Másnap, amikor mindenki felébredt valaki ágyába, hazamentek kajálni valamit, meg embert varázsolni magukból. És délután 4-re volt megbeszélve, h a fiúk a stúdióba mennek. Már mindenki ott volt, kivéve Pierre.

- Hol van az a pöcs?! Hívjátok már fel! – Chuck.

- Ki van kapcsolva. – Seb.

- Fogadok bebaszott és még mindig döglik. – Jeff.

- vagy az a négy csaj, akivel elment az este meggyilkolták. – röhögött David.

- menjünk el hozzá és verjük őt fel! – javasolta Seb.

- Ok. – majd mindent ott hagyva elmentek hozzá és becsöngettek.

- Hello fiúk! – nyitott ajtót az anyja.

- hello Mrs. Bouvier, Pierre-t nem láttad, 4-re beszéltük meg, hogy jön a stúdióba, de nem jött?! – Chuck.

- nem, ma még nem találkoztunk. Gyertek be. – terelte be őket. – menjetek nyugodtan fel Pierre-hez. – majd a srácok felvonultak és benyitottak Pie szobájába. És igaza volt David-nek, a négy csaj ott volt a szobájába, kettő rajta, kettő meg mellette a földön, kissé hiányos öltözékbe. De Pierre még lélegzett, tehát élt xD

- ÉBRESZTŐ FEL, MÁR ESTE VAN, HALIHÓÓ, PIERRE BOUVIER!!!! KI FOG VELEM JÁTSZANI??!!!! – kezdett el hangosan kornyikálni Seb.

- haaaa… mi van??? – nézett fel Pie.

- Ez tiszta kóma, mi csináljunk vele?! – Jeff.

- Egy vödör víz csodákra képes. – Chuck. Több se kellett, Dav lerohant és egy pohár vízzel jött vissza. Majd nyakon öntötték Pie-t. xD

- Héé mi az isten van, már ébren vagyok??!!! – ugrott fel hirtelen, a csajok meg gyorsan elkezdték összeszedni a cuccaikat.

- Élsz?? – Seb.

- Nem… nem úgy nézek ki, mint aki már meghalt?!

- Nem eléggé. – nevetett Chuck.

- Én is szeretlek. – Pie. – csajok, őőő… kéne menni.

- Ok. – nézett rá egyszerre az összes, majd előbb a csajok, aztán Pierre, majd a 4 srác lementek. Pie mind1iknek adott, puszit meg csókot. Közbe meg az apja a nappaliba nézte a tv-t és kajált, de kipotyogott a kaja szájából, ah meglátta, h Pierre négy csajjal volt.

- Mind1ikkel voltál?? – Jeff.

- naná… 4 menet négy csajjal. – sanda vigyor.

- Anyám ez már beteges, és legalább volt elég… öhöm?!

- Volt ne félj, nem leszek apuci.

- Már egy sem elég?! – tette halkan megjegyzést az apja.

- Én dolgom. – Pierre.

- Hé mi lenne, ha elkészülnél és mennénk a stúdióba, emlékszel 4re beszéltük meg és már lassan 5 óra van?! – Seb.

- Tudom, csak elfelejtettem…

- persze, mert megszédít a punci. – röhögött Chuck.

- Öntsél magadba 1l kávét, aztán gyerünk! – David.

- Sose lesz kész, jobb, ha megszokjátok. – nézett fel az újságjából Pie apja.

- Apu, foglalkozz már magaddal!!

- Ha veled is foglalkozok, nem itt tartanál!

A srácok jobbnak látták, ha elvonulnak valamerre.

- Apu, mért van, az h örökké a haverjaim előtt égetsz le, mint valami pisis ovist?! Ne szólj egy szót se, amikor ők itt vannak légy szíves, mert elegem van, h örökké kritizálsz!!!

- El lehet költözni, ez az én házam, azt csinálok, amit akarok!

