- Kurva életbe ez nekem nem megy!- káromkodott Mira- Én egyszerűen ezt nem bírom megírni! LEHETETLEN! Los Angelesben ez nem szokás... házasodjunk ott! Nem kell semmivel se bajlódnunk!

- Mira, semmivel se kell bajlódnunk. a szülők sok mindent levettek a vállunkról, pl az esküvői előkészületek. Ezt ők rendezik, szervezik. Nekünk sok dolgunk már nem maradt!- magyaráztam úgy egy szuszra

- huh, hogy bírsz így beszélni, ennyit egy szuszra??

- gyakorlok!- nevettem

- látom!- mondtam, ő meg a kezébe vette a tollat és egy papírt írni kezdett, aztán felolvasta, amit írt:

„Rengeteg emlékünk van: köztük szép s jó. Még is mindegyik kellett ehhez, hogy itt legyünk, mind ez erősített ezen a kapcsolaton. Sok meseszép nyaralásunk volt együtt, szép helyeken, és mindegyikhez vannak pikáns és kevésbé pikáns emlékek kapcsolódnak!”

- ez jó!- mosolyogtam

- Itt jöhetnél te, figy olvassad!- Mondta és a kezembe adta a papírt, olvasni kezdtem, hangosan:

„Sok boldog pillanat mind ez. A leánykérés is fantasztikusan meg volt szervezve, minden pillanata. Csak szépet, és jót tudok… tudunk mondani. Az eljegyzési parti...”

- Itt jövök majd én!- mondta Mira

- Még hogy ez neked nem megy kedves Mira Harper!- nevettem- Megírtad az egész szöveg... - ekkor a hasam fájni kezdett valami szervembe a gyerek belerúgott.

- Jól vagy Amy?- kérdezte aggódva

- Ahha... csak kicsit belém lépett a drága!

- Kis focista lesz!- jött oda vigyorogva David és megcsókolt

- Drágám ez már lassan gitárral a kezében fog születni!- nevettem- Ez a gyerek szinte a hasamban csak rock zenét hallott! Csodálkoznék, hogy ha nagyobb lesz, és Beethovent kezdene hallgatni!- mosolyogtam.

- Nah akkor letagadom, hogy a gyerekem!- mondta David, én meg csúnyán néztem rá - Dehogy is tagadom.

- Nah, azért!- pusziltam meg és akkor hallom, hogy valami csattan... tuti a költőztetők basztak szét megint valamit. Költöztetők? IGEN! Hiába megvan a kis házunk már majdnem átjött minden holmink a régi albérletből, de csak majdnem! Még, hordták a cuccainkat. Ideges lettem, nem ez az első tárgyunk, amit ha jól hallom ripityára törtek

- Most van elegem!- mondtam idegesen felpattantam és rohantam ki a ház elé és kiabáltam is már- MI A SZART CSINÁLNAK??? MIT SIKERÜLT ÚJBÓL ÖSSZETÖRNIÜK?????

Kezdtem így és folytattam még jobban ordibálva. Idegesen, őrjöngve mentem vissza a házba:

-ELEGEM VAN! ÉN SOHA TÖBBÉ NEM KÖLTÖZÖK! KOMOLYAN MONDOM TÖBB DOLGOT TÖRTEK ÖSSZE, MINT AMI EGYBEN MARADT!- mondtam idegesen miközben elővettem egy poharat és öntöttem egy kis vizet miközben ittam David beszélt nekem:

- Nyugodj meg! Nem tesz jót neked!

- Mi a fene??- kérdeztem és éreztem, hogy valami meleg végig folyik a lábamon...- A jó kurva életbe! DAVIIIIDDD!!- kiabáltam

- Mit tettem?- jött be kétségbe esett fejet vágva, komolyan mondom, ha nem lettem volna ilyen rosszul... akkor úgy fetrengtem volna a nevetéstől :P

- hozzad a kocsi kulcsot! Megyünk be a klinikára! Estére, ha minden jól megy, többen leszünk...

- hogy??

