Jó pár hét eltelt, ahogy Mat megszületett. Én lassan elkezdtem leadni a fölösleget, amit a kicsivel felszedtem. Mira szépen terebélyesedett, de még mindig jó alakja volt, alig volt még 4 hónapos, amikor már lázasan vártuk az esküvőnket. Donna, pedig ő is szépen haladott előre fele, elvégre ő is szülni fog nem soká.

Pont az indulás előtti délutánon arra ébredtem, hogy valaki rock zenét ordítat, mint az állat. Ugyanis aludtam, mert Mat is aludt, kicsit fáradtak vagyunk tőle David-el.

- Ki ez az igen értelmes állat??? – jöttem le mérgesen, mert a gyerek aludt.

- Mi van?? Rock zenét hallgatattok a fiammal. – vigyorgott Pierre.  Ugyanis ő CD-ket válogatott, Mira meg a kanapén fetrengett és őt leste.

- Szerintem elég rock zenét hallott már az a kölyök, szinte csak azt. És az enyém is, + még szeretne aludni is. – vettem le a hifi hangerejét.

- Hééé!!!

- Nem Pierre, Mat alszik, majd ha fenn lesz, akkor lehet zene.

- Ok, akkor halkan lesz.

- Amúgy télleg csak rock zenét hallottak eddig a gyerekek. – David.

- Jah, örökké SP koncert… állandóan apucit hallhatja a gyerek. – Mira.

- Nem baj az, legalább meg lesz áldva tehetséggel, mire megszületik. – Pie.

- Igen, Mat már meg van. – nevettem.

- Azt tudjuk, a napokba áthallatszott hozzánk, ahogy sír. Már azon gondolkodtunk, h átmegyünk hozzátok, h mért ölitek a gyereket. Tisztára olyan hangja van már most, mint David-nek. – Mira.

- Kicsit. Amúgy szépen sír, nem hisztivel, hanem olyan nyugodtan. – én.

- Tudom. – miután lerendeztem Pierre-t, h kussoltassa el a zenét, mert baba van a házba visszamentem aludni, Dav is csatlakozott. Persze abból nem alvás lett… ;)

Mat úgy 3 órát aludt, az meg elég sok mindenre. Aztán épp megyek le a nappaliba, David kezébe a kicsivel. Pierre disznóólat csinálva maga körül zabál a kanapén. Kenyérmorzsa, sajt, minden volt körülötte. Nem szóltam egy szót se. Kimentem a konyhába, hát nézem. Mira zsíros kenyeret eszik, a többi kiegészítővel, szalonna darab, hagyma, paprika.

- Fúúúj Miri hogy tudsz ilyeneket enni, tiszta undorító!!!!! – nevettem el magam, amikor a konyhába értem.

- Ne tőlem kérdezd, tudod, h nem szoktam ilyeneket enni. Pierre génjei.

- Mi az, h az enyém??? – ugrott fel Pie a kanapéról, közbe az összes morzsa hullik le róla, és David arcába köpködi a kajáját.

- Hálás lennék, ha nem az én pofámba köpködnéd a kajádat!!!!! – állt odébb Dav.

- Jó, akkor majd átmegyek Jeff-hez. – nevetett Pie. – De mi az, h az én génjeim?! Az a gyerek nem csak belőlem van, hanem belőled is!! Tudom, h szereted a zsíros kenyeret!

- Nem is!!!! – Mira

- De igen!!

- De neem!! Csak azért eszem, mert ezt kívántam, a te fiad hordom!!!! – röhögött Miri.

- Akkor is. Ne mocskold be az egóm.

- Ohh bocsika, te kis majom.

- Örök harag, mától nem beszélek veled. – vigyorgott Pierre, majd leült vissza a kanapéra és evett tovább. Persze alig telt el 10 perc és Pie már vonult is ki Miri-hez, azt enni, amit ő. Így talán nem ájulnak el, ha smárolnak, a másik hagyma szagától. xD Mi meg Mat-et babusgattuk.

Aztán eljött az a nap is, hogy mi is Hawaii-ra utazzunk, ugyanis megfelelő ötletnek találtuk, h ott legyen az esküvő. Nos a hely az nem volt semmi, és sokkal jobb és szebb volt, mint amikor 2-3 éve voltunk itt a fiúkkal először. Nem ugyan oda mentünk ez egyértelmű, de kiválasztottunk egy nem is tudom hány emeletes luxus szállodát, amibe nem voltak olyan állati sokan. Saját tengerpartunk volt.

Nos, mi majd meghaltunk, amikor ezt megláttuk Mirá-val. A romantikus napok nálunk nem akkor kezdődnek majd, amikor kimondjuk az igent, hanem már most.