- Mindenki örül, h ilyen jól haladunk a siker felé! Te viszont megbüntetsz ezért! – Pie.

- mert fölösleges szemétre pazarlod a tehetségedet!

- Ez nem szemét, ez az életem, és mostantól ez a munkám. Ha nem tetszik, nem kell véleményt mondani!!

- Jóó…

Majd Pierre kajált valamit, meg ivott egy kis KV-t, aztán elmentek a srácokkal a stúdióba.

Bent Chuck ihletével, elkezdték írni a When Im with you-t. Természetesen volt, aki segítsen nekik. A szöveg egy felét jól összehozták, de befejezni nem tudták.

Aztán megint a próbán berohant Pat.

- Srácok, ezt lessétek!!! – rohant Patrick egy laptoppal a kezébe, és az egyik kábelbe akkorát esett, mint egy ólajtó. A fiúkat meg elkapta a röhögés. – Én is szeretlek titeket. – állt fel a derekát fájlalva. – Nézzétek, Simple Plan oldal, SP reklámok, dalokból részletek, fotó sorozat. Máris fenn vagyunk az interneten. - az egyik cég egy komplett oldalt csinált és rakta ki mindennel és a látogatók száma már meghaladta a 10 ezret. Kommentárokat is írtak.

„Új banda a láthatáron Montrealban! A kezdő banda most készíti a komplett punk-rock albumát, aminek részleteivel már egy clubba sikert arattak. A Simple Plan egy új stílust hozott magával és nagyon ígéretesek a számokból a kis ízelítők.” – ez volt az oldal főszövege. Aztán lehetett válogatni, h melyik szám pár perces részletét akarják meghallgatni. Volt infó a fiúkról, meg egy teljes fotó sorozat. Az emberek meg már írták is a kommenteket.

„az Im just a kid-ből a részlet állati, és a többi szám is, remélem mind jó lesz, mert akkor nagy fan leszek” – írta egy csaj.

- Ez tök jó. – Jeff.

- Szeretnek minket. – Seb.

- Azé még nem mondanám, h máris a rajongóitok lettek, de jó vélemények. – Patrick. – És már én is elkezdtem egy oldalt csinálni nektek, ahol a csapat belsőbb dolgai lesznek.

- Rendicsek. – Chuck.

Este 10ig elszórakoztak a stúdióba, majd elmentek inni egy sört, aztán mindenki hazament.

Másnap reggel Seb volt az első, akit otthon felkeltettek, pontosan az anyja, mert a szokásos újságban máris volt szó a fiúkról.

- Nézd Seb, benne vagytok az újságba! – ment be hozzá az anyja.

- Télleg?! – vette maga elé Seby az újságot.

„Friss banda, a Simple Plan készíti az első punk-rock albumát, ami állítólag már pár helyen kisebb sikert aratott. Már internetes portáljuk is van. Lehet, ők lesznek a jövő bandája?! Az 5 srác már nyilatkozott is!”

„Nem állunk meg, amég híresek nem leszünk! – nyilatkozta a frontember Pierre.

Azt szeretnénk, ha az SP is egy nagyon ismert közvetlen banda lenne. – Jeff.

Gőzerővel dolgozunk az első albumon, ami ha minden jól megy, akkor újévköszöntő album lesz, karácsonyig remélhetőleg végzünk vele, és ki is adhatjuk. – Seb.

Már kötöttünk lemezszerződést is, és fotó sorozat is készült rólunk, alig várjuk, h a komplett albumot bemutathassuk. Vele együtt a bandát is. – David.

Egy clubba egész jó sikert arattunk, már menedzserünk is van, aki nagyon jó barátunk lett és mindent elintéz nekünk. Reméljük sok rajongónk lesz, és szeretni fogják a számainkat. – Chuck.

Én nagyon bízom a sikerben, meg sajnos a rosszindulatú kritikákba is. A srácok új stílust hozhatnak az albummal. – Patrick”

Persze már meg is jött az első szerkesztői kritika.

