Másnap David, Miri és Pierre jöttek be. Én már készülődtem és Mat-et öltöztettem, nem volt hideg kinn, de egy kicsi babának azé kell ruha.

- Szijjasztok, drágáim!! – ölelt át minket David, amikor beértek.

- Szija. – nyomtam neki egy csókot, majd amég én készülődtem Dav elszórakozott a kicsivel.

- Nah kérem az unokaöcsémet! – vette el tőle Mira.

- Ne tapizzátok már körbe, majd otthon! – szóltam rájuk, nem akartam, h elkapjon valamit a kicsi.

- Harapd már le a fejem húgocskám, csak megfoghatom, az unokaöcsémet! – Miri.

- Bocs.

- Szevasz öcsi, én vagyok Pierre, tőlem sokat tanulhatsz, mert én vagyok a legjobb fej a társaságba, ahova most kerülni fogsz, pl…

- Pierre, kérlek, ne mesélj neki semmit a piszkos múltadból! – David.

- Mért a tied talán szebb?! Igaz kis öreg?! – hajolt a gyerek fejébe, az meg csak vigyorgott rá.

- Jah az enyém szebb, és jó lenne, ha nem nyomnád agyon a fiam, mert úgy belehajolsz a pofájába!

- David!!! – szóltam rá kicsit hangosabban.

- Bocsi.

- Hagy fogjam meg én is! – Pierre.

- Majd később! – Miri.

- De nem terjesztek raggát! Add már ide!!!

- Neem! Foghatod még eleget! Hamarosan a tiedet is! – Mira.

- Ajj de izék vagytok mind, Amy, szólj már rá!!!

- Mira! Rád van szólva. – nevettem, majd végre kiindultunk a kórházból. – De jó, Pie kocsijával vagyunk, vezethetek??!! – ugrottam oda hozzá a kulcsért.

- Vezess, de nem akarunk a következő stop táblánál meghalni. – David.

- Ugyan. – szálltam be a kocsiba, Dav mellém, Mira, Mat és Pierre meg hátra. Mivel a gyerekülést az okosak nem hozták el, így muszáj volt fogni a kicsit.

- Nah tessék, foghatod. – adta a kezébe a kicsit Miri Pie-nek.

- Uh ez hasonlít David-ra.

- Az a jó! – indítottam be a kocsit, majd kigurultam a főútra és hazafele vettük az irányt, de olyan sebességgel, ahogy csak lehet.

- Basszátok meg, és a gyerekülés???!!!

- Elfelejtettük. – David.

- Remélem, legközelebb a fejeteket hagyjátok el?!

- Mérges vagy?? – kapcsolta be az övét David.

- Nem, csak jól esik gyorsan menni egy kicsit. – mosolyogtam, majd adtam egy puszit David-nek.

- Mi lenne, ha az utat néznéd, húgi?! – Mira. – Vezessek én, h ti smárolhassatok nyugodtan?!

- Nem kell, kezdek belejönni. – vigyorogtam, majd tovább nyomtam. – Pierre vigyázz a gyerekre!

- Ok.

Bő 10 perce mentünk, amikor Pie elkezdett pattogni.

- Amy, Mat… asszem… van rajta pelenka?! – Pierre.

- Van. Mért?

- Érdekes szagok járnak körülötte…

- Fürdeni is kéne. – David.

- Huh nem mondod?! De most komolyan srácok, csináljatok valamit, Mat… Mira fogd már meg légyszi! – Pierre.

- Te akartad fogni, fogjad csak. – Mira.

- Amy, Mat rám szart, csinálj már valamit!!!!!

- Nem tud rád szarni, max a pelenkába, fogjad csak, mindjárt otthon vagyunk! – nevettem.

- DE rosszul vagyok, mit eszik ez a gyerek??

- Anyatejet.

- Uhh anyám! Nyissatok már ablakot!!!!

- Neem, huzatot kap a gyerek!!!! – David.

- De mindjárt hányok, csináljatok már valamit, beájulok a szar szagba, ne csináljátok már!! Legalább akkor valaki csináljon már levegőt, bazz ezt nem lehet kibírni!!! – nyavalygott Pierre. – Mira fogd már meg, amég levegőt veszek.

- kösz nem kell, inkább tartsd meg!

- David!!!! – Pie.

- Neeem, fogjad!

- De hánynom kell, valaki adjon már rá tiszta pelenkát!!!

