Egy limóban ültünk a menedzserünk társaságában, akit már idő végezete óta nem is láttunk, ő volt: Mario. Mind a ketten magunkhoz öleltük szorosan, nem is gondoltuk eddig mennyire hiányzik nekünk, mert a srácok nagyon lekötöttek minket.
- Szóval nem fejelejtettetek el!- mosolygott
- Téged!?- kérdezte Mira- Soha Marió!
- ÉS a srácokkal sikerült a kibékülés?
- Ne is mondd!- sóhajtottam- Elegem van, néha úgy érzem, hogy minden ellenünk van állandóan!
- De én ide felé jövet megfontoltam ez a hét a miénk a húgommal, aztán hazamegyünk, és nem hagyjuk, hogy az életünket két picsa tönkre bassza! Egyik szerint Pierre-től vár gyereket, nem fog az a kurva gyereket szülni előbb az ÉN vőlegényemnek! Az nem Pierre gyereke a szíve alatt, az egyszer biztos!
- Nagyon tüzes lettél!- mondta mosolyogva Mario- megváltoztatok
- Te is! Mi van a barátnőddel?
- Úgy érted a menyasszonyommal?- kérdezte nevetve - éppen gyereket várunk még van hátra 4 hónapunk!
- Ohh Mario ez csodálatos!- mondtam könnyes szemmel és megöleltem
- GRATULOK!- mondtuk egyszerre Mirával.
A repülőn nem csak én tettem fogadalmat, Mira is! Egy kicsit a szállóban VÉGRE beszélgettünk, amit napok óta nem tettünk, mind a ketten magunkba fordulva kicsit próbáltuk a dolgokat összegezni, hogy éppen a kapcsolataink hányadán is állnak.
-Jajjj, istenem el se hiszem újra a modellek életét élem!- ültem le a földre Mira mellé, aki éppen a Tv-t bámulta
- Én se!- nyomta ki - Hiányzik Pierre, de megfogadtam, hogy nem hagyom tönkre tegye egy kis kurva a kapcsolatunkat, avval hogy beállít hogy ÁLLÍTÓLAG gyereket vár! Nem, nem és nem! Határozottan NEM!- mondta a magáét- Pierre számomra többet jelent, mint egy hülye rock zenész, akit ismernek világ szerte ő nekem a vőlegényem és egy kurva nem bassza el az életemet! Ez a másfél hét, csak a miénk jól érezzük, magunkat aztán haza megyünk és felvesszük a kesztyűt és kibaszunk minden illetéktelent a házunkból! Az ott a mi otthonunk!
- Szívemből szóltál!- mondtam könnyezve, és magamhoz öleltem- Tudod drága nővérkém ez itt Párizs, ma este fotózás a torony előtt! De holnap esténk szabad!- kacsintottam rá
- Csapjunk ki a hámból!- mondta és aztán felmentünk a hatalmas Franciaágyunkra és egymás kezét fogva ott ugráltunk rajta nevetve, jó volt éreznem, hogy egy valami mindig örök lesz az életemben, az a testvérem! Jó vele! Jó újból a régi életem élni, és modellnek lenni!
Egy kicsit aludtunk a délután, este, pedig jött értünk a limuzinunk, ami elvitt minket a torony elé ott egy lakókocsiban felvettük a ruhát és könnyeden, mint mindig is megcsináltuk a fotó sorozatot. Ott mentünk tovább a napfelkeltében pedig egy szökőkútban álltunk fürdőruhában, vizesen és fázva! De élveztük. Hajnal volt, amikor visszatértünk a szállodába pár falatot bekaptunk, és pár órát pihenhettünk, de elég is volt, hiszen fiatalon bírjuk a tempót még nagyon is. Bár amikor felébredtem összehánytam a fél lakosztályt.
- Mi van veled Amy?
- Semmi különös! Mi lenne?
- reggelente hánysz!- mondta értetlenül
- Egész nap szinte semmit se bírok magamba tartani, rossz a gyomrom!- mondtam neki
- Biztos, hogy ennyi az egész?
- Aha, mi más lenne!?- kérdeztem nevetve és rendeltem egy teát, és úgy üresen megittam, reméltem legalább ez a hasamba marad, és ettem pár tea sütit mellé - Jól vagyok! Minden rendben van!- bíztattam- Mai program?
- Este buli! Ma meg ebéd egyik ruhacéggel!
- Ebéd!??- kérdeztem fintorogva- Az, jó lesz, mert nem marad semmi se bennem!
- Egyél salit!
- Egyek egyedül csak ÉN salátát!?
- Én is azt eszek nyugodj meg!- nevetett- most azért vagyunk itt, hogy tulajdon képpen eladjuk a testünket képeken, ruhában, szóval az alakomra vigyázok. Öntettel fagyi meg ilyenek! Elleszünk és meg lesz az a ruha szponzor is! Jó lenne, mert azok a ruhák kurva jók, amiket forgalmaznak!
És igen! Megkaptuk! Milyen meglepő mi? Már nem is volt más dolgunk, mint hogy a fia buliján megjelenjünk mint sztár vendégek! És nem más a fia, mint egy nagyon híres ember, tele pénzzel. Megkaphatna, bármit minket akar, hát a mai este disco kilőve asszem! Hogy miért? Mert a buliba megyünk. Baromi szép ruhákba, amit a szponzortól kaptunk.
|