Eljött ez a nap is, a szálloda hallját feldíszítették és vártuk a bulinkat. A nővérem és én együtt készültünk, persze a fodrászunk és a sminkesünk nem hagyott ki egy ilyen alkalmat, hogy minket tegyen széppé, hiába, minket mindenki szeret. A hajunk föl lett tűzve, alapos sminket kaptunk, és nagyon jól nézett ki az estélyink is. Így nézett ki:

A fiúk inget vettek fel, meg valami jól kinéző gatyát és cipőt, és nagyon jól néztek ki, a szülők hát… ki mibe. Jen-ék is egy egyszerű estélyibe voltak.

- Tök jól nézel ki! – mondtam a nővéremnek, amikor a tükör előtt állt.

- Kösz, te is nagyon.

- Ugyan menj már, neked még van szép alakod. – vontam vállat.

- Nah most te kezded?! Hagyd abba! Tök jól nézel ki te is.

- Okés. – mosolyodtam el, majd felvettük mindketten az eljegyzési gyűrűnket, nagyon jól mutatott, aztán egymás kezét fogva átmentünk a fiúkhoz, mert ők máshol öltöztek.

- Huh lélegzet elállítóak vagytok! – Pierre.

- Köszi, ti is jól néztek ki. – majd lassan elkészültek ők is, és így négyesbe, egymásba karolva mentünk le hallba, ahol már mindenki lenn volt. Tök jól nézett ki, az egész, voltak virágok és ki volt írva, hogy gratulálunk. Volt egy asztal, amin szebbnél szebb üdvözlő, meg gratuláló torták voltak nekünk. Nagyon jó volt, majd leültünk egy ilyen kerek asztalhoz mind. Kajáltunk, koccintottunk, meg dumálgattunk mindenkivel.

Aztán David és Pierre bevetették a tervüket, hogy mindenki lássa, szeretnek minket.

- Miri/Amy és a szülők. – kezdték el egyszerre, mintha betanulták volna. – Mi szeretjük a lányokat, épp ezért döntöttünk így, hogy elvesszük őket. Tudjuk, hogy kétség volt felőlünk, meg hogy mi rockerek vagyunk, de szeretjük őket, mindennél jobban, már legalább 3 éve. Most pedig gyerekeink is lesznek. Nem rég Manílián megkértük a lányok kezét, ők igent mondtak és mind nagyon boldogok voltunk. Aztán lett veszekedés a gyerekek miatt, de megbékélt mindenki. Így szeretnénk megkérni még egyszer a lányok a kezét, hogy mindenki lássa, hogy szeretjük őket. – mondta a két srác, a szülők tök meghatódva néztek, meg mi is. Majd letérdeltek elénk és folytatták. – Miri/Amy, hozzám jössz feleségül?? – tették fel újra a nagy kérdést, a szülők még fényképeztek is.

- IGEN!! – hangzott a kórusunk a nővéremmel, majd a fiúk előkaptak egy-egy gyűrűt, amit csináltattak nekünk.  Felhúzták az ujjunkra, majd megcsókoltak minket, a szülők meg megtapsoltak minket, meg csináltak képeket.

Aztán ugye bár jött az ebéd, ahol mi Mirával egymás mellett ültünk és mindenki mellett a saját párja.

- Örülök, hogy itt vagyunk!- mondtam Davidnek

- Mi meg örülünk, hogy ide eljutottunk veletek!

- Jah eléggé nehéz dolgunk volt!- mondta Pierre, és a szüleink felé néztek és elnevettük magunkat Mirával.

- Nehézségek azok biztos voltak!- mondta Mira. - Pierre, a húgom közelébe ne menj többet meztelenül és lehúzott sliccel!- nevetett.

- Jajj, ne is mondd!- mondtam röhögve és végig futott rajtam a hideg. - ez az idióta, amikor meztelenül ott... ne is hozzad fel!

- Most mondd azt, hogy az odinoszi testem nem jött be neked!!!

- Ez a szó... bakker: ODINOSZI.. végén még valami művelt emberrel fog Mira együtt lakni xD- Nem, pedig csak egy ROCKERREL!!- nevettünk mindannyian. - Különben, ezt a szót most itt láttad valahol?

- Drága Amy-m én eddig is ilyen művelt voltam.

- Hééé Pierre!- szólt Chuck oda neki. - Nem hinném, hogy Mira és Amy meg akarnak halni az eljegyzési bulijukon, még pedig úgy, hogy az egyik vőlegény miatt, mert hazudott, de akkorát, hogy rászakadt a plafon :D

- Menj a vibrátorba!- röhögött Pierre és a villáján lévő torta falatot Chuck hajába dobta xD

- TE KURVA!!!! MIT CSINÁLSZ AZ ÉN GÖRÖG ISTENEM HAJÁVAL???- pattant fel Jeff.

- Annyááám...... Ma mindenki Görögös hangulatban van???- kérdezte Mira röhögve.

