November vége volt, amikor a fiúk már majdnem előállítottak egy komplett albumot. Késő délután volt, épp Pierre énekelte náluk a nappaliba a One day szövegét, David meg halkan gitározott mellé.

- PIERRE, MEGÉLEM MÉG EBBE AZ ÉVBE 1X, H TUDOK A DOLGOMRA FIGYELNI ÉS NEM ARRA, H MILYEN RICSAJT CSAPTOK ODALENN???!!! – jött le ordítva az apja. A srácoknak meg leesett az álluk.

- Bocs, pedig halkan énekeltem.

- Ott van az a szar stúdió, mért nem ott dolgoztok??!! Örökké zajongtok, elegem van a zenétekből!!!

- Kiment a biztosíték a stúdióba, szerelik. – mondta félénken Seb.

- Kit érdekel???! De mért nem tudtok kitűzni egy másik táborhelyet magatoknak?! Zavaró, amit csináltok, főleg ez a sok gitárszóló!!! Már bennem is ki fog menni a biztosíték!!!

- Apu, nem akarsz megnyugodni?! Menj, igyál egy KV-t, vagy valami… - javasolta kedvesen Pierre. – mért probléma, ha halkan gyakorlom a szöveget??

- Te engem ne nyugtassál!!! És a probléma nem a dalszövegetek, hanem TI!! Az a problémám, h fontos dolgot kéne elintéznem a gépemen, de minden 2. szót elrontok!! Mikor fogsz végre valami értelmesebb dologgal is foglalkozni??!!!

Pie, itt jobbnak látta, ha nem szól egy szót se, hanem szedik a cuccaikat és elhúznak. Elmentek Jeff lakására és ott folytatták.

- Mi baja van apádnak? – Chuck.

- Nem tudom, régen se szerette, amikor zenélünk, de nem ennyire. – Pierre. De nem foglalkoztak vele sokat.

Másnap már a stúdióba tudták folytatni a munkát.

- Fiúk, mit szólnátok egy elő karácsonyi ajándékhoz??- jött be Patrick egy próba kellős közepén vigyorogva.

- Nem rossz ötlet, és mi az?? – Seb.

- Egy sztriptíz táncos?

- Na, de Pierre. – röhögött Pat.

- Netán kettő?

- Nem, attól sokkal jobb…

- Mond már! – Dav.

- Egy meghallgatás!

- Mii??? Hol, mikor, kikkel??? – ugrott fel egyszerre mindenki.

- Nyugi, mindent elmondok. December elsején, egy pár jó emberrel.

- Bővebben? – Chuck.

- Többek közt a Lava Records egyik nagy arca lesz ott. Valamint 2 tehetségkutató. Egy reklámfogó cég főnöke, meg pár híres menedzser.

- Ne basszál már ki?! Ez most komoly??? – kezdett el ugrálni az összes srác.

- Az, teljesen. És ha mázlitok van, valaki csak támogat. – Pat.

- Azta, kösz haver, de honnan szedsz te ilyen embereket, ezek nem foglalkoznak kispályásokkal??! – Jeff.

- Pat bácsikátoknak megvannak a jó kapcsolatai, és ez nem igaz, h kis pályásokkal nem foglalkoznak. Nem csak az én dolgom sztárt csinálni belőletek.

- Akkor köthetünk lemezszerződést is. – ugrált Chuck, mint aki beteg.

- Ez tök jó!! Kell készülni, két napunk maradt! – kapta fel Seb a gitárját.

Ezt az egy napot teljesen végig dolgozták. Aztán mindenki hazament pihenni, Pierre veszekedett egy egészségeset az apjával megint, de most mindketten vérig sértették a másikat.

Már csak egy nap volt a nagy meghallgatásig, itt már pihentek, nem készültek szinte semmit.

Aztán eljött a várva várt nap. Egy kisebb fajta stúdióba mentek, már rég próbáltak és gyakoroltak, amikor Patrick is befutott.

- Nah készen álltok? – Pat.

- Egy perc. – hangolta a gitárját Seb.

- Izgultok? – Pat.

- Én nem! – Chuck.

- Jó neked. – szorongatta meg a mikrofont Pierre.

- Itt az idő fiúk… - Patrick.

