Amolyan „NYUGIS” este volt, oké mindezt hatalmas idéző jelekkel érzem ezt a „NYUGISAT”.  A pici születése óta, ez volt az első este, mikor itthon voltunk és fura volt. Pierre és Mira elmentek a mozizó szobába Tv-t nézni... képzelem milyen filmnézés lehet ott... :D

Daviddel mi fogtuk a gyereket, 2 borospoharat és egy valami (a vőlegényem véleménye szerint) egy BAROMI jó bort. Vállamon a gyerek feje, másik kezemben két pohár... David meg jön mögöttem és azt hajtogatja, el ne essek, mert a gyereket összenyomom... komolyan mondom, ha ezt az egészet látta volna bárki is, a könnyei nagyban potyognának ettől az egész komédiától!

A gyerek szobájába úgy gondoltuk, míg picike addig oda beteszünk egy hatalmas fotelt, amin akár három felnőtt ember is elfér. A Pici még fent volt, nézelődött nem akart semmi féle képen aludni. Tisztába tettük adtunk neki enni is Daviddel, de istenért sem akart aludni. Fel s alá járkáltunk vele felváltva vagy jó másfél órán keresztül, de semmi.

- Istenért, miért nem alszik?

- Nyugi David! Mi gyerekünk!- nevettem- Ha hasonlít ránk, akkor bírja és bírni fogja a kiképzést!

- Igazi turné gyerek! Bírná, ha turnéra vinnénk!

- David, még picike ő még ahhoz, hogy világot lásson, utazzon. Neki még egy darabig állandóság kell. Ezért maradunk itthon vele!....... ugye- tettem hozzá egy kis idő után vonakodva és kicsi rettegéssel a hangomban, reméltem, hogy a válasza nekem megfelelő lesz

- Maradok, míg kell!- hajolt oda hozzánk és homlokon puszilt aztán a picit is, és kivette a kezemből- Nah picurkám ma van az első estéd itthon a saját szobádban, és már nem is alszol? Mennyi bajunk lesz veled, ha kamaszodsz... hmm??- kérdezte tőled David mire a gyerek az arcába ásított ezen elnevettem magam

- David, ezt megkaptad, a fiad szerint unalmas vagy!- nevettem- De nyugi drágám- vettem el tőle a gyereket és betettem a kiságyba, odahajoltam hozzá és megcsókoltam,- nekem még mindig nem vagy uncsi!

- Remélem is!- mosolygott rám és elkezdett fogdosni aztán arra lettünk figyelmesek: CSÖND VAN, a baba nem nyöszörög, nem ad semmi hangot ki. Ránéztünk a bölcsőre- Alszik!- nevetett

- Pssszzzz!- mosolyogtam és ujjam a szájára tettem- Háát, unalmasan vagyunk neki, ahogy csókolózunk!- nevettem halkan

- Nem baaaj! Iszunk?- kérdezte és elkezdte kinyitni a bort, töltött és koccintottunk az új kis jövevényre, hogy velünk van immár a mi kis közös otthonunkban. Visszaültünk a kanapéra, egymással szembe ülve kezünkben a boros pohár a függönyön halványan átsütött a holdnak a fénye, így láttuk a másikat. A kis Mat édesen aludt az ágyában, még oan kis angyali a kissrác és elvarázsolt, nem csak engem. Mindenkit! Az apját, a nagynénjét, Pierret, Chuck-ot... és sorolhatnám még hány embert, tekert már most az úja köré. Mindenki csak babusgatni akarja csak. Elkényeztetik :)

- A picire és kettőnkre!- mondta David és koccintottunk aztán megpusziltuk egymást, s belekortyoltunk a borunkba a pici felé néztünk, a kiságyra néztük csak innen pár méterről az apróságot

- Annyira hitetlen, hogy már nem a hasamban van, komolyan hiányzik, hogy belém rúgjon!

- Biztos így is szívesen megrugdos majd, ha ez a vágyad Amy!- erre elnevettük magunkat. Daviddel odaléptünk az ágyához

- Oan picike és áratlannak tűnik!- mondta David

- Hidd el nem lesz az, hogy ha már beszélni tud. Visszaszól, meg minden! Majd meglátod!- mosolyogtam rá, és megöleltem- Kövessük a példáját és mennyünk el mi is aludni!

- Rendicsek!- fogta meg a kezem és egy szobával arrébb mi is elaludtunk. Nyugodt esténk volt a pici egész éjszakát végig alukálta. Nagyjából nyugodtak voltak a napjaink. Babáztunk, Pierre és Mira meg gyakoroltak. Alig várom, hogy láthassam az ő picijüket is. Biztos édes lesz! Bár ha Mira és Pierre génjeire, természetükre gondolok, akkor a baba eléggé perverz lesz majd a későbbiekben, akaratos és sorolhatnám. De azért majd Mat-et se kell félteni!

De az esküvő… nagyon közeledik, lassan itt van...