- HOZZAD MÁR AZT A KURVA KULCSOT!- kiabáltam és a pultnak támaszkodtam, görcsök jöttem a hasamba

- Amy!- jött be aggódva a nővérem- nagy levegőőő tudod, mint ahogy a tornán tanultuk...- igeeen, jártunk ien terhes tornára… xD Vicces volt xD Pár alkalom után kitettek minket, mert röhögtünk csak Mirával. Még pedig azon, hogy ha körbenézel, akkor úgy néz ki az egész, mintha megannyi lúdballon tornázna xD xD Így pár alkalom után közölték velünk, hogy nekünk már nincs több órára szükségünk, már mindent tudunk xD

A korháznál hordágyra tettek és úgy toltak be, nagyon vészes nem volt a szülés, túléltem, nem tudom, hogy de sikerült! Utána, amikor a babát a kezembe fogtam, azt néztem, miben hasonlít Davidre... ekkor jöttem rá igazán mikor rám mosolygott a gyerek.

-Üdv a mi világunkban drágám!- pusziltam homlokon a gyereket.

Amikor kitoltak a szülőszobáról, aludtam. A gyereket elvitték vizsgálatokra, addig egy picit pihentem. Eközben kint, míg bent egy új jövevény érkezett a mi kis világunkba:

-Bakker, hogy nekünk is most kellett költöznünk!- mérgelődött a nővérem Mira aztán David „torkának esett”- NEKED!!!- mutatott idegbetegen a vőlegényre, komolyan mondom, megsajnáltam már csóró embert, hiszen Mira nem kis mértékben esett neki- NEKED!!!! A TE HIBÁD! TE AKRTAD MINDEN ÁRON, HOGY KÖLTÖZZÜNK ÉS EZ!- bökött Pierre felé, hát minden esetre kedves a saját vőlegényével, leendő gyereküknek az apjával, és a leendő férjével- ÉS HA EZ NEM LENNE MIND ELÉG, AKKOR RÁNK IS BÍZTATOK MINDENT! Hagy idegeskedjen ez a két hülye!!!!!- mondta tiszta hisztérikusan - MIT ÉRDEKEL TITEKET AZ, HOGY A TI GYEREKEITEK VÁRJUK, ÉS NEM TESZ JÓT AZ IDEGESSÉG EGYIKÜNKNEK SEM!- ekkor odajött egy nővérke

- Asszonyom, legyen halkabb, ha kérhetnénk! Ez még csak egy kórház újszülött osztálya és szülészet!

- Akkor a szülő nőknek is mondják meg, hogy kussoljanak!- fordult a nő felé ingerülten – És tudja mit?? MAGA IS KUSSOLJON!!!!

- Mira nem tesz neked se jót, meg a babának sem, ha itt idegeskedsz és ordítasz mindenkivel!- próbálta Seb csitítani a nővéremet, de nem sok sikerrel. Mira folytatta a saját külön bejáratú drámáját :P

- Ha a gyereknek... meg a nővéremnek baja lesz David Desrosiers... nem állok jót magamért! Hogy tehetted ezt meg Amy-vel??

- Veled is megtette Pierre, eléggé jól felcsinált!- röhögött David, és próbált nem foglalkozni avval percek óta őst, óráknak tűnő idő óta őt baszogatják és döngöli földbe Mira mint egy kis könnyen eltaposható hangyát.

Mira kicsit elhallgatott, éppen a nagylevegő ki-be gyakorlattal próbálta magát nyugtatni és Pierre közben mondogatta neki:

- Psszztt.... Pssszt.... pssszzz!

- Jajj ne sziszegjél, már az isten áldjon már meg téged!- csattant fel- Komolyan valami baj van a fejeddel utóbbi időben túl nagy lett rajta a szelep... gyorsan engedi le a levegőt!- ahogy kimondta kinyílt a szülőszoba ajtaja és kilepett az orvos rajta

- NA??- kérdezte mindenki kórusban

- Csodálatos kisfiú született, ép és egészséges! 4000 gramm és 43 cm!

- A kisfiam!- mondta David könnyes szemmel és csak úgy dagadt a büszkeségtől a mellkasa... (hmm lehet melleket növeszt?? :P) – Hogy van a feleségem... azaz a menyasszonyom?

- jól, már a saját szobájába áttoltuk! Hagyják aludni, hosszú napja volt!- mondta a doki, este 7 felé járt az idő- Maguknak is, menjenek haza, és holnap jöjjenek be!

- A pici?

- Vizsgálják! NE izguljon semmi baja, minden rendben van a babával! Nyugodjon meg pihenje ki magát apuka...

David nehezen, de elment Előtte bejött ő és Mira hozzám homlokon pusziltak és hazamentek. Másnap jött be David...