Amint Chuck-al végeztünk a dumálással, rohantam az én drágámhoz, hogy elmondjam neki is.

SEEEB!!!- rohantam be a szobájába, de nem volt ott… :S

Ajj…

Benyitottam a szobámba, de a küszöbön megálltam…

Bent a villany nem égett, csak pár gyertya volt meggyújtva, egy kis “út” vezetett az erkély felé, ami rózsa-szirmokkal volt beszórva és az út mentén 5 vörös boríték.

Elindultam az úton és kibontottam az elsőt:

5.:

“JOBBAN SZERET!!!”

Az utolsó borítékkal kiértem az erkélyre, ahol egy 2 személyre megterített asztal várt és egy nagyon boldog Seb xD.

Ohh Seb!!- mondtam, és annyira meghatódtam… :)

Képzeld Chuck azt mondta,…- kezdtem el mesélni, de Seb nem hagyta.

Tudom!- mondta mosizva és megcsókolt.

TE EZT MÁR ELŐRE TUDTAD??!!- én.

Seb csak bólintott.

És a többiek??- én.

Ők is tudják. Ők segítettek.- mondta Seb, és az asztalra mutatott- teccik??

Naon- mondtam mosizva.

Az én 5letem volt!!- jelentette ki Seb, és kihúzta magát.

Ügyi vagy!!- mondtam és adtam neki egy puszit.

Tudoom!!- vágta rá Seb *büszkefej*.

És egos…- én.

Azt is tudom- Seb.

Éhes vagy??- Seb.

Ahha- én.

Leültünk enni. Egy darabig csönd volt, mert a fejünket tömtük.

Pezsgőt??- Seb.

Kérek- én.

Hmm, finom- én.

Elkezdtünk csókolózni.

Nekem ez –csók- jobban ízlik –csók- mondta Seb.

Öhm jah, fincsi pezsgős-puszi- én x)

Aztán egymást átölelve és csókolózva elindultunk befelé, bent le az ágyra. Aztán folytattuk, amit kint elkezdtünk, sőt… xP. Seb már a felsőmet húzta lefelé, énis levettem a pólóját. Szépen lassan lekerültek a gatyák is, Seb-en már csak boxer volt rajtam meg bugyi és melltartó, amikor Chuck berontott, mint vmi tank… :S Erre persze mi rögtön szétugrottunk, de a hülye is rájött volna, hogy mit csináltunk…:S :P. Chuck egy fél másodpercig csak állt az ajtóban, mint vmi szobor, aztán elkezdte: (<- később kiderült, hogy ez csak a műsor része…xD)

MEG AKARJA RONTANI AZ ÉN HÚGOMAT!! MOST MEGHALSZ!!- kiabálta röhögve Chuck, és elkezdte Seb-et kergetni.

ÁÁHH KICSIM SEGÍTS!!- visított Seb.

A nagy rohangálásra és üvöltözésre mindenki kijött a szobájából.

Mi van itt?? Ingyen-cirkusz??- David röhögve.

MEGHALSZ!! MEG AKAROD RONTANI!!- üvöltözött tovább röhögve Chuck.

ÉN NEM IS!! ÁRTATLAN VAGYOK, IGAZ SZÍVEM?!- Seb.

Persze Seb, reped a plafon…- jelentette ki Pierre röhögve.

Anyádat!!- vágtam nyakon az okos beszólásáért xP.

Köszöni, jól van-, mondta Pierre a fejit fogva (szegénynek elég nagyot lebasztam…:S xP.)

Közben Chuck tovább ordítozott, de már majdnem összeesett a röhögéstől, szal csak a műsort kaptuk… xD.

HA EGYSZER ELKAPLAK, AKKOR MEGÖLLEK!!- Chuck.

ASHLEY, SEGÍTS, MEG AKAR ÖLNI!!- visította Seb, és mögém bújt, szegény már nem bírta a rohangászást, mert már legalább egy negyed órája kergetőztek. Erre Jeff és Jen összeesett a röhögéstől, Dav és Pie egymásra támaszkodva fuldokolt, én meg Katie-re és Amy-re dőlve nevettem. Lily meg Chuck-ot támasztotta, mert ő is teljesen kifulladt, amit nem is csodálok, mert tudjátok milyen nehéz 15 percig egyfolytában rohanni, és közben még állandóan ordítozni is?! xP. Jah és még közben röhögni is?! Miután vége lett az “előadásnak”, mindenki visszament a szobájába.

*bent a szobámban*

Seb ledőlt az ágyra, én meg ráültem a hasára.

Vmit abba hagytunk- Seb *sunyivigyor* (már mindjárt nem volt olyan fáradt… PASI!! xP).

Hmm, mit is??- én :P.

Ezt- mondta Seb és elkezdte a nyakamat csókolgatni.

Jah igeen, már emléxem…- én :P.

Többet nem beszéltünk, mert biosz gyakorlati óránk volt… :P.

De aztán nem csináltunk semmi “rosszat”, mert túl fáradtak voltunk. Egy fél óra múlva már aludtunk, mint a kisangyalok (ajjaj… mi és a kisangyalok?? Leszakad a plafon…:P :)).