Reggel, amikor felébredtem, David hátulról ölelt és a hasamat fogta. Nagyon édes volt és könnyen vette az egészet, annyira happy voltam, hogy legszívesebben sikítva ugráltam volna az ágyon. Majd Dav „karmai” közül kimásztam és lementem, korán volt még. Miri lent ült a kanapén, kávét ivott és a TV-t bámulta, bár egyátalán nem úgy nézett ki, mint aki tudja is, hogy miről van benne szó.

- Szija, mi van veled, drágám? – mentem oda mellé.

- Hi, semmi miért?

- Hogy, hogy nem Pierre-vel vagy odafönn és alszotok, vagy valami. – sunyi vigyor.

- Felébredtem és nem akarom őt felkelteni, meg gondolkozok. – Miri.

- Azon, hogy nektek nincs gyerek?

- Jah…

- Te is szeretnél egyet nem? – én.

- Persze, elvégre már 2 éve együtt vagyunk, nem sokára feleség leszek… - mondta mosolyogva Miri.

- Majd nektek is összejön. Nah, de gyere, menjünk, mert fotózásunk lesz. – majd felöltöztünk és elindultunk.

- Hello csajok, nah mizu van?? – Márió.

- Ikreim lesznek! – ugrottam a nyakába.

- Gratula csajszii!!!! Nem elég, hogy ti is azok vagytok, de még a tieid is azok lesznek és milyen neműek lesznek?

- Azt még nem tudom.

- Bocs, mindjárt jövök. – ment el Mira a klotyóra.

- Ő is terhes?

- Nem, de nekem fura, nagyon is.

- Mert?

- Mert rosszul van, de nem terhes…

Közbe visszajött Mira.

- Jól vagy?

- Aha. – majd fotózás után, amikor mentünk haza a kocsinkkal, rákérdeztem.

- Mira, biztos nem vagy terhes?? – erre nem válaszolt csak rám nézett, aztán lehajtotta a fejét. – Szóval az vagy… Mért nem mondtad el?

- Mert nem akartam, h piszkálj, hogy mondjam el Pierre-nek, és hogy együtt mondjuk el nekik.

- Mért nem akarod, hogy Pierre tudja, nem szereted, vagy félsz, hogy rossz apa lesz?? – álltam meg a kocsival az út szélén.

- De hogy nem, Pierre-t imádom, és frankó apa lenne, de tuti biztos, hogy most Lach után egy szót se akar gyerekről hallani.

- De ez a gyerek kettőtöké. – én.

- De most basztak ki vele, elég szar érzés lehet neki, hogy alig megy el Lachelle, én meg rögtön előállok a közös gyerek témával, mintha direkt csinálnám.

- Jajj, mintha tehetnétek róla, hogy gyereketek lesz, ahelyett, hogy büszke lennél, hogy TŐLE lesz gyereked?! Kül mikor és hányadik hónapban vagy?

- Az elsőbe.

- Héé akkor ez gyerek azokból a leánykéréses napokból vannak? – vigyorogtam.

- Valószínűleg akkor, valamelyik szenvedélyes…

- Ne is folytasd, ez viszont tök szép.. de akkor nem védekeztetek??

- 1. nagyon boldogok voltunk és ki gondol olyankor ilyesmire, 2. már nem túl sűrűn használunk gumit, elvégre több mint 2 éve járunk, 3. én nálam nem volt bogyó és 4. ha tengerbe v. valahol vagyunk, akkor tuti nem visszük magunkkal a zsebünkbe… a..

- Jó, jó vágom. De gratulálok!!!! – öleltem őt meg. – Most meg hazamegyünk és elmondod szépen Pierre-nek.

- Nem.

- De igen!

- De nem, és ha nem tetszik neki?

- Mért ne tetszene, eszedbe ne jusson hogy nem tartod meg, mert fejbe váglak!!! – kaptam fel a vizet.

- Meg se fordult a fejembe, h elvetessem, ennyire nem vagyok hülye. – Miri.

- Jó és tuti biztos, h Pie örülni fog neki..

- És ha nem?

- Ne legyél már ennyire pesszimista! Hol a régi Mira, hahóó ébredj már fel!!!! Emlékszel az interjúra???

- Amikor tisztáztuk Lach hülyeségeit? – Miri.

- Igen.

- Mit mondott Pierre?? Azt mondta: mást szeretek, nem a volt a csajomtól akarok gyereket, hanem a mennyasszonyomtól.

- Igen és? Azt nem mondta, hogy mikor.

- Jajj Mira, ennyire nem lehetsz hülye!!!!! Nem érted a lényeget???!!!! Tőled akar gyereket!!!! És azt sose fogja elmondani, hogy mikor, akkor, amikor jön, fogd már fel!!!!!!

