**- Jó nem tehetek róla, hogy terhes vagyok!! - csúszott ki a számon. Most pedig mindenki földig érő állal les (Mira, Mario)**

- Húgi én most ezt jól hallottam!???- kérdezte Mira jó 1 perces csöndnél én meg a szám elé kapva a kezemet álltam ott, mint egy hülye, hogy elszóltam magamat

- Hát, ha a teszt nem hazudik!- mondtam

- Az ilyen tesztek általában nem hazudnak, az esetek 99%-ban!- mondta Márió nagy gyorsan és leültek abban a pillanatban egyszerre

- David tudja!??- kérdezte Mira

- Nem!- sóhajtottam- félek elmondani neki, hogy őszinte legyek!

- És fiú vagy lány??- kérdezte Mira izgatottan

- Nem tudom!- sóhajtottam- Csak régóta késik és a rosszul létek, meg hát a teszt is pozitív lett! Szóval szerintem millió% hogy az vagyok, de a nemét ugye bár nem mutat ki egy ilyen teszt!

- Rendben!- sóhajtott Mario- Akkor te fogod magad ma és elmész, orvoshoz megvizsgáltatod magad hogy minden rendben van-e!

- Okéj!- mondtam

- Mira te is mész!- mondta ki a végszót Mario- Erről nem akarok vitát nyitni!- mondta határozottan

- Jól van, egy ilyen vizsgálatba nem fogok belehalni!- mondta, előadva a nagy áldozat hozót :D (K)

- Nah menjetek, készülődjetek!- vágott a lábunkra- 3ra ott legyetek!  Szió csajok!- adott mind a kettőnknek egy-egy puszit és elhagyta a házat. Mira meg mosolyogva magához ölelt

- Kis David fog itt rohangálni!???- mondta nevetve és adott nekem egy puszit

- Remélhetőleg igen, vagy egy kis én xD

- Nah jó ez még viccnek is rossz volt!- mondta röhögve

- Köszike! De azé ne mondd, hogy a másik verzió jobb!- nevettem én is vele- Majd összevesznek a hajvasalón elveszik egymás hajápoló szereit! Előre félek a saját gyerekemtől!- mondtam röhögve aztán mind a kettőnk elment gyorsan fürdeni meg ilyenek és irány az orvoshoz.

Beültünk a kocsinkba Mirával, amit a nem régen vettünk magunknak, hogy ha bármi van, ne a srácok autóit kelljen „elcsórnunk” de még tervezzük, hogy veszünk még egyet, a kocsink nem más, mint a legújabb BMW M5-ös feketeverziójú autót, íme: (bocs nem jelenik meg a kép szal, képzeljetek el egy fekete, gyönyörű kocsit)

Kb. 1-2 hete volt még csak meg kettőnknek ez a csodás autó, sőt több, mert mielőtt kiutaztunk előtte vettük. De már most imádjuk ezt a járgányt!

Úton a nőgyógyász felé, Mira szinte remegve ült a mellettem lévő ülésben

- Mi van veled!?- kérdeztem

- semmi!

- Mira, engem nem bírsz becsapni!

- Nem is akarlak!- mosolygott rám- Csak tudod, félek attól, hogy ha most közlik velem, hogy terhes vagyok, akkor mit csinálok!

- Hogy, hogy mit csinálnál!?- kérdeztem tőle- Hát megtartod!- mondtam ki egyszerűen- Mira szerintem Pierre-vel megérdemeltek már valami jót is, és egy gyereknél szerintem jobb nem is történhetne veletek!

- Mi van, ha Pierre...

- Pierre is tuti szeretné! Ne félj!- mondtam neki

- Mondod te, hogy ne féljek, te se mered elmondani Davidnek!

- Az, más!

- Nem más Amy!

- Dehogy nem!

- Amy...

- Mira, én el fogom Davidnek mondani a mai nap után, soha se lett volna, elég bátorságom egyedül lejönni orvoshoz, nem félek a vizsgálatoktól, nem arról van szó! Attól félek, hogy a gyerek nem egészséges! Más félelmem nincs, de így hogy kötelezővé tette Mario hogy jöjjünk el, így eljövök!

