A srácok valósággal lökték fel az újságírókat, az utcánkat ellepték. Hiába elszóltuk magunkat… a mi hibánk, holnapra meg ma este is lehet ettől fog zengeni a világsajtó. Ahogy csukták be az ajtót szinte az újságírókra zárták rájuk, dugták az ember feje alá a mikrofonokat, a diktafonokat nyomták a fejünkbe bele a kamerákat, fényképezőket.

- Csajok!- mondták, amint az ajtót belökték és bezárták... testőrök a betódult firkászokat szorították ki, a menedzsereinket ugyan is értesítettük mit is tettünk, elszóltuk magunkat, amiről eddig a srácokon kívül EDDIG SENKI sem tudott, ma holnap már az egész világ. Segítség kellett, a testőröket elővették, ők védik a házunkat most… míg lenyugszik a sajtó, ha valaha az meg is érjük!

- De jó, hogy itt vagytok!- ugrottunk a nyakukba mindegyiknek, és szorosan magunkhoz öleltük őket. Daviden és Pierren ki-ki a saját párján hosszú ideig csüggött és bőgtünk

- Nagyon sajnálom, ami történt, nem akartam...

- Pssszzz!!- mondták a srácok nekünk- Semmi baj nincs, előbb utóbb kiderült volna, csak most korábban, semmi baj nem történt!- mondták a srácok és a többiek külön vonultak, ki a kertbe és hagytak minket, négyünket a nappaliban és beszélgettünk

- Ma nagyon gázok voltunk!- mondtuk Mirával, szinte egyszerre a srácok ölében heverve ők meg simogatták a fejünket, és a hajunkkal szórakoztak

- Eléggé!- nevetem fel- Majdnem bírót vertünk, de ez még semmi, ma már mindenki tudja hála nekünk, hogy terhesen vagyunk. Holnapra meg már komolyan, télleg mindenki tudni fogja, ha ma nem! Holnapra 1000%

- Nem baj!- mondták a srácok

- De…

- Komolyan nem baj!- mondta Pierre nagy határozottsággal- Előbb utóbb minden fan megtudta volna, és aki igazi fan az velem és Daviddel örül, lehet hogy legszívesebben már télleg titeket legyilkolnának vagy elfordulnak a csapattól azért… tudjátok mit!??- BASSZÁK AZOK MEG!

- Akkor se… megy az így!- mondta Mira

- De, ez pontosan így megy lányok!- mondta rávágva David az egészre, és annyira édesek voltak, végre tudták mit akarnak, és éreztük, fontosak vagyunk nekik és a születendő gyerekek is azok számukra és ez annyira jó érzésekkel töltött el mind a kettőnket, hogy az le se bírom írni, meg elmagyarázni sem. Lehetetlen, ugyan is! - Mi boldogok vagyunk, és Lach-nek ebben az egyben igaza van, 6 karátos gyémántgyűrűben viríttok, amit nem a malacka perselyből szedtünk elő és nem az abban tartott összespórolt kis zsebpénzből vettünk nektek. Bárhogy alakul miből élnünk, mindig is lesz!

- Mi nekünk szülés után nem lesz modell életünk!- mondtam - Ami nem is baj, de hiányozni fog szerintem a felhajtás meg azért szerettük az egészet valljuk be!

- Hát drágám itthoni kis asszonykák lesztek!- mondta Pierre és David nekünk és szájon csókoltak mind a kettőnket, de persze mindenki csak a párját, szép lenne, ha Pierre engem elkezdene csókolgatni vagy David az ikertestvéremet! Nem, ilyen nálunk nincs. - Gyereket neveltek és élvezitek, hogy ilyen tökéletes férjetek van mind a kettőtöknek! Ez lesz a ti dolgotok, mi meg mindent ezüst tálcán elétek rakunk, nem lesz itt semmivel sem baj!

- De jó dolgunk lesz nekünk!- mosolyogtunk, és egy darabig ott csókolóztunk a kanapén a fiukkal és dumálgattunk a születendő gyerekeinkről.

Nagyon szép és meghitt délutánunk volt a reggeli bíróságon történtek után, egy időre megfeledkeztünk az ajtónk és a kapunk, no meg az utcán tomboló firkászokról, akik csak azt akarják hallani, h télleg terhesek vagyunk és kifaggatni minket. Mind ez feledésbe merült, még ha erre az estére is, de kicsit elfelejtettük őket. De hát persze, a nap egyszer feljön az égre és titkok többé már nem titkok… és magán élet már nem magán élet, hanem ekkor jössz rá kirakatban éled szinte az életed...

De ebben az a jó, „jó”, hogy ott vagyunk mi egymásnak Daviddel, Mirának Pierre és még a többi srác és a barátnőik. Mi vagyunk így együtt egészek, jó tudni, hogy ők velünk vannak… s nem ellenünk, szeretnek minket!