- KICSIM!!!- hangozz David kiabálása én meg kisétáltam a konyhából

- Szija!- mondtam és megcsókoltam- többieket, hol hagytad!?

- Hamarabb eljöttek a fotózásról, azt mondták, hazajönnek! nincsenek itt!??

- Nincsenek- mosolyogtam rá, nem hittem el hogy Mira ilyen könnyein lerázta volna a többiekkel együtt Davidemet- de nem baj, akkor legalább egy este a mienké!

- Mi ez az illat!??- kérdezte és a konyhába ment és a kajába belekóstolt- te, főztél!???- kérdezett rá nagy csodálkozva

- Igen!- nevettem el magam- remélem nem lett annyira rossz!

- Nekem ízlik!- mondta

- Megmondanád, ha rossz lenne!??

- Nekem nincs rossz, amit te csinálsz nekem!- csókolt meg- és mire fel ez a nagy felhajtás?

- Talán nem főzhetek egy vacsorát az én vőlegényemnek!??- kérdeztem

- De!- mondta ki félénken

- Nah akkor üljünk le és együnk!- bújtam ki az öleléséből és lágyan megpusziltam

Végig beszélgettük a vacsorát , meg végig nevetgéltük, nagyon jó este volt már 11 felé járt a többiek még nem jöttek haza, tuti valamerre ők is elmentek kajálni, ahogy ismerem, őket valahol pizzáznak :D

- Mi lesz a desszert!??- kérdezte izgatottan David

- Miből gondolod, hogy egyáltalán lesz desszert!?

- Úgy hogy minden vacsihoz jár!- nevetett

- Ok!- sóhajtottam

- De nincs nem baj......

- De van- mosolyogtam rá aztán felálltam a kezembe vettem a mai leleteimet, benne az ultrahang képekkel visszaültem a székemre és David elé raktam

- Mi ez!?- kérdezte

- a desszert!- vágtam rá

- Egy nagy boríték!??- kérdezte hitetlenkedve

- A desszert!- vágtam rá mosolyogva,ő meg mint a hülyére úgy nézett rám aztán kibontotta borítékot, mivel belátta hogy nem adom fel hogy az ő desszertje xD Szegénykém, lehet valami sütire számított nem egy ilyen borítékra amivel „kiszúrom” a szemét!

- Amy mi ez!?- kérdezte

- Nézd meg!- sóhajtott egy nagyot és kihúzta belőle az ultrahang képeket lerakta az asztalra és lekapott a székről, megcsókolt aztán a levegőbe körbe forgatott

- Ez most komoly!?

- A lehető legkomolyabb!- mondtam neki

- Szülők leszünk!- mondta boldogan

- télleg örülsz!?- kérdeztem tőle

- Még szép, annyira jó hogy gyerekünk lesz!- mondta és a szemem könnybe lábadt megfogtam az arcát és megcsókoltam

- Nem egy lesz! Ikreket várok!- ahogy kimondtam Daviden láttam azt hogy télleg boldog és a konyhában csak a gyertya fénye volt az ami világított. Ott csókolóztunk a „sötétben” és nevettünk a boldogságtól néha egymásra aztán a villany feloltódott a többiek hazajöttek, azaz idilli pillanat megszűnt de egy másik következett ahogy a többiek a nyakunkba ugrottak és engem össze vissza ölelgettek meg Davidet is. Sok szeretet kaptunk eddig is mindenkitől és ugyan ez vissza. Sok boldogság van itt a Simple Plan és Harper lányok villájában, de ez a nap még többet adott, nekem legalább is.

Jó volt a srácokkal együtt ünnepelni, és jó érzés volt, hogy ők is örülnek a mi gyerekeinknek.

Egy Davidhez bújva az ágyba:

- Remélem ízlett a desszert!

- Ennél jobb nem is lehetett volna!- csókolt meg és egy szenvedélyes este következett, jobb volt talán, mint valaha is.