„Ezek csak éretlen fiatalok, akiknek a törekvései meghaladják a képességeiket. Csak a régi rock zene utánzása lesz az egész. Szinte minden számuk a rossz dolgokról szólnak és semmi eltérő stílus nincs egyikben se. Az Altrais nevű clubba is, csak a szórakozó fiatalok örültek a bandának.”

Seb csak röhögött egyet a cikken, majd felhívta Chuck-ot.

- Szevasz, képzeld, benne vagyunk az újságba!! – Seb.

- Igen, épp most olvasom a kritikát, komolyan ez tök hülye, aki írta. Fogadok, azt se tudja, milyen zenét játszunk. – Chuck.

- Ne aggódj, úgyis sok kritikát fogunk még kapni a sok bunkó izéktől. Az a jó, h örülnek nekünk, és benne vagyunk az újságban is.

- jaja. Ez a sztárság kezdete, am nem kéne mennünk ma a stúdióba? – Chuck.

- De igen, hánykor találkozzunk, gondolom a lajhár csorda, még ilyenkor alszik?!

- Mondjuk délbe. Addig alszom.

- Okés, szevasz. – Seb, majd még felhívta a többieket is, h délbe, a stúdióba taliznak.

Ismét munkával töltötték a napokat és olvasgatták, hogy a neten miket írnak róluk. Meg az újságok is felkapták a nevet, h SP. Bő 4 nap alatt végeztek teljesen a When Im with you dallal.

Egyik este, pedig a srácok megint összejöttek ilyen esti kajálásra, meg ivászatra. Amikor Pierre-nek eszébe jutott egy dalszöveg részlet:

And now I try hard to make it
I just wanna make you proud
I'm never gonna be good enough for you
I can't pretend that
I'm alright
And you can't change me

- Ez dalszöveg akar lenni?? – David.

- Az, apámnak… szerintem, ami most van kettőnk között, arra ez tökéletesen igaz.

- Szerintem is. – Jeff.

- De mi lenne a címe?? – Seb.

- Perfect!

- Ez jól hangzik, mármint, ha apud is megtudja, h ezt neki írtad, lehet, elismeri, h még se szar, amit csinálunk. – Chuck.

- jaja, de azért a szövegbe segíthetsz.

- Ok, alap.

- Ez tök jó, akkor, ha ezzel a számmal is végeztünk, és már frankón tudjuk, akkor ki is adhatjuk az albumot. – Dav.

- Szerintem, újév után kéne. – Jeff.

- Jah, akkor mi leszünk a 2002es év új sztárjai, úgyis alig van már pár hét 2001ből. – Seb.

- ok.

Pár perc múlva, pedig megcsörrent Seb telefonja.

- Hallo??

- Hello Pat vagyok, egy újabb interjút szerveztem nektek. És egy fotósorozatos napot, holnapra. Az Altrais-nál van egy stúdió, ott lesz az interjú, az interjú után meg jön egy kocsi. Ami a fotózás helyszínére visz. Jah és kéne egy név az albumnak!

- Ez tök jó. Ok kitalálunk valamit.

- Okés, reggel 8-ra várunk titeket a stúdióba!

- Ok, cső! Skacok, holnap interjú és fotózás, és kell egy album cím is. – Seb.

- Tök jó, megint haladunk. Jó van gyerekek. – vigyorgott Chuck.

- Album cím??! Hát gondolkozzunk. – David.

- Úristen Dav, ne mondj ilyet, h gondolkozni akarsz, mert kitérek a hitemből! – röhögött Pierre.

- Nekem meg kinő a hajam! – Jeff.

- Akkor menj és borotváld le, amég egy hajszál is kiáll, addig nem fekszek veled egy ágyba! – Chuck.

- Rohanok! – csinált úgy Jeff, mint aki elfut, de nem ment el.

- No pads! – Seb.

- Egészségedre. – David.