- Ne ordíts, se süket, se hülye nem vagyok.

- Bocs, de nehogy már ilyen hülyeséggel rontsd el a kapcsolatotok. David is örül tökre, pedig azt hittem nem fog.

- De, de a mi esetünk más. – Miri.

- AAAaaaaajjjj mit nem értesz azon, amit mondott, ennyire te se lehetsz lökött!!!

- dee…

- Semmi de, fogd már föl!!!

- De ma még nem akarom elmondani neki. – Miri.

- Miért?

- Mert nem merem, azért, nah!

- Nah végre, és mikor mondod el neki?

- Holnap.

- Csak aztán nehogy holnap után, vagy még később legyen belőle. – én.

- Nem lesz, de azért kösz a biztatást.

- Nincs mit, felfogtad végre?

- Aha.

- Hát ez nem volt túl biztató. – nevettem.

- Nem baj, de menjünk már haza, de nehogy eljárjon a szád, én akarom bejelenteni. – Miri.

- Ok, ok.

- Kül félek a gyerektől, hogy, hogy fogjuk felnevelni…

- Nem vagytok csövesek. – én.

- Nem úgy, de egyikőnk se felelősség tudó, mi ketten különösen nem, az egész csapatból.

- jajj ezen ráérsz 8 hónap múlva rágódni… mi se vagyunk felelősség tudók David-al, és ikreink lesznek. – én.

- Tudom, de ez még is más..

- Jó, ne izgulj, majd jó lesz minden. – hazaértünk, beálltunk a kocsival. Bent a srácok akkor kezdtek felélénkülni. Chuck és Kristine a konyhába smároltak. Pierre a kanapén ült, egy szál boxerbe, meg egy pólóba, holt kómásan és gabona pelyhet zabált. David meg a szőnyegen feküdt előtte. Seb és Jen nem voltak itthon, Jeff meg a konyhába ült a pulton és szendvicset zabált.

- Hát ti?? – néztünk a srácokra.

- Pihenünk.

- Szija kismama!! – húzott le David maga mellé a szőnyegre.

- Hi cica!! – húzta Pierre is maga mellé Mirit.

- Mi van veletek?? – David.

- Mi lenne?

- Fotózáson voltunk. – Miri.

- Tudjuk.

- Valami baj van?? – nézett Pierre Miri-re, hiába már megérzi úgy, mint én, ha Mirával valami nincs rendbe xD

- Semmi, csak fáradt vagyok.

- Oké. Kérsz gabona pelyhet? – tette Mira elé a dobozt.

- Nem.

- Nah gyere kicsim, megyünk zuhanyozni. – húzott fel David a szőnyegről, majd felmentünk.

- Nem kéne követni a példájukat?! – Pierre sunyi vigyora.

- Most nem.

- Mi bajod van, kicsim, min gondolkozol??

- Mind1, nem gondolkodok semmin, csak szar kedvem van.

- Mért este nem aludtál, vagy rossz voltam??

- Dehogy voltál rossz, de alig aludtam.

- Az, más, nem akarsz most aludni? – nézett Pie édesen, próbálta felvidítani Mirát.

- De igen. – majd felmentek, Pierre meg lejött vissza a kanapéra. Aztán mi is David-al, mindketten törölközőbe csavart hajjal. xD

- Miri?? – néztem Pie-re.

- Alszik.

- Hogy, hogy?

- keveset aludt este, azt mondta.

- Aha. – majd felmentem Miri-hez.

- Hé csajszi mi bajod van??

- Semmi.

- Szegény Pierre, azt se tudja, mit tegyen.

- Tudom.

- Hát akkor? – én.

- Nincs kedvem Pie-vel lenni, ennyi.

- De… áhh… hagyjuk, lökött vagy, ő se érti, hogy mi bajod, legalább foglalkozz vele, ha már nem mondasz neki semmit.

- Jól van már!! Megyek, csak segíts ezt túlélnem.

- Ok, ok. HÉÉ PIERRE, MIRA BESZÉLNI AKAR VELED, GYERE FEL!!!! – ordítottam le a szobaajtóból. Miri meg elkezdett röhögni, h ordibálok lefele.

- Mi az?? – jött fel Pie.

- Mira akar valamit mondani. – toltam be őt a szobába, majd bebasztam az ajtót és lementem.

- Hééé ajtó még kell!!!! – dugta ki a fejét Miri.

- Bocs csak a huzat volt.

- Persze. – majd visszament a szobába.