- Tessék! – adta a kezébe Miri.

- Kösz, de én rád gondoltam.

- 1x meg kell tanulnod!! – Mira.

- De neked is!! Legalább tiszta szar mentes levegőt szeretnék szívni, addig fogd már meg!!! – Pie.

- Neeem, fogjad, én nem fogom meg!!

- Bazz már rég adhattál volna rá tisztát, amég nyavalyogsz!! – tapostam bele a gázba és persze, h bemért egy rendőrautónak a radarja, úgyh szépen utánunk jöttek, de nem tudtam lehúzódni se.

- Add ide!!! – vette el David a gyereket Pierre-től, mielőtt télleg leokádja. Szépen lehúzta az ablakot résnyire és ott lélegzett mélyeket. – huh télleg szar szagú!!

- Húzódj már le! – Mira.

- De hova?? A parkoló kocsikba?! – majd sikerült végre megállnom, közbe odajött az egyik rendőr is.

- Jónapot, jogosítványt, forgalmi engedélyt kérek!

- Tessék, bocs asszem gyorsan mentem. – adtam a kezébe.

- Igen, a kollegám, már írja a is a csekket, és a jogosítványát is elvesszük. – mondta a rendőr. Közbe Mira megböködte a vállam és rám kacsintott, h kitalál valamit.

- Ááááhh Amy, menj haza!!! Elfojt a magzatvizem, szülni fogok!!!! – kezdett el sikongatni Mira. Pierre meg hirtelen eldobta a kezébe lévő vizet.

- Mii, ne basszál már ki!!! – Pierre.

- AMY, MENJ MÁR, MINDJÁRT MEGSZÜLÖK!!!!!!

- Mély levegő Mira, mély levegő!!! Elengednének már, vagy a világra segítik a gyereket???!!!! – hajoltam ki az ablakon.

- Persze, hova kell menni, elkísérjük! – mondta az egyik rendőr.

- Lenox Street 11! – mondtam már majdnem röhögve, Miri jó színész. Még Pierre is bevette.

- Ez most komoly, nem túl korai?! – kezdett el pattogni David is.

- Áhhhh nem, Amy taposs bele!!!!

- Ok. - vigyorodtam el, majd a rendőrautó kíséretében elmentünk egészen hazáig, semmi piros lámpa, semmi torlódás, mert a rendőrök bekapcsolták a villogót.

Szegény Pierre meg télleg bevette, mert nem tudott mit csinálni, tök leblokkolt, és fogta Miri kezét.

- csak vicceltem. – ült fel Mira normálisan az ülésen.

- Hmm??? – nézett értelmesen David.

- csak megjátszottam, nem fogok szülni, de így nem büntetnek meg, és extra gyorsasággal hazaérünk.

Pie feje közbe, fal fehérből átment a normális színbe, nagy kő esett le a szívéről, mi is hallottuk. xD

- Akkor ugye nem szülsz? – Pie.

- Nem dehogy… addig még van legalább 5 hónapom. – vigyorgott Mira.

- Bazz, ezt ne játszd el még egyszer, tudod, h a szívbaj kerülgetett?!

- Tudom, láttam rajtad.

- És engem is!! Hogy leszek így a fiatok kereszt apja?! – David.

- Leszel, és még ölelgetheted eleget. – Mira.

- basszus, Mira, de ugye télleg nem?! – Pie.

- Úgy nézek ki?

- Az előbb igen. – David.

- Hiába az én nővérem, csak jó színész lehet. – vigyorogtam, majd hazaértünk. Miri még ott megjátszotta, mintha szülne, mert a rendőrök ott voltak. De aztán leléptek. Otthon bazi nagy villába, pedig meglepi fogadott. Ott volt az egész csapat, egy vagon piával, meg egy csomó sütivel.

- Meglepii!!!!

- De édik vagytok. – pusziltam végig mindenkit. Ajándékot is kaptunk.

- Jó utatok volt?? – Donna.

- Jah marhára. – Pierre.

- Valami baj van?? – Chuck.

- Mat épp akkor kakilt be, amikor Pie kezében feküdt. – röhögtem.

- gyerekülés luxus? – Seb.

- Elfelejtettük. – David.

- meg is akartak büntetni, mert gyorsan mentem. – én.

- De?? – Kristine.

- Mira eljátszotta, h mindjárt szülni fog, és ezért még villogóval haza is kísértek minket. – nevetett David.