- Ok. – majd pacsiztak egyet mind és kiálltak a nagy emberek elé xD És teljesen, úgy viselkedtek, mintha koncerten lennének, nah igen mindegyikőjüknek volt már színpadi tapasztalata. Így ezzel nem volt gond, a létező összes számukat előadták. Pontosan 11-et, 2 még kellett, amit még nem írtak meg. A “koncert” végén a Lava records-ot képviselő faszi, nem szólt egy szót se, hanem odarakott egy lemezszerződéses papírt a fiúk orra alá.

- csak írjátok alá, és várjuk teljes egészében az albumot, a Lava records mostantól támogat benneteket. – mondta a faszi. A srácok aláírták, majd jött a következő emberke.

- Szeretnénk ízelítőket feltenni a számaitokból a netre, és az egyik tini sztár magazinba is szeretnénk rólatok mennél többet írni.

- rendben, kell interjút adnunk, v valami?? – Chuck.

- Igen, és fotó sorozatot is szeretnénk.

- Ok.

Majd jött a következő, az egy csaj volt.

- Ti vagytok a mi bandánk, már ki is adtam az utasítást a cégemnek, h csináljanak internetes oldalt rólatok és plakátokat a városba. – majd ezzel vége is lett a meghallgatásnak, a két tehetségkutató gratulált és azt mondták nekik, h majd beajánlják őket.

- Apád Patrick, nagyon odabasztál, komolyan… áhh nem találok szavakat!! – ugrott a nyakába David.

- Kösz jól van, az apám, remélem a tied is?! – nevetett Pat, majd pacsizott a srácokkal.

- Ezt nem ünnepeljük meg?? Újabb lépés a siker fele! – Seb.

- deee!! Vegyünk sört, meg piát! – Chuck.

- Ezt jó megaszontad. – röhögött Dav.

- Nah és a csajok? – Pierre.

- Áh normálisak kellenének! – Jeff.

- nem a járás a cél, hanem a…

- Te folyton, csak erre tudsz gondolni?! Sex, sex, sex… okéé. – röhögött Jeff.

- csehó? – David.

- Neeem, valami tini buli. – Pat.

- Ok.

- De előbb, fotózás! – Pat.

- ohh, ok, hátha ismertebbek leszünk az estére. – vigyorgott Seb.

- Mikor lesz a fotózás? – Chuck.

- Egy óra múlva.

- Király. – majd mindannyian hazamentek rendbe rakni magukat, aztán a stúdióba találkoztak újra. És szépen, egy jó kocsival elvonultak egy másik stúdióba, ahol már egy egész fotóstáb készülődött. Kaptak kis sminket, meg eligazítást, aztán kezdődhetett is a fotózás. Profik állították be őket, és nagyon jó képek készültek. Bő 1 óra alatt végeztek a fotózással, aztán jöttek ilyen újságírók, h kifaggassák a srácokat, minden apró dologról, még a magán ügyeikről is.

- Srácok, hivatalosan is végeztünk a mai nappal. Mehetünk bulizni! – jelentette ki Patrick. Majd elmentek venni, vagy 3 karton sört, pezsgőt, bort, meg erősebb piákat is. Meg egy csomó kaját.

- Kihez menjünk? – ült le David egy padra az utcán a sok cucc alatt.

- Nálam családi összejövetel van. – Jeff.

- Kinél nincsenek otthon?? – Seb.

- Nálam üres a lakás. – Pierre.

- Akkor menjünk oda. – Chuck. – de ha apád otthon van??

- Akkor megkérem, h lépjen le. Tudok vele szépen is beszélni.

- Ok. – majd Bouvier-ékhez mentek. Ledobták a cuccokat és Seb rögtön belökött a lejátszóba valami jó rock zenét. Pie meg Jeff-el körül nézett a lakásba, h nincs-e valakije otthon. De pechje volt, mert az apja otthon volt mégis csak.

- Elhúzzunk? – Jeff.

- Nem kell. – majd Pie bement a faterjához. Jeff meg lement a fiúkhoz. – Apu.

- Megint itt buliztok??

- Bocs, de nem tudunk most máshova menni, kicsit itt leszünk, aztán megyünk csajozni.

- Pierre, nem értem mért kell ezekkel a srácokkal lógni, régen sokkal normálisabb életet éltél. És most meg bejön ez a hülye zene is, legalább megpróbálhatnál valami mást csinálni! – morgott az apja.