- Mit szeretnél, kicsim? – ült le Pierre az egyik fotelba, Mira meg elé térdelt, pontosabban a két lába közé, kb úgy mintha feleségül kérné, bocs férjül, vagy mintha valami mást akarna… - Már értem. – vigyorgott.

- Jajj nem azt, valami mást.

- Három betű??

- Neeem!

- Akkor nem tudom. – Pie.

- Ok. Szóval.. – kezdett bele Mira. – nem tudom, hogy szeretnéd-e vagy nem, de a húgom nyúzott miatta, meg neked is tudnod kell. –

- Bökd ki. – mondta Pierre, itt már feszülten figyelt, hogy Miri mit akar neki mondani.

- Háát… őő.. babánk lesz. – mondta ki Miri, de szegény nagyon izgult, félt Pie reakciójától, hogy mit fog szólni, amit részbe meg is értek.

- Miii… ez most komoly??

- Az, voltunk a húgommal orvosnál.

- Apa leszek?

- Igen.

- Ezt alig hiszem el!! – ugrott le a fotelből és megcsókolta Mirát, majd eldőltek a szőnyegen.

- Örülsz?? – szabadult ki Mira Pie szájából.

- Hogy örülök? Boldog vagyok, gyerekem lesz TŐLED, apa leszek!!!! Ezt meg kell ünnepelni. Nem a volt csajom áll elém az állítólagos gyerekemmel, hanem a mennyasszonyom!!! – fogta meg Miri hasát.

- Még nem lehet érezni. – mosolygott most már Mira is, miután rájött, hogy Pie nem hogy örül, hanem boldog.

- Hanyadik hónapba vagy?

- Első, még picike nagyon.

- Akkor azt se lehet tudni, hogy fiú, vagy lány…

- Nem, de te fogsz hozzá felkelni 8 hónap múlva.

- Mi az, hogy én, majd ketten! – röhögött Pie. – Kül mért mondtad, azt, hogy akarom-e?

- Mert féltem, hogy a miatt a hülye Lachelle miatt hallani se akarsz a gyerek dologról.

- már hogyne akarnék, de nem attól, akit nem szeretek, hanem tőled. Kicsit váratlanul ért, de nagyon örülök.

- Akkor én is, de előre félek a gyerektől, mert olyan lesz, mint MI. – Miri.

- Huh, akkor az csak jó gyerek lesz, te szép vagy, okos, meg minden, én meg tehetséges és jó képű! – Pierre.

- Meg egoista.

- Mindketten, fuu mekkora egós gyerekünk lesz.

- Az, tuti…

- Ohh jajj bele gondolni is fáj.. – röhögött Pie, majd felhúzta Mirit a földről, és együtt jöttek le, csak úgy sugárzott a boldogság róluk. – SKACOK, apa leszek!!!!!

- Komolyan??? – ugrott fel mindenki.

- Heh egyszerre vagytok terhesek?! – Jeff.

- Nem egészen, én már 3 hónapos vagyok, Mira meg csak egy. – én.

- Gratula!! – öleltünk mindenkit végig.

- Kivi leszek milyen gyereketek lesz. – David.

Közbe Chuck elővett egy nagy üvegpezsgőt, töltött a srácoknak. Mi egy kortyot ittunk, meg koccintottunk.

- Akkor új házba kell költöznünk. – Chuck.

- Jajj hol van az még, majdnem egy év. – én.

- Nem baj.

Közbe Seb és Jen is megjöttek, ők is gratuláltak. David és Pierre meg elvonultak beszélgetni. Majd úgy öt perc után, odajöttek hozzánk, a konyhába, mert kaját csináltunk.

- Csajok… akkor most 8 hónapig kevesebbet kell majd sexelnünk?? – néztek ártatlanul, mint a ma született báránykák, ezek is csak erre tudnak gondolni, h fogunk-e dugni, attól még, hogy terhesek vagyunk xD

- Jajj de lököttek vagytok, nem rokkantak vagyunk, hanem terhesek, persze hogy lehet, annyit, amennyit akarunk, csak finoman. – én.

- Jaja, nehogy kibökjétek a gyerek szemét. – röhögött Miri, majd megdobta David-et egy saláta darabbal.

- Akkor ok! – dobta vissza Dav.

- A sex egészséges terhesség közbe is!! – én, majd saláta csatát rendeztünk.

Közbe meg csöngetett valaki, akit nem hallottunk, de Jeff ajtót nyitott. És ki volt az? Donna az egyik modell barátnőnk, finoman szólva Jeff alig bírta beengedni, nem elég, hogy földbe gyökereztek a lábai, de levegőt is elfelejtett venni. Hihi. És persze Donna is kicsit nagyon zavarba jött.