- Egyiknek Odinoszi teste van a másik meg görög isten HAJA!!! - mondtam röhögve, és közben mi itt szórakoztunk a szavakkal, a nővéremmel kitört a kaja csata :D

Mindenkin rajta volt az egész étlap és csatatérré változtattuk a szálloda étterem részét, kicsit se káromkodtak körülöttünk a pincérek és a takarítók :D De evvel számolniuk kellett volna, ha MI betesszük a lábunkat, akkor ott sok minden egyen NEM marad... és ez még csak a kezdet! :D

Estéremikor a vacsora volt, nem ehettünk le a nagy konferenciaterembe, ahol délben még az eljegyzési party-nk volt, ugyan is úszott a kajától xD xD Kaptunk is érte, a szálloda vezetőitől, de megnyugtattuk őket, hogy a kárt minden féle képen álljunk, nem kell rikácsolnia... Erre ő: AJÁNLOM IS, HOGY MINDENT FIZESSENEK KI!

- Bunkó...- mondtuk ekkor mind a négyen suttogva egyszerre, ahogyan kicsit elfordult és vágtunk egy grimaszt neki

Aztán este mindenki lent volt vacsoránál, jó hangulatban telt, nagyon-nagyon, hiszek azok voltak körülöttünk, akiket szeretünk nagyon. Barátok és a szülők, meg még pár rokon...

Éppen vacsinál levettük az Új eljegyzési gyűrűnket Mirával, hogy összehasonlítsuk.

- Valami van bele írva. - mondtuk egyszerre és izgatottak gyorsan megnéztük, ahogy elolvastuk röhögő görcsöt kaptunk és felkiáltottunk mind a ketten egyszerre.

- Örök szarelem??!! – röhögött Mira.

- Mi?? – olvastam el én is, majd kitört belőlünk a röhögés.

- Basszus, nem csinálták meg. – Pierre kínos feje. David vörösödik.

Mindenki csak röhögött, mint a fakutya, az összes rokon, vagy 10 percen keresztült ment a nevetés, és a két srác se bírta, ők is velünk röhögtek.

- Ez poén akar lenni?? – szólalt fel végül David apja.

- Neem. – csóválta hevesen a fejét a két srác. – Az úgy volt, h LA-ben elmentünk ezeket megcsináltatni… és… és…

- És én írtam a megrendelő szelvényre, hogy ÖRÖK SZERELEM. – folytatta Pierre. - De azok a lököttek elnézték…

- Mi, pedig mondtuk nekik, hogy reggelre csinálják meg. – David. – Még fizettünk is nekik pluszba…

- és nem csinálták meg, mi meg nem vettük észre… - vigyorgott Pierre. Erre mindenki még jobban röhögött.

- Ciki… - súgta oda Pat Jeff-nek.

- Ha visszaértünk LA-be megcsináltatjuk. – fogta meg a kezem David.

- Neeeem… nem kell, ez így tökéletes. – nevetett Mira.

- De hát…

- Nem, semmi szükség rá, nem kell, hogy mindenen változtassatok. Ez így tök jó, és vicces, tudjuk, hogy nem ezt akartátok. – vigyorodtam el. Pár perc múlva oldódott a hangulat, David és Pierre faterja jó fej, mert gyorsan felhoztak más témát, hogy ne röhögjön mindenki. Persze a két fiú feje paprika vörös volt, főleg Pie-é mert ő írta a megrendelő szöveget. Az örök rejtély marad persze, hogy Pierre nem tud írni, vagy a vésnök nem tud olvasni.

Pár perc múlva mindenki nyugodt volt, a szülők pohárköszöntőt mondtak. David szülei nem mondták ki, de majdnem, hogy az áldásukat adták. Egyszerűen imádtak engem, meg Mirit is, pedig ő Pie mennyasszonya.

- Sose hittem volna, hogy ilyen helyes és szép lányok fogják egyszer elcsavarni a két fiút. – mondta David anyja Louise-nak (pie anyja)

- Hát én se, és nézz rájuk, fogják egymás kezét, és úgy mászkálnak mindenfele.

- Nem olyan szerelemnek néz ki, ami hamar kihűl.

- ugyan lassan 3 éve van, hogy együtt vannak kis megszakítással, meg durva összetűzésekkel és mit ki nem bírtak együtt. Ráadásul unokáink is lesznek. – Louise.

- Kicsit rossz ezt mondani, de pont Pierre-ről nem tudom elképzelni, hogy apa lesz. – mondta Dav anyja.

- hát én is nehezen képzelem el róla, de imádni fogja.

Közbe mindenki elmászkált már és a másikkal dumált. A mi szüleink David apjával és Pierre apjával dumáltak. Mi meg Mario-val, és a többiekkel.

Majd jött a kaja, ez már ilyen délutáni vacsi volt, jött a leves, valami fincsi leves volt. Tök nagy hangzavar volt, mindenki beszélt mindenkivel.

- Ilyen bulira vágytál?! – néztem a nővéremre.

- Aha, hasonló, majd a végén fel lesz úgyis dobva, nekem tetszik. Már csak egy valami hiányzik… - kacsintott Mira.

- Mi? – vigyorodtam el. Majd a fejével Pierre felé bólintott. – ooohh már értem. – lett még szélesebb a vigyorom. – szóljak neki?

