- Megyünk sétálni?? – nézett Pierre a nővéremre.

- Most jöttünk fel és neked mehetnéked van?? – mosolygott Miri.

- Csak, mert jó idő van és tök szép a tengerpart.

- ok, menjünk. – majd felvettek valami egyszerű cuccot, Mira sortot meg egy toppot, Pie meg egy halászgatyát és egy pólót, végre magukat adják öltözködésben is.

A tengerpart tényleg szép ilyenkor, ott sétáltak egymást átkarolva mezítláb a homokba.

David és én, pedig kimentünk az erkélyre és ott beszélgettünk.

- Az egész estét összevetve, nagyon jó volt!

- Igen, köszönök mindent!- mosolyogtam rá- Emlékezetessé tetted ezt SZARelmed!- nevettem és ő is velem

- Bocsi miatta!

- Nem áár!- nevettem és átkaroltam a derekánál, és a vállára döntettem a fejemet, és a nővéremékét figyeltem- Így volt minden tökéletes a mai napon, semmit se változtatnék meg! Így volt TÖKÉLETES! És héé... olyanokat mesélhetünk majd az unokáinknak a mi fiatalkorunkról, eljegyzésről meg minden féléről, amikről nem sok nagyszülő fog!- erre elnevette magát

- még nem akarok nagyszülő lenni... elég lesz nekem egyelőre az apuka szerepe! Talán, még néha sok is!

- ne hülyéskedj... arra még sok időnk lesz, hogy nagyszülők legyünk! ÉS mi bajod lenne az apuka szereppel?

- Nem tudom...

- hidd el menni fog minden!- mosolyogtam rá- Ott leszünk mindig egymásnak, és segítünk a másiknak. Ez a házasság, ugye bár: jóban rosszban...- csókoltam meg és a gyerek rúgott egy nagyot, úgy hogy David is érezte

- Látod? Még ő is így gondolja!- nevettem és megöleltük egymást és úgy néztük a partot, Pierre és Mira éppen kergetőztek

- Annyira jó őket boldognak látni!- jegyezte meg David

- Bizony... szépek együtt... és boldogok, ami nagyon lényeg! Soha se láttam a nővérem ennyire ragaszkodónak, és szerelemesnek!

- Pierre is sokat változott!- tette hozzá és néztük utána az erkélyről a hullámokat, a tengert

 - Emlékszel?- törte meg a csendet David

- hmm... Mire?

- Amikor először együtt voltunk...

- Igen,... persze!- mosolyogtam rá- Hogy felejteném el?

- Utána nem sokkal mentünk szét anyudék miatt!

- Ne is említsed!- szóltam rá- Az az életem egyik legrosszabb és legfurább szakasza volt!

-  Hát igen! Csak válaszolj egy kérdésemre...

- Rendben!

- Mit szerettél az egykori vőlegényedben... Mike Martinezben?? Az egy pöcs volt Amy...

- Azt, hogy anyámék nem piszkáltak, nem furtak... állandóan azt akarták házasodjak meg... erre a megfelelő ember Mike... ő belőle remek családapa lesz- mondtam egy szuszra és egy pillanatra elnéztem a távolba-, de én nekem nem kell, azaz élet vele! Rájöttem, hogy milyen valójában... de én ennél boldogabb nem voltam, mint most. Veled jobb David, és ezt jó lenne elfogadnod végre és hagyni azt a hülye múltat, ami nem szép és vidám!- karoltam át a nyakát

- Ezer örömmel... felejtsük csak el!- mondta és csókolózni kezdtünk és már a kezünk pár pillanat múlva vándorolt is...

- Te a tenger mindig beindít?- kérdeztem röhögve

- Csak ha velem vagy...

Eközben, Mira és Pierre a parton:

- Akarsz fürdeni? – Pie.

- Ilyenkor? Éjjel van.

- Na és, ilyenkor a legszebb a víz és a legjobb.

- okés. – majd ledobták a ruhákat.

- Pucéran?! – Pierre.

- Héé, erre járnak páran, meg a szállóból mindenki erre les, nem rég még a húgomék is ott voltak az erkélyen. – Miri.

- Képzelem, hova mehettek… - sunyi vigyor. Majd csak úgy lazán, Pierre bokszerba, Mira meg bugyiba és melltartóba ment Pie-vel úszni. – Amúgy jobban örültem volna, ha leveszed magadról a fölösleges testtakaró dolgokat.

- Mért nem veszed le, ha ekkora a szád?!

- Ok. – erre Pierre lekapta a bokszert magáról és még a vízből is kifutott ordibálni, hogy ő bizony pucér. Jeff és Seb meg is jelentek az erkélyen és röhögtek, sőt még a szülők is.

- Héé mindenki téged néz, húzd fel a nagy seggedre azt a szart és nyomás sétálni!! – jött ki Mira a vízből.

- te mondtad. – szedte össze Pierre a cuccát.

