölcsön adod nekem a tiedet?? – nézett rám Jeff.

- Neeeeem!!

- Akkor Mira….. – állt fel hogy áthajolhasson hozzá. Miri meg kapdbét mutatott.

- Jeff, hoztál jó mellű guminőket? – fordult hátra az ülésen Pie.

- Bunkó! – mondta Mira majd egy kisebb pofont adott neki az arcára, persze úgy hogy ne fájjon neki.

- Jó van na, gyere ide.

- Hagyjál!!! – állt fel Mira majd elment wc-re. Olyan dél tájba kaptunk ebédet, utána aludtunk, persze sokan kikészültek tőlünk. Dél után 5 volt mire megérkeztünk Hawaii-ra. Épp vesszünk magunkhoz a csomagokat, amikor Seb egy nem túl jó benyomást keltett a szüleimbe.

- Chuck, hoztál viagrát magaddal, hogy ha nem indulsz be Jeff-től??? – Seb.

- Viccelsz, az ő vasalt szőrétől semmi se izgatóbb?!”

meg persze ezt se maradhatott el:

„ - Vágatok magamra egy lyukat. – mondta Jeff miközben a cuccát vette le a szalagról.

- Minek?? – néztem rá értelmesen, meg a többiek is.

- Hogy Chuck örömét lelje.

- Fúúúúj te perverz állat!!!!! – mondtuk egyszerre a nővéremmel, majd fejbe vágtuk egyszerre.

- És én még azt hittem szeretsz?! – mondta Pierre kb úgy mint egy rossz buzi.

- tehát Jeff velem jár!!! – Seb. Ismételten láttam a szüleink nem tetszését, meg a körülöttünk lévő emberekét.

- Én akarok jeff-el járni!!!! – David.

- De ő az enyém!!!! XD – Chuck.

- Én is akarok valamit!!! – Pie.

- Na jó, fiúk, elég álljatok le!!! – szóltunk rájuk egyszerre a nővéremmel.

- Túl lőttünk??? – David.

- Leheletnyit kicsim.

- Haragszol?

- Nem. – mondtam, majd megcsókoltuk egymást.

- És te édes, akarsz egy kis nyali-falit??! – ölelte meg Seb Pierre-t.

- Na húzz innét, én nem vagyok akkora homok láda, mint te!! „

Elnevettem magam Mirával együtt valahogy már nem is tudtunk rájuk úgy gondolni, hogy de utáljuk őket. De valljuk be, SOHA SE tudunk úgy gondolni rájuk!

Úgy érzem, hogy jó volt vissza jönnünk Los Angeles-be egy kicsi nosztalgia... ami jó volt, rájöttünk tulajdon képen mitől is vagyunk boldogok a fiúkkal, megtaláltuk a választ, amit kerestünk: Azért amilyen hülyék! Evvel a kapcsolatunkat nagyon szuperré teszik! Jó velük, és hiányoznak! Ere gondoltam, ahogy a felhők közt repültünk és a könnyeim folyni kezdtek, és amikor abba hagytam a pityergést esküt tette: Nem hagyom, hogy tönkre tegyék az életem, meghalok David nélkül!