- Nem dehogy, eszedbe se jusson.

- Ok.

- Skacok, mit szóltok most minden összejött, csak a gyűrűs dolog nem, és még gyerekünk is lesz. – hajolt közelebb David a srácokhoz, mert hogy kör alakú asztalnál ültünk. Én felváltva nő, pasi, így ültünk körbe, de mindenki mással meg a kajájával volt elfoglalva.

- Most hogy mondod haver, kicsit félek a gyerektől. – Pierre.

- ugyan már, én se félek, annyira.

- jó apák lesztek. – Jen, aki hallotta a dumálásukat.

- Úgy van, a baba csak még jobban megerősíti az összetartozásotokat. – Donna.

- Lehet szerinted repetázni? – nézett rám Miri.

- Ohhh csak nem kívánós vagy?! – nevettem.

- Nocsak Mira már te is?! – anyu.

- Hát de, és még csak a 2. hónapba vagyok… utálom magam, olyan vagyok, mint egy kezdő víziló.

- Ugyan, nézz rám. – böktem meg a vállát.

- Jó, de te már az 5 és félben vagy… és még mindig nem eszel néha annyit, mint én.

- Mások vagytok senki se, lehet egyforma. – Kristine.

- Jó és milyen leszek az esküvőn?!

- Az esküvő augusztus közepén lesz… - Seb.

- Addigra én leszek mangalica, nem te. – morogtam.

- De jól áll nektek. – Jeff.

- Kösz.

Majd jött zene is, persze észre se vettük, mert mindenki el volt foglalva. Épp nagyba pezsgőzött mindenki, amikor elkezdték játszani a Stand by me-t Ben e. King-től. A szülők, meg rögtön felpattantak táncolni, csak mi maradtunk, ott így a fiatal társaság az asztalnál.

- Ez szép szám. – állapította meg Mira. – imádom. – majd felrángatta Pierre-t a helyéről és elhívta táncolni, lassúzni még Pie is tud.

- táncoljunk! – indultam el én is, majd a többiek is, mindenkinek volt párja. Jeff és Donna, annyira jól elvoltak, hogy még sose láttuk Jeff-et ennyire kivirulva. A szülők, többek közt a milyeink is jó pár hónap után először büszkén néztek ránk. Ők is betegek tutira. És mindenkinek van párja, dúl a szerelem.

A vacsi végeztével már mindenki fel volt dobva, egy csomó fényképet készítettünk többek közt az új gyűrűkkel is.

- Na és fiúk eldöntöttétek már, hogy kik lesznek a tanúk, násznagyok, vőfély?! – David anyja.

- hát mi arra gondoltunk, hogy ma döntjük el. – David.

- aham.

- de csak 3man vagyunk, kettő tanú lesz közülünk, egy ember marad násznagynak, meg vőfély is kell. – Seb.

- itt van Pat is. – Pierre.

- jaja.

- Nekem Chuck lesz a tanúm. – David.

- Ohh, kösz haver.

- Pierre, neked?? – anyu.

- Hát nem tudom, hogy Jeff vagy Seb… De mivel kell egy vőfély is, aki majd magyaráz az esküvőn, ezért szerintem Seb lesz a tanúm.

- de gonosz vagy, én beszéljek?! – Jeff.

- alap. Te vicces vagy.

- okés.

- Király, akkor én leszek a tanúd. – Seb.

- igen, de mellőzd a piszkálódást. – Pie.

- ok, ne félj, nagyon jól fogok viselkedni.

- Patrick leszel násznagy?! – Dav.

- Az, mit takar pontosan? – Pat.

- Az adja oda a gyűrűt a vőlegénynek. – én.

- de akkor abból kettő kell nem? – Pat.

- de igen, és ki legyen a másik? – Miri.

- Nem lehetne, hogy Patrick lesz mindkettőnk násznagya? – Pierre.

- Csajok?? – David.

- Nekünk aztán totál mind1. – mondtuk egyszerre a nővéremmel.

- elvállalom. – Patrick.

- okés.

- És lányok, nektek kik lesznek a tanúitok, meg a gyűrűvivőitek?? – Charles.

- Nekem Kristine lesz a tanúm! – jelentettem ki.

- Nekem, pedig Jen. – Miri.

- Donna nem leszel nekünk kettőnknek a gyűrűvivője??

- Ha úgyis egy násznagy van, akkor lehetne egy gyűrűvivő is. – apu.

- jó, de akkor hogy fognak állni, mert mi az oltár előtt úgy fogunk valószínűleg állni, hogy Pierre és Mira, aztán David és én. – én. – nem tudnak körbe szaladni minket.

- Majd mögétek állnak. – Seb.

- De ott a tanúk állnak. – Chuck.

- Majd elrendezzük, még ott se vagyunk. Ez részletkérdés. – mondta David anyja. – ne izguljatok, ez még sokkal odébb van. – Louise.

- mi aztán nem.

Lehetett úgy éjfél, amikor mindenki feloszlott és mentünk a dolgunkra. Megszabadultunk ettől az estéi ruhától, meg a magas sarkútól. Meg a fiúk is átöltöztek.