Reggel kajálás után David és Pierre megint leléptek. Az ékszereshez mentek a gyűrűkért.

- Desrosiers névre volt rendelve négy gyűrű. – Pie.

- Igen, elkészültek. – adta az eladó pasi Pierre kezébe a két dobozt. Majd kivették, hogy megnézzék őket, meg, hogy milyen lett a felirat.

- Bocs, de itt az áll, hogy örök szarelem?! – Pierre.

- Uram, ha egyszer azt írta a megrendelőlapra.

- De én szerelmet írtam rá.

- örök szarelem… - kezdett el röhögni Dav, de a könnyei is potyogtak. Majd megnézték a megrendelő lapot.

- Nézze ez itt egy E betű, nem értem maga hogy lát benne A-t… - Pie.

- Pedig itt az áll, ez egy A betű.

- Szerintem is E betű. – David.

- Úgy van… ennyire nem lehetnek bénák, hogy elrontják, drágák voltak ezek a gyűrűk. – Pie.

- Maga nem tud írni. Nézze meg, hogy ez A betű.  – mondta a hapsi.

- Maga nem tud olvasni!

- Kérem Ron, jöjjön ide.. – szólt az eladó.

- Nem, nem kell, minek ide ez a Ron, ki ez?! – David.

- Ron, nézze ezt a megrendelőlapot, maga szerint ez milyen betű?! – eladó.

- Ohh már emlékszek, a vicces felirat.

- Nem, ez nem vicces felirat, hanem romantikus, de maguk nem tudnak olvasni. – Pierre.

- Nézze, ez egyértelműen A betű. Én csak szarelemnek tudom olvasni. De én csak egy vésnök vagyok. – Ron.

- De hát, ez a maguk hibája, én szerelmet írtam ide, emlékszek!

- Hát ez nagyon kész. – David. Majd odament egy másik emberhez, aki ékszereket nézett. – Bocs uram, legyen szíves, egy félre értést szétoszlatni. Kérem, mutassák meg egy kívül állónak.

- uram, mondja, meg mi van ide írva. – eladó.

- Talán az, hogy szarelem…

- Hogy, kicsit hangosabban?!

- Szarelem.

- De ebbe hol látnak maguk A betűt?! – David.

- Mind1, elfogadjuk, hogy elcseszték, de tudja nekünk holnap eljegyzési bulink lesz, amibe szeretnénk ezeket a gyűrűket odaadni a mennyasszonyainknak. Szóval, mi örök szerelmet szeretnénk a gyűrűn látni, még pedig mennél gyorsabban, szóval javítsák ki délután 5 órára kb. – Pierre.

- Rendben, de így 400 dollárral többe fog kerülni. – eladó.

- Mért is? – David.

- Mert elég rövid idő alatt kell megcsinálni, és hát ez nem a mi hibánk.

- De a maguk bénasága miatt mi fizessünk pluszba?!

- Ez nem bénaság, maguk rontották el. – mondta az eladó.

- Jól van, mind1, de délutánra kész legyen! – Pierre. Majd leléptek, és az üzlet előtt jót röhögtek.

- Direkt írtál ilyet?! – Dav.

- Dehogy, ezek nem tudnak olvasni. Egy biztos, soha többet nem iratunk ebbe az ékszerboltba semmit se, sehova.

- Ok. xD

Otthon mi már pakoltunk, az igaz, hogy nem non pakoltunk szét, de segítettünk egymásnak, mint mindig. A szüleink is pakoltak, a fiúk hülyültek, Jeff hajvasalózott. Dav és Pie, meg felhívták a szüleiket, hogy akk Ibizán találkozunk velük. Hamar eltelt a fél nap, a két fiú megint elmentek az ékszereshez, de már nem nézték meg, hogy milyen lett a gyűrű, mert siettek.

*közbe nálunk*

- Amy, nem érem el Pierre-t a telefonján, hívd már fel légy szíves. – Miri.

- Ok. – majd felhívtam. De valami volt a telefonjával, mert elkezdett szaggatni a vonal és ő nem hallott engem, csak én őt.

- Hello… A… Amy…

- Szia Pierre, mért recseg a vonal?!

- Mi.. mit… ne… nem é… rtek s.. semmit… - ő egyátalán nem hallott engem, de utána nem recseget a vonal.

- Hahóó, hallasz Pie?!

- Ezt a fost! A kurva anyádat, te rohadt paraszt, kurva!! Mi … van picsa, ezzel a szarral??!!! – ő nem hallott engem.

- Az istenit a fejednek!! Ezt a gecit…!! Olyan erősen baszlak szét a járdán, hogy megdöglesz!!!! – én közbe ezt eléggé félre értettem, mert nem tudtam, hogy ő nem hall engem és a telefonjával beszél így.

- Menj a francba! – Pie.

Kinyomtam a telefont, mert azt hittem nekem mondja ezeket és kissé bepöccentem.

- Nah mi van? – Miri.

- Semmi, úgy pofán baszom Pierre-t, ha hazaér… - én.

- Mert?

- Csak.

Közbe David-ék hazafele tartottak.

- Ezt a gyökér telefont, semmit se értettem Amy-ből, nem is hallottam. – Pie.

- azt hittem, h először Amy-vel beszélsz így. – David.

- Nem, dehogy.

Közbe otthon én már Pierre pofán verését terveztem, mert azt hittem nekem mondja.