- Neem úgy te lökött. – nevetett Seb. – csak eszembe jutott egy szó.

- Aha, értelmiség meg van, de ez nem két szó?? – Chuck.

- Ajjj te igen hülye, csak mondtam, h eszembe jutott! – Seb.

- No helmets! – Chuck.

- Már te is kezded?? – nevetett Jeff.

- Szókirakósat játszunk? – Pierre.

- Album cím. – David.

- Jah, állati lenne. – Seb.

- Just balls. – Pierre.

- Mi bajotok van?? – lesett értetlenül Jeff.

- Hogy tegnap este megdugtam anyád. – röhögött David.

- te szemét mocsok!!! – ugrott fel röhögve Jeff, majd megkergette Dav-et. És egy kis vendéglőbe voltak, de az nem számít, h vagy 5 poharat levertek, + a srácok sírva röhögtek rajtuk. Majd úgy öt perc rohangászás után végre visszaültek a helyükre.

- David nem is tudtam, h J. anyja meg te?! – röhögött Seb.

- Hát tudod, épp most akarom megkérni a kezét… - vigyorgott Dav. Jeff meg, megdobta citrommal.

- te kurva, ez kimarja a szemem!!! – sikítozott David.

- Mi lenne, ha 5 percig felhagynátok egymás… őőő csesztetésével és arra figyelnétek, amit elkezdtünk??! – Pierre.

- Pierre, nem gondolkoztál még azon, h este ne a gumikacsával, hanem a kenyérpirítóval fürödj?! – röhögött Chuck.

- Kösz, dögölj meg te. – nevetett Pie.

- De hogy lehet, h te, aki 10 percnél tovább nem képes figyelni, még mindig egy dolognál tart?! Azt hittem, h már rég meztelen nőket képzelsz magad elé, és csillapíthatatlan vágyat érzel?! – Seb.

- Érezzek én csillapíthatatlan vágyat neked?! – Pierre.

- Köszi, kihagyom.

- Tudjátok mit?! No pads, No helmets Just Balls!!! – David.

- Szuper. Bővebben?? – Chuck.

- nem elég hosszú?? – Dav.

- Ok és mi lesz ez, Jeff új hajzseléjének a márkája? – röhögött Seb.

- Neem, album cím! – David.

- Te hülye vagy? – Jeff.

- Még nem.

- Keresve se találnánk jobbat, semmi értelmes címet nem tudunk kitalálni. – Pierre.

- ok, de nem én találtam ki. – röhögött Chuck.

- Majd David-re és Pie-re fogjuk. – Seb.

- Nah persze!!! Ez nem ér! – Dav.

- Van valamelyiktek valami jó ismerőse, aki csaj és szereti sexet? – Pie.

- Itt vagyok életem! – Jeff.

- Kösz, de a kopasz boszorkányok, azok nálam nem jöhetnek szóba.

- Cööh, jó is, mert én utálom a fekete hajú, senki házi kis rock zenészeket. Micsoda buzik, nagy szemetet csinálnak!!! – rázta magát Jeff a piás pulthoz.

- Szét ne ess! – Chuck.

- Majd összesöpörsz, remélem?!

- Naná! xD

Majd Jeff rendelt még egy kör italt maguknak, aztán este 11 tájba feloszlottak és hazamentek, azaz David Pierre-nél aludt.

Másnap reggel, pedig mentek az interjúra és minden apró kis kérdésre válaszoltak. A fotózáson egy-két ember kért tőlük aláírást, amire a srácok nagyon büszkék voltak. És estére meghívták őket egy clubba, h játszanak egy kis ízelítőt az albumból. Előadták a „vezető számot” az Im just kid-et, a Grow up-ot és a Worst day ever-t, amikkel meglehetősen ismét apró sikert arattak, tetszett a közönségnek. Valamint ismertebbek lettek, Montrealba, ha az utcán voltak, nem egy ember megállította őket. Hogy ők azok, az új banda, amiről mindenki beszél.