- SEXYS VAGY!!!! – ordított Jeff, mint egy sakál, Pie meg a seggét kezdte riszálni, majd eltűntek a parton a sötétbe. Immár felöltözve, bevetődtek egy pálmafa alá. Pierre-t meg elkapta a kangörcs.

- Héé finoman. – fogta vissza őt Mira. – Ne felejtsd, hogy már van valaki, akire vigyázni kell, ha meglesz, utána kitomboljuk magunkat minden téren.

- ok. Bocsi, vigyázok rád.

Mindenki nagyon jól elvolt, a párocskák jókat unga-bungáztak, David és én a hotelba, Miri-ék a parton, a többiek, meg ki hol.

A szülők elégedettek voltak, a mieink nyugodtak, csak akkor lettünk lehordva, ha a vibrivel perverzkedtünk, vagy valami még nagyobb állatságot csináltunk.

1 teljes hétig voltunk lenn és nagyon jó volt. Mira és én sokat röhögtünk a szarelemen, igen Chuck és Jeff elemezte is. Otthon, pedig ismét sajtó fogadott minket, de nem csúnya szavakkal, mindenki arra volt kíváncsi, hogy hanyadik hónapba vagyunk Mirával, és hogy csináltuk hogy egyszerre jött össze, meg hogy milyen neműek lesznek a kicsik. Nah igen, megint meg volt a felhajtás, de most hátsó szándék nélkül. Nyilatkoztunk is néha, és végre csupa szépet és jót olvashattunk magunkról. Kitudódott, h az esküvő augusztus 20.-án lesz, csak még nem tudjuk hol. Minden jól ment.

Júliusba, Mira elkezdett futni, hogy normálisan tartsa magát, persze ő még nem lesz dagadt az esküvőn.

Elmentünk ruha próbára is, meg elkezdtük összeszedni a vendégek listáját. Találgattuk, hogy hol esküdjünk meg, de nem lett belőle semmi. Így egyik nap a szülők bejelentették, hogy ők rendeznek mindent a fiúkkal, magyarul se nekem, se David-nek, és Pierre és Mirá-nak nincs beleszólásunk, csak annyi, hogy rózsa, még hozzá sok legyen a csokrunkba, sárga és vörös.

Megszaporodtak a dolgaink nekünk is, de sok segítséget kaptunk a körülöttünk állóktól. Mira betöltötte a 3. hónapot és dokihoz is elment, mint kiderült fiuk lesz. Magyarul egy apjára hasonlító KisPierre, aminek meglepő módon jobban örült bárki is, mintha lány lenne, tuti el lesz a mi fiunkkal. Még ünnepeltünk is, persze mindent, totál boldog volt mindenki. Közbe kiderült, hogy Jeff-nek és Donna-nak is útban van egy baba, ami előre láthatólag a 2007-es év második babája lesz, ugyanis Mira Januárra várja. Valamint nagy örömmel be is jelenthettük, hogy elköltöztünk, egy állati nagy házba, az új Sp villa. Nagy kerttel, medencével meg egy kosárlabda pályával. Állati jó ház volt, az egész nem elég, hogy állati nagy, de jó, mert át tudunk egymáshoz járkálni. Megosztottuk a házat, és a mi négyesünk lakik benne, azaz Miri és Pierre, meg David és én, aztán a leendő gyerekeink. Egy konyhánk volt, 3 fürdőszoba, vagy 5 vendégszoba, 1 nappali, 4 gyerekszoba, gardrób szoba. És vagy 3 wc. Valamint garázsok is tartoztak a házhoz. A pincébe meg a fiúk egy saját kisebb fajta stúdiót rendeztek be. A szomszédba meg egy másik állati nagy villa, ott meg a többiek laknak. A közelbe, pedig foci pálya a közelbe, egy lovarda, strand, disco, klub, kocsma is akad, minden, amire szükségünk lesz, vagy lenne. Mondhatjuk, hogy Montreal egyik leggazdagabb kertvárosi részébe költöztünk. És a gyerekeinket is lehet gazdag bunkóknak fogják tartani, de a fiúk nem fognak azért elmenni szakácsnak, vagy valami másnak, mert nekünk így jó.

 Valamennyire együtt maradtunk, és csak a szomszédba kell átszaladni egymáshoz és ez így jó, úgyis házasok leszünk, és bővülünk gyerekekkel. Hiába már elszaporodtunk a fiúkkal xD nagy hely kell. Magyarul, állati módon elvoltunk, lakásavatót is tartottunk. Még babaváró bulit is, aztán a fiúk kan bulit, áh kész volt.

Hamarosan, pedig eljött az Augusztus az emlékezetes hónapunk, ami mindenki életébe egy kisebb fordulót jelent. Valamint a szülők kijelentették, hogy minden neki állhatunk fogadalmat írni az esküvőre, de nem tudtuk, ezért úgy döntöttünk, hogy a nővérem és én együtt írjuk, és egyszerre mondjuk el a vőlegényeknek, és a két srác is együtt írja és ugyanúgy ahogy mi nekik, úgy mondják el nekünk.