- Neem, nekem ez az életem kölyök korom óta, értsd meg. Anyu megértette és elfogadta, Jay is. Te mért nem?!

- bocs, h nem hasonlítok anyádra! De legalább egy kicsit felelnél meg az elvárásainknak!

- De nem tudok megfelelni, én nekem ez az életem, a zene! Amúgy meg most voltunk egy meghallgatáson.

- szuper…

- legalább csinálj úgy, mint akit egy kicsit izgat! – Pierre. – Sikerünk volt, a Lava records lemez cég támogat minket, voltunk fotózáson is, és a neten is fenn leszünk hamarosan.

- Nagyszerű.

- Nem soká kész az albumunk is.

- Jól van. De addig is nem lehetne, h, amikor itthon dolgozok, egyszerűen nem vagytok itt, mert ti alapból nem tudtok csöndbe lenni?! – nézett rá az apja.

- És nem lehetne, h, amikor én itthon alszok, akkor nem nézed fullos hangerővel a tv-t??!!

- Jay és John, mért tudnak normális életet élni??

- Mert ők, nem én vagyok, én a szabadságot és a zenét szeretem!

- Volt rendes munkád, ott az étterembe. Maradhattál volna.

- Bocs, h csak én nem vagyok tökéletes az életedbe! – indult ki Pierre. Majd amikor a lépcső aljához ért, megszólalt: Im sorry, I can’t be perfect.

- Mii?? – nézett rá értelmesen Chuck.

- Semmi.

- Mi volt fateroddal?? – Seb.

- Dumáltunk.

- Ok, akkor toast jön! – David.

- Szuper! – ugrott fel mindenki, egy pohárpezsgővel a kezében.

- Szóval, emelem poharam Patrick-re, aki nem csak a szerelmem, de a legjobb haverunk is. – nevetett Dav, majd átkarolta Pat vállát.

- Oh édes. – Patrick.

- Valamint ránk, a bandára, Simple Plan. A zenénkre és a sikerre, ami fele apró lépésekkel, de jól haladunk!!

- Ámen!!! – Chuck. Majd koccintottak, megitták a pezsgőt, közbe meg kajáltak és arról dumáltak, h milyen volt 95-be, kis pöcsként fellépni.

- gyerekek, nem megyünk csajozni?! – húzta meg Seb az egyik whisky-t.

- Dehogynem! – majd kis piával az útra elindultak. És betértek egy kisebb buliba az egyik discoba, ahol ilyen 18 éves kiscsajok rázták magukat. Ittak 1-1 jó piát, majd belevetették magukat a táncoló tömegbe.

Úgy éjféltájba Chuck a pultnál állt Jeff-el.

- Mi van fiaim, hova rejtettétek a csajokat?? – ment oda Pierre.

- Nincsenek… - Chuck.

- nem mondod?! – dörzsölte meg a szemét Pie. – akkor azok mik, meg ott azok?! – mutatott az egyik asztalhoz, ahol pár csaj ücsörgött, meg egy táncoló csapatra.

- nem elég jók. – Jeff.

- Sztem meg tök jók, fiatal, sex éhes kis csajszik. Nézzétek, a többiek milyen jól elvannak.

Seb, David és Pat felszedtek maguknak pár jó nőt és jól elvoltak velük.

- Jó, ők már akkor találtak maguknak csajt, amikor bejöttek. – Chuck.

- Hát úgy kell azt. Nézzétek a jó öreg Pierre bácsit, hogyan csajozik. – indult el Pie, egy táncoló csajszi tömegbe. – hello csajok, képzeljétek, h most kötöttünk egy csomó, szerződést a bandámmal és hamarosan adunk egy rock koncertet a Montreali nagy stadionba, akartok tisztelet jegyet??!

- Naná!! – ugrott oda hozzá az összes.

- Ok, pontosan 1 hét múlva tudok adni jegyeket, ha a következő bulin itt lesztek, hozok nektek.

- Király, és addig?! – bújt Pierre-hez az egyik csaj, majd a többi is.

*közbe Jeff-ék a pultnál*

- Hogy csinálja szerinted?? – Chuck.

- van neki, valami sexy kisugárzása, meg vonzereje… - Jeff.

- Meg kábító dumát lök. – vigyorgott Chuck. Majd ők is elmentek felszedni maguknak pár lányt. Pierre meg hajnalba úgy 4 csajjal indult haza. És a többiek is csajoztak.