- Nem vicces. – Pierre.

- Uhh valaki megkomolyodott?! – vigyorogtam.

- Lehet. – Miri. Majd miután megvolt az üdvözlés, tisztába tettem Mat-et, aztán megetettem, majd elringattam és szépen elaludt.

- Mikor szülsz Donna?? – Miri.

- Február tájékán.

- Az tök jó. – én. – várod már apuci?? – néztem Jeff-re.

- naná!

- Nah gyerekek, ajándékosztás!!!! – Jen.

- Az is van?? – néztem körbe vigyorogva.

- Persze! – Chuck. Majd megnéztük, h ki mit kap, többnyire Mat-nek vett mindenki valami apróságot. David kapott pár üveg piát, én meg baba cuccokat, amik szükségesek lesznek.

- Nah a legközelebbi ilyen buli, az már Miri-ék tiszteletére és a fiukra lesz. – Seb. Mat egy csomó játékot, meg plüsst kapott, amikkel később fog szórakozni.

- Igyunk!! – Jeff. Majd elkezdte töltögetni az egyik pezsgőt.

- Neem!! Én nem ihatok, még szoptatok, meg amúgy is utálom a pezsit! – én.

- Ohh basszus.

- Majd én megiszom az övét!! – Dav.

- Ok.

- Szóval, toast jön!!! – Seb.

- Mat-re!!! Valamint a szüleire, David-re és Amy-re!!! – Chuck.

Mira és én narancs lével koccintottunk.

- Adj már egy koleszt! – vette ki Miri Jen kezéből a pezsgőt.

- Héé neked nem…

- Nyugi Pierre, nem fogok meghalni, csak egy kortyot! – Mira.

- Ok. – majd eliszogattunk, meg dumáltunk. Mat aludt.

*pár perc múlva:*

- Kéne valami szendvics. – Kristine.

- csináljatok. – helyezte magát kényelembe a kanapén Seb, miközben a fiúk itták a tömény piákat, mint a vizet xD Mat is felébredt, szal kicsit elszórakoztam vele, egy ilyen otthoni gyerekülésbe, amit Chuck-éktól kaptunk.

- Jeff, Chuck!!! Nyomás szendvicset csinálni!!! – Jen.

- okééé… - vonultak ki a konyhába.

- Jeff adjál kést! – Chuck.

- Minek??

- Mert le akarom vágni a faszodról a szőrt, adjad máár!!!! – röhögött Chuck.

- Mii, de azt hittem szereted?!

- Hinni a templomban kell. – kiáltott oda Pierre.

Majd Miri-vel halkabban betettünk valami jó zenét, amire elkezdtünk táncolni. Meg a srácok is megmozdultak. Jeff meg Chuck mögött kezdett táncolni a konyhába, de még át is karolta.

- Héé, mi csinálsz?! Mi az istent csinálsz a hátam mögött, a seggembe érzem a faszodat, menj már mögülem, baszd meg!!! – Chuck.

- Megbasz a gyerek. – röhögött Seb.

- Látod, mi elmegyünk nyugodtan itthonról, és mire hazajövünk, te már buzi vagy. – röhögött Pie.

- Igen, azok vagyunk!!! – ugrott Jeff Chuck nyakába, majd kiterültek a konyha kövön.

- AAAAAHHHH JEFF EZ AZ, NE HAGYD ABBA TE FÉRFI ÁLLAT, IGEN, MÁR NEDVESEDEK!!!!! – kiáltozott Chuck, jó pl a gyereknek, mi meg pusztulunk a röhögéstől.

- Gyerünk Chuck!!!! JOBBAN, IGEN, AZ UJJAD MÁR ÉRZEM, IGEN!!!!!

- ÁHH AZ UJJAM!!!!  - kezdett el ordibálni Chuck.

- Mi a kurva anyádé dugod oda baszd meg, h a jó anyád mért nem vágott falhoz??!!!! – nekünk már patakokba folytak a könnyeink a nappaliba, a gyerek vigyorgott, aztán szép lassan leállt ez a két homár.

- Szép pl a gyereknek. – röhögött Dav.

- Hát lassan vissza kell fognotok magatokat. – én.

- Jaja. – majd folytattuk tovább a dumálást, a fiúk iszogattak, Jeff és Chuck csináltak kaját. És nagyon jól elvoltunk.