Az első napunk azzal telt, hogy Mat, David és én az egész napot a tengerparton töltöttük, aztán még romantikus vacsi is volt. Pierre is Mira is az egész napjukat kettesbe töltötték a parton, meg a naplementét nézték, hát az állati szép volt. És persze a többiek is romantikáztak. Elvégre mindenkinek volt párja. Pat és Mario még nem voltak ugyan itt, csak a szülők, de már így is nagyon jó volt. Rengeteg virágot csináltattak nekünk a szülők, és az esküvő napjáig melegházba voltak, így szépek lesznek. 7 napunk volt augusztus 20.áig. Rendeltünk papot is, aki majd elmond jó pár dolgot. Sok dolgunk volt, pl repülő jegyeket is kellett foglalnunk 3 nappal az esküvő előttre, mert a mi a szüleink nem tudnak itt lenni az előkészületeken. Meg még pár rokonnak, uncsi tesó, kereszt apu, kereszt anyu. Akad tenni valónk bőven. Többek közt Mira és én napokig válogattuk, h melyik virág helye hol legyen. Aztán kellett rendezni, hogy az előestén mi legyen a vacsora, h nézzen ki a szállodánk étterme az elő estén. Végül eldöntöttük, rózsák, rózsák lesznek mindenhol.

Úgy 4 nappal az esküvő előtt megjöttek a ruháink is. Felpróbálgattuk, és gyönyörűek voltak. Persze a fiúk nem láthatták.

Amy alias én ruhája:

Mira ruhája:

- Mira!!! A srácok el fognak ájulni!!! – rohantam be a nővéremhez, miközben vette le a ruhát.

- Igen, szerintem is. Lehet, felveszem a ruhát a nászéjszakán, h Pierre-nek öröme legyen. – vigyorgott Miri.

- Sztem nagyon boldog lesz. Én meg alig várom, amikor meglátom David reakcióját.

- Ők is csinik lesznek. És Jeff lesz a vőfély. – röhögött Miri.

- Pofázhat.

- Jaja. Már csak a szép gyűrűink kellenek.

- Aham. De mi lenne, ha a homokba esküdnénk?? – én.

- Mezítláb?

- Igen, sztem tök jó.

- Szerintem is, akkor mondjuk meg a srácoknak. – Miri. Közbe valaki kopogott. David és Pierre voltak.

- Fiúk, ugye nem azért jöttetek, h megkukkoljátok a ruhánkat?? –én.

- Neem, balszerencsét hoz. – David.

- Esküdünk a homokba, a parton?? – nézett Mira Pie-re, miközben vette fel a fölsőjét.

- Persze… - helyeselt Pierre rögtön, bár sztem fel se fogta a kérdést.

- Az jó, de akkor a pap is le kell, h vegye a cipőjét. – Dav.

- Ok, max elpusztulunk a lábszagtól. – röhögtem, erre mindenkit elkapta a röhögés. – Am David, hol van Mat??

- Anyumékkal a parton. Vigyáznak rá, ne félj.

- Okés.

- Össze kell számolni a vendégeket. – Pierre.

- okok. – majd leültünk és együtt elkezdtük összeírni a vendégeket. Lesznek David szülei, Pierre-é, a miénk, unokatestvérek is lesznek páran, nagyszülők. Meg Chuck szülei is jönnek, mert h nagyon jóba vannak Pie-vel. Úgy 25 vendég lesz, az bőven elég, + biztos lesz sajtó.

Ma este megérkezett a többi násznép, a mi szüleink, Mario és Pat, Chuck szülei, nagyszülők, uncsi tesók. Meg egy csapat újságíró, egy csapat testőrrel. Valamint megérkezett a pap is.

3 nappal az esküvő előtt tartottunk egy próbát.

- Itt majd ti lányok bevonultok az édesapátokkal, aztán mesélek valamit a szentlélekről, megszentelem a gyűrűket, meg titeket, majd összeadlak titeket, max fél óra alatt végzünk. – magyarázott a pap, aki egyébként jó fej volt és laza, de nagyon komolyan vette a dolgokat.

Kiosztottuk a meghívókat is, mert mindenki korán érkezett egy szép aranyszínű meghívó volt, persze kis baki is volt a szövegbe, ugyanis a végére odaírattuk zárójelbe, h mindenkinek mezítláb kell lennie, amikor a parton leszünk. xD Aztán a többiek ruhái is megérkeztek. David-nek Chuck lesz ugye a tanúja, Pierre-nek Seb. Jeff lesz a vőfély, Patrick násznagy lesz, pontosabban, aki odaadja a két vőlegénynek a gyűrűket. Nekem Kristine lesz a tanúm, Miri-nek Jen. Donna lesz a mi gyűrűvivőnk, aztán majd beosztjuk, h mögénk állnak, meg mellettünk.

- csajok, veszünk nektek tortát!!! – rontott be a melegházba Pierre papírokkal a kezébe, mi épp a virágokat rendeztük.

- Haaaa??? – néztünk össze a nővéremmel.

- Valami fincsi jót kaptok tőlünk közösen, esküvői tortát. – David sunyi feje.

- Meg valami jót. – Pie.

- Ok, de ha lehet, ne legyen se fasz, se vibrátor, se segg, se semmi más alakja. – nevettünk.

- Okés, nem is rossz ötlet. – vonultak ki vigyorogva.

- Szerinted télleg képesek lesznek olyat venni?? – Miri.

- Csak nem. De mi meg vehetnénk nekik egy rózsás tortát. – én.

- Rendben. Majd készültünk tovább mindenre.