Kicsit, amikor már a váróban ültünk a gömbölyödő pocakú lányok/nők között és mindegyik boldog volt akkor valahogy már megnyugodtunk mind a ketten, hogy ha terhesek is vagyunk, ez a legjobb dolog, ami történhet velünk aztán behívták elsőnek Mirát aki kijött, sugárzott  boldogságtól és azt mondta hogy ő nem terhes, de fura volt ő nekem de semmit se mondtam nem is bírtam, hogy miért!? Ahogy ő kijött és beszéltem vele 2 pillanatot mehetem én is be:

- Maga az előbb volt benn!- mondta az orvos én meg felnevetettem

- Az, az ikertesóm volt!

- Huhhh... okés!- mosolygott rám egy ilyen 30 körüli pasi, pont, mint a srácok kb. annyi idős volt!- Esetleges dolog, amit tudnom kéne a vizsgálat előtt?

- Hát nem kevés ideje rosszul léteim vannak, nem jön meg jah és a teszt szerint, terhes vagyok!

- rendben, jó sok információ, de akkor a vizsgálat nem is kell! Csináljunk ultrahangot!

Elsőre egy gélt nyomott a hasamra és szinte rögtön láthattam azt a kicsike is pontot, a gyerekünket Daviddel!

- Nos, anyuka ikreket vár!- mondta az orvos nevetve nekem

- ikreket!!?????- kérdeztem vissza hitetlenkedve

- Igen! De a kicsik rendesen fejlődnek! Látja!?- mutatott két kicsike pontra- Ők lennének azok! Nem olyan kicsik, mint amilyenek látszanak, már a 3. hónapban van!

- A 3.-ban!??- kérdeztem vissza- Akkor...

- akkor még nem tudjuk, hogy milyen nemű, ebben a hónapban fognak sokat fejlődni a babák, amikor visszajön másfél hónap múlva. Az, az május 5.-én- adott oda egy cetlit az időpontommal amit be is írt a számító gépébe- akkor meg tudom mondani hogy milyenek is!

- Köszönöm! Van, esetleg valami, amit tudnom kell még? Valamivel vigyáznom, nem ehetem, ihatom vagy valami hasonló?

- Nem, mindent ehet, ihat de, az utóbbitól ne rúgjon be és ne vigye túlzásba! Tessék ez itt a baba könyve!- nyújtotta át a füzetet, amit elvettem és a táskámba tettem- az ultrahang gépek és Gratulálok a gyerekekhez!

- Köszönöm!- mondtam- akkor találkozunk május 5.én

- igen! Viszlát!

- Viszlát!

- Várjon!- szót utánam

- Maguk, azaz a modellek...

- Biztosan csak összekever minket velük!- mondtam gyorsan a szavába vágva-, viszlát, doktor úr!- avval becsuktam az ajtót és Mira nyakába ugrottam

- Nah mi van!?

- 3. hónapban vagyok!- mondtam ki nagy boldogan, és az öröme, őszinte volt teljes mértékben, hiszen ezt a gyereket nagyon szerettem volna- és még nincs vége a jó híreknek, ikreket várok!

- Ohhhhh!!!- ölelt magához- mikor mondod el Davidnek!?

- Ma este szerintem úgy is ma visszamentek egy fotózás miatt elkísérhetnéd őket és a többiekkel együtt, elmehetnél valamerre, de Davidet minden féle képpen meglepem egy vacsival és a gyerekünkkel!

- Segítek, aztán utánunk megyek a fotózásra!- ajánlotta fel

- imádlak és köszönöm!- öleltem magamhoz a nővérem

- Erre való a nővérke, hogy segítsen a húgának!- mosolygott rám- Hát anyuka leszel!

- Jah, jah, ezt meg kell, szokjam!

- Elhiszem! Nah mennyünk!!

Beugrottunk vásárolni, hogy a vacsihoz, amit ÉN fogok megcsinálni, megfőzni, remélhetőleg ehetőre és Davidnek el akarom mondani, hogy a gyerekünket hordom a szívem alatt, kapásból kettőt!

Szülők leszünk, belegondolnom is olyan fura még mindig ez a kérdés van bennem, amikor David belépett a házba, a hasam-megérintettem és ezt kérdeztem magamtól (persze magamba): Ez télleg igaz!? Ez most komoly??? SZÜLŐK LESZÜNK